| Egy félresikeredett bál |

A lépcsőn lépkedek lefelé. Ruhám súrolja az aranyozott fokokat, majd amint a folyosóra érek a szőnyeget. Hajamat végül összefogtam. Középen van egy fonat sáv, ami teljesen a hajgumi kezdetéig tart. Ahogy közeledem a bálterem felé, fokozatosan hangosodik a zene és a beszélgetések moraja. Nevetés csapja meg a fülem. Elsétálok két nő és két férfi mellett, akik nagyban beszélgetnek valamiről. Nagyon bele vannak mélyülve, szerintem fel se tűnt nekik, hogy elhaladtam mellettük. Még mielőtt befordulnék a terembe, gyorsan megigazítom az orromban lévő septum piercingemet.

Nagy meglepetés nem fogad, tekintve, hogy segítettem a terem feldíszítésében. A folyosókon égnek a lámpák, míg idebent halványabbra vannak véve. Az asztalokon gyertyák égnek, illetve az akvárium és a benne lévő halak is világítanak. Az oszlopokon lévő virágdíszítések a kedvenceim. Meg persze az erkély. Így este a sötétben gyönyörű innen a kilátás. Mikor segítettem, helyeztünk ki az itt lévő asztalokra, illetve beugrókba is pár gyertyát.

Hatalmas a tömeg, nem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk. Vannak, akik már esznek, vagy épp az asztaloknál beszélgetnek. Látok nevetve koccintó asgardiakat. Párok táncolnak a parketten, a zenekar ehhez illő zenét játszik. Nevetnek, beszélgetnek és jól érzik magukat. A túloldalon kiszúrom Friggát, ahogy másik két nővel beszélget. Azóta mióta bent volt nálam eltelt másfél óra, nem tudom, hogy sikerült-e beszélnie Lokival. Tovább nézelődve észreveszem Thort és a többieket. Elindulok feléjük, megpróbálok utat vágni az emberek között. Mikor a fal mellet lévő egyik tartó oszlop mellet sétálok el, valaki megragadja a kezem és behúz a két oszlop közé.

-Szervusz, kedvesem – vigyorog rám Fandral. Megforgatom a szemem és indulnék tovább, de szóval visszatart. – Látom egyedül érkeztél – pillant körbe. Gondolom Lokit keresi. – Hol hagytad a kísérőd?

-Nem akarok bunkónak tűnni, szóval próbálok finoman fogalmazni – mosolyodom el gúnyosan, melyet a szőke férfi megnevet. – Szerintem nincs sok közöd ahhoz, hogy hol van Loki. Ha jön jön, ha nem nem – vonok vállat.

-Hoppá – csodálkozik el. – Csak nem összevesztetek? – vonja fel a szemöldökét kérdőn, de közben vigyorog.

-Na és te hol hagytad a szöszke hölgyet, akivel az előbb láttalak? – kérdezek vissza. – Nagyon az arcába voltál bújva. Nem akarom, hogy féltékeny legyen. Habár nincs oka rá – nevetek fel.

-Ez nem volt szép – vigyorodik el.

-Hidd el, hogy ez még az volt – mosolyodom el gúnyosan. Fandral szólásra nyitja a száját, de a mellénk lépő feketehajú férfi nem hagyja.

-Ha nem baj, elrabolnám – pillant nem túl kedvesen a férfira, majd felém nyújtja a karját. Egy percig sem gondolkodom, belé karolok.

-Mindig jól tudsz időzíteni Loki – veti oda Fandral.

-Tudom – azzal elindulunk ki az erkélyre. Kiérve azonnal elengedjük egymást és megállunk a korlátnál. – Nem kell megköszönnöd!

-Csodálkozom, hogy odajöttél - pillantok rá. – Most már szóba állsz velem?

-Beszéltem Friggával – kapom meg a választ. Enyhe nyugodtság suhan át rajtam. – Elmondta, mit mondott neki Odin – tart pár másodperc szünetet, majd vesz egy nagy levegőt és folytatja. – Éreztem, hogy nincs rendben valami azzal, amit nekem mondott. De így, hogy Frigga is elmondta, már értem!

-Tehát szerinted is azt szeretné Odin, hogy ne beszéljünk?

-Igen – bólint.

-Ötlet, hogy miért? – vonom fel kérdőn a szemöldököm.

-Amint rájövök, mondom – egy pillanatra találkozik a tekintetünk, majd mind a ketten elnézünk a távolba. Mondtam már, hogy Asgard milyen gyönyörű éjjel? Biztos mondtam már! – Egyébként – szólal meg, azonban el is hallgat. Rápillantva látom, ahogy megfeszül az állkapcsa, gondolkodik, hogyan folytassa. Halványan elmosolyodom. – Jól nézel ki – böki ki végül, majd tekintetünk találkozik.

-Köszönöm – mosolyodom el. – Most megleptél.

-Azzal, hogy bókoltam? – kérdezi nevetve.

-Azzal is – bólintok. – De inkább azzal, amilyen hangsúllyal mondtad – Loki felráncolja a homlokát, gondolom megleptem ezzel a kijelentésemmel. Nem sokszor hallottam így beszélni. Nyugodt és őszinte volt a hangja. Emellett kedves is. Amint kimondta, melegség öntött el és ő is zavartan pillantott félre. Egyszer beszélt velem így. Ma délelőtt, mikor az emlékeimbe nézett. Akkor hallottam először, hogy aggódik, hogy sajnálja azt amit tett. – Egyébként te is jól nézel ki – mosolyodom el halványan. A csínytevések istene egy pillanatra lesüti a tekintetét. – És ha még érdekel, elmondhatom.

-Érdekel – bólint egy aprót.

-Az a ház, amit láttunk – kezdek bele. – Ott nőttem fel. Már csak az apám él ott.

-Ne haragudj, de még mindig nem értem, miért viselkedtél úgy velem emiatt – ráncolja fel a szemöldökét zavartan Loki.

-Azért, mert nem akarom betenni oda a lábam! – válaszolom már halkabban. Jobb kezemmel a kőkorlátnak támaszkodva állok, míg Loki előttem karba tett kézzel. – Nem tartom a kapcsolatot az apámmal.

-Miért? – kérdezi. Összepréselem az ajkaim és lesütöm a tekintetem. Loki pár másodpercig fürkészi az arcom, majd közelebb lép hozzám. Megfogja a kezem és felhúz, így már nem a korláton támaszkodom, hanem egyenesen állok. Felpillantok rá, azonban ő abban a pillanatban benéz a bálterembe. Tekintetével a falon lévő órát fürkészi. Megfeszül az állkapcsa, majd visszafordul felém. – Nem kell elmondanod, ha nem akarod! – mosolyog rám szomorúan.

-Tudom – bólintok. – Nem egy vidám történet és nem akarom elrontani vele az estét. - Loki most a távolba néz el, de már nem olyan feltűnően, mint ahogy az órára nézett. Összevonom a szemöldököm, ugyanis nem értem, mi baja lehet. Lepillantok a kezeinkre. Még mindig fogja az enyémet. – Minden rendben? – kérdezem halkan. Loki tekintete megtalálja az enyémet. Pár másodpercig szemezünk, majd válaszol.

-Igen – kapom meg a választ és mellé egy nem túl meggyőző vigyort. Ismét megfeszül az állkapcsa és ismét a benti tömeg felé fordul. Bal kezemet kihúzom az övéből, az arca után nyúlok és magam felé fordítom.

-Nem voltál meggyőző – szavaim halkan csengenek. – Mi a baj? – nem válaszol, csak újra megfogja azt a kezem, ami pár másodperce szabadult az övétől. Ismét közelebb lép, arcunk csak pár centire van egymásétól. Hatalmas nyomás keletkezik a mellkasomban és a gyomrom is összeszorul. Még mielőtt bármi történhetne elhúzódom. – Nem vagyok biztos benne – súgom magam elé. Loki a tekintetem keresi, amit pár másodperc elteltével talál csak meg.

-Nem? – kérdezi halkan.

-Van valakim – sütöm le a tekintetem. Loki idegesen megnyalja a száját, felpillant, majd csalódottan elmosolyodik. Mikor újra ránézek, ismét a távolba néz, majd hunyorít, mintha látna valamit. 

-Mennem kell – azzal hirtelen elengedi a kezem és elindul be a terembe.

-Várj! – sietek utána. Már a vendégek között cikázunk. Nagyon figyelnem kell, hova lépek és arra is, hogy nehogy elveszítsem Lokit. Nem könnyíti meg a dolgom. Hiába kiabálom a nevét, meg hogy várjon meg! Meg sem hallja! Mikor a kijárathoz érünk, közelebb kerülök hozzá. A zene hirtelen elhallgat, mikor egy nyíl csapódik bele az egyik oszlopba. A vendégek sikítozni kezdenek és próbálnak menekülni. A tömeg elsodor minket egymástól. Azonban még látom, ahogy hátra fordul és engem keres a tekintetével.

A következő pillanatban egy sereg feketeruhás állít be a bálterembe. Hallom, ahogy Frigga a vendégeket próbálja terelni a kijárat felé. Thor ott terem mellettem és félre húz az egyik elől, aki a tömegbe ugrik.

-Árnyak – mondja nekem, amint az egyik oszlop mögé érünk. – Lehet használnod kell majd az erődet – pillant le rám, mire én csak bólintok. Hirtelen fel se tudom fogni mi történik! Sok minden kavarog a fejemben. Az, ami Lokival történt kint, az, hogy az Árnyak megtámadtak minket, illetve Thor utolsó mondata. Használnom kell az erőmet! Azt a képességem, amit szerintük még nem tudok teljesen uralni és veszélyes is. Sif és Hogun már szembe is szállnak a támadókkal, míg Volstagg és Fandral elkezdi a népet biztonságban kiterelni. Thornak a következő pillanatba neki megy az egyik Árny, ezzel elkeveredünk egymástól. Oldalra pillantok és látom, ahogy Frigga Jane oldalán az egyik oldalsó kijárathoz igyekszik. Azonban szorosan a nyomukban van egy feketeruhás. Nem gondolkodom sokáig! A jobb kezemet magam elé emelem, megfeszítem az izmaim. Ereim szinte azonnal narancssárgává válnak, majd amint készen állok és pontosan bemérem a célpontom, neki lövök egy tűzgolyót. Frigga visszanéz rám és egy bólintással megköszöni.

Hirtelen kapok egy öklöt az arcomba, aminek hatására megtántorodom. Szembe fordulok a támadómmal. A szoknyám a bal oldalon fel van vágva, ott, ahol még takarja a combom van egy combkötőm, melyből kirántom a tőrt. Az árny következő ütését kivédem, majd az enyém betalál. Végül egy gyors és hirtelen mozdulattal torkon szúrom. Nyakából hirtelen kicsap a vér, majd elkezd ömleni végig a testén. Ezt követően élettelenül a földre rogy. Nekem is jutott a véréből pár csepp. Mikor megfordulok, hogy megnézzem hol kellhet a segítségem, egy feketeruhás nekem ront. A vállára kap, majd az akváriumnak hajít. Kitöröm az üveget és átesek a másik oldalára. Az üvegdarabok több helyen is megvágnak, illetve tiszta víz leszek. A hajam is kibontódik, mikor a következő férfi megragadja és felemel. Hasba rúg, majd mikor a kezemet védekezőn az övére csapom, fájdalmasan felüvölt. Megégettem a kezét. Míg ő azzal van elfoglalva, felkapok egy üvegdarabot és megvágom a kezét, majd a combjába állítom. A körülöttünk lévő vendégek kétségbeesetten és ijedten sikoltoznak és próbálnak minél messzebb kerülni tőlünk.

Megfordulva látom, ahogy már a katonák is harcba lendültek. Azonban már közülük is van, aki a földön fekszik mozdulatlanul. Egy nő felsikít, mivel közrefogta két Árny. Futásnak eredek, majd amint odaérek, beletérdelek az egyik hátába, aki ennek következtében előre esik. A másik felém kap és sikerül megvágnia a vállam, ezzel a ruhám is kiszakad, a sebből pedig vér kezd szivárogni. Azonban a szabad kezemmel a tőrömet az oldalába szúrom, mire ő kínkeservesen felordít. A nő ez idő alatt el tudott futni, így már nincs itt. A férfi hasba rúg, én pedig majdnem felbukok egy székben. Hátrálni kezdek, mivel csatlakozott hozzá még három másik támadó. Már az erkély ajtajában vagyok, de sikerül az egyik férfit lángra lobbantanom. Megtorpanok, amint a kőkerítéshez érek. A bal szélső hirtelen hátra csapódik, mivel Thor neki vágta a pörölyt.

-Desy! – kiáltja a nevem, amint visszaér hozzá a Mjönlir. – Használd az erőd!

Hallgatok Thorra, azonban megelőznek. A megmaradt két férfi között átsuhan egy nyíl, ami a vállamba fúródik. Az erőtől, amivel az érkezett hátra tántorodom és átbukok a kerítésen. Zuhanni kezdek le az erkélyről. A vállam sajog a fájdalomtól, a zuhanás alatt belekapok a benne lévő nyílba, amitől csak még jobban fáj. Nem találok fogóckodót, így tehetetlenül zuhanok. Azonban nem a föld fog fel. Érzem, ahogy két kar közé esem. A nyakam hátra csuklik és megfeszülnek az izmaim. Amikor felnézek, meglátom Lokit. Azonnal befut az egy szinttel lejjebb lévő erkélyről a folyosóra. Finoman letesz a földre, én pedig a hátamat a falnak vetem.

-Jól vagy? - kérdezi aggódva, majd kisimítja a hajam az arcomból. Keserűen felnevetek a kérdése után.

-A vállamból kiálló nyilat leszámítva – köhögök egyet. – Igen.

-Nem lesz semmi baj – pillant végig rajtam, azonban látom az arcán, hogy nagyobb a baj, mint azt én gondoltam. A vállamból dől a vér, átitta a ruhám is, illetve érzem, ahogy folyik végig a karomon. A kisebb vágásokat, amit az akvárium okozott, szinte már nem is érzem.– Hívok segítséget – azzal már állna is fel mellőlem, de megfogom a kezét és nem hagyom, hogy elmenjen.

-Ne hagyj egyedül! – köhögök fel újra. Azonban ez már hosszabb, így előre is görnyedek. Loki megszorítja a kezem, amit fog. Majd amint abbahagytam a köhögést, segít szépen visszadőlni a falnak. Érzem, ahogy a számból vér folyik ki. Loki szeme elkerekedik és azonnal a nyílra pillant.

-Mérgezett – mondja döbbenten, azonban kihallom a hangjából az ijedtséget is. – Minél hamarabb ki kell belőled szedni!

-Jó – bólintok, majd azt a kezét, amit fogok lassan és fájdalmasan a vállamra teszem. Loki homlokráncolva a szemembe néz, mire én fájdalmasan elmosolyodom.

-Biztos vagy benne? – kérdezi.

-Csináld! – köhögök. Loki idegesen megnyalja a száját, majd úgy helyezkedik, hogy kényelmesen hozzáférjen a vállamhoz. Egyik kezét a vállamon hagyja, míg másikkal megfogja a nyilat. Vesz pár mély levegőt, én pedig lehunyom a szemem. Keze, amivel a vállam fogja véres lesz.

–Sajnálom – súgja, majd egy hirtelen mozdulattal kirántja a nyilat. Felkiáltok a fájdalomtól. Azonnal eldobja, majd szabad kezével megfogja az arcom. – Lázad van – jelenti ki. A fejem lebicsaklik, azonban Loki még időben feszít izmain így megtartja. Mindkét kezével az arcomat fogja és próbálja úgy fordítani, hogy a szemembe tudjon nézni. Bal keze, ami már csupa vér miattam, vörös foltot hagy az arcomon. – Maradj velem! – mondja rekedtesen. Próbálok ébren maradni, de nem járok sikerrel. Szemeim lassan lecsukódnak, azonban még hallom, ahogy Thor a nevünket kiabálja.