| Ha úgy alakul, meg fogod tudni tenni? |

Éles fájdalom nyilall a vállamba, amint Loki talpa ismét talajt fog. A karjaiban tart, felnyögök a kellemetlen, szinte már égető hullámtól, mely végigjárja a karomat és a mellkasomat. Résnyire sikerül csak kinyitnom a szememet. Alig látok bármit is, de azt érzékelem, hogy minden arany színben pompázik. Újra Asgardban vagyunk.

Sietős lábdobogások, morgások, parancsot kiadó katonák nyomják el az amúgy nyugodt, békés csendet a Bifrösztben. Loki próbál úgy mozogni, hogy ne essünk el és közben a sérült vállamra is igyekszik figyelni. Alig férünk át az aranyozott páncélt viselő katonák között. Nika nevét kiáltja, annak reményében, hogy itt van valahol. Szorosabban ölel a mellkasához.

Sif és Volstagg lemaradnak, segítenek a harcosok eligazításában. Mindannyian arra készülnek, hogy Heimdall segítségével átjussanak Midgárdba.

A kapu ismét életre kel, ahogy Thor is visszaér. Gyorsan felzárkózik mellénk. Loki ismét barátnőm nevét kiáltja bele a tömegbe.

-Biztonságba vittem a családodat - alig jutnak el hozzám a szavai. A vérveszteségtől már szédülök. Loki azon keze, ami a hónom alatt pihen, már csurom vér, fehér harci öltözékemről inkább már ne is beszéljünk. Hallgatásom sokatmondó számukra, mind a ketten rám néznek.

-Tarts még ki egy kicsit - súgja Loki. - Nika! - Sietősebbre veszi a lépteit, majd hirtelen megáll.

-Istenem! - Barátnőm hangja remeg az ijedtségtől. - Tedd le, azonnal meg kell gyógyítanom! - Loki nem száll vele vitába, testvére helyet csinál nekünk a szivárvány hídon. A puha és meleg test helyét, ami eddig óvott és körbe ölelt, most a hideg, kemény híd veszi át. Újabb nyögés hagyja el az ajkaimat, ahogy vállam megfeszül. - Ki kell húznod! - Nika Lokira pillant, majd tekintetünk találkozik.

Egy nem túl régi emlék cikázik végig bennem. Loki arcát fürkészve tudom, hogy ő is pontosan arra gondol, amire én.

A különleges asgardi ruhámra, melyet szintén beborított aznap este a vér.

Az erkélyre, ahol majdnem megcsókolt, ahol visszautasítottam Damian miatt.

A ránk és a népre támadó Árnyakra.

A nyílvesszőre.

Arra, ahogy lezuhantam az erkélyről.

A félresikeredett bálra.

-Mérgezett – mondja döbbenten, azonban kihallom a hangjából az ijedtséget is. – Minél hamarabb ki kell belőled szedni!

-Jó – bólintok, majd azt a kezét, amit fogok lassan és fájdalmasan a vállamra teszem. Loki homlokráncolva a szemembe néz, mire én fájdalmasan elmosolyodom.

-Biztos vagy benne? – Kérdezi.

-Csináld! – Köhögök. Loki idegesen megnyalja a száját, majd úgy helyezkedik, hogy kényelmesen hozzáférjen a vállamhoz. Egyik kezét a vállamon hagyja, míg másikkal megfogja a nyilat. Vesz pár mély levegőt, én pedig lehunyom a szemem. Keze, amivel a vállam fogja, véres lesz.

–Sajnálom – súgja, majd egy hirtelen mozdulattal kirántja a nyilat. Felkiáltok a fájdalomtól.

-Az Árnyak valamiért nem csípik a vállamat - nyögöm. Loki ajka lágy, szomorú mosolyra húzódik. Keze megtalálja az enyémet, gyengéden megszorítja.

-Ez ugyanaz a vállad? - Kérdezi Nika félelemmel a hangjában. Válaszul csak hümmögni tudok. Barátnőm és párom tekintete összefonódik. - Baszki.

-Minden rendben? - Loki próbálja leplezni rémületét, mely azután költözött az arcára, hogy meghallotta Nikát káromkodni. Eddig sose volt erre példa.

-Most azonnal szedd ki! - Tenyerein fehér fény villan. Loki összepréseli ajkait. Még mielőtt bármit is mondana, még mielőtt felkészítene, olyan fájdalmat érzek, amire rég volt már példa. Hirtelen árad szét a felsőtestemben, kiáltásom eljut a városig. Nika nem hezitál, azonnal a már jobban vérző sebemre nyomja a kezét. Megszorítom Loki kezét, olyan erővel, hogy attól félek eltöröm az ujjait.

-Minden rendben lesz - szabad kezével kisimít egy kósza fehér hajtincset az arcomból, mely eltorzul a fájdalomtól. Tompán hallom a mellettünk elsiető katonák lépteit. Mindannyian sietnek, hogy megvédjék Midgárdot, én pedig itt szenvedek és nem tudok mindenhez hozzájárulni.

-Értesítettem a barátaimat Midgárdon, beszállnak - Thor szavai most tisztán hallom. Azonban ezt már nem mondhatom el Loki válaszáról. Ismét egy fájdalmas kiáltás hagyja el a torkomat. Nika mindent megtesz annak érdekében, hogy minél hamarabb befoltozzon. Hogy minél hamarabb én is be tudjak állni a sorba és segíteni tudjak.

Thor barátai. Bevonta a mi háborúnkba a Bosszúállókat. Akik ezek szerint kérdés nélkül a segítségünkre, vagyis a Földiek segítségére sietnek. Lehet, lesz esélyed találkozni a rajongóimmal. Akaratlanul is felnevetek, mely egy fájdalmas nyögésbe hullámzik át. A Bosszúállok nem kétség, hogy oda és vissza vannak Lokiért. Meg fognak lepődni, hogy mennyire megváltozott. Tarts még ki egy kicsit, Drágám!

Egy katona olyan gyorsan áll meg mellettünk, hogy majdnem neki esik Thornak. Gyorsan normalizálja a légzését. A fájdalom csillapodni kezd, látásom tisztul. A tüdőm megtelik levegővel, nagyobbakat tudok lélegezni.

-Hercegek! - Köszönti őket. - Van egy kis problémánk - a testvérpár azonnal rákapja a tekintetét. - Asgardot is megtámadták! Kelet felől érkeznek. - Érzem, ahogy Loki megfeszül mellettem. Nem! Nem bírunk ennyi felé szakadni. Nika nem reagál semmit, teljes figyelmét rám és a sebemre helyezi.

-Az nem lehet! - Dühöng Thor.

-Mit tegyünk? - A katona hangja egyre kétségbeesettebb.

-Felezzük meg erőinket - válaszol Thor helyett Loki. - Ha a Bosszúállók besegítenek Midgárdon, akkor küldhetünk oda kevesebb katonát. Meg tudják oldani.

-Így is nagyon kevesen vagyunk - rázza a fejét Thor.

-Akkor válassz! - Emeli meg a hangját Loki. - Vagy az embereket hagyod cserben, vagy a saját népedet! - Thor hallgatása arra enged következtetni, hogy tanácstalan. Nem tudja, mitévő legyen. Érzem, ahogy a bőröm felső rétege kezd összeforrni. Már képes vagyok teljesen a körülöttem forgó zűrzavarra figyelni. A siető, riadt katonákra, Nika erölködő arckifejezésére.

Thor hallgatása túl soká nyúlik. Szabad kezemmel megfogom barátnőm csuklóját és elhúzom a vállamtól. Kipattannak szemei.

-Megvagyok - nyugtatom meg. Loki is felénk fordul.

-Még nem vagyok készen - vitatkozik Nika.

-De készen vagy - nézek mélyen, határozottan a szemébe. Nem húzhatom tovább az időt. A sebem nagyjából összeforrt, a véremet is sikerült képességével pótolnia, bár még nem az igazi a vállam. Kétség sem fér ahhoz, hogy kellene neki még idő, de az most nem igazán van. Hagyom, hogy Loki ülőhelyzetbe segítsen. Biztos meg leszel? Szívem dobban egyet, ahogy kihallom hangjából az aggodalmat. Muszáj leszek. Ezzel le is zárjuk a beszélgetést. Tudja, hogy nem hagynám, hogy visszanyomjon a hídra és még több időt veszítsünk.

-Hercegek? - Sietteti őket a katona.

-Felezzük meg a csapatainkat - válaszolja végül Loki. - Midgárdon kapunk erősítést, de itt nem. Ide kell több katona - Thor felé fordul, aki csak egy bólintással jelzi, hogy egyet ért.

-Mi hova megyünk? - Kérdezi Nika. Tekintete még nem tisztult ki teljesen, biztos sok energiája veszett oda, miközben engem gyógyított. Ami azt illeti, még én is émelygek kicsit. A katona közben itt hagyott bennünket, viszi a parancsot. Loki előbb engem, majd pedig Nikát segíti fel.

-Tudjuk, hol van a - Loki szava elakad, állkapcsa megfeszül. - Hogy hol van a vezetőjük? - Torkom összeszorul, ahogy eszembe jut, ki vezeti az Árnyakat. Érzem az érintését a kézfejemen.

-Pár perce New Yorkban látták - kapjuk meg a választ Thortól. Tehát odamentek elsőnek. - De van egy csapat San Diegoban is. - Tehát nem érték be egy nagyvárossal. Ki tudja, még hova küldött ki csapatokat.

-Ha megöljük a vezetőt, akkor az Árnyak vele halnak - a gyomrom szaltózik egyet, émelygésem felerősödik. Ha megöljük az anyámat, nyertünk. Loki folytatja: Vagy ezzel próbálkozunk vagy az Árnyak Birodalmába megyünk. Ott, ha megsemmisítjük az erejük forrását, akkor mindennek vége.

-Akkor New York? - Kérdezi Nika, megerősítést várva a hercegektől.

-Igen - bólint Loki és Thor egyszerre.

-A Bifrösztben megvárlak - barátnőm megsimítja a felkaromat, majd pedig Thorral egyetemben elindulnak az említett hely felé. Időközben a katonák egy része elindult vissza a városba. Füst gomolyog a keleti kapunál, elérték a várost. Loki úgy fordít, hogy szemben álljak vele. Állam után nyúl, elfordítja tekintetemet az ostrom alá vett városról. Egy kék és egy barna szempár találkozik.

-Ha úgy alakul, meg fogod tudni tenni? - Olyan halkan beszél, hogy biztos csak mi ketten halljuk. Kezét továbbra sem emeli el, tenyerét lassan az arcomra fekteti. Görcsbe ugrik a gyomrom. Meg fogod tudni ölni az anyádat? Nem mondja ki, de tudom, hogy mit értett a kérdése alatt.

-Megoldom - válaszolom hidegen.

-Ne felejtsd el, hogy ő nem az igazi - nem hagyja, hogy megszakítsam a szemkontaktust. Könnyek lepik el a szememet.

-De annyira hasonlít rá - hangom elcsuklik.

-Tudom! - Hüvelykujjával megsimítja az arcomat. - Azonban meg kell próbálkoznunk ezzel. Ha sikerül megölnünk, akkor nincs arra szükség, hogy az erejük forrását semmisítsük meg.

-Tehát ha megölöm, akkor nincs arra esély, hogy meghalunk.

-Igen - komoran bólint egyet. Tehát ha nem járunk sikerrel, és el kell mennünk az Árnyak Birodalmába, akkor ott az életünket veszíthetjük. Sikerült megtudnunk, hogy a vezetőjük egy sötét kristályból nyeri az erejét, ezzel táplálja a népét. Annak megsemmisítéséhez hatalmas erőre volna szükségünk. Még így is, hogy a nyakunkban hordjuk a kristályokat, mely felerősíti a képességünket, lehet aláírjuk a halálos ítéletünket. Tehát az elsődleges terv az, hogy megöljük a vezetőjüket. Ha az valamiért nem sikerülne, akkor a kristályt kell megsemmisítenünk. Mindkét változat hatalmas nagy áldozatokkal járhat. Nem beszélve arról, mi fog velünk, velem történni közben. - Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy ne neked kelljen ezt csinálnod. - Tehát végig kellene néznem, ahogy a párom megöli az anyámat. Legördül egy könnycsepp az arcomon, amit Loki gyengéden letöröl.

-Nem hiszem, hogy képes leszek erre - remegve veszek levegőt. - Sem arra, hogy megöljem, sem pedig arra, hogy végignézzem, ahogy te ölöd meg.

-Az egyiknek muszáj lesz bekövetkeznie. - Olyan gyengéden ejti ki a szavakat, ahogy még ezidáig sohasem hallottam beszélni. Megremeg a kezem. Azonban igazat kell adnom neki. Ha megöljük, azzal megmenthetjük magunkat. - Ha minden kötél szakad, akkor át kell mennünk a Birodalmukba.

Tudom, hogy csak engem, kettőnket akar ezzel megvédeni. Nem tudhatjuk biztosra, hogy miképpen fognak reagálni a kristályaink arra, ha megsemmisítjük az erejük forrását. A prófécia világosan leírja, hogy nem élhetjük túl.

Hiába tudom, hogy védeni akar, de ha megölöm őt, azzal magamat is megölöm belül. Ezzel Loki is tisztában van, látom az arcán, a szemén. Nincs jó megoldás, nincs kiskapu. Háborúban állunk és olyan döntéseket kell meghoznunk, amiket nem akarunk. Olyan dolgokat kell tennünk, amiket nem akarunk. A szívem belecsorbul a gondolatra. Nincs jó megoldás, nincs jó döntés. Vagy így, vagy úgy, de bele fogok halni ebbe a háborúba.

Anya volt az, aki mindent megtett azért, hogy boldogok legyünk Bennel. Megvédett minket, szeretett bennünket. Egyszer már végig kellett néznem a halálát. Most azonban nem látok arra esélyt, hogy ezt elkerüljem.

Hiába, hogy egy Árnyról van szó, mégis az anyám arcát viseli. Hiába velejéig romlott és csak a hatalom érdekli, mindent megtenne azért, hogy romba döntse a Hét Birodalmat. Nem fél attól, hogy embereket, hogy ártatlanokat öljön. Ez pedig szöges ellentétben áll anya személyiségével és emlékével.

Nincs időm rendezni magamban az érzéseimet. Nincs időm arra, hogy elfogadtassam magammal, hogy ő nem az anyám. Semmire sincs már időnk. Össze kell szednem magamat és megtenni minden tőlem telhetőt, hogy megvédjem a szeretteimet, hogy mindenkit megvédjek.

Megtehetném azt is, hogy egyenesen az Árnyak Birodalmába masírozok és megsemmisítem a kristályt. Így nem kellene szembenéznem anyám árnyékával. Talán így könnyebb lenne. De akkor Loki életét kockáztatom. Egyedül nem lennék képes elpusztítani. Feketén fehéren le van írva, hogy ketten kellünk hozzá. A Tűz és a Jég együttese.

Mérlegelésre azonban nincs szükségem. Loki volt az, aki kihúzott a gödörből, aki megmutatta nekem milyen is az igazi szeretet, milyen őszintén szeretve lenni. Megmentettük egymást. Az, hogy miképpen fogom magamat érezni, miután megölöm az anyámat, teljesen lényegtelen. Loki képes lesz arra, hogy összekaparjon, hogy begyógyítsa a sebeimet. Kelljen ehhez bármennyi idő. Tudom, hogy türelmes lesz velem és minden tőle telhetőt meg fog tenni.

De őt semmiképpen nem veszíthetem el! Nem lennék képes már nélküle élni. Ő a másik felem. Ő az enyém, én az övé. Próbálok a közös jövőnkbe kapaszkodni. Arra, ami ránk vár. A házunk, mellyel meglepett, amit közösen fogunk berendezni. De a legnagyobb erőt most a gyermekünk gondolata adja. A gyermekünké, akit a szívem alatt hordok.

-Desy? - Mikor tekintetünk újra találkozik, könnyem ismét útjára indul. Loki homlokát az enyémnek dönti.

-Jól leszek - lehelem kettőnk közé. - Te vagy nekem a legfontosabb és mindent megteszek azért, hogy ne veszítselek el. Bármit megteszek érted. Kettőnkért.

-Elkaplak, ha zuhansz! - Ajkam megremeg, összepréselem szemeimet.

-Szeretlek!

-Szeretlek! - Visszhangozza. Most valahogy még őszintébben cseng a szájából ez az egy mondat. Homloka elválik az enyémtől, de csak azért, hogy meg tudjon csókolni. Ebben az egy csókban minden benne van. Nincs szükségünk több szóra. Egy másodpercig csak mi létezünk a szivárványhídon. A kettőnk között húzódó kötelék felizzik. Mikor ajkaink elválnak, a szemembe néz. - Készen állsz?

-Igen!

New Yorkba érve olyan látvány fogad bennünket, amire nem vagyok felkészülve. Pár perc alatt kitört a káosz. Kocsik égnek, épületek állnak romokban. Az emberek egymást próbálják menteni. Az Árnyak ellepik az utcákat. Asgardi harcosok próbálják felvenni velük a harcot, próbálják legyőzni őket. Az utca végén ott magasodik a Bosszúállók Torony, mely szintén elszenvedte a támadást.

Elkezdődött hát a háború.

____________

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánjak Nektek!!!💚✨🎄