| Hiányzott már a nevetésed |

Fehérneműimön kívül semmi sem takarja sebhelyes testemet. A hálószobában ülök az ágyon, hajamat felkötöttem, hogy ne zavarja a gyógyítót. Nika minden egyes sebhelyemet alaposan megnéz és megvizsgál. Biztosra akar menni, hogy nem fertőződött-e el valamelyik. Nika rettentően kedves és gyönyörű nő. Hosszú szőke haját rendezett fonatban hordja a feje körül. Fehér, könnyed ruhája finoman omlik a földre, mely tökéletesen kiemeli az alakját.

Itt hagy nekem pár gyógynövényt és főzetet. Az utóbbiak fájdalomra és hányingerre vannak, míg az előbbi a sebeim kezelésére. A növényeket majd össze kell morzsolnom, beletennem egy különleges fehér folyadékba, így lesz kész a kenőcs, melyet a sebeimre és a körülötte lévő bőrre kell kennem, ha égnének vagy viszketnének.

-Ezt itt be kell kötnöm - simítja meg a combomon lévő nagyobb vágást. - Biztos felszakadt, amíg aludtál. Elég mélynek tűnik, szóval összevarrom.

-Rendben - bólintok és úgy helyezkedem közben, hogy könnyedén hozzáférhessen. Loki sebhelyét intézte el először, mivel azt csak át kellett kötnie. Neki is hagy itt az egyik kenőcsből a biztonság kedvéért. A vállamon éktelenkedő lyukat, melyet a tőr okozott, még az első alkalommal varrta össze. Azt mondta, annak a gyógyulása lesz valószínűleg a leghosszabb még így is, hogy visszakaptam az erőmet.

-Nem tudom, min mehetett keresztül Hölgyem, ne vegye tolakodásnak, de itt nem a fizikai sebekkel lesz a legtöbb gond - óvatosan pillant fel rám.

-Hívj Desynek - mosolygok rá finoman. - Sajnos ezzel én is tisztában vagyok - vallom be neki, már kevesebb mosollyal.

-Ha gondolod, ebben is tudok segíteni.

-Nem szeretnék róla beszélni - eltorzul az arcom a fájdalomtól, mivel ismét átszalad a tű a bőrömön. Hallom, hogy kattan az olló. Befejezte a varrást. Óvatosan megemelem a combomat, hogy könnyedén be tudja kötni.

-Ezt megértem - keze gyorsan cikázik a lábam körül. - De ha mégis, akkor szólj nyugodtan!

-Köszönöm! - Rögzíti a gézt.

-Nincs mit köszönnöd! - Azzal feláll és elkezdi összepakolni a kötszereket, cérnákat, tűket és egyéb kenőcsöket. Egy nagyobb táskával érkezett, amely itt hever mellettem az ágyon. Ülőhelyzetbe tornászom magamat és felkapom az egyik túlméretezett pólómat. Loki mintha megérezte volna, hogy felöltöztem, belép a szobába. - Minden, amire szükségük lehet, letettem az asztalra - mutat maga mögé.

-Köszönjük - hajt fejet Loki. - Mivel tartozunk?

-Azzal, hogyha gond van, azonnal hívnak - mosolyodik el Nika. Loki vitába szállna, de nem hagyja, hogy megszólaljon. - Tényleg! - Erősködik lágy hangján. A csínytevések istene elmosolyodik.

-Nem akarsz maradni esetleg reggelizni? - Nika meglepetten rám kapja a tekintetét. Halvány pír szökik az arcába, visszafordul a táskájához.

-Nem szeretném elutasítani Önöket, de tíz perc múlva érkezik egy betegem a rendelőbe - becipzározza a táskáját és a kezébe veszi. - Szívesen maradnék, de mennem kell!

-Semmi gond! - Felállok az ágyról. - Majd legközelebb! - Loki előre engedi a gyógyítót, aki a barlang előtt állva várja meg. Még mielőtt utánamenne, hozzám lép.

-Visszaviszem és jövök.

-Szerintem túlélek tíz percet - poénkodom, ezzel pedig sikerül mosolyt csalnom az arcára.

-Addig pihenj le, utána reggelizünk - közelebb lép, már hajolna közelebb, mégis megáll. Hezitál. Mélyen belül mosolygok, mert fél. Így lábujjhegyre emelkedem és arcon csókolom. Megsimítja a kezemet és kilép a függönyök takarásából. Hallom, ahogy Nikával váltanak pár szót, majd csend telepszik a barlangra. Elmentek.

A konyha felé sétálva összekell szorítanom a fogaimat a combomba nyilalló fájdalom miatt. Nem fogok tétlenül ülni és várni. Akkor eluralkodnának a gondolatok a fejemben és előjönnének az emlékképek. Így a pult szélén halmozódó étel felé veszem az irányt. Loki képességének köszönhetően ez egy pár perce került ide. Így minden friss. Kenyeret vágok, amit megpirítok. Mellé vágok fel uborkát és paradicsomot is. Közben rántotta készül. Míg várok, megterítem az asztalt.

Elmosolyodom, amint meglátom az őszibaracklevet a kupacban. Tegnap vacsoránál kérdeztem Lokit, hogy nincs-e véletlenül. Azonnal szerezett volna, de megállítottam. Most viszont hozott, vagyis varázsolt ide két dobozzal is. Egymással szemben lerakok egy-egy tányért, melyet az evőeszközök és a poharak követnek. Középre helyezem a kosár pirítóst, mellé a vajat. Az asztalra kerül még a felvágott zöldség is, valamint vizes és gyümölcsleves kancsó.

Nincs nagy távra az asztal és a pult, mégis meg kell állnom egy kicsit, hogy megpihentessem a combomat. Tegnap miért nem fájt ez ennyire? Bár lehet a varrástól lett most ilyen érzékeny. Várok egy percet, majd a rántottához lépek. A fájdalom úgy belenyilall a lábamba, hogy felszisszenek. Veszek egy mély levegőt, majd a kezembe fogom a rántottával teli serpenyőt. Épphogy megfordulok, zizzen a függöny és Loki ijedt tekintetével találom szembe magam. Érzi a fájdalmadat! Végignéz rajtam és amint felfogja, hogy nincs semmi baj, arca ellágyul. Egyikünk sem teszi szóvá azt, ami az imént történt.

-Kész a reggeli - bicegek az asztalhoz.

-Mintha azt kértem volna, hogy pihenj - dorgál le, mégis mosolyog.

-Nem tartottam jó ötletnek - pillantok fel rá, majd leülök az asztalhoz. Helyet foglal előttem. Ezt követően csendben fogyasztjuk el a reggelinket. Loki eltűnteti a piszkos tányérokat és főz le egy kávét, amíg én magamra veszek egy nadrágot és egy pulóvert. A barlang varázslattal védett, így nem jön be a hűvös levegő. Viszont mindenképp a tó partján szeretném elfogyasztani a kávémat.

Kiérve bal lábamat nyújtva leülök a pokrócra, amit Loki hozott ki. Nem telik bele sok időbe, míg ő is csatlakozik. Átveszem tőle a kávét és visszafordulok a tó felé. Nem kell ránéznem, hogy tudjam ismét a gondolataiba van merülve. Csak úgy, mint én. Nem bírom sokáig a közénk beállt csendet, így muszáj vagyok megszólalni.

-Kérdezz nyugodtan bármit - belekortyolok az italomba. Loki nem fordul felém, nem adja jelét annak, hogy meglepték volna szavaim. - De ha meghallom azt az egy kérdést, rád öntöm a kávémat! - A szemem sarkából felé nézek és látom halvány mosolyát. Tudja, melyikre gondoltam.

-Miért vittek le? - Kérdését hallva megfeszül az állkapcsom.

-Sokáig én sem tudtam - vallom be.

-Kérdezett valamit? - Most már felém fordul, azonban én a bögrém tartalmát bámulom.

-Semmit - nevetek fel keserűen. - Az elején azt hittem, Odin azért vitetett le, hogy megtanuljak viselkedni. De mikor előkerültek a fegyverek, rájöttem, hogy nem ennyire kegyetlen. Nem lehet az!

-Tényleg azt akartad, hogy megöljön? - Kérdése ott visszhangzik a fülemben, a fejemben. Könnybe lábadnak a szemeim. Nem szólok semmit, ezzel megadom neki a válaszomat. - Nem gondolhattad komolyan - vonja össze a szemöldökét.

-Sokáig küzdöttem, Loki! - Kicsit megemelem a hangomat. - Nagyon sokáig bírtam, tűrtem! Vártam az alkalmas pillanatot a szökésre. Vártam, hogy valaki rám találjon!

-De nem mentem, így feladtad! Csalódást okoztam neked!

-Nem erről van szó - ellenkezem. - Sejtettem, hogy elhallgatják előled, hova és kihez vittek. De annyira elfáradtam! - Sós folyadék gördül végig az arcomon. - Annyira fájt mindenem. A bőröm színe nem látszódott a véremtől! Újabb és újabb sebeket szereztem. Egyszerűen nem bírtam már tovább! Megkönnyebbülés lett volna, ha megöl! - Ezt kimondva és beismerve elszorul a torkom. - Feladtam - lehelem magam elé. Le kell tennem a kezemből a bögrét, annyira remeg a kezem. Tördelni kezdem az ujjaimat, muszáj csinálnom valamit. Mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed.

-Mikor odaértem is ezt akartad még - összepréselem a szemhéjaimat. Igaza van. Akkor is azt kértem, hogy öljön meg. - Miért?

-Mert nem akartam, hogy így láss - elcsuklik a hangom. - Hogy lásd, ahogy megtörtem, ahogy feladtam. Hogy azt hidd, gyenge vagyok.

-Láttam, mit tett veled! Pont az ellenkezőjét gondolom, Desy!

-De én nem így gondolom - felé fordulok. - Feladtam és ez fáj a legjobban.

-Ettől nem vagy gyenge - látja, hogy kezdem elveszíteni az irányítást a légzésem felett. Kezét az enyémbe csúsztatja. - Más sokkal hamarabb feladta volna! De ez az egész nem történt volna meg, ha...

-Bele se kezdj - fojtom belé a szót. - A kínzást csak a saját szórakozására csinálta.

-Mi volt a célja?

-Az, hogy kitöröljék az emlékeimet - Loki zavartan néz rám. - Hogy elfeledtessenek téged - teszem hozzá halkabban. Arca megváltozik. Meglepődik. Most érkeztünk el ahhoz a témához, amin mind a ketten sokat agyalunk. Amit eddig egyikünk sem mert felhozni, de tudtuk, hogy előbb vagy utóbb feljön majd. - És azzal, hogy ezt megteszik az volt a céljuk, hogy utána ellened fordítsanak. Azt akarták, hogy megöljelek. Maguk mellé akartak állítani ezzel.

-Azért akartak pont engem, mert... - Elakad a szava. Azonban nem kell befejeznie, tudom, mire gondol. Mégsem úgy fejezem be.

-Igen - bólintok. - Mert te állsz a legközelebb hozzám itt. - Mert a prófécia szerint egy pár vagyunk. Egyikünk sem mondja ki. Mindketten elfogadjuk ezt a változatot. Nem tudjuk még, hova tenni a kapott információt, az érzéseket. Nem tudjuk, mihez kezdjünk ezzel. Egy több ezeréves prófécia nem hoz össze senkit, nem ejt szerelembe két embert. Nem tinta és papír kell hozzá, hogy valakibe beleszeress. Mi pedig nem tudjuk, mik vagyunk egymásnak. Megbeszéltük, hogyha vége a háborúnak, meglátjuk hogyan tovább. Szeretlek! Hiszen ki tudja, hogyan végződik majd az árnyak elleni csatánk.

-Hogyan szerezted vissza az emlékeidet?

-Elkaplak, ha zuhansz! - Ismétlem meg, amit akkor mondott, mikor kést szorítottam a torkához. És még számtalanszor mondta már ezt nekem. Ezzel mindig arra célzott, hogy mellettem van, hogy segít nekem. - Nem tudom, miért ez, de hatott.

-Másra nem emlékszel? - Óvatosan és egy kis félelemmel a hangjában teszi fel a kérdést. Megfeszül az állkapcsom, mellkasom összeszorul.

-Nem - hazudom. Szeretlek! - Csak erre - Loki hümmög egyet válaszképp. - Tényleg érezted? - Nem bírom ki, hogy ne tegyem fel ezt a kérdést. Egyértelmű, hogy reggel is azért rontott be így, mert érezte, hogy fájdalmam van. Azt hitte, baj van.

-Nem - válaszolja, mire bólintok. Arca feszült, megnyalja ajkait. Mindketten hazudtunk a másiknak. Már csak az a kérdés, hogy csak én vettem ezt észre vagy neki is feltűnt? Elengedem a kezét és a bögrém után nyúlok. Ő is így tesz. - Mozognod kellene kicsit. Vissza kell szerezned az erődet.

-A súlyomat se ártana - pillantok végig magamon. Ugyan a nagy pulóver és nadrág miatt nem látszik, hogy mennyire lefogytam. De érzem és Loki is látta már mennyire összeszakadtam.

-Elmenjünk sétálni egyet? - Iszik egy kortyot.

-Benne vagyok - halvány mosolyra görbül a szám. - Talán megpróbálkozhatunk majd egy edzéssel is délután. Egy lazábbal persze - teszem hozzá azonnal az arcát látva. Végül elneveti magát.

-Rendben! - Egyezik bele. - El kell majd mennem a palotába, beszélek Thorral. Csak utána tudunk edzeni.

-Történt valami?

-Nem - tekintete a palota felé irányul. Innen nem lehet látni a fáktól és sűrű aljnövényzettől. - De szeretnék szólni neki a lehetséges árnyakról. Illetve az is érdekel, mikorra várható a támadás - ezt hallva görcsbe rándul a gyomrom.

-Szerinted, most, hogy megöltem a férfit, hamarabb jönnek majd?

-Nem hiszem - rázza meg a fejét. - De most ne ezzel foglalkozz! Az az első, hogy rendbe jöjj!

X

Négy nap telt el, mióta kijutottam az alagsorból. Négy napja élünk Lokival a tónál.

Nika szerint szépen gyógyulnak a sebeim. A combommal már minden rendben van, a vállamra kell még odafigyelnem. Tegnap este velünk vacsorázott. El kell, hogy mondjam, nagyon megkedveltem. Minden reggel ellátogat hozzánk, megnézi, hogy vagyok, megkérdezi szükségünk van-e valamiféle gyógynövényre vagy kenőcsre. Mikor közöltük vele, hogy edzek, olyan fehér lett, mint a ruhája. Kicsi dorgálást kaptam, de végül helyeselte a dolgot. Szerinte is szükségem van a mozgásra, persze hozzátette, hogy ésszel, és hogy ne terheljem túl magamat.

Lokival rendszeresen mozgunk, ügyelve arra, hogy ne legyen semmi probléma. Reggel és késő délután tesszük ezt meg. A köztes időben főzünk, sétálunk, olvasunk.

A palotában továbbra sem tudja senki, hol vagyunk. Loki a múltkori látogatás óta nem volt. Megbeszélték Thorral, hogyha történik valami fontos változás, Nikával üzen. És a napok óta tartó csönd azt jelenti, hogy a Tükörvilág még vár. Azonban kissé aggasztó a nagy csönd.

Épp befejezem az utolsó felülésemet, amikor Loki kilép a barlangból. Nyújtani kezdek.

-Nem fáj semmid? - Áll meg pár lépéssel mellettem.

-A fekvőtámasztól kicsit a csuklóm és a vállam - válaszolom őszintén. Semmi értelme nem lenne, ha hazudnék. - De rakok rájuk jeget és jobb lesz - pillantok fel rá.

-Ha kész vagy, tusolj le, addig összedobok valami vacsorát! - Azzal visszaindul a barlangba. A múltkori beszélgetésünk óta nem jött fel a prófécia téma. Azonban minden este mellettem fekszik és átölel. Rémálmok gyötörnek. Egy este van, hogy kétszer is felriadok, olyankor még szorosabban magához von. Sokszor segít, hogy ott van mellettem.

Miután befejezem a nyújtást, a fürdő felé veszem az irányt. Loki a konyhában ügyködik, csodás illatok szállnak felőle. Az étel már megmarad a gyomromban. De a biztonság kedvéért még nem eszem túl nagy adagokat. Szépen fokozatosan növelem.

Forró vizet engedek magamra, megmosom a hajamat is. Percekig csak állok és hagyom, hogy a víz csak folyjon rám. Mikor végzek, megtörölközöm. Magam köré csavarom a fehér puha anyagot. Elfelejtettem magammal hozni váltóruhát, és mivel Loki a konyhában van, így kisétálok, onnan nem láthat rám. Beérve a hálóba ledobom a törölközőt az ágyra és belebújok a kikészített ruhámba. Megtörlöm a hajamat és a vizes anyagot kiterítem, hogy minél hamarabb megszáradjon.

-Mi készül? - Lépek ki a szobából.

-A kedvenced - fel sem pillant, úgy válaszol. Ekkor csapja meg az orromat a sültcsirke és rizs illata mellet a palacsintáé. Most tűnik csak fel, hogy mennyire éhes vagyok már. Besétálok mellé a konyhába.

-Miben segítsek?

-Ha annyira nagyon akarsz, megkenheted a palacsintákat - mosolyodik el. Tudja, hogy nem fogadnám el a nemleges válaszát. Megállok mellette, kezembe veszem a kést és a nutellába mártom. Elkészítem a már kisütötteket és egy külön tányérra pakolom őket.

Húsz perc elteltével már az asztalnál ülünk és a vacsoránkat fogyasztjuk. Mióta kikerültem, most először fogyasztok bort. Gyorsan a fejembe száll, így három pohár után már csak vizet fogyasztok.

Miután végzünk, Loki elmegy, hogy vegyen egy fürdőt, addig én elmosogatok. Megkértem, hogy most ne tüntesse el a piszkos tányérokat. Legalább amíg nem ér vissza, le tudom foglalni magamat. Feltűröm a pulóverem ujját és neki látok.

-Jól áll a kezedben a szivacs - kötözködik. Megfordulok és ráspriccelek egy kis vizet. Felnevetek sértett arcát látva, majd visszafordulok a mosatlanok felé. Próbálom nem kimutatni, mennyire meglepett azzal, hogy csak egy nadrág van rajta. Loki keze végig siklik a derekamon. Teste az enyémhez tapad, hátulról ölel át. Állával megtámaszkodik a vállamon.

-Eléggé megnehezíted a dolgomat - nevetek fel halkan.

-Küldj el, hogyha zavarok - hangjától kiráz a hideg.

-Inkább befoglak - öltöm ki a nyelvem. - Törölgethetnél - fejemmel a már elmosott tányérok és poharak felé bökök. Azonban nem enged el. Végzek egy villával, így azt is félre teszem. Mivel nem válaszol, most arcon spriccelem. Azonnal elenged és hátrébb lép. Felnevetek. Nem hagyja magát, így belenyúl a tiszta vízbe és egy nagy adagot locsol rám. A pulóverem eleje azonnal elázik. Már ő is nevet. Hozzávágom a szivacsot. Még egy adag vizet kapok. A kezembe fogok egy poharat, belemerítem és ráöntöm. Elkapja a kezemet és kiveszi belőle az üveget. Belemeríti a vízbe.

Futni kezdek, mivel nem akarok még jobban elázni. Utánam indul. A barlang bejáratánál ér be. A késő esti pára miatt a fű nedves, nem tapad meg rajta meztelen lábam. Loki pont akkor önt nyakon, mikor megcsúszom. Sikerül elkapnia a kezemet, de magammal rántom. Mind a ketten elterülünk a füvön. A pohárba maradt pár csepp, így utána nyúlok. Loki lefogja a kezemet és visszanyom a földre. Felém hajol. A hasam már fáj a nevetéstől.

-Hiányzott már a nevetésed - tekintetünk összefonódik. Mellkasomban nyomás keletkezik az izgalomtól, a közelségétől. Két napja semmi jelét nem adta annak, hogy közeledni szeretne. Azonban a szemén láttam. Láttam, hogy szeretne megölelni, szeretne a közelemben lenni. Meg akar érinteni. Rengetegszer pillantott az ajkamra. Mind a ketten hazudtunk két nappal ezelőtt. - Min agyalsz? - Mosolyodik el.

-Azon, hogy bunkó voltam, hogy nem válaszoltam - torkom elszorul. Tényleg válaszolni akarok?

-Mire? - Zavart pillantását látva pír szökik az arcomba. Minden bátorságomra szükség van, hogy ki tudjam mondani. Hogy egyáltalán meg tudjak szólalni. Gyönyörű kék szemét nem veszi le rólam.

-Arra, amikor azt mondtad, hogy szeretsz - halkan ejtem ki a szavakat, térdem megremeg. Loki állkapcsa megfeszül. Most már tudja, hogy hazudtam, amikor azt mondtam neki, hogy nem emlékszem semmi másra, csak arra az egy mondatra. Felém közelebb eső kezével megsimítja az arcomat.

-És mit szerettél volna válaszolni? - Hangja elmélyül, melytől a hideg ismét végigfut a hátamon. Kellemes borzongás lesz úrrá a testemen.

-Őszintén mondtad? - Térek ki a válaszadás elől.

-Válaszolj és megtudod - nehezen nyelek egyet. A szavakat alig bírom megformálni és kiejteni. Látja, hogy hezitálok, hogy nem merem kimondani. Közelebb hajol hozzám, csuklómat fogó keze lejjebb siklik. Ujjait összekulcsolja az enyémmel. Izmaim megfeszülnek, hosszasan fújom ki a levegőt.

-Én is szeretlek! - Szeme vadul megcsillan, majd ajka találkozik az enyémmel. Lágy, gyengéd csókja felgyorsul. Úgy fordul, hogy most én legyek felül. Ujjai kicsúsznak az enyémből. Végig vezeti a karomon, le a hátamon, majd megállapodik a csípőmön. Gyengéden rászorít. Belenyögök csókunkba. Ellöki magát a talajtól és felül.

-Éreztem - leheli két csók között. Ő ezzel adja tudtomra, hogy hazudott aznap. Csókot lehel az arcomon éktelenkedő hegre. - Éreztem a fájdalmadat - tekintetünk találkozik. Az enyémben könnyek ülnek. - Akkor tudtam meg, hogy bajban vagy. Azonnal a keresésedre indultam! - Nem akarok sírni, most nem. Így ajkamat ismét az övére tapasztom. - Vizes a pulcsid - csókunkba nevetek.

-Vedd le, ha nem tetszik - kék szeme megcsillan. Megragadja a pulóverem alját és lehúzza rólam. Halk puffanással landol a földön. Kezei azonnal végigsimítják a hasamat, hátamat és mellemet. Ujjaimmal végig táncolok a felsőtestén, ügyelek arra, hogy ne érjek hozzá a sebéhez, ami még gyógyulófélben van. Loki édes ajka elválik az enyémtől. Lágy csókokkal ajándékozza meg a nyakamat, a vállamat, végül pedig a mellkasomat. Megszorítom a vállát. Fogalmam sincs hogyan, de feláll, engem pedig végig az ölében tart. Érzem, ahogy a függönyök végig siklanak a bőrömön. A hálószobába érve tesz csak le. Elválnak ajkaink, tekintetünk összeolvad. - Nem ezt beszéltük meg - pimaszkodom. Féloldalas mosolyra húzza ajkait, melytől a szívem azonnal elolvad.

-Szeretnéd, hogy befejezzem? - Szívem hevesen ver, mindketten kapkodjuk a levegőt. Tekintete lesiklik a melleimre, melyeket még eltakar a melltartóm.

-Nem - válaszolom halkan. Felém lép, én pedig hátrálok egy lépést. Kérdőn és vággyal teli tekintettel néz a szemembe. Kezemmel hátra nyúlok, egy könnyed mozdulattal kikapcsolom a melltartómat, amely most a földre esik. Loki izmai megfeszülnek, de nem néz le. - Nem akarok megbántani egy több ezeréves próféciát - az előttem álló férfi elneveti magát.

-Én sem! - Azzal megragadja a derekamat és magához von. Szabad kezével megfogja az arcomat és ismét megcsókol. Ezzel mind a ketten a másik tudtára adtuk, mik vagyunk egymásnak. Beigazolódott a prófécia. A párom.

Lassan az ágy felé terel. Leülök és a hátamra fekszem, ő pedig elhelyezkedik felettem. Próbálom kizárni a tudatomból a sebhelyeimet, amelyek az egész testemet csúfítják. Loki megérezhette, hogy nem vagyok teljesen itt. Tette pedig azt jelzi, tudja, mire gondoltam. Minden egyes heget végig csókol a testemen.