| Hagyjuk az egészet |

Belépve a tus alá, megnyitom, majd hagyom, hogy előbb a jéghideg víz elérjen. Szépen lassan kezd melegedni, míg megfelelő hőmérsékletű nem lesz a számomra. A vízsugár alá nyomom a fejem. Majd egy perc után megfordulok és hagyom, hogy vizes legyen a hajam. Hátra simítom.

Rengeteg minden kavarog bennem. De tényleg. Rengeteg.

A gyász még mindig erősen körbe öleli a szívem. Bár ez még normális, hiszen tegnap kaptam a hírt. A bátyám halott. Érzem, ahogy a könnycsatornám megtelik azzal a bizonyos sós folyadékkal. Sűrűbben kellett volna meglátogatnom. Elbasztam. És már nem javíthatok ezen. Megszédülök a gondolattól, a gyásztól, a bűntudattól. Megtámaszkodom a zuhanyzó üvegén. Veszek pár mély levegőt, próbálok nyugalmat parancsolni magamra. Elengedem az üveget, melyen ott marad a kéznyomom. Fel se tűnt, hogy olyan forró víz alatt állok, ami ekkora gőzt szült ilyen rövid idő alatt.

Le kell jutnom a Földre. Lizhez és a lányokhoz. Le fogok menni!

Ismét a forró víz alá nyomom az arcom. Próbálom összeszedni magam, és felkelni. Lehet jobb lenne a hideg víz. De most nincs kedvem hozzá. Elzárom, majd kilépek és elkezdek szépen lassan megtörölközni.

A tegnap estét se nagyon értem. Mármint igazából csak azt nem, hogy miért képzeltem be az utolsó két mondatot. Loki csókjára vágytam volna? Dehogy! A tetőn történtek után szünetre van szükségem. Bár nem mintha kérnem kellene, hiszen semmi se történt. Vagyis de, csak felindulásból. És az nem olyan. Vagy tévedek? Nem, nem tévedek. Vannak fontosabb gondjaim is. Azonban azt be kell vallanom magamnak, hogy tényleg sokszor gondolok rá. Picsába! Nem ez a fontos most Desy, szólok magamra, ez ráér később is. Most azzal foglalkozz, hogy jutsz le a bátyád családjához!

Megtörülközve magamra kapom a ruhámat. Nincs sok kedvem asgardi ruhába bújni, így a sajátjaimnál maradok. Egy kényelmes nadrág és póló. Az erőmnek köszönhetően egy pillanat alatt megszárítom a hajamat. A tükör előtt állva szemügyre veszem fehér hajzuhatagom. Néha még elcsodálkozom rajta. De tetszik. Arcomról nem sikerült leáztatnom a fáradtságot, a fájdalmat.

Miután elkészülök, kilépek a fürdőből és nagy meglepetésemre Loki még itt van.

-Nem mentél el? – kérdezem finoman.

-Úgy gondoltam, most jól jön a társaság – mosolyodik el szomorkásan.

-Őszintén, nem tudom, mi jön most jól nekem – nevetek fel keserűen.

-A családod – zavartan felé nézek.

-Odin megtiltotta, hogy lemenjek.

-Drágám – mosolyodik el. – A csínytevések istenével beszélgetsz éppen. Nem csak a Bifrösztön keresztül lehet lejutni Midgardba – felcsillan a szemem.

-Le tudsz vinni? – szemem könnybe lábad.

-Ha még ezt szeretnéd – bólint.

X

Hogy ne keltsünk feltűnést nem a ház elé érkeztünk. Így most az utcákat járjuk. Gyorsabban sétálok a megszokottnál, minél hamarabb oda szeretnék érni. Amint leértünk, a gyomrom görcsbe rándult. Ideges vagyok és félek. Próbálom leplezni érzelmeimet, de a szememből néha-néha megszökő könnycseppek ezt eléggé megnehezítik. Loki egy szót se szólt, mióta elindultam a helyes irányba. Minél közelebb érünk, annál idegesebb leszek. És annál jobban érzem magam üresnek. Eddig csak tudatták velem, hogy elvesztettem a bátyámat. De most, hogy nemsokára szembe kell néznem azzal, hogy egyedül maradtam. Egyszerűen elmondhatatlan érzéseket vált ki belőlem.

Mikor befordulunk az utcába, a kezem remegni kezd. Idegesen kifújom a levegőt és egy könnycsepp is megszökik a szememből. Loki megsimítja a kezem, jelezve, hogy itt van velem. Pár perc elteltével megállunk a kapu előtt. Igyekszem összeszedni magam, majd kinyitom a kulcsommal. Az ajtóhoz érve hezitálok picit. A mögöttem álló férfi most a hátamra teszi a kezét. Összerezzenek érintésére, majd veszek egy mély levegőt és bekopogok. Semmi válasz. Ismét kopogok. Ezt követően hosszabban várunk. Hallom a lábak dobogását, majd ahogy elfordul a zárban a kulcs. Résnyire nyílik az ajtó és egy apró, szőke kislány kukucskál ki rajta. Amint felismer, kitárja az ajtót. Leguggolok, hogy meg tudjon ölelni.

-Desti! – kiált fel, majd a nyakamba ugrik. Elmosolyodom, majd egy hatalmas kő zuhan le a szívemről, hogy Lilithnek nincs semmi baja. Ami azt jelenti, a többieknek sincs. Nagy nehezen lehámozom apró kezeit a nyakam körül. Hatalmas mosoly van kis ártatlan arcán. Épp megszólalnék, mikor mögém néz. – Ő ki? – mutat a hátam mögé. – Tetszik a haja – finoman felnevetek, Loki pedig elmosolyodik.

-Ő itt Loki – mutatom be neki. – Desti néni...

-Férjed? – vág a szavamba, majd csillogó szemével az enyémbe néz. Érzem, ahogy elpirulok kicsit. Most Loki nevet fel.

-Nem, nem a férjem – válaszolom nevetve. – Egy barátom – miután kimondom, összepréselem az ajkaim. Egy barát lenne? Csak? Meg rázom a fejem, jelezve magamnak, hogy most nem ezen kell agyalnom. – Lilith, hol van a húgod?

-Beth játszik - válaszolja vigyorogva. Felegyenesedem, majd a kis szöszike megfogja a kezem és behúz a házba. A fejemmel jelzek Lokinak, hogy kövessen minket. Beérve a nappaliba Beth szeme felcsillan és azonnal le kell ülnöm mellé a szőnyegre, hogy megmutassa az új babáit. Imádom őket. Loki csak áll és néz minket. Teljesen addig, amíg Beth oda nem megy hozzá és a kezénél fogva ide nem húzza mellénk.

-Ő itt Rozi – nyom a kezébe egy babát. – Csillám birodalom hercegnője. A kedvenc színe a rózsaszín.

-Ő pedig itt a herceg és a hercegnő testvére – mutat fel két babát most Lilith. Időközben mind a ketten Loki mellé ültek. Mosoly kúszik az arcomra ezt látva. Ahogy a lányok és Loki beszélgetnek. De hamar vége lesz a pillanatnyi boldogságomnak. Észbe kapok és gyorsan szét nézek. Hol van Liz? Könnyek gyülekeznek a szememben, amit a lányok is észrevesznek.

-Miért sírsz? – siet hozzám Beth, majd az ölembe ül.

-Csak mert olyan gyorsan felnőttetek – hazudom.

-De hát még nem is vagyunk felnőttek – vonja össze a szemöldökét Lilith.

-Hol van az anyukátok? – kérdezem meg végül.

-Boltba mentek – válaszolja a kisebbik. – Azt mondták, nemsokára jönnek vissza – Lokival találkozik a tekintetünk.

-Csinálok teát – emelem fel, majd ültetem le magam mellé Betht. – Kértek ti is? – kérdezem mosolyogva, könnyes szemekkel, miközben felállok a szőnyegről.

-Igen! – kapom a választ kórusba.

-Mindjárt visszajövök – adja vissza a herceget Loki Lilithnek, majd követ a konyhába. Mivel itt már nem látnak a lányok, így neki dőlök az egyik szekrénynek és beletúrok a hajamba. Szaporábban kezdem el venni a levegőt. – Nyugodj meg! – lép elém Loki. – Még kicsik, nem fogják fel – folytatja. Elakad a lélegzetem. Loki tudta, mire gondolok. – Lehet, azt mondta nekik az anyjuk, hogy üzleti útra ment, vagy bármi – próbálkozik tovább. – Lehet, vár még azzal, hogy közölje velük – könnyek kezdenek potyogni a szememből. Loki az arcom után nyúl, majd úgy emeli, hogy a szemébe nézzek. – Meg kell nyugodnod! Szedd össze magad! Tudom, hogy nehéz. De csak addig, amíg haza nem ér az anyjuk. Utána szépen elbeszélgettek kettesben, míg én Csillám birodalomban leszek – felnevetek, mire a feketehajú férfi elmosolyodik.

-Köszönöm! – ennyit birok kipréselni magamból. Loki elveszi a kezét, majd zavarában lép egyet hátra.

-Szóval, tea?

-Igen – bólintok. – Ott vannak a poharak – mutatok a mellette lévő szekrényre. – Veszel ki négyet, míg én felrakom a vizet?

-Persze – épp, hogy leveszi a négy poharat, én pedig a tűzhelyre teszem a kanna vizet halljuk, hogy kinyílik az ajtó. Azonnal ledermedek.

-Lilith! Beth! – halljuk Liz hangját. Lokival találkozik a tekintetünk. – Miért volt nyitva a kapu? – kisétálunk a konyhából, át a nappaliba. Liz karjában már ott tartja a kis Betht. Elkerekedik a szeme, amint meglát. – Desy? Mit keresel itt? – kérdezi meglepetten. – Miért nem csörögtél? – elém siet, majd megölel.

-Nincs nálam a mobilom – nevetek fel keserűen. – De azt hittem, számítasz majd arra, hogy jövök.

-Tessék? – vonja össze a szemöldökét Liz. – Nem számítottam – nevet fel zavartan. – Mindig szólsz, ha jössz.

-Nem értem – ráncolom a homlokom. Loki közelebb lép hozzánk. Az előttem álló nő, ahogy felismeri, kivel jöttem lép két lépést hátra. Arca ijedtséget és meglepettséget tükröz. – Ben miatt jöttem – Liz férje neve hallatára most az én szemembe néz.

-Ben miatt? – nevet fel halkan. – Miért?

-Mi az, hogy miért? – a szemeim ismét könnybe lábadnak. Nem értek semmit, ami most még jobban feldühít. Loki észreveszi ezt, így megpróbálja megfogni a kezem, de nem hagyom neki. Liz értetlenül nézi a kezünket, majd leesik neki a dolog. Vagyis az, aminek látszódik, mert nincs semmi, ami leeshetne neki.

-Szívem, kié az a fekete cipő? – sétál a nappaliba Ben. Ledermedek és egy ideig még levegőt is elfelejtek venni. Amint felfogom, hogy tényleg ott áll – mivel odafutnak hozzá a lányok – legördül egy könnycsepp az arcomon. – Tiny! – lepődik meg bátyám, majd hatalmas mosoly terül el az arcán. – Istenem! Hát szia! – kikerülve a feleségét elém siet, majd jó szorosan magához ölel. Egy kis ideig csak ő ölel, folyamatosan beszél hozzám. Alig tudom felfogni, hogy mi is történik pontosan. De minél tovább szorít és beszél a fülembe, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem képzelődöm. Így vissza ölelem.

-Tényleg itt vagy? – vágok szavába halkan. Elhúzódik tőlem, de a kezemet nem engedi el.

-Persze – néz a szemembe. – Baj van? – kérdezi már ijedten. – Miért sírsz? Történt valami?

-Nem – rázom meg a fejem. – Csak hiányoztál – mosolyodom el, mire lejjebb engedi a vállát. Megnyugodott. A hátam mögé néz, elengedi az egyik kezemet.

-Meg tudod magyarázni, miért hoztad őt ide? – bök a fejével Lokira. Tudom, hogy mást akart volna kérdezni, mármint máshogy. De a lányok előtt nem mondja ki a szót. Gyilkos.

-Ez egy elég hosszú történet – kezdek bele.

-Nincs bennem semmiféle rossz szándék – lép közelebb Loki.

-Igazán? – vonja fel kérdőn az egyik szemöldökét Ben. Ó, anyukám. Mi lesz itt. A következő pillanatban felforr a tea, amit a kanna fütyüléssel jelez.

-Gyertek lányok – fogja meg Liz a kezüket. – Készítsük el apáéknak a teát. Hadd beszélgessenek.

X

Kimegyünk a teraszra, hogy nyugisan tudjunk beszélgetni. Ben neki támaszkodik az egyik gerendának, ami a terasz feletti tetőt tartja. Loki megáll nem messze tőlem és karba teszi a kezét. Én pedig a bátyámmal szemben állok meg.

Ben az egyetlen, aki tud a képességemről. Ő segített abban, hogy megnyugodjak és ezzel együtt kordában tartsam. Igaz, nem ért hozzá, de a lelki nyugalmamat ő biztosította. Így könnyebb volt ezzel a hatalmas képességgel együtt élnem. Sokat köszönhetek neki. És mivel tud mindent rólam, így nem kell köntörfalaznom. Mindent elmondok neki. Jó nem mindent. Kihagyom a nagyon Lokis részeket.

Elmondom neki az elejétől fogva. Hogy Thor nem járt sikerrel, majd pedig, hogy Loki igen. Elmesélem neki, mennyire nem bírom a királyt. Viszont Friggát igen. A bált, és hogy az erőm mennyit fejlődött. A hajamat is, mert látom rajta, hogy nagyon nézi. Nem szól közbe, csak hallgat. Az ellenségeinkről is mesélek, már amennyit tudok róluk. Az átjáróról és arról, hogy elmentünk apához. Damian se marad ki. Ahogy az sem, hogy megöltem. Ben nagyon bírta őt, teljesen azt hitte, ő lesz számomra az igazi. Ezért mikor elmesélem, mi történt vele, lehajtja a fejét. Csak, hogy feldobjam egy kicsit az egészet, elmesélem neki milyen gyönyörű is Asgard. Hogy mennyire hihetetlen egy hely. Mesélek neki arról is, hogy Loki mennyit segített nekem. Viszont azt nem mesélem el neki, mégis miért jöttem ide.

-És hogyan tovább? – kérdezi félve. – Elmész azokhoz az izékhez?

-Igen – bólintok. – Nincs más választásom. Ha végeztem, akkor haza jöhetek.

-Nem tetszik ez nekem, Tiny – rázza meg a fejét.

-Nem lesz baj – mosolygok rá biztatóan. – Tudok vigyázni magamra.

-Azzal tisztában vagyok. De akkor is féltelek – nevet fel keserűen. – Hisz' most nem egy interjút készítesz, ahol elég, ha kinyitod a szád. Vagy megmozdítod az öklöd.

-Tudom. De nem egyedül megyek – itt Lokira pillantok. – Egy teljes asgardi sereg jön még.

-Thor és Atyánk is velünk tart majd – teszi hozzá a csínytevések istene.

-Bocsánat a zavarásért – hajol ki az ajtón Liz. – Kész a tea, de nem tudom kihozni, mert le kell fektetne Betht.

-Majd én elintézem – indul el Loki. Azzal elindul be a konyha felé, hogy kihozza a teákat. Ben le se veszi róla a szemét, amíg Liz mellett el nem halad.

-Bízhatsz benne.

-Azok után, amiket New Yorkban tett? – ráncolja fel a szemöldökét.

-Ha ő nincs, most nem állnék itt – mosolyodom el halványan. – Sokat segített nekem, hogy ne őrüljek meg – Ben vesz egy nagy levegőt.

-Rendben – ráncolja fel a homlokát. – Ha te bízol benne, akkor én is.

-Köszönöm – bólintok egy aprót. Loki ekkor lép ki az ajtón, kezében ott a tálca, amin három csésze tea van. Lerakja mellém az asztalra. Én nyúlok először a csészéért. Mikor visszafordulok feléjük, veszem csak észre, hogy farkasszemet néznek. – Ne már! – csettintek kettőjük közé. Mire abbahagyják és ők is elveszik a saját csészéjüket. Kapnak még egy-egy szúrós pillantást, majd az istenség felé fordulok. – Mennyi időnk van még?

-Egy csésze teányi – vonja fel egy pillanatra a szemöldökét, majd belekortyol az italba. Veszek egy nagyobb levegőt, majd Benre pillantok.

-Vigyázz magadra!

-Nem lesz bajom – mosolygok rá biztatóan. – Ha vége mindennek, itt találkozunk.

-Szuper – teszi le a csészét Loki. – Indulhatunk? – azzal elindul a bejárati ajtó felé. Ben kíváncsi tekintettel pillant vissza rám, mire én megforgatom a szemem.

-Ki ne mond! – mutatok rá. Tudom mi ez a nézés, és sejtem, hogy mire gondol. Én is leteszem a csészémet, ahogy bátyám is.

-Lefeküdtetek? – kérdezi nevetve, de mégis kíváncsian.

-Nem! – fordulok meg, mivel már elindultam Loki után.

-Akkor alakul valami – kezd el hangosan gondolkodni.

-Jaj, Ben – forgatom meg a szemem.

-Érdekel mi van veled hugi! – tárja szét a kezét. – Alakul valami és nem akarja, hogy vissza gyere. Nem?

-De – fonom össze a karom a mellkasom előtt. – Vagyis...

-Már mindegy, kimondtad – nevet fel.

-Hagyj! – legyintek egyet, majd elindulok a teraszról be a házba. Bátyám mellém siet és átkarolja a nyakam.

-Igaz, nem értem, miért pont ő – ráncolja a homlokát. Már épp közbe szólnék, de nem hagyja. Pedig látja rajtam, mennyire ideges vagyok már, hogy így piszkál. – De te se szóltál bele sose az én kapcsolataimba – vallja be. – Így én sem fogok – őszintén cseng a hangja. Nyugalom ül a szívemre. – Pedig tudjuk, hogy voltak aranyos barátnőim.

-Ó, igen – nevetem el magam. időközben az ajtóhoz érünk, ahol Loki és Liz beszélgetnek.

-Egyet fenyegettél meg, be is tartottad – nevet ő is.

-Megmondtam neki, ha fájdalmat okoz neked, megverem. Megbántott téged, én pedig meg is vertem – vonok vállat.

-Most komolyan? – kérdezi teljes meglepettséggel és döbbenettel Liz. Tekintete kettőnk között ugrál. – Hagytad neki? – fordul most számon kérően Benhez.

-Én nem tudtam róla – emeli fel védekezőn kezeit. – Csak mikor haza állított véres ököllel. Másnap pedig a csaj bekötött orral jött suliba – ismét felnevetünk. – De ha már akkor te ilyen kedves voltál, – fordul felém, mire alábbhagy a nevetésem. – a legközelebbi barátodat én is meg fogom fenyegetni.

-Kösz – harapok az alsó ajkamba. Direkt csinálta.

Miután elköszönünk tőlük, elindulunk ahhoz a ponthoz, ahol megérkeztünk. Gondolom onnan egyszerűbb visszamenni Asgardra. És persze nem is feltűnő. Már beesteledett, így a sötét, gyéren megvilágított és kihalt utcákat koptatjuk.

-Csodálkoztam, hogy nem mondtad el bátyádnak, miért is vagyunk itt igazából – szólal meg Loki. – És hogy nem szóltál azonnal Heimdallnak, hogy vigyen vissza és neki eshess Odinnak.

-Elgondolkodtam rajta – vallom be.

-És hogyan tovább? – pillant rám kérdőn.

-Beszélek Odinnal, ha visszaértünk – válaszolom. – Az biztos. És veled is szeretnék – teszem hozzá már halkabban.

-Velem? – torpan meg a csínytevések istene. Én is megállok és szembe fordulok vele. – Mégis miről?

-Rólad és rólam – válaszolom. Loki arca elkomorodik, majd pedig nyel egy nagyot. – Nem tudom, hogy te hogy vagy már ezzel az egésszel. Tényleg belezavarodtam. Most is láttam rajtad, hogy nem tetszett, ahogy kimondtam, hogy visszajövök.

-Persze, hogy nem tetszett – csattan fel.

-Miért? – kérdezem azonnal. – Mond el, miért?

-Mert azt akarom, hogy maradj – emeli fel a hangját. – Hogy velem maradj – teszi hozzá halkan.

-Akkor a múltkor miért akartál elküldeni? – lépek közelebb. – És nem mond azt, hogy azért, mert nekem így lett volna a jobb.

-Nem tudom – nevet fel keserűen. – Csak nem akartam, hogy ...

-Hogy? – vonom fel kérdőn a szemöldököm.

-Hagyjuk – fordítja el a tekintetét.

-Ezt akartam én is kihozni az egészből – a feketehajú férfi most meglepetten néz vissza rám. – Hogy hagyjuk az egészet – nézek mélyen a szemébe. Minkettőnk tekintete fájdalmat sugall.

-Miért? – kérdezi alig hallhatóan.

-Addig, amíg ennek az egész mizériának vége nem lesz – teszem hozzá. Látom rajta, hogy egy leheletnyit megnyugszik. – Utána meglátjuk, hogy alakul.

-Akkor nem csinálhatok ilyet? – kérdezi. Majd egy szempillantás alatt előttem terem, egyik keze a derekamon pihen, míg másik az arcomra csúszik. Ajka egyre közelebb ér az enyémhez. Azonban nem hagyom, hogy megtegye.

-Nem – súgom neki halkan.

-Pedig már nagyon szeretném – hajol ismét közelebb, mire én ismét elhúzódom tőle.

-Ha vége a csatának és akkor is még meg szeretnéd tenni – bújok ki karjai közül. – Akkor megteheted majd.

--------