| Te nem rendeztél ekkora felfordulás, mint ezek |

Nika pár másodperccel hamarabb ér a fővárosba, mint mi, így Thor őt kapja el egy szóra. Barátnőm kezébe nyom valamit, majd a Mjölnir segítségével tovább is száll, bele a csatába. Próbálom elszakítani a tekintetemet a városról, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Az út, melynek a közepén állunk, úgy néz ki, mintha már hetek óta háború dúlna rajta. Pedig csak egy fél órája kezdődhetett az egész.

Autók égnek, egy busz tőlünk jobbra fel van borulva. Az épületekből hol kisebb, hol nagyobb darabok hiányoznak. Ablakok sokasága van kitörve, az üvegdarabok ropognak a menekülő emberek talpai alatt. Egy vastag betonoszlop kettétörve hever az út közepén. Ami pedig még ezeknél is rosszabb, hogy látok olyanokat, akik többé már nem fognak felkelni a piszkos aszfaltról. Midgárdiakat és asgardi katonákat egyaránt.

Loki nem hezitál, megragadja a könyökeinket és behúz az egyik felhőkarcoló takarásába. A vállamat ugyan már Nika meggyógyította, elállította a vérzésemet is, de még sajog.

-Ezt Thor adta - lép elénk Nika. - Azt mondta, helyezzük a fülünkbe.

-Szuper! - Lokival mindketten elveszünk egyet. - Így összeköttetésben leszünk Thorékkal - magyarázza barátnőmnek. Miután mindhárman behelyeztük a fülünkbe a kis szerkezetet, egy gombnyomással aktiváljuk. Jelenleg csend van a vonal túlvégein.

-Hogyan tovább? - Nika próbálja leplezni, hogy fél, de én kihallom a hangjából, látom a tartásán. Vállai alig észrevehetően megfeszülnek, ujjával azt a szíját babrálja, mellyel a derekára vannak erősítve a fegyverei.

-Próbáljatok meg nem meghalni! - Azt hihetném, hogy poénnal próbálja meg feloldani a bennünk megcsomósodott feszültséget. De, amikor a szemembe néz, aztán pedig Nikáéba, tudom, hogy ezt nagyon komolyan gondolja. - Nekünk az az elsődleges feladatunk, hogy megtaláljuk a Vezetőt. - Feszült bólintás a válaszunk. Az érzelmeim megpróbálnak a felszínre törni, de visszanyomom őket. Nem veszíthetem el az önuralmamat, a tiszta gondolkodásomat. Most nem! Andrea. Tudom, hogy lényegtelen, de mégis átküldöm ezt az egy szót Lokinak a kötelékünkön keresztül. Egy pillanatra megfeszül. Nika kipillant a fal takarásából, szemrevételezi, hogy áll jelenleg az út. Úgy hívták? Érkezik a kérdés. Felém fordul és a szemembe néz. Bólintok, mire ő megsimítja a kezemet.

-A terv tehát pipa! - Fordul vissza Nika. - De hogy fogjuk ebben a hatalmas zűrzavarban megtalálni?

-A csodás idomokkal rendelkező, szőke, démoni nőt? - A hang olyan hirtelen érkezik a fülesünkből, hogy egy pillanatra összerezzenek. Loki állkapcsa megfeszül. - Csak mert, ha őt keresitek, akkor a Toronnyal szembeni tetőn napozgat. Egyébként kézcsókom a hölgyeknek - Nikával ráncba szalad a homlokunk. - Tony Stark vagyok!

X

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz pár sarokkal feljebb jutni, de még mindig nem sikerült elérnünk a Tornyot. Elkeveredtünk egymástól Lokival és Nikával. De a fülesünknek és a Lokival köztünk húzódó kapocsnak köszönhetően tudom, hogy minden rendben van velük. Már, ha ebben a helyzetben lehet ilyen egyáltalán. Fehér ruhámat és páncélomat már foltokban fekete vér borítja. Tőreim egytől egyig mocskosak az Árnyaktól. Vállamban olyan fájdalom lüktet, ami azzal fenyeget, hogy nemsokára kiszakad a törzsemből.

Egy hatalmas, eget rengető üvöltés hangzik fel mögöttem. Sarkon fordulok és látom, hogy egy Árny épp le akar rám sújtani. Magam elé emelem a tőrömet, de nem kell bevetnem. Egy zöld, nálam legalább kétszer nagyobb monstrum a magasba szökken és könnyűszerrel kilapítja az ellenséget. Vére az arcomba fröccsen. A zöld férfi megfeszíti izmait, a szemembe néz és tovább áll.

-Köszi! - Hebegem már inkább magam elé, mint Hulknak.

Hatalmas területet ölel fel a csatánk, de még így is néha meglátom a levegőben száguldó vibránium pajzsot. Van, hogy különleges nyilak szelik ketté a levegőt, vagy épp egy vörös hajú nő - Natasha - ad le lövéseket. A magasban cikázó vasfelszerelést viselő férfiról már inkább ne is beszéljünk.

Nem arról van szó, hogy szokatlan lenne számomra a jelenlétük. New Yorkban éltem, a külvárosban nőttem fel. Engem sem kerültek el a hírek, saját szemmel láttam a csatát, melyet Loki indított a Föld ellen. Megszámolni sem tudom, hányszor láttam a Bosszúállókat az újság címlapjain, vagy épp a híradóban. Az emberek által készített, alacsony minőségű felvételekről, melyeket közzétettek különféle internetes platformokon, inkább ne is beszéljünk. Mindössze az a különös most a számomra, hogy velem együtt harcolnak, hogy kérdés nélkül a segítségünkre siettek.

Loki helyzetét mindössze a felvillanó zöld fény árulja el nekem. Kiszúrom Nikát, ahogy épp az egyik épület tövében térdel és egy férfi súlyos mellkasi sebét próbálja meg ellátni. Az ellenség egyik katonája feléjük hajítja éles, fekete lándzsáját. Fém fémmel találkozik, ahogy Amerika Kapitány a pajzsával kivédi a halálos csapást.

-Loki köszönettel tartozom neked! - Stark hangja ismét megszakítja az ideiglenesen beállt rádió csendet. Összevonom a szemöldökömet, ahogy egy tűzgolyót hajítok Kapitány bal oldalára, ezzel megvédve őt egy Árnytól. A férfi lángra kap, kínkeserves sikolya túlharsogja a csata alapzaját. Amerika színeibe öltözött férfi elkerekedett szemekkel felém fordul.

-Mutáns vagy? - Kérdezi a rádión keresztül.

-Nem - ezzel le is zárom a beszélgetést, mivel rám támadnak. Megmentette a barátnőmet, én pedig őt. Ebben nincs semmi említésre méltó. Csak azt tettem, ami helyes, ahogy Steve Rogers is.

-Nagyon szívesen! - Loki nem kérdezi meg, mire gondolt Tony pontosan. Elmosolyodom.

-Kérdezz már rá! - Válaszolja Stark, majd elzúg a fejem felett.

-Miért is? - Loki hangján hallom, hogy mosolyog. Lángba borult kezemmel megragadom az Árnykatona torkát. Néma sikolyt formál a szája, ahogy megégetem a torkát, nyelőcsövét és hangszálait. Holtan esik ki a markomból.

-Te nem rendeztél ekkora felfordulás, mint ezek.

-Ismétlem, nagyon szívesen! - Most már muszáj vagyok felnevetni.

Tőröm nekifeszül az Árny kardjához. Ellököm magamtól és kihasználom pillanatnyi tehetetlenségét, támadok. A vállamba költözött fájdalom nem akar múlni. Normális esetben pihentetnem kellett volna. Ellenfelem gyors, kivédi ütéseimet. Újabb tőrt húzok elő az övemből. Amikor fegyvereink ismét összetalálkoznak, nem számít a másik kezemben lévőre. Egy könnyed, mégis határozott mozdulattal megvágom a karját és a mellkasát. Ökle az arcomba csapódik, hátrálok egy lépést. Szemem narancssárgán felizzik. Fegyverem pengéit lángba borítom.

Égett hús illata lengi be a kettőnk közötti teret, ahogy sikerül ismét megvágnom. Fém csörög az aszfalton, kiütötte a kezemből az egyik tőrömet. Megpördülök, lábamat a magasba emelem és arcon rúgom. Hátra tántorodik, fegyverét leereszti, ezt pedig én kihasználom. Eldobom a kezemben égő fegyveremet. Mikor tekintete újra találkozik az enyémmel, az övé elkerekedik és üvegessé válik. Eltaláltam a homloka közepét. Elterül a földön, én pedig gyorsan összeszedem a fegyvereim.

Hárman tartanak felém. Egy lángcsóva segítségével könnyen hatástalanítom őket. Mindössze egy kevés hamu marad belőlük, fegyverül a földre zuhan.

Erős kezek ragadják meg a hátamat és elrántanak. Megfetrengek a poros, véres úton. Szabad kezemet a hasamra fektetem, ahogy feltérdelek. Minden rendben van. Rendben kell, hogy legyen!

Mikor tekintetem megtalálja a támadómat, egy pillanatra elfehéredem. Káromkodás hagyja el a számat. Az Árny két fejjel magasabb, mint én és jóval több izmot épített magára. Elfintorodom és felállok. Mély levegőt veszek, próbálom normalizálni a légzésemet. A Dwayne Johnsonra hasonlító férfi vállkörzést csinál, készül a támadásra. Igazam lesz, mivel a következő pillanatban futásnak ered. Egyenesen felém tart.

Egyértelmű, hogy közelharcban esélyem sincs ellene. Muszáj lesz kitáncolnom ebből az egészből és messziről végezni vele. Ökle felém száguld, ami elől elhajolok. Átbújok a keze alatt és már mögé is kerültem. A villámokat megszégyenítő sebességgel fordul felém. Már nincs időm visszahúzni a lábamat, arra készültem, hogy hátba rúgom. Megragadja a bokámat, rászorít.

Még mielőtt bármit is tehetne, lábam lángba borul. Fájdalmában felkiált és elenged. Égett húsának illata megcsapja az orromat, erősen kell koncentrálnom, hogy ne hányjam el magam tőle. Kézfejét a hóna alá szorítja, zihál. Mikor újra rám néz, tekintetében nem látok mást csak a halál ígéretét.

Tőrjeimért nyúlok és azonnal kettőt hajítok az irányába. Kikerüli őket. Lassú léptekkel indul meg felém, szeme izzik a gyűlölettől.

Kezemben megjelenik tűzből született kardom, rászorítok a markolatára és magam elé emelem. Ép kezével előhúzza ő is hosszú, éles fegyverét. Lángoló kardom elsőre nem tesz kárt az ő pengéjében. Többször összecsapunk, védünk, támadunk, hárítunk. Egy kis idő után elkezd feketedni kardja, ott, ahol az enyémmel összetalálkozik. Szemem felizzik, kardom lángnyalábjai magasabbra szökkennek.

Pörgünk, forgunk, ugrunk, előre és hátra lépünk. Kihasználom a pillanatnyi megingásait, tűzgolyót küldök felé. Ahhoz képest, hogy az egyik kezét megégettem, elég jól küzd. Vigyáz a sérülésére, nem hagyja, hogy ellene használjam a fájdalmát.

Megbotlok egy törmelék darabban, így sikerül beleszaladnom az ütésébe, melyet ismét az orrom bán. Gyorsan összeszedem magamat és még mielőtt újabb ütést vihetne be, megpördülök. Próbálom elterelni a figyelmemet a vérző orromról, a fémes ízről. Láng kardomat a combjába szúrom. Üvöltésébe beleremeg a föld és a felettünk magasodó épületek. Meglendíti a kezét, én pedig több métert repülök. Kardom azonnal szertefoszlik, ahogy földet érek. Kedvesem? Megtörlöm véres, poros arcomat, ezzel szétkenve ezt az egyveleget rajta. A számban felgyülemlett vérmennyiség miatt muszáj vagyok köpni egyet. Nem érek rá. Barátkozom! Küldöm Loki felé a választ.

Két nyíl süvít el mellettem, telibe találva a mögöttem lesben álló Árnyakat. Nincs időm megköszönni Sólyomszemnek, mivel az új barátommal kell foglalkoznom.

Nem hagyom, hogy felszívja magát, most én lendülök támadásba. Sokáig tart ez az egész, ideje lesz rövidre zárni. Miközben felé sétálok, hagyom, hogy testem egészét elfedjék lángjaim.

-Loki! Nika! Merre vagytok? - Használom a Starktól kapott fülest. Remélem, minden eshetőségre gondolt, amikor megtervezte és tűzálló ez a kis szerkezet.

-Jobbra, pár méterre tőled - jön a válasz először Lokitól.

-Két sarokkal feljebb, a célpont alatt! - Nika válaszát hallva egyszerre önt el a meglepettség és a félelem. Szépen előre törte magát.

-Várj meg minket - kérem, bár tudom, hogy nem kellene szavakba öntenem ezt a gondolatot. Egyedül esélye sem lenne anyám ellen. Ezzel pedig ő is tisztában van. Ellenfelem zavart tekintettel mér végig. Így, hogy egész testemben lángolok, fogalma sincs, hogyan vigyen be úgy ütést, hogy neki ne essen baja. Elmosolyodom.

Az Árnyak távolabbra húzódnak, teret adnak nekünk. Zöld villanást érzékelek tőlem jobbra. Majd még egyet és még egyet. A kialakult kör alakú tér szélén körbe egy-egy Loki jelenik meg. Az ellenfelem dühösen fújtat egyet.

-Nem semmi páros - lihegi Clint, következő szava egy káromkodás, melyet nem nekünk intéz.

-Bartonnak segítség kell! - Recseg fel Romanoff hangja. - Kaphatok egy fuvart? - Próbálom kizárni a beszélgetést és csakis az előttem álló Árnyra koncentrálok. Loki hasonmásainak árnyéka megnyúlik, lefogják a férfi lábát. Az rángatózni kezd, próbál kiszabadulni a szorításból.

Mozgást észlelek mögöttem, tudom, hogy Loki van velem. Bárki, bármit mondjon a csínytevéseiről, bűbájairól, én száz Loki között is felismerném az igazit.

Előttem egy sávban elindul a tűz. Tekintetemet nem veszem le a férfi arcáról, minden egyes rezdülését, felismerését látni akarom. Még jobban rángatózni kezd, ahogy közelebb ér hozzá a láng. Nem sietem el, hagyom, hogy féljen. Még mielőtt elérné a lábát, a szemembe néz, de most nem látok benne semmiféle félelmet. Elmosolyodik.

Öklei körül árnyak kezdenek kavarogni. Szeme elsötétül. Azt ne mond, hogy pont őt fogtam ki! Megfeszül az állkapcsom, míg Loki válaszára várok. Nem lehet véletlen, hogy a varázslóval kerültél össze!

Lángom eléri a bakancsát, amikor előre löki a kezét, árnyait rám szabadítja. Az elején még semmivé lesznek a képességemtől, de egy adag sikeresen átjut. Képességem elillan, Loki elkapja a könyökömet, hogy ne essek el az ütést követően. Árnyékai még mindig egyhelyben tartják a férfit. Nem tétovázok tovább, nem vágyom már a lassú halálára. Tűzgolyókat dobok felé, míg Loki tőröket küld az irányába. Több találat is éri, de a szemében csillogó gyilkos vágyat ez sem veszi el. Árnyékai a földre kúsznak, megszabadítva Loki fogságától. Azonnal felénk iramodik.

Egy tűzből álló falat küldök felé, melyet Loki képessége kísér végig. Kikerüli, de mi sem adjuk fel olyan könnyen. Loki mögötte terem és a vállába dob két tőrt. A férfi árnyékai megtalálnak és a földre rántanak. Az erőm segítségével gyorsan lehámozom magamról a szorítását és talpra állok. Nem hagyok szünetet a lángjaim között, több irányba is küldök felé, hogy biztos ne tudja kikerülni. Kiáltásából tudom, hogy biztos van, amelyikbe belesétált. Mikor elhalnak a lángok, megpillantom égő testét.

Loki kezében zöld fény kíséretében megjelenik két tőr, az én markom sem marad üresen. Szinte teljesen egyszerre hajítjuk el fegyvereinket. A penge utat vág magának a levegőn és füstön, poron keresztül, míg végül bele nem áll a férfiba. Térdre rogy és az ég felé kiált. Egy pillanatra mintha minden egyes itt levő Árny megdermedne. Az épület felé pillantok, ahol a Vezetőnek lennie kellene. Ott áll, a tető peremén, fekete köpenyét lobogtatja a szél és egyenesen felénk néz.

A földön térdelő férfi hirtelen semmivé lesz, képessége utat tör. Loki előttem terem és megpróbál megvédeni a lökéstől és a fájdalomtól. Egyik karját a hátamra fekteti, míg másikkal a fejemet fogja közre. Az út túloldalán állunk meg egy betonfalnak köszönhetően. Legurulok Loki testéről és próbálok mélyeket lélegezni. Szabad kezemet - azt, ami nem Loki alatt pihen - a hasamra fektetem.

-Szerintem feldühítettétek! - Állapítja meg Amerika Kapitány. Mindketten a Vezető felé, azaz az Árnyanyám felé pillantunk. Igaza van, feketeség gomolyog fölötte. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy engem fürkészik.

Itt az ideje megölni őt...