| Csak válaszokat akarok kapni |

Két nap telt el a bál óta és szinte már teljesen jól vagyok. Hála annak a különös injekciónak, amit kaptam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar össze fog rakni. Mindenki meglepődött, amikor tegnap már lementem az edzésre. Persze még nem nagyon engedték, hogy csatlakozzak. De azért Hogunnal sikerült egy picit közelharcolnom. Már nagyon hiányzott. Az erőmmel még nem gyakoroltam, ez látszik is a hajamon, mivel még egy kicsit szőke. Bár én úgy emlékeztem, hogy több kell még neki, de lehet a betegség miatt elfelejtettem, hogy mennyit fehéredtem. Egyébként egyre jobban tetszik ez a szín. Az elején még gondolkodtam rajta, hogy festékkel megoldom. De már tetszik.

Odinnal is megbeszéltem, hogy amint százszázalékos leszek, elmegyek a kulcsért. Kezdünk kifogyni az időből. A próféciában van egy dátum is, ami a tegnapi nap folyamán jelent meg, így össze kell szednünk magunkat. Ezért is van az, hogy a többiek már jobban edzenek. Bár szerintem nekik ez egyenlő a szórakozással, mert elég profik már ebben. Egyedül nekem kellene szerintem már gyakorolnom, hogy mégis mire vagyok még képes. Olvasgattam, hogy egy Főnix mégis miket tud. És hát néhol tátva maradt a szám. Közel se fedeztem fel magamban mindent és ez egyre jobban zavar.

Igen, már teljesen elfogadtam, hogy segítenem kell nekik. Inkább már együttműködöm. Aztán ha a végére értünk, haza mehetek. Mert az biztos, hogy nem fogok itt maradni! Az első dolgom az lesz, hogy elmegyek a bátyámhoz, most rá lenne a legnagyobb szükségem! Míg a méreg erősen dolgozott bennem, addig is egyfolytában rá gondoltam. Hogy azt se tudja, hogy itt vagyok, hogy mit kell tennem és így nem veszíthet el! Nem bírná ki. Hiába van ott neki a családja, azért elég szoros kötelék van közöttünk, annak ellenére, hogy nagyon ritkán találkozunk. A távolság csak még közelebb hozott minket egymáshoz. Ez általában nem így szokott lenni, de már csak mi vagyunk egymásnak. Ő se nagyon tartja apával a kapcsolatot, és ez teljesen érthető. Bár kettőnk közül én vagyok a makacsabb, ők évente egyszer meglátogatják. Én mióta elköltöztem vagy kétszer voltam ott. És hát nem két éve költöztem el...

Lokival azóta nem beszéltem, hogy lent jártam nála a cellasoron. Hiába mindannak, amit ott elmondott nekem, még mindig van bennem egy kis kétely. Meg kellene vele beszélnem, de nem akarom azt se, hogy miattam kerüljön bajba. Odin biztos nem örülne neki, és rajta vezetné le a mérgét. Az elmúlt két napban nagyon sokat agyaltam a csínytevések istenén is. Hogy mi lehetett igaz, és mi nem. Egyből az a délután ugrik be, amikor elmentünk lovagolni. Ott olyan jót beszélgettünk és olyan őszintének tűnt. Nem lehet, hogy azt megjátszotta! A bálon történtek is erre utalnak. Mármint, hogy őszinte volt velem végig. Lehet, volt az elején benne rossz gondolat, hogy átad a Tükörvilágbelieknek, ezzel próbálva hatalmat szerezni. De mikor közöltem vele, hogy van valakim, akkor az arca és a szeme mindent elmondott. Én magam se tudom, hogy mi zajlott le bennem akkor. De egy biztos, abban a pillanatban nem gondoltam Damianre. Egyszerűen csak meglepődtem.

Kezeim lángra lobbannak, majd a kikészített célpontokra fókuszálok. Van köztük emberalakú bábu, virágcserép és pár vékonyka bot. A célzásomat pontosítjuk most Thorral. Sok ilyet csináltunk már ma és egyre jobban megy. Olyannyira, hogy most mindegyik célpontot eltalálom.

-Szép – lép mellém, amint befejezem és a kezem se lángol már. – Sokat fejlődtél.

-A sok gyakorlás teszi – mosolygok rá.

-Azért némelyiknél elég dühös voltál – pillant rám. – Látszott a mozgásodon. És ne hazudd azt, hogy már jól vagy – ráncolja fel a homlokát.

-Jó - nevetek fel. – Csak tudod, már kezdem unni, hogy mindig mindenki ezt kérdezi. És könnyebb annyival lezavarni, hogy azt mondom, jól vagyok. Ami egyébként így is van – nevetek fel.

-Aha – csatlakozik a nevetéshez Thor. – Ezt mond szegény bábunak is – mutat a lángoló alakra, mire én elfintorodom.

-De legalább már tudom irányítani, mikor mim lángoljon – nézünk egymás szemébe. – Csak a kézfejem, csak a kezem vagy épp az egész testem. Tök jól célzok már. Harcolni is jól tudok hála nektek.

-A karddal is jól bánsz már – teszi hozzá.

-Igen – vigyorodom el. – Szóval szerintem sokat haladtunk ebben a két napban.

-A szabad idődben is gyakorolsz, így azért nekem könnyebb dolgom volt.

-Igen – bólintok egy aprót, mosolyom viszont alábbhagy.

-Mikor akarsz lemenni Midgárdra? -vált témát Thor, majd az őrökre pillant, akik próbálják eloltani a tüzet. Szerencsére olyan helyen vagyunk, ahol nem okozhatok az erőmmel problémát, így csak a gyakorlóeszközök lobbanhatnak lángra.

-Holnap este – válaszolom. – Egyedül – hangsúlyozom ki, mire kapok egy meglepődött pillantást.

-Ebbe Odin nem fog bele menni – húzza a száját Thor. – Muszáj lesz valakit magaddal vinned.

-Majd megbeszélem vele – azzal befejezettnek tekintem a beszélgetésünket. Miután elköszönök tőle, a szobám felé veszem az irányt. Veszek egy hosszú zuhanyt, majd miután kényelmesebb ruhába öltözök, kisétálok a teraszra és neki támaszkodom a kőkerítésnek. Veszek egy mély levegőt, majd a távolba nézek. Most nem azon az erkélyen vagyok, amelyikről Asgardot látom, hanem amelyikről a palota mögötti pusztát és a messzeségben elterülő erdőt és hegységet lehet látni. Szomorúan elmosolyodom, mikor megrohamoznak az emlékek. De még mielőtt belemélyednék, megrázom a fejem, ezzel elűzve a fejemben kavargó gondolatokat. Inkább visszasétálok a szobába és lefekszem aludni. Úgyis sötétedik és rám fér még a pihenés.

X

A szerzett kulcsommal ismét kinyitom a cella falát, majd belépek rajta. Loki döbbenten néz vissza rám, majd pedig végig rajtam. Erre a cselekedetére megfogom a hosszú pólómat, mely takarja az alatta rejlő rövidnadrágom és bele tűröm az egyik oldalt. Így legalább nem tűnik úgy, mintha nem lenne rajtam nadrág!

-Nem szabadna itt lenned – tekintetünk ismét találkozik.

-Gondoltam, most megelőzlek – halvány mosoly ül ki az arcomra.

-Hogy? – vonja össze a szemöldökét. Elsőre ezek szerint nem esik le neki, mire is gondoltam.

-Szerinted nem vagyok tisztában azzal, hogy esténként bejössz? – ráncolom fel a szemöldököm.

-Csak tudni akartam, hogy jobban vagy-e – komorodik el, majd az állkapcsa is megfeszül. Elnéz mögém, majd mikor konstatálja, hogy nincs velem senki, meglepetten néz vissza rám. – Hogy jutottál be?

-Nyugi, most nem bántottam senkit – döntöm oldalra finoman a fejem. – Csak ügyes voltam.

-Szép – vigyorodik el.

-Jössz? – bökök a fejemmel kifelé, mire Loki felráncolja a homlokát. – Siess! – mosolygok rá, majd elindulok ki a cellából. Loki követ, majd bezárom a cellát, hogy távolról ne legyen feltűnő, hogy valami nem stimmel. Mert az egyértelmű, hogyha erre őrjáratozik valaki észreveszi majd, hogy Loki nincs a helyén. Nem arra megyünk ki, amerről én jöttem. Loki mutat egy kevésbé forgalmas lépcsőt, majd azon felsietve a palota hátsó kijárata felé vesszük az irányt. Késő éjszaka van, szerintem már egy óra is elmúlt. A palotában is halovány fények égnek csak. Az udvaron is kevesebb a világítás ilyen későn, mint kora este. A sötét és a kevesebb őrnek hála könnyedén kisurranunk. Gyorsan szerzünk magunknak lovakat és már ki is vágtázunk a hátsó kapun.

Nem sokkal később már a tó mellett ülünk. Este még szebb ez a hely! Csak a hold ad nekünk fényt, illetve most jobban látszódnak a vízben úszkáló foszforeszkáló halak. Alig bírom levenni róluk a szememet. Gyönyörűek.

-Miért hoztál ki? – szólal meg végül Loki, hosszas hallgatásunk után. – Bajba kerülhetsz miatta.

-Beszélgetni – válaszolom halkan, majd idegesen tördelni kezdem az ujjaim. – Mondtál dolgokat a cellában a bál után. És csak válaszokat akarok kapni – pillantok rá, majd amint találkozik a tekintetünk, inkább újra a tóra nézek.

-Nem akartam neked esni – vallja be. – Odin miatt tettem – fújtatok egyet, így Loki vár pár másodpercet. Aztán folytatja. – Ő ezt akarta hallani, de én nem ezeket akartam mondani.

-Hanem azt, amit utána mondtál? – vonom fel kérdőn az egyik szemöldököm, majd felé nézek. Most Loki a maga előtti füvet fürkészi, látom rajta, hogy feszült.

-Igen – kapom meg a nyugtató választ. – Mikor megismertelek és megtudtam, ki is vagy és hogy mi rejlik benned, rögtön az volt bennem, hogy ezt a magam javára tudnám fordítani. Hogy nekem jó legyen, és kiszabaduljak. Bosszút álljak Odinon – elszorul a torkom ezeket hallva. Tehát az elején tényleg csak azt akarta, hogy a javára fordítson. Az volt a terve, hogy kihasznál. – Vannak kapcsolataim, így segítettem az Árnyaknak a támadásban. Azonban az nem volt benne, hogy halálosan megsebeznek – ekkor már rám néz. Látom a szemén, hogy bánja azt, amit tett. – Átvertek – nevet fel keserűen. – És ez bosszant! Iszonyúan éreztem magam, miután rájöttem, hogy mérgezett volt a nyíl és láttam, milyen hatással van rád.

-De már jól vagyok – halvány és szomorú mosoly ül ki az arcomra, de ő még mindig nem figyel rám.

-Tudom – féloldalas halvány mosolyt vélek felfedezni az arcán. – De még akkor is bánt – ekkor a szemembe néz. – És ez engem is meglep – nevet fel halkan.

-Hogy vannak érzéseid? – piszkálódom.

-Ha ha – forgatja meg a szemét.

-Van szíved Loki – fordítom ismét komolyabbra a szót, mire ő finoman fel ráncolja a homlokát. – Bár ezt elég jól tudod leplezni, éppen ezért sokan el is hiszik.

-De te nem?

-Nem – rázom meg a fejem. – Lehet tettél rosszdolgokat, de elég sokat bizonyítottál már, legalábbis nekem, hogy nem vagy olyan rideg és kegyetlen.

-Át kellene gondolnom, hogy viselkedek veled – erre mind a ketten felnevetünk. 

–Sajnálom azt, ami történt – meglep ezzel a kijelentésével. De be kell vallanom, hogy jól esik. Ha nem kér bocsánatot, akkor is tudtam volna, hogy bántja a dolog és hogy sajnálja. Mégis megtette. Lehet, igaza volt Thornak abban, hogy jó hatással vagyok a testvérére? A sokak által kegyetlennek ismert csínytevések istenének a szívét képes lennék meglágyítani?

-Már a cellában is mondtam, hogy nincsen semmi baj – mosolygok rá halványan. És ezt komolyan is gondolom. Láttam rajta akkor is, hogy mennyire meglepték a történtek. Utána pedig, hogy megbánta és hogy sajnálja. Nem ismerem még olyan jól, de van egy érzésem, hogy abban a pár napban, amíg nem találkoztunk, ezen őrlődött.

-Tudom – süti le a tekintetét. – De el szerettem volna mondani még egyszer, hogy nehogy azt hidd, hogy azért mondtam, mert rosszul lettél!

-Nem gondoltam ilyenre – bólint egyet válaszomra, majd ismét csönd áll be közénk. Szerintem most mind a kettőnknek ugyan az jár a fejében. Az az egy dolog, amit még nem beszéltünk meg, amire azt mondta, hogy csak a színészkedés része volt. Azonban azt megtudtam, hogy nem színészkedett végig. Az elején még biztosan, és akkor látszott is rajta, hogy nem szívesen nyílna meg nekem. Bár ez kölcsönös volt. Azóta azonban sok minden változott. Azon rágódom, hogy felhozzam-e a dolgot, vagy várjam meg, amíg ő szólal meg? Álljunk már meg! Barátom van. Mégis miért rágódok ezen, miért akarom megtudni, hogy miért tette azt majdnem, amit? A Földön ott vár a párom! A párom, akivel egy jó ideje alig találkozom, mindig a munkába menekülök, arra szabadkozom, hogy nincs időm. A kapcsolatunk elején, még tényleg nagyon örültem, mikor tudtunk egymásra időt szakítani, akkor többet is találkoztunk. De egy jó ideje kerülöm. Nem szívesen találkozom már vele, inkább a munkába temetkezem. Meglepetten és egyben zavartan összevonom a szemöldököm, miután lezajlik ez a gondolatmenet bennem.

-Minden rendben? – kérdezi Loki, mire én rá kapom a tekintetem. Gondolom látta, milyen arcot vágok.

-Hogy? – kérdezem zavartan.

-Azt kérdeztem, minden rendben van-e?

-Persze – vágom rá. – Bátyádnak is mondtam, hogy már kezd zavarni, hogy mindenki folyton ezt kérdezi – nevetek fel keserűen. Loki szólásra nyitja a száját, de belé fojtom: Nem azért mondtam, hogy többet ne kérdezd meg, ha úgy látod! Csak mostanság sokat megkapom ezt a kérdést.

-Feleslegesen úgyse kérdezek ilyet – von vállat.

-Tudom – nevetek fel halkan. Loki a következő pillanatban feláll mellőlem, mire én kíváncsian nézek fel rá.

-Gyere – nyújtja felém a kezét.

-Miért? – vonom össze a szemöldököm, még mielőtt elfogadnám a kezét.

-Mutatni akarok valamit – féloldalas mosoly kúszik az arcára, mire én zavartan elmosolyodom. Végül megfogom a kezét és hagyom, hogy segítsen felállni. Maga elé húz, majd mikor megállunk egymással szemben, elengedem a kezét. – Kérem vissza! – pillant a kezemre. Felnevetek ezt hallva, majd megteszem, amit kér.

-És most? – kérdezem zavartan, ugyanis nem vagyok hozzászokva, hogy kéz a kézben álljunk egymással szemben.

-Tudtad, hogy Asgard olyannyira eltér az otthonodtól, hogy a vadvíz néhol nem jéghideg, hanem kellemesen meleg? – ráncolja fel a homlokát kérdőn.

-Mi? – nevetek fel furcsa kérdését hallva. Azonban még mielőtt leesne, miért kérdezi, vagy épp választ kapnék, rászorít a kezemre és egy könnyed mozdulattal a vízbe lök. Felkiáltok, majd belecsobbanok a vízbe. Meglepetésemre meleg a víz, pedig arra számítottam, hogy meg fogok benne fagyni. Mikor a fejem kibukik a víz alól, felkiáltok. – Nem tudok úszni! – Loki arcán egy pillanatra átsuhan az ijedtség, majd nem habozik tovább, utánam ugrik. Vicces lett volna azt közölni Odinnal, hogy megfulladtam! A lábaimmal fenntartom magam és várom, hogy Loki feljöjjön a víz alól. Próbálom visszatartani a nevetésem, amikor megfog és próbál fenntartani. Azonban mikor tekintetünk találkozik, elnevetem magam.

-Nem hiszlek el! – forgatja meg a szemét Loki, majd el is neveti magát. Azonban még így sem enged el.

-Átvertem a csínytevések istenét – mondom nevetve. Karjaimmal Loki vállát támasztom, hogy könnyebb legyen megtartania. Mikor tekintetünk újra találkozik, alábbhagy a nevetésem, majd a számat is megnyalom zavaromban. – Mennünk kellene – mondom halkan, tekintve, hogy milyen közel vagyunk egymáshoz.

-Lassan úgy is őrségváltás lesz – ért egyet Loki. – Nem kellene bajba kerülnöd – bólintok egy aprót, majd Loki lassan elenged és mind a ketten a partra úszunk. Kicsavarom a hajamból a vizet, majd valamennyire megpróbálom a ruhámból is.

Egy tíz perc elteltével már a cella felé osonunk. Odaérve kinyitom, majd hagyom, hogy Loki besétáljon rajta. Rossz érzés fog el, hogy ide kell visszahoznom, és be kell zárnom.

-Nincs baj – szólal meg Loki, miután meglátja az arcomat. Felpillantok rá, majd szomorúan elmosolyodom.

-Holnap megyek a kulcsért – avatom be, mire ő vesz egy mély levegőt. – Odin azt akarja, hogy jöjjön velem valaki.

-Thor megfelelő lesz erre a feladatra – válaszol. – Vagy Sif.

-Te is az lennél!

-Nem fog újra kiengedni – mondja szomorúan. – Okkal vagyok itt. Újra.

-Majd meglátjuk – mosolyodom el, mire Loki csak felnevet.

X

-Egyedül megyek! – jelentem ki Odinnak, aki erre látszólag eléggé felhúzza magát. Másnap reggel rögtön az volt az első, hogy Odin magához hivatott. Már sejtettem, hogy a ma esti kiruccanásomról akar majd beszélni.

-Nem – ellenkezik. – Kell melléd valaki!

-Meg tudom védeni magam – nevetek fel. – És abban biztosíthatom, hogy visszajövök. Ha nem így lenne, küldjön utánam nyugodtan valakit – vonok vállat. Thor és Frigga feszülten hallgat minket. – Elég sok mindenen mentem itt keresztül, higgye el nem lépnék már le! Csak miután befejeztem ezt az egészet.

-Bízhatunk már benne, Atyám – száll be a beszélgetésbe Thor. – Bizonyított már, és elég erős, hogy megvédje magát – jól esik, hogy mellettem áll, és bízik már bennem annyira, hogy egyedül is elengedne.

-Akkor sem egyezek ebbe bele! – emeli fel kicsit a hangját.

-Akkor Lokival megyek – döbbent tekintetek találnak meg. Thor és édesanyja halványan elmosolyodnak, míg Odin fújtat egyet.

-Azok után, amit tett, szerinted kiengedem még egyszer? – nevet fel. – És te még magad mellett akarod tudni, azok után, amit veled is tett?

-Ha ő nem lett volna ott akkor, akkor még mindig nem tudnánk, hogy hol keressük a kulcsot – ráncolom fel a homlokom. Látom a királyon, hogy ezzel most megfogtam. – Miből gondolja azt, hogy nem kell ahhoz, hogy végleg felfedje magát a kulcs?

-Odin – szólítja meg férjét Frigga. Tekintetem találkozik a nővel és egy bólintással megköszönöm neki a szavakat. – Igaza lehet.

-Pár óra az egész – pillantok vissza Friggáról Odinra. – Adjon nekünk az este négy órát, és ha nem térünk vissza időben, utánunk küldheti Thort! – Odin tekintete szikrázik. – És ha nem történik semmi baj, akkor Lokit se zárja vissza – teszem hozzá.

-Arról szó se lehet!

-Akkor maradok – tárom szét a kezeim nevetve. – Ha megint csinál valamit, bezárhatja. De bármilyen meglepő is lehet magának, ismerem a fiát.

-Azt erősen kétlem – horkan fel Odin.

-Desy jó hatással van Lokira – veszi magához a szót Thor. – Egy próbát megér!