| Elcsúfították a testemet |

Az éjszaka közepén ülőhelyzetbe ugrom. Zihálok, egy izzadságcsepp legördül a homlokomról. Annyira fázom, hogy már remegek. A csuklyás férfiról álmodtam, arról, amiket velem tett. Újra át kellett élnem a kínzásait.

Loki kezét érzem a hátamon, finoman megsimítja. Felül mellém és nyom egy csókot az arcomra. Felé fordulva az övének támasztom a homlokomat. Ujjával arcélemet simogatja. A következő pillanatban tűz lobban a kandallóban. A képességét használva teremt meleget. A fa ropogása megnyugtat. Érezte, hogy fázom.

-Minden rendben? - Suttogja.

-Csak rosszat álmodtam - préselem össze ajkaim. Visszafekszünk az ágyba, szorosan magához von. Nyakig betakarózunk. Meztelen teste az enyémhez simul.

-Akarsz róla beszélni? - Fáradt hangját hallva halványan elmosolyodom. Megrázom a fejemet. - Itt vagyok, már nincs semmi baj! - Megcsókolom és hagyom, hogy újra magába szippantson az álmok világa. Ezúttal nem álmodok semmiről.

X

Két bögre kávéval sétálok vissza a hálóba. Leteszem őket az ágy melletti kisasztalra és Lokihoz hajolok. Nem ébredt fel, amikor kimásztam mellőle. Hagytam még, hagy pihenjen. Kisimítom fekete haját az arcából és megpuszilom. Fáradt morgás a válasz.

-Jó reggelt! - Lehelem két puszi között. - Hoztam kávét.

-Mikor keltél? - Felül és kortyol egyet a meleg italból. A bögre koppan az asztalon, ahogy visszahelyezi.

-Fél órája - épphogy be tudom fejezni a mondatomat, már magához is von. Felnevetek.

-Miért öltöztél fel? - Pillant a pólóra. Pimasz mosolyát látva vér szökik az arcomba.

-Zavar? - Incselkedés gyanánt a hátamat simogató kezét becsúsztatom a felsőm alá. Állkapcsa megfeszül.

-Igen - hangja elmélyül. Kellemes bizsergés fut végig a testemen. Feljebb húzza a pólóm alját, tekintete elvándorol a vállam felett. Ujjait végig húzza a gerincem vonalán, majd leérve tenyerét ráfekteti a fenekemre. Vágytól izzó tekintete összefonódik az enyémmel. Ujja végig táncol a nyakamon, az arcomat cirógatja. Végül gyengéd csókot lehel az ajkamra. Fenekemnél fogva feljebb húz, már félig rajta fekszem. Nagy nehezen elválok tőle.

-Nika levelet küldött, szeretne velem találkozni - végig simítom a mellkasát.

-Mikor? - Végtagjaim elgyengülnek hangját hallva.

-Egy óra múlva - lehelem.

-Akkor van még időnk - megcsókolna, de elhúzódom.

-Szeretnék előtte letusolni és hajat mosni - vigyorgom rá.

-Ez most egy elutasítás vagy invitálás? - Mosolyodik el.

-Az előbbi - válaszolom nehezen. Loki rászorít a fenekemre. Mély levegőt veszek. - Ne nehezítsd meg!

-Nekem is van egy kis dolgom a városban - kérdő pillantás a válaszom. - Nem kötöm az orrodra. Meglepetés! - Felnevetek, majd kimászok Loki karjai közül. Felkönyököl. Végig nézi, ahogy leveszem magamról a pólómat és az ágy végébe dobom. Tekintete végig siklik rajtam. Egy pillanat erejéig rossz érzés fog el. Eszembe jut, milyen a testem. Azonban Loki tekintetében nem undor vagy visszakozás villan, hanem vágy. Nem zavarják a sebeim.

-Ha nem piszkálódtál volna, hagytam volna, hogy csatlakozz - azzal sarkon fordulok és elindulok a fürdő felé. Ez az egyetlen helyiség, amelyen nem függönyök lógnak, hanem rendes ajtó található. Becsukom magam mögött, de nem fordítom el benne a kulcsot.

Beállok a zuhanyzóba és megnyitom a csapot. Azonnal mosakodni kezdek. Hajam vizesen tapad a hátamra. Kell az idő, hogy megszáradjon. Bár, ha nagyon kifutok az időből, a képességemmel szárazzá tudom tenni.

Mikor a habot öblítem le a hajamról, hallom, ahogy kinyílik az ajtó. Elmosolyodom. Kitörlöm a szememből a vizet, de Loki ekkor már elém ér. A csempézett falnak tol, hátam találkozik a hideg fal felülettel. Keze a nyakamra siklik, megemeli az államat. Csókja heves, vággyal teli.

-Tényleg nem akarok elkésni - Loki mosolyát látva felhevül a vérem. Keze bejárja a testemet, minden egyes pontot, amit elér, végigsimít. Megfeszül a hátam, amikor hozzám simul. Érezteti velem, hogy vágyik rám.

-Nem fogsz - mély hangját hallva körmömet végig húzom az oldalán.

-Hogy tudsz még így is ilyen szemekkel rám nézni? - Nem bírtam ki, muszáj voltam feltennem a kérdést. Még ha meg is lepem vele, nem adja jelét. Ajka a nyakamat kényezteti, halk nyögés hagyja el a számat.

-Hogy így? - Kérdezi két csók között. Keze most a combomon jár fel és alá.

-Elcsúfították a testemet - hangom elcsuklik. Kék szeme találkozik az enyémmel. Egy pillanatra eltorzul az arca a dühtől, attól, hogy ezt tette velem a férfi. Ujjai most a mellem alatt járnak. Lepillant meztelen és vizes testemre, a hegeimre. Nem bírom, hogy nézi őket, így kénytelen vagyok az arca után nyúlni és felemelni. - Nem zavarnak? - Kérdezem félve.

-Nem - elveszi a kezemet az arcáról, ujjainkat összekulcsolja. Kézfejem találkozik a fallal. - Gyönyörű vagy! A hegek előtt is az voltál és most is az vagy - szemem fátyolossá válik. Ismét megcsókolom. Hagyom, hogy Loki kiűzze a fejemből a rossz gondolatokat.

X

-Köszönöm a meghívást - az egyik kávézóban ülünk. Eligazítom a szoknyámat a lábamon, ahogy helyet foglalok a széken. A hely belső udvarában vagyunk, olyan kellemes az idő, hogy egyikünk sem szeretett volna bent gubbasztani.

-Remélem, nem gond, hogy írtam! - Hangja, mint mindig finoman cseng. Még egy kicsit szégyellős a társaságomban, de biztos vagyok benne, hogy hamar fel fog oldódni. Kellemes társaság.

-Egyáltalán nem az - mosolygok rá.

-Hogy vagy?

-A vállam még néha fáj, de használom, amiket adtál - belekortyolok a kávémba. - Sokat segít.

-Ennek nagyon örülök - őszinte mosoly jelenik meg az arcán. Kinyílik az ajtó és egy asgardi pár lép ki az udvarra, kezükbe a kért italokkal. Nem messze tőlünk foglalnak helyet. A korai óra ellenére sokan vannak odabent is. Az udvart gyönyörű, kézzel faragott oszlopok veszik körbe, melyekre szebbnél szebb virágok és növények vannak felfuttatva. A sarokban egy mesterségesen létrehozott tóban víz csobog. A nyitott udvarnak köszönhetően berepülnek a madarak. Lágy énekükkel nyomják el a csendet. Olyan régóta vagyok már itt, mégsem fedeztem még fel a várost. A jövőben szeretnék majd ezen változtatni.

-Te, hogy vagy? Sok munkád van?

-Akad - nevet fel halkan. - Ma délután tele vagyok. Igyekszem úgy alakítani az időmet, hogy legyenek szabad délelőttjeim vagy épp estéim. De fárasztó tud lenni.

-A palotában is szoktál dolgozni? - Loki említette, hogy ismeri Nikát. Így arra következtetek, hogy be szokott oda járni.

-Nagyon ritkán. Sok gyógyító dolgozik a királyi családnak, akik ott is élnek bent. Rám csak akkor van szükség, ha nem érnek rá. Dolgozik ott egy ismerősöm - megkavarja a kávéját majd beleiszik. - Régen neki is volt a városban rendelője. Odin felfigyelt rá és ajánlatot tett neki. Régen láttam már.

-Téged, hogyhogy még nem hívtak be?

-Elutasítottam az ajánlatot - meglepettség suhan át az arcomon. - Az ifjú herceg ajánlott be. De jobbnak gondoltam, ha itt maradok.

-Meg tudom érteni - lesöprök egy levelet az asztalról, ami az előbb hullott ide. - Nem mindig kellemes odabent a hangulat.

-Ismered a gyógyítókat odabent?

-Volt szerencsém már némelyikükhöz - összepréseli az ajkait. Kiszűri a szavaimból, hogy nem önszántamból kerestem fel őket. Megmozgatom a bal vállamat. Azt, amelyiken nem csak a csuklyás férfi tőre szúródott át, hanem Damian nyila is. Az utóbbi mérgezett volt. - Ott voltál a bálon?

-Kaptam meghívót, de nem mentem el - arckifejezésemből leszűri, hogy kíváncsi vagyok a folytatásra. Elmosolyodik. - Sok munkám volt az előző nap és a bál délelőttjén is. Inkább pihenéssel töltöttem az estét. De hallottam, mi történt - húzza el a szája szélét. A vállamra pillant. - Ugyan abba kaptad? - Óvatosan teszi fel a kérdést, nem akar tolakodni.

-Igen - bólintok egy aprót. - Tudom, hogy gyógyítóként dolgozol, de lehet egy kérdésem?

-Persze! - Kíváncsi tekintettel fürkészi az arcomat. Látja, hogy hezitálok, így biztatóan rám mosolyog. Megőrizte a titkunkat, hogy hol vagyunk Lokival. Így van okom megbízni benne. De ettől függetlenül is olyan a kisugárzása, hogy nem kételkednék a bizalmában, hűségébe. Ha Loki bízik benne, akkor én is. Nem véletlenül hozta őt el hozzám.

-Mit tudsz a párok kapcsolatától? - Arca mindent elárul. Nem erre a kérdésre számított, megleptem vele. Sejtelmesen elmosolyodik.

-A párokat a régi könyvek szerint egymásnak teremtették. Különleges lelki kötelékkel bírnak - megigazítja a szoknyáját. - Többféle kapcsolat létezik. Vannak, akik érzik egymás fájdalmát, vannak olyanok, akik képesek egymás gondolataiban beszélni. Réges-régen feledésbe merült ez a fajta kapcsolat, már ritkaság számban van, ha valaki megtalálja a párját. Korábban ez bárkivel megtörténhetett, most már inkább az istenek életében lép ez fel. Van olyan, akinek nincs is. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem talál rá a szerelem. Mindössze csak nem a neki kijelölt személlyel lép kapcsolatba - olyannyira Nikára figyelek, hogy fel sem tűnik, hogy egy férfi elhagyja a kávézót és másik öt vendég lép be az ajtón. - Ha jól tudom, el is lehet utasítani ezt a kapcsolatot - homlokom ráncba szalad. - Ahány pár, annyi kapcsolat van - az italomat bámulom, próbálom feldolgozni a hallottakat. - Több száz éve nem volt arra példa, hogy valaki megtalálta volna a neki kijelölt párt - nem reagálok, még csak nem is rá nézek. Elmosolyodik. - Miért kérdezed?

-Szerintem tudod a választ - mosolya szélesebb lesz. Zavaromban a bögrémet kezdem el piszkálni. - Van egy prófécia, ami előre leírta. Mikor olvastuk, nem értettük. Azt hittük, egyszerűen csak mi kellünk a háború megakadályozásához - az asgardi nép nem tud a Tükörvilág szándékáról. Odin szeretné minél tovább titokban tartani, nem akar pánikot kelteni. Loki azonban beavatta Nikát. Muszáj volt, hogy tisztában legyen vele a sebeim miatt. Amikor Damian meglőtt, nem akármilyen méreggel volt átitatva a nyila. Alig tudták előállítani az ellenanyagot. Így Nikának tudnia kellett, hogy egy árny tartott fogságban és kínzott meg. Fel kellett készülnie a lehetséges nehézségekre. - De a férfi, aki megkínzott - gombóc keletkezik a tokromban. Nika érzi a feszültséget a levegőben, kényelmesebb pozíciót vesz fel. Az arcomat és testtartásomat fürkészi. - Elmondta az igazságot. De ez az egész nem onnantól kezdett el alakulni - ismét elpirulok.

-Csak akkortól vált világossá.

-Igen - szemébe nézve elönt a nyugalom. - Szerettem volna tisztában lenni, mit is jelent.

-Remélem, tudtam segíteni - az ajkához emeli a poharát és kiissza a tartalmát.

-Sokat segítettél - mosolyodom el halványan.

-Hoztam neked valamit - ölébe veszi kis táskáját és keresgélni kezd benne. - Nem mertem a múltkor ott hagyni. Féltem, hogy félreértem a jeleket - összevonom a szemöldököm. Elővesz egy kis üvegcsét és átcsúsztatja nekem. A kezembe veszem és elolvasom a címkét. - Nem tudom, Midgárdon mi a szokás ilyenkor, de a hátulján találod a leírást. Remélem most sem veszed tolakodásnak - felnevetek és elpirulok. Fogamzásgátló ital.

-Nem veszem annak - a táskámba teszem az üveget. - Köszönöm! - Arca rózsássá válik a kialakult helyzettől, de bólint. Miután elfogyasztom a kávémat, sétálni indulunk a városban. Nika átvált idegenvezetőbe. Teljességgel ledöbbent, amikor mondtam neki, hogy nem voltam még lent. Megmutatja a kedvenc üzleteit, az éttermeket, amikben elmondása szerint még jobban is főznek, mint a palotában. Elhaladunk egy még zárva lévő szórakozóhely mellett, amely csak este hattól nyit. Megígérem neki, hogy eljövök vele egyszer ide.

Gyorsan elrepül a délelőtt. Nem gondoltam volna, hogy megismerkedhetek itt valakivel, akivel ilyen jól összebarátkozom. Azt meg pláne nem gondoltam volna, hogy ez az illető egy gyógyító lesz, akivel úgy ismerkedtem meg, hogy össze kellett foltoznia.

Befordulunk egy sarkon, abba az utcába, melynek közepén Nika rendelője áll. A tömeg ellenére is kiszúrjuk az ott várakozó Lokit. Megbeszéltünk egy időpontot, mikor találkozunk és hol. Mivel nincs nálam óra, nem tudom, hogy mi késtünk-e vagy ő jött hamarabb. A bejárati ajtó előtt állunk meg. A rendelővel szemben egy virágüzlet van, mellette pedig egy pékség. Nika elmesélte, hogy ő maga a rendelő felett él egy lakásban.

Eleinte féltem, hogy nem fog tetszeni a sok arany-fehér épület, de meglepően nyugtató hatást keltenek a sok növénnyel körbe véve. Persze nem olyan, mint a palota. Az már túl hivalkodó a számomra. Viszont a külvárosi élet eléggé megtetszett. Nika fejet hajt Loki előtt. A csínytevések istene nem egyszer megkérte már a nőt, hogy nem kell hajlongania előtte. Loki viszonozza a gesztust.

-Minden rendben volt? - Kérdezi, tekintete köztünk cikázik.

-Igen - válaszolom. - Remélem, mihamarabb találkozunk újra - fordulok a gyógyító felé.

-Én is! - Azzal elköszönünk tőle és útnak indulunk. Ide Loki képességének segítségével érkeztünk, azonban most meglep, hogy sétálva indulunk el a város határához. Egyre több asgardi van az utcákon.

-Örülök, hogy jóban lettetek - elmosolyodom őszinte hangját hallva. Keze súrolja az enyémet. Körbe pillantok. Senki sem figyel fel ránk, vagy ha fel is ismer bennünket, nem adja jelét. Kicsit feszült vagyok, hogy itt sétálok közöttük. Loki végül összekulcsolja az ujjainkat.

-Magamat is megleptem ezzel - válaszolom végül. - Sikerült elintézned, amit szerettél volna? - Kíváncsiskodom.

-Igen - halvány mosoly jelenik meg a szája sarkában. Ugyan a reggeli fenyegetésem semmit sem ért, továbbra sem árult el semmit. - De majd csak otthon kötöm az orrodra - felnevetek. Melegség tölt el az otthon szó hallatán. Hiába szegtük meg az egyik ígéretünket Lokival, miszerint a háború után megbeszéljük azt, ami kettőnk között van. Még egy eldöntendő kérdés itt lebeg kettőnk között. Odin azt mondta, hogyha vége az egésznek, haza mehetek. Már egy ideje örlődöm azon, hogy haza akarok-e egyáltalán térni. Az pedig, hogy Loki és köztem kialakult valami, még nehezebbé teszi ezt az egészet.

Visszaérve a barlangba leesik az állam. Egy a butikokban is látható próbababa áll előttem. Nem estélyi ruha van rajta, de még nem is csak egy hétköznapi ruhadarab. Egy páncél. Legalábbis félig az.

-Kifejezetten neked készült - szólal meg Loki most először, mióta beléptünk a barlangba. Közelebb sétálok a babához, hogy jobban szemügyre tudjam venni a ruhát. - Úgy gondoltam, kelleni fog majd valami a csatába. Könnyedén tudsz majd benne mozogni, az erőd sem tesz benne kárt - megsimítom a váll lapokat. - A fehéret pedig kifejezetten szeretem rajtad - vér szökik az arcomba. - Nem tetszik?

-Dehogynem! - Próbálom nem kimutatni, hogy elérzékenyültem. - Gyönyörű! - Teszem hozzá. A ruha fehérben pompázik a próbababán. A fűzős része és a vasba munkált díszítések, élek pedig vörösek. Vállát, alkarját és lábszárát borítja páncél. A többi rugalmas és kényelmes tűzálló anyagból készült. Fegyver tokokat is felfedezek rajta. Az övön és a combokon. A csizma talpa vastagabb a szokásosnál, mégse túl magas. Nem okoz majd gondot benne mozogni, futni. - Köszönöm! - Fátyolos tekintettel fordulok felé.

-Ezeket a könnyed és vékony ruhákat jobban szeretem rajtad - a csípőm után nyúl és magához von. Felnevetek. - De lehet új kedvencet avatok!

-Azt erősen kétlem - lábujjhegyre emelkedem és megcsókolom.

-Felpróbálod? - Pillant a hátam mögé a ruhára. Elhúzódom tőle és elkezdem lehámozni a babáról a páncéldarabokat. Loki a konyhába sétál és nekilát az ebédünk elkészítésének.

-Holnap visszamehetnénk a palotába - jegyzem meg, miközben leveszem magamról a bordó ruhámat, ami ez idáig rajtam volt. Loki végignéz rajtam.

-Készen állsz rá? - óvatos kérdés.

-Nem húzhatom tovább - pillantok felé. - Nem akarok kifutni az időből.

-Akkor üzenek Thornak - bólintok. A Loki által készíttetett ruha tökéletesen passzol rám. Kényelmes, könnyű benne mozogni. Ha nem tudnám, mi miatt készült, még jobban tetszene.

-Mit gondolsz? - Fordulok felé.

-Igazad volt - szeme megcsillan. - Ez is tökéletes, de a ruha jobban tetszik - kiöltöm rá a nyelvem, ezzel jelezve, hogy megmondtam neki. - Bár nélküle még jobban tetszel - féloldalas mosolyát látva azonnal elönt a forróság.

-Az ebédre koncentrálj! - Piszkálódom. Azzal elkezdem levenni magamról az ajándékomat.

-Nem könnyíted meg a helyzetemet!