| Higgadj le |

-Biztos vagy benne, Desy? – kérdezi meg újra, mivel az előzőre nem válaszoltam. Lesütöm a tekintetem és gondolkodóba esem. Biztos vagyok benne? Egy isten, a csínytevések istene. Megfeszül az állkapcsom a gondolatmenetemtől. Egy olyan férfi, aki le akarta igázni New Yorkot, majd Midgárdot. Egy férfi, akit sokan szörnynek tartanak, egy szívtelen, egoista, hataloméhes istennek. Azonban ez nem igaz! Nekem volt lehetőségem megismerni Loki Laufeyson igazi énjét.

Gondolatmenetemből Loki fájdalmas kiáltása ráz ki. Ijedten rákapom a tekintetem és látom, ahogy a földre esik és a vérző oldalát szorongatja. Görcsbe rándul a gyomrom, de nem gondolkodom sokáig. Azonnal hátra fordulok és a jobb kezemet felemelve kilövök a támadóra egy tűzgolyót. Ami most olyan erősre sikeredik, hogy az Árny, szinte azonnal meghal. A következő pillanatban már Loki mellett térdelek.

Elemelem a kezét a sebéről. Nem vészes, de nagyon vérzik. Megfordulok és mivel az ágy mellett vagyunk, így megfogom a lepedőt és a szabad kezemen a mutatóujjamat felhevítem. Így ki tudok vágni az anyagból egy akkora darabot, ami elegendő lehet addig, amíg le nem jutok Lokival a gyengélkedőre. Vissza is fordulok Lokihoz, majd a sebébe nyomom az anyagot, próbálva elszorítani az ereit.

-Ezt mikor tanultad? – kérdez rá sziszegve a fájdalomtól.

-Nem tanultam – válaszolom, azonban nem nézek a szemébe. – Csak úgy jött – lépés zaja üti meg a fülem, így kinézek az ágy takarásából. Azonban nem azt látom, amit szerettem volna. A következő felénk tartó lövedék elől lebukok, így az tovább száguld és a padlóba csapódik be. – Ki kell jutnunk innen – nézek a férfi szemébe.

-Bízol bennem? – kérdezi halkan Loki. Szólásra nyitom a számat, de nem jön ki rajta hang. Csak pislogok. Egy kiáltásra kapom fel a fejem, így gyorsan kinézek az ágy mögül. Thort látom, ahogy az Árnyakkal csatázik. – Tudom, hogy sok mindenkit átvertem, köztük téged is – visszafordulok a csínytevések istene felé. – Majdnem meg is haltál miattam.

-Elég lesz Loki – súgom oda. Nem kell bocsánatot kérnie semmiért. Megvolt az oka az akkori Lokinak ezekre, de tudom, hogy a mostani Loki már nem tenne ilyet. Velem, nem.

-Többet nem lesz ilyen – folytatja. – Nem lesz több meglepetés. Ígérem – még mielőtt bármit is mondhatnék erre az egészre Thor a földön csúszva kerül mellénk.

-Nem bánnám, ha segítenétek – villant felénk egy vigyort, majd elhajítja a pörölyét.

-Loki megsérült, el kell vinnünk innen – segítem ülő helyzetbe az említettet.

-Nem kell – ellenkezik. – Megleszek – aggódva ránézek, ő azonban bátyját nézi, aki időközben álló helyzetbe került.

-Akkor hajrá! – azzal visszatér hozzá a Mjölnir. Felsegítem Lokit a földről, majd Thor mellé állunk.

-Mi a terved testvér? – érdeklődik a feketehajú férfi, miközben az ágyneműdarabot az oldalához erősíti, hogy nem kelljen fognia.

-Csak addig jutottam, hogy bejövök segíteni – ráncolja fel a homlokát a mennydörgések istene.

-Csodálatos – horkan fel Loki.

-Máshova is betörtek? – érdeklődöm.

-Az egész palota tele van velük – fordul felém Thor. Időközben abbamaradt odakint a szél, így most az eső szakad. Dörög és egyelőre még csak ritkán villámlik.

-Meddig várunk még arra, hogy bejöjjenek az ajtón? – vonom fel a szemöldököm kérdőn, közben tekintetem le se veszem a nyitott ajtóról.

-Nem tudom – nevet fel Thor. – Én arra vártam, hátha valamelyikőtök előrukkol valami tervvel – ezt hallva döbbenten magam elé meredek, majd szinte egyszerre fordulunk Lokival Thor felé. Az arcunkról szerintem egész egyértelműen leolvasható az, amit gondolunk.

-Tökéletes ötlet – mosolyodik el gúnyosan Loki. Egy ideje már nem hallunk semmiféle zajt a folyosóról. Így megforgatom a szemem a testvérpáros párbeszédét hallva, majd elindulok az ajtó felé. – Mit csinálsz?

-Kimegyek – mondom vissza se fordulva.

-Szerintem ez nem jó ötlet, Desy – aggodalmaskodik Thor.

-Egy ideje síri csönd van – állok meg már az ajtóban. – Szerintem tiszta a terep – azzal kinézek a folyosóra és mivel egy lélek sincs rajta, így elindulok.

-Makacs egy nő – nevet fel Thor.

-Az már biztos – ért egyet halvány mosollyal az arcán a csínytevések istene. Épp, hogy elérek a folyosó közepére, a fordulóból több tucat árny kanyarodik be. Megállok és csak bámulom őket unottan, ahogy ők is engem.

-Nem hiszem el – suttogom magam elé. Az egyik a következő pillanatban megunja a szemezést, így tüzet nyit. Kitérek a lövése elől, majd megfordulok és futni kezdek vissza Loki szobájába. A testvérpár pont akkor ér az ajtóhoz, amikor a lövedék az oszlopba csapódik előttük. Mind a ketten értetlenül néznek be a folyosóra, majd csak annyit látnak, hogy szélsebesen közelítek feléjük, mögöttem több tucat Árnnyal. Olyasmi látvány lehetett, mint mikor Jack Sparrow menekül a Karib Tenger kettőben. Csak én nem kalóz vagyok és nem bennszülöttek üldöznek. Felfogni sincs sok idejük mi történik, már oda is érek hozzájuk és mind a kettőjüket beljebb rántom. Ezután Thor csukja be az ajtót.

-Tiszta mi? – pillant rám Loki felvont szemöldökkel.

-Pofa be – sziszegem.

-Nyomás az erkélyre – sétál el köztünk a szőke isten. – Az ajtó nem bírja sokáig – épphogy kiérünk az esőbe, el is ázunk, majd pedig az ajtót is betörik. Thor egy szempillantás alatt magához húz, majd pedig a Mjölnir segítségével a palota udvarára repít. Földet érve azonnal elenged, amint megfordulok már Loki is mögöttünk áll. Szólásra nyitom a számat, hogy megkérdezzem, hogyan, de aztán eszembe jut, hogy minek is az istene. Könnyedén lejutott.

-Hogyan tovább? – érdeklődöm.

-Velük kezdünk – mutat a pöröllyel a felénk közeledő Árnyakra. Veszek egy mély levegőt, ugyanis már nagyon unom őket. – Bírni fogod? – fordul Lokihoz, akinek ugyebár még mindig vérzik valamennyire a sebe. A kötésére nézek, ami kezd átázni. Ezt követően Thorral találkozik a tekintetünk. Mindkettőnké aggodalmat tükröz.

-Persze – válaszol határozottan.

-Itt az ideje, hogy nekik is megmutasd mennyit fejlődtél Desy – mosolyodik el Thor, majd az ellenség felé fordul. Megpördíti a kezében a kalapácsot, majd támadóállásba áll. Loki Thor bal oldalán áll. Egy könnyed csuklómozdulattal a kezébe teremnek ikonikus tőrjei. Én is megfeszítem az izmaimat, ereim narancssárgává válnak, ahogy kicsit később a szemem is.

A következő pillanatban támadásba is lendülnek az Árnyak. Thor a magasba repül, majd a tömegbe becsapódva öl meg legalább egy tucatot belőlük, ha nem többet. Lokival hátat fordítunk egymásnak és várjuk a támadókat. Sérülése ellenére könnyedén mozog, kevés ütést kap be, de annál többet ad. Tőreit könnyűszerrel mozgatja, forgatja, vagy épp dobálja. Én ez idő alatt az elém kerülőket bombázom tűzgolyókkal. Akiket eddig eltaláltam fájdalmasan felsikoltottak, majd a földre estek. Voltak olyanok, akik felbuktak bennük, ezért égtek meg. Az eső nagyon nincs a segítségünkre. Annyira zuhog, hogy zavarja a látásunkat, sötét is van, illetve csúszik a talaj is alattunk.

Az egyik árny mögém kerül így sikerül hátba rúgnia, melynek következtében beesem a tömegbe. Loki ezt látva azonnal leszúrja a támadómat, majd keresni kezd. Azonban annyian vannak és a természet se állt most mellénk, így nem vesszük észre a másikat. Szerencsére megjön számunkra az erősítés Sif, Fandral és Hogun személyében, illetve jó pár Asgardi katonával. Hallom, ahogy Thor örömtelin felkiált barátai láttán.

El sem tudom képzelni, most mi a fenéért jöttek ennyien. Sokkal többen vannak, mint mi. Egy Árny nekem ugrik és próbál a földre teríteni, de amennyire csak tudok ellenkezem. Azonban még egy nekem esik és segít a másiknak. Végül már annyian próbálnak meg a földre húzni, hogy nem bírok ellenállni. Elterülök, az ellenfeleim pedig rajtam vannak.

-Desy bajban van! – hallom meg Sif hangját.

-Hogun – kiált a férfinak Loki, gondolom segítséget kér, mivel velük még lehet Loki se bírna el. Hallom, ahogy a férfi válaszol neki, majd elindulnak. Azonban én nem bírok addig várni, míg ide nem érnek, az egyik Árny belém szúrja fegyverét, melynek hatására felkiáltok. Narancssárgán izzó szemeim felpattannak, majd ökölbe szorítom a kezemet is. Amennyire tudok, lökök magamon egyet, ennek hatására egy hatalmas tűz gömb hagyja el a testemet. Felettem lévő támadóim szétégnek, akik pedig távolabb voltak, lángra kapnak vagy pedig messzebb esnek. Arra leszek figyelmes, hogy a levegőben állok és az egész testem lángol.

-Erről van szó! – kiált fel Thor, de mivel neki akar ugrani egy támadó, így egy pillanatra felé néz és a Mjölnir segítségével jó messzire elrepíti. Loki elmosolyodik engem és az erőmet látva. Leszállok a földre, majd úgy intézem, hogy már a testem se lángoljon. Ha újra szükségem lesz rá, tudom, hogy hozzam ezt magamból elő. Most valahogy teljesen másképp érzem magam. Erősebbnek. Lehet azért van, mert már jobban kiismertem az erőmet. Amint talajt ér a lábam, érzem, hogy valami felém tart. Gyorsan lépek egyet oldalra, majd pedig a kiváló reflexeimnek köszönhetően elkapom a felém száguldó lándzsát. Abba az irányba fordulok amerről jött, mikor megtalálom azt, aki feladta nekem, visszaküldöm. A fegyver beleáll az Árny mellkasába, aki erre a földre rogy. A mellettem jobbra állót nyakon ragadom, majd miközben próbál kiszabadulni, én a másik kezemmel meglövök egyet. Visszafordulok felé, elmosolyodom és felizzítom annyira a kezem, hogy a nyaka megégjen. Így nem kap már levegőt, amint abbamarad a kapálózás, elengedem.

-Desy, higgadj le! – kapja el a karom Loki, mire értetlenül felé fordulok.

-Én higgadt vagyok – válaszolom értetlenül. Még mielőtt válaszolhatna erre, felkiáltok a fájdalomtól, ugyanis valaki megvágja a hátamat. Még mielőtt újra lesújthatna, Loki maga mögé húz és ledöfi az Árnyat. Mire feleszmélünk, körbe kerítettek minket. Esélyünk sincs segítséget hívni, mivel mindenki nagyon el van foglalva. Kirázom a vizes hajam az arcomból és közelebb lépek Lokihoz. – Intézzük el gyorsan – mondom hátra a vállam fölött. Tudom, hogy tudja, mire gondolok, és tudom, hogy utálja ezt csinálni. De sokan vannak és esélyünk se lenne ennyi ellen.

-Jó – kapom meg a rideg választ. Veszek egy mély levegőt, mivel tudom, hogy Loki most mire gondolhat, hogy milyen emlékek törtek fel belőle. De most nincs más választásunk. Mind a ketten megfeszítjük az izmainkat, én a jobb, míg Loki a bal és immár kék színű kezét nyújtja előre. Miközben tűz és jég sugarat lövünk ki, lassan körbe lépkedünk. Én hamuvá égetem az ellenfeleinket, míg Loki olyannyira lefagyasztja őket, hogy esélyük sincs túlélni azt. Aki most valamilyen magaslatról látna minket, csak annyit látna, hogy a kör közepéből egy piros és egy kék sugár csapódik az ellenfeleink közé. A távolban hatalmas villámcsapások veszik körül Thort, ő is bevetette magát, ahogy látom. Viszont amint mi befejezzük, szinte mindenki minket néz. A maradék Árny katona pedig egyik pillanatról a másikra eltűnik. Mindenki döbbenten néz körbe, hogy mégis hova lehettek. Kiszúrom Odint az erkélyen, nem rég érhetett csak ki, mivel eddig nem láttam. Az eső továbbra is szakad, nem úgy tűnik, mintha egyhamar abba szeretné hagyni. Megfordulok, hogy megkérdezzem Lokit, hogy jól van-e. Nem is tudom, hogy meglepődjek-e azon, hogy már nem áll mögöttem. Idegesen veszek egy mély levegőt, majd Thor után indulok, aki pedig az apja felé tart.

-A kulcsért jöttek? – kérdezi azonnal Thor, amint felérünk Odinhoz. Már ő is bőrig ázott. Míg mi itt beszélgetünk Asgard királyával, addig a többiek elkezdték eltűntetni a hullákat az udvarról.

-Igen – bólint, majd pedig rám néz. – Honnan tudták meg, hogy megtaláltad?

-Na nem – horkanok fel. – Nem kenheti ezt is a fiára – az utolsó szót erősen megnyomom, hogy érezze, mégis kiről beszélünk.

-Igaza van Desynek, atyám – áll mellém ismét Thor. – Loki végig lent volt vele, majd pedig itt se töltöttek sok időt külön – összevonom a szemöldököm a mondatát hallva. Ez kicsit furán hangzik. Vagy csak szerintem? – Lokinak nem lett volna ideje beköpni minket.

-A csínytevések istenéről beszélsz – ráncolja fel a homlokát a király.

-Szerintem Damian volt – bámulok magam elé. – Volt ideje jelezni az árnyaknak, míg utánunk nem jött a tetőre – pillantok a királyra, majd pedig idősebbik fiára. Mindketten gondolkodóba esnek, ami jót jelent. Hallották a hangomon, hogy nem Lokit akarom most védeni, mindössze logikusan gondolkodtam. Míg ők tovább vitatják a történteket, én elindulok megkeresni a feketehajú istent.

X

A palotán belül minden helyet végig jártam, ahol úgy gondoltam, hogy megtalálhatom Lokit. Nem nagyon jártam sikerrel. Se a könyvtárban, sem a Fedett kertben nem találtam meg, pedig az utóbbit nagyon sokszor emlegette már nekem, hogy szeret oda járni. Már csak a szobája maradt, ahol tudtommal lehet. De nem vagyok biztos benne, sőt tudom, hogy ott se fogok a nyomára akadni. A csínytevések istenéről van szó, biztosan rengeteg rejtekhelye van a palotán belül. És fogadni merek, hogy Asgardon sem egy-két ilyen helye van. Szóval, ha jelenleg az egyik ilyen rejtett helyén ücsörög, esélyem sincs megtalálni.

A hajam, ahogy a ruhám is még mindig vizes. Nem olyan rég óta keresem csak Lokit, így még esélyem se volt megszáradni, vagy átöltözni. Most fontosabbnak tartom azt, hogy beszéljek vele, ugyanis hirtelen lépett le az udvarról a csata után. Van egy sejtésem, hogy amiatt, mert elő kellett hívnia a Jégóriás énjét. Még ha csak egy kis időre is.

Jól ismerem már az utat a hálótermek felé, épp ezért is torpanok meg, miután felérek a lépcsőn. Zavartan összevonom a szemöldököm, majd jobbra fordítom a fejem. Loki szobája egyenesen van tovább, azonban ez a folyosó eddig nem volt itt. Emlékeznék rá. Gondolkodóba esem, hogy mégis mi lehet ez az egész. Annyit gondoltam most a rejtekhelyeire, hogy lehet ez egy olyan folyosó? Amiről csak ő tud, vagy esetleg nagyon kevesen? De ha olyan, akkor én most miért látom? Azt akarja, hogy felmenjek? Lehet ő is beszélni szeretne velem.

Nem habozok tovább, elindulok be a folyosón, majd a végén lévő ajtót kinyitva felsétálok a lépcsőn. Hosszabb, mint amilyenre számítottam. A végéhez érve megcsap a hideg szél, illetve az eső illat. Most komolyan kiment az esőbe?