| Igaz az, amit Odin mondott? |

Felkiáltok a fájdalomtól, amikor magamhoz térek. Thor és Loki azonnal a két oldalamra lépnek és leszorítják a kezem. Hogun pedig a lábaimhoz lép, hogy azokkal se kapálózzak. Érzem, ahogy valaki ismét a sebembe nyúl, mire ismét felkiáltok. Oldalra kapom a fejem és látom, ahogy egy nő épp a sebemben matat. Megfeszítem az izmaim, próbálok kiszakadni Thorék szorításából, de erősebbek nálam. Fájdalomhullám suhan át a testemen, mire én csak összeszorítom a szemhéjaim és a fogaim.

-Nyugodj meg, Desy – szólal meg Thor. – Meg akarnak gyógyítani – felszisszenek, mivel a nő kihúzza a vállamon éktelenkedő lyukból azt a fémes valamit, amit az előbb belemélyesztett. Loki egyik keze a felkaromon marad, azonban a másikkal most a kezemet fogja meg. Fájdalmamban rászorítok.

-Mennyire súlyos? – kérdezi a feketehajú férfi, majd a nőre pillant.

-Eléggé – válaszolja a nő szomorúan. – Kitisztítottam, de már így is túl sok méreganyag került a vérébe.

-Ez mit jelent? – kérdezi Hogun.

-Reménykedjünk, hogy nem rosszat – pillant rá a nő, majd visszanéz a sebemre. – Pár napig feküdnie kell majd és megfigyelés alatt tartjuk. Gyógyszereket kap. Le lesz gyengülve, de ha a teste erős és védekezik, akkor felépül.

-Nem valami nyugtató – pillant rá Thor nem túl kedvesen.

-Tudom – bólint a nő finoman. – Sajnos ez már csak rajta áll – néz rám. – Már csak össze kell varrnom a sebet és kész vagyunk – simítja meg a kezem, mire én bólintok. Azonban még mielőtt elkezdhetné a varrást egy dárda száguld el Loki mellett, majd a falba csapódik.

-Gratulálok, Loki! – üvölti Odin. Zavartan az említettre pillantok, aki csak sajnálkozva összeráncolja a szemöldökét. 

Némán kiejtem a nevét, mire megfeszül az állkapcsa, majd egy sajnálomot tátog vissza. Semmit se értek! A fájdalom is egyre erősebb és kezdek egyre feszültebb lenni. Egyszerűen nem tudok tisztán gondolkodni, annyi minden kavarog a fejemben. A vállam iszonyú módon ég és lüktet, még sose éreztem ilyen fájdalmat. Még az autóbalesetkor sem fájt ennyire semmim. És ez a mostani fájdalom átjárja az egész testem. Ahogy lezuhantam, majd pedig Loki elkapott, úgy hátracsuklott a nyakam és most az is sajog. Olyan mintha a végtagjaim lángolnának, ami azért ironikus, mivel amikor tényleg lángba borulok szinte semmit sem érzek. De ez most iszonyú érzés! Olyan, mintha a testemben lévő erek fel akarnának robbanni, érzem, ahogy valami nem stimmel velük. A méreg átjárja a testem, és fogalmam sincs, mit tehet velem!

-Majdnem megölted! Azonnal vigyék vissza a cellába! – utasítja még mindig nem túl nyugodt hangon a katonákat Odin. Loki ellép tőlem, ezzel elengedve a kezem. Könnyek gyülekeznek a szemembe. A csínytevések istene egy szó nélkül hagyja, hogy a katonák karon ragadják és kivezessék, egyenesen vissza a cellájába.

-Ne – pillantok utána, hangom azonban épp, hogy van. Nagyon legyengültem. Szabaddá vált kezemmel most megfogom Thor azon kezét, amivel még mindig az enyémet fogja. Kisebb fájdalom járja át a kezeim erre a mozdulatra, de most nem foglalkozom ezzel. A szőkehajú férfi azonnal rám kapja a tekintetét, majd közelebb hajol, hogy hallja és értse is, amit mondani akarok neki. Időközben a nő elkezdte összevarrni a sebem. – Mi ez az egész? – kérdezem a férfit. Azonban már nem kapok választ, mivel ismét elveszítem az eszméletem.

X

Már a szobámban vagyok és az ágyamban ülök. Hátamat a háttámlámnak vetem. A vállam be van kötve. Mivel kaptam fájdalomcsillapítót, így most semmit se érzek. Kicsit meglepődtem, hogy itt is vannak gyógyszerek, bár szerintem jobban hatnak, mint a Földiek. Lehet, hogy jelenleg nem érzek fájdalmat, de iszonyúan melegem van és érzem, hogy nagyon gyenge vagyok és fáradt. Azonban nem tudok aludni. Odint várom. Nem mondta, hogy jönni fog, de van egy olyan érzésem, hogy nemsokára belép az ajtón.

Friggát és Janet a bál óta nem láttam. Bízom benne, hogy épségbe kiértek. Pedig olyan jól indult az egész! Kezdtem élvezni ezt az egész bálos dolgot. Sejthettem volna, hogy lesz valami. De azok után, ami majdnem Lokival történt, egyszerűen nem tudtam gondolkodni. Nem tudom hova tenni, azt, amivel próbálkozott. Odin szavai kúsznak a gondolataimba, miszerint Loki majdnem megölt. Tényleg ő engedte volna be az Árnyakat? De ha ő tette, miért próbált meg megcsókolni? Lehet mindvégig azt tervezte, hogy átad nekik, ezért akart a közelembe férkőzni?

-Bejöhetek egy percre? – nyílik ki résnyire az ajtó, majd Frigga lép be rajta. Egy bólintással jelzem, hogy jöjjön beljebb, majd miután becsukja maga után az ajtót, az ágyamhoz sétál és leül a végébe. – Először is, csak szólni szerettem volna, hogy Odin perceken belül ide fog érni.

-Sejtettem, hogy be fog jönni – mosolyodom el szomorúan.

-És nem túl boldog – teszi hozzá a nő.

-Ez sem lep meg – nevetek fel keserűen. Frigga egy pillanatra lehajtja a fejét, mire én összevonom a szemöldököm. Látom rajtja, hogy van még valami, illetve jelezte is, hogy mondana mást is. De hezitál. – Mondjad – jelentem ki kedves hangon. – Látom, hogy van még valami! És gondolom, hogy nem Odin előtt akarod megbeszélni – tekintetünk találkozik, mire a nő szomorú mosolyra húzza az ajkát.

-Beszéltem Lokival a bál előtt.

-Tudom – válaszolom. – Mondta.

-Elmondta nekem, hogy mit mondott neki Odin – kíváncsian fészkelődni kezdek, ugyanis ez új információ lesz a számomra. Bár van egy tippem, mivel, vagyis inkább kivel fenyegethette meg őt Odin. – Azt mondta neki, hogy ha együtt dolgozik veled, akkor abba én fogok belehalni – fújtatok egyet és még a szemeimet is megforgatom.

-Valahogy sejtettem – pillantok vissza a nőre, mire ő kérdőn felráncolja a homlokát. – Lokinak te vagy itt a legfontosabb! Egyértelmű volt, hogy téged vesz majd elő Odin.

-Igen – ért velem egyet Frigga. – Ezért is beszéltem Lokival. Nem akartam azt, hogy miattam távolodjatok el egymástól.

-Hogy? – nevetek fel feszülten.

-Láttam – ezzel az egy szóval mindent megtudok. Elkerekedik a szemem, ugyanis nem gondoltam volna, hogy bárki is figyelt volna ránk, míg az erkélyen voltunk. Akkor mindenki bent volt és táncolt vagy jót beszélgetett. Egy lélek se volt kint rajtunk kívül.

-Én – kezdek bele, de a királyné belém folytja a szót.

-Nem tudom, mi történt akkor kint – ezt úgy érti, hogy miért nem történt meg, amivel bevallom nagyon meglep. Az állkapcsom megfeszül, ahogy visszagondolok arra a pillanatra. – Nem is tartozik rám! A férjemet se értem, hogy mi ezzel az egésszel a célja – itt tart pár másodperc szünetet, míg összeszedi a gondolatait. Én egyelőre nem tudok mit mondani neki. – De amint megtudtam, hogy vissza vitette a cellába azért kicsit megvilágosodtam.

-Odin lejött hozzánk, miközben a sebemet látták el – kezdek bele. – És azt mondta, hogy Loki majdnem megölt engem – veszek egy mély levegőt, érzem, hogy a fájdalomcsillapító kezd kimenni a szervezetemből. – Elültette azt a gondolatot a fejemben ezzel, hogy Loki hozta ide a támadókat.

-Mert így is történt! – lép be ekkor a király az ajtómon. Mind a ketten felé kapjuk a fejünket, azonban Odin most a feleségét nézi. – Magunkra hagynál minket? – kérdezi kedvesen.

-Szeretném, ha itt maradna – jelentem ki.

-Veled akarok beszélni – pillant rám már feszülten a király.

-Majd visszanézek – fogja meg, majd gyengéden meg is szorítja a kezem Frigga. Bólintok, majd feláll és kimegy. Nem néz rá a férjére, nem esett neki jól, hogy Odin ezt tette Lokival.

-Mit szeretne? - kérdezem, majd kényelmesebb pozícióba tornászom magam.

-Ha nem lennél lesérülve és nem lennél életveszélyben, most te is egy cellában csücsülnél – keserűen felhorkanok a szavait hallva. – Hideg vérrel és kegyetlenül megölted a támadókat.

-Önvédelem volt! – állok ki magamért. – És ők is majdnem ezt tették velem!

-De csak mert Loki idehozta őket!

-Ugyan már – nevetek fel. – Nem kenheti ezt is rá! Nem elég magának az, hogy újra ott van, ahol maga szerint lennie kell?

-Nem hiszel nekem, igaz? – von kérdőre. Azonban nem válaszolok neki, amelyet megmosolyog. – Tehát a te fejedben is megfordult az, hogy a támadás Loki műve volt.

-De csak mert maga azt akarja, hogy ezt higgyem! – pillantok rá szúrósan.

-Tőle jövök. Elmondta, hogy ő tette – ledermedek, görcsbe rándul a gyomrom.

-Hazudik!

-Elmondta, hogy azért tette, hogy hatalomra jusson – folytatja. – Hogy mivel közel került hozzád, így csak benne bízol. Ami elég nevetséges – megfeszül az állkapcsom a szavaira, és kezdek ideges lenni. – Így azt hitte, hogyha majd elvisznek, akkor majd hallgatsz rá és ellenünk bír fordítani.

-Menjen ki! – sziszegem a fogaim között. Látom, hogy nem érdekli mennyire vagyok rosszul, hogy hallani se akarom ezeket a mondatokat. Könnybe lábad a szemem és szédülni kezdek.

-Elmondta azt is, hogy neki csak egy nő vagy – lesütött szemeimet most ráemelem. A kezeim az idegességtől ökölbe szorulnak. – Csak ki akart használni! Meg kell értened végre, hogy nem jó ember, hogy nincsenek jó szándékai. Csak a hatalom kell neki! – elkapom róla a tekintetem, ugyanis nem bírok már ránézni. Iszonyúan érzem maga, hogy csak itt fekszek tehetetlenül, összetörve. Nem csak fizikai, hanem már mentális fájdalmaim is vannak. – Nem találkozhatsz vele többet! A próféciára kell koncentrálnunk! Meg kell ismerned az erődet és meg kell mentened a kilenc birodalmat!

-Menjen ki! – emelem fel a hangomat, ezzel belé fojtom a szót.

-Ahogy akarod – bólint, azonban még mielőtt elhagyná a szobámat még hozzá teszi: Fogadd el, hogy kihasznált! Lépj tovább ezen! Aztán foglalkozzunk azzal, ami most a legfontosabb.

X

Iszonyú fájdalom hasít a karomba, amint leütöm az egyik őrt, de nem adok neki hangot. Amint elterül a földön leguggolok és elveszem tőle a kulcsot. Egy pillanatra megállok, veszek pár mély levegőt és próbálok nem összeesni. Majd miután kicsit biztosabbnak érzem magam, felállok és lesétálok a lépcsőn. Idefelé szerencsére nem futottam bele senkibe, az őröket is sikerült elkerülnöm. Tudtam, hogy a bál és a történtek miatt, most kevesebben fogják védeni a cella sort. A kívánt helyen megállok, kinyitom a kulccsal a falat, majd amint belépek összetöröm a leolvasót, ezzel megakadályozom, hogy idő előtt bejussanak. Loki értetlenül pattan fel az ágyról. Majd meglepettség suhan át az arcán, amikor összetöröm az egyetlen módját annak, hogy kijussak vagy pedig más be. Tudom, hogy bejuthatnak másképp is, de az időbe fog telni. Ahogy az is, hogy rájöjjenek, hogy itt vagyok. Talán van tíz percem!

-Mégis mit keresel itt? – kérdezi Loki. – Pihenned kellene!

-Igaz? – szegezem neki azonnal a kérdésem. – Igaz az, amit Odin mondott? – hallani a hangomon, hogy ideges vagyok és hogy nincs türelmem a kitérő válaszokra. Határozott vagyok, amit Loki is lát. Lesüti a tekintetét. – Igaz? – emelem fel a hangom. – Te hoztad be őket?

-Desy, figyelj... – lép egy lépést felém, azonban kiteszem magam elé a kezem, ezzel megállítva őt.

-Odin bejött hozzám – kezdek bele remegő hangon. – És azt mondta, hogy kihasználtál. Hogy a hatalom miatt tetted, amit. Tudni akarom! – lábdobogás üti meg a fülünket. Gyorsabban ránk találtak, mint azt sejtettem, nem örülök neki. – Loki! – feltűnik hat őr a cellán kívül, illetve Odin és Thor is.

-Ne merészeld! – kiáltja be Odin, mire Loki rápillant. Én azonban ügyet se vetek rájuk, ahogy próbálnak bejutni és visszavinni a szobámba. Egyre feszültebb a levegő körülöttünk. Odin folyamatosan azt kiabálja be, hogy azonnal jöjjek ki és ne merjek Lokival beszélni. Loki arcán átsuhan valami. Düh? Vagy tehetetlenség? Mióta itt van Odin, feszélyezve érzi magát. Megint mondott neki valamit, ami miatt gondolkodóba esik. Megfenyegette, hogy ismét hazudjon?

-Loki! – kiabálok rá, ezzel visszarántva a valóságba.

-Igen – kapom meg a dermesztő választ. Eddig se éreztem jól magam, de most hirtelen elfog a rosszullét és ismét szédülni kezdek.

-Hogy? – kérdezem elhaló hangon. – Miért?

-A hatalom miatt! – nevet fel. – Mi másért tettem volna? – tátva marad a szám és szaporábban kezdem venni a levegőt. Loki ajka mosolyra kanyarodik, de a szeme szomorúságot tükröz. Nem tudok eligazodni rajta!

-Nem értem, miért tetted – nyögöm ki a szavakat. A lábam meginog és majdnem összeesek. A sebes vállam jobban lüktetni kezd, a gyomrom görcsben van és a fejem is fájni kezd. – Kint is...

-Nem egyértelmű? – nevet fel a csínytevések istene. – A közeledbe akartam férkőzni. Azt akartam, hogy bízz bennem – már ő is hangosabban beszél. – Az, ami pedig kint történt, szintén csak színjáték volt – megfeszül az állkapcsom és már a szemem is könnybe lábad. Érzem, hogy gyengülök.

-Nem – rázom meg a fejem. Tudom, mit láttam akkor rajta, a szeme elárulta! Nem lehetséges az, hogy Odinnak igaza legyen!

-Átvertelek! Kihasználtalak – lassan ejti ki a szavakat, majd közelebb is lép hozzám. Megüti a fülem az egyik őr hangja, amint azt mondja, hogy mindjárt megvan. Be fognak jutni. Elönt a forróság. Ismét felment a lázam. Köhögni kezdek, majd egy könnycsepp meg is szökik a szememből. Loki egy pillanatra elkomorodik és aggódva néz vissza rám.

-Majdnem meghaltam – köhögöm. Érzem, ahogy meleg folyadék kerül a számba.

-Az nem volt a terv része – von vállat Loki. Ismét köhögni kezdek, most viszont ez hosszabbra sikeredik, mint az eddigiek. A tenyerem véres lesz. A feketehajú férfi egyre közelebb ér hozzám. Amikor felnézek rá, megpillantom aggódó tekintetét. Végül a bennem keringő méreg megteszi a hatását. A lábaim összecsuklanak. Loki viszont időben lép mellém, így el tud kapni és nem esek a földre. Letérdel és a fejemet a lábára helyezi. – Desy! – suttogja, mire nekem egy szomorú, de annál fájdalmasabb mosoly ül ki az arcomra. Hallom, ahogy Thor odakint sürgeti a katonát.

-Tudtam – köhögöm a szót. Loki halkabbra veszi a mondandóját, így a cella előtt állók nem hallanak minket.

-Abban igaza volt, hogy én intéztem – ismét lefolyik egy könnycsepp az arcomon, amint összepréselem a szemhéjaim. – Azonban, amikor elindultam befelé és te utánam jöttél – megáll egy másodpercre, mivel a zár kattan egyet. – Azzal az volt a célom, hogy kivigyelek a bálteremből, hogy ne essen bajod – megfeszül az állkapcsa, amikor tekintetünk újra találkozik és meglátja könnyáztatta szemeimet. – Nem akartam, hogy bajod essen! – ismétli, majd megszorítja a kezem. – Azt mondták, csak ránk ijesztenek! Nem tudtam, hogy meg akarnak ölni!

-Semmi baj – hangom még a Lokiénál is halkabban szólal meg a gyengeségem miatt. Véres kezemmel megsimítom az arcát. Azonban a következő pillanatban Lokit arcon vágják a dárda tompa végével, engem pedig Thor vesz a karjaiba. Vér csordul ki az orromból.

-Nem lesz semmi baj – mondja Thor idegesen, majd elindul velem fel.

-Mit mondtál neki? -kérdezi idegesen Odin a vérző szájú Lokit.

-Semmit – válaszolja.

X

-Leütöttél egy őrt! – förmed rám Odin, amint ő is a szobámba ér. – Megszegted a parancsomat és lementél hozzá! – közben ugyanaz a nő, aki nemrég ellátott ismét itt van. Kezdem rosszul érezni magam, hogy nem tudom a nevét. Épp az imént fecskendezett belém valami löttyöt, amiben annyiféle cucc van, hogy meg sem tudtam jegyezni miket tartalmaz! De elmondása szerint ettől már sokkal jobban kellene majd lennem. De attól, hogy ez az erős gyógyszerkeverék bennem van, még pihennem kell. Reményeink szerint ez már meggátolja a méreg terjedését a testemben és meg fog gyógyítani.

-Maga nekem nem parancsolt meg semmit – pillantok rá, mire Odin döbbenten néz vissza rám. – Csak azt mondta, ne beszéljek vele.

-Mégis megetted – tárja szét kezeit.

-Meg bizony – vonok vállat.

-Atyám, szerintem nem jó most ezt megbeszélni – szól közbe Thor. – Le van gyengülve.

-Apádat ez nem nagyon szokta érdekelni – vetem oda nem túl kedvesen. Rosszindulatom nem Thor ellen irányul és ezt ő is jól tudja.

-Felség! – fordul felé a nő. – Nem szeretnék közbe szólni – hajtja le a fejét. – De a fiával kell egyet értenem. Nagyon fontos most a nyugalom Destiny számára. Ha azt szeretnénk, hogy minél hamarabb felépüljön, akkor arra akkor van a legnagyobb esély, ha nem idegeskedik.

-Rendben – bólint Odin. Meglep, hogy nem a fiára hallgat, hanem a nőre. De gondolom, csak azért hagyja most annyiban a dolgot, mert neki az a legfontosabb, hogy jobban legyek és be tudjam teljesíteni neki a próféciát. Érthető az is, hogy így beszél velem. Bár, ha jobban indított volna, akkor most nem lenne ilyen a kapcsolatunk. Csak meg akarja védeni a népét. De ehhez az is fontos lenne, hogy velem jóban legyen, de én sem akarom azt, hogy bárki is miattam meghaljon. Mármint ártatlanul. Az Árnyak megölése miatt nincs bűntudatom, mivel önvédelem volt. Bevallom, felkavar a dolog, még sose vettem el senkinek sem az életét.

-Pihenjen – fordul vissza felém a hölgy, miután Odin elhagyja a szobát. – Ha bármi baj lenne, szóljon!

-Köszönöm! – mosolygok rá kedvesen, majd ő is kimegy. Így Thorral ketten maradunk bent. – Menned kellene – pillantok rá. – Jane már biztos aggódik és nem élte meg jól a történteket.

-Jól van – válaszolja Thor. – És engem most az érdekel, te, hogy vagy.

-Nem valami jól – húzom a szám.

-Testileg? – kérdezi, majd közelebb sétál az ágyamhoz. Kérdőn nézek fel rá. – Vagy lelkileg? Elég jóba lettetek Lokival, gondolom, most inkább az zavar, amit tett.

-Mindkettő – válaszolom pár másodperc hallgatás után. – Bár a gyógyszer már hat.

-Mit mondott neked Loki?

-Semmit – vonom össze a szemöldököm.

-Ugyan már, Desy – nevet fel Thor, majd kedvesem rám mosolyog. – Nem mondom el Odinnak. Lehet, hogy bennem nem bízol meg annyira, mint amennyire Lokiban bízol, de most valakivel beszélned kellene – nem mondok semmit, csak nézzük egymást. – De ha nem is velem, akkor, ha gondolod, beküldöm anyámat – halvány mosoly ül ki az arcára. Tudom, hogy nem esik neki rosszul, ha nem neki mondom el, mi van bennem.

-Tévedsz – szólalok meg. – Benned is bízom – Thor nem szól semmit, várja, hogy folytassam. Veszek egy nagy levegőt és próbálom összeszedni a gondolataim. – Azt mondta, hogy megbánta. És ki akart vinni a bálteremből – Thor arcán meglepettség suhan át. – Azt mondta, hogy nem akarta, hogy bajom essen.

-Tehát tényleg ő engedte be őket – fintorodik el Thor. Látom rajta, hogy szomorú, hogy igaza lett az apjának. Átérzem, most mi mehet végbe benne. Hitt abban, hogy a testvére nem tesz több rosszat. De azt is tudom, hogy mélyen legbelül, sejtett valamit. Csak nem akarta elfogadni.

-Igen – bólintok. – Sajnos többet nem tudott mondani.

-Ezzel is sokat segítettél – pillant rám reménytelin.

-Igen? – lepődöm meg.

-Igen – válaszolja. – Ha Loki megbánta, amit tett, az már nagy szó. Még sose mondott ilyet! – meglepettségemben felráncolom a homlokom. Thor közben elindul az ajtó felé. – Illetve az is nagy szó, hogy meg akart téged védeni.

-Aha – vonom össze a szemöldököm, majd lesütöm a tekintetem. Nagy szó?

-Jó hatással lehetsz rá – teszi hozzá, mire tekintetünk találkozik. – Pihend ki magad! Reggel jövök!

-Rendben – bólintok, majd Thor kilép az ajtón. Ülő helyzetemből most óvatosan a hátamra fekszem. A vállam még mindig fáj, de a többi tünetem már enyhült, sőt van, ami már el is múlt. Például a szédülés és a rosszullét. A sötétben fekszem és a plafont bámulom. A város fénye beszivárog. Egy pillanat erejéig elgondolkodom azon, hogy egy kicsit kiállok a teraszra, de el is vetem az ötletet. Nem bízok még annyira a lábaimban, lehet el se jutnék a lépcsőkig. Így inkább betakarom magam és lehunyom a szemeim.

*Loki szemszöge*

Az ágy mellé lépek, próbáltam minél csendesebben bejönni, nehogy véletlenül felkeltsem. Mélyen alszik. Most olyan nyugodtan tűnik, mintha semmi se történt volna, az elmúlt pár órában. Mintha nem ölt volna meg Árnyakat, mintha nem lőtték volna át a vállát egy mérgezett nyíllal. Nem látszik az arcán a fájdalom, így, hogy alszik. Olyan, mintha nem fordult volna föl fenekestől az élete, egy idegen világ és annak próféciája miatt.

A takaró alól kilógó keze után nyúlok, majd megfogom. Közben az arcát figyelem, nem akarom felébreszteni. Rá fér a pihenés és nem akarom megzavarni. Nem is tudja, mennyi mindent mondtam volna még neki, mikor lejött hozzám. Bevallom, meglepett vele. Nagyon nem nézett ki jól, a méreg még bőven dolgozott akkor a szervezetében. De ő mégis lejött, hogy megtudja az igaza. Ha ezek után még hajlandó lesz beszélni velem, el fogom neki mondani mindazt, amit pár órával ezelőtt nem tudtam. Egyet kivéve. Hogy másodjára Odin azt mondta, hogyha nem lököm el magamtól a prófécia beteljesedése után, megöli.

A kezünkre pillantok, melyet most nagyon gyengéden megszorítok. Tekintetem, most a hajára kapom, ugyanis fehérebbé válik. Elkerekedik a szemem, látva, mit váltott ki az érintésem. Már épp, hogy csak egy kicsit szőke.

Kezemet óvatosan kihúzom az övéből. Hátrálok pár lépést, majd lehunyom a szemeim. Mikor újra kinyitom őket, már a cellámban állok.