| Nem ő az anyám |

-Remélem, nem zavarok – lép be a szobába Sif.

-Gyere csak – invitálom beljebb, miközben a még vizes hajamat törölgetem egy törölközővel. A tegnapi nap folyamán elég sokat segítettem Friggának, elmondása szerint már minden virág a helyén van, az asztalokat is segítettem elrendezni. Addig fel sem tűnt, hogy az erkély felöli oldalon van egy hatalmas akvárium, amíg az amelletti asztalt nem terítettem meg. Életemben nem láttam még olyan halakat, amik abban vannak benne. Gyönyörűek. A kedvencem egyértelműen a kék foszforeszkáló halak lettek, bár a sárgák is nagyon szépek. A királyné elmondta, hogy milyen fajták, de olyan különös nevük van, hogy meg se tudtam őket jegyezni.

Az este nyugodtan telt, miután befejeztük a báltermet. Nem találkoztam azóta Lokival, pedig a mai edzésen is túl vagyunk. Igaz, ma csak Sif tanított erre-arra, de így is sikerült lefárasztania. Egy darabig Odin is kint volt és nézett bennünket, de még nem beszéltem vele az erőmmel kapcsolatban.

-A királynő elmesélte, hogy nem tervezel eljönni a bálra – kezd bele Sif, miután beljebb sétál. Megáll az ágyammal szemben, amin épp ülök.

-A legutóbb, mikor erről beszéltem vele, megígértem neki, hogy átgondolom – válaszolom halvány mosollyal.

-És jutottál már valamire? – érdeklődik.

-Még nem igazán – vallom be. – Biztos jó lesz, de idejét se tudom, mikor voltam bármi ilyenen utoljára. Sok a munkám a Földön, így nagyon nem volt időm szórakozni.

-Hidd el, az edzések mellett jól fog jönni egy kis kikapcsolódás – próbál rábeszélni Sif. – Mindig jól szórakozunk rajta. Eszünk, iszunk, ha úgy van még táncolunk is – nevet fel.

-Bevallom azt megnézném, hogyan perdültök táncra – nevetek fel a gondolattól. - Nehéz elképzelni, hogy Thor táncra perdülne.

-Pedig, ha itt lesz Jane, biztos lehetsz benne, hogy láthatod majd táncolni – mosolyog továbbra is. – Jól fogunk majd rajta szórakozni.

-Jane? – vonom fel kérdőn a szemöldököm, ugyanis még nem hallottam a nevét, és Thor se említette. Bár nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy megossza velem, mi a helyzet a magánéletében. Ezért is lep meg ezzel Sif.

-A Midgárdi hölgy, akivel együtt van – tátva marad a szám döbbenetemben. Sif ezt jóízűen megneveti. – Azért nem volt ma az edzésen, mert elment érte.

-Mindent értek – kuncogok, közben felállok és a törülközőt az egyik székre terítem, hogy megszáradjon. – Szóval ez amolyan, valakivel jönnöd kell bál? – kérdezem, már előre félve a választól.

-Olyasmi – bólint. – Ha van kivel – teszi hozzá. – De úgy is lehet, hogy lejössz egyedül és hozzánk csatlakozol. Nem kötelező párban jönni.

-Megyek egy üveg borral – erre a válaszomra mind a ketten felnevetünk.

-Ez akkor egy válasz? – vonja fel játékosan és kíváncsian a szemöldökét.

-Veheted annak, igen – forgatom meg a szemem mosolyogva. – Bár ruhám nem nagyon van rá – vakarom meg a tarkóm feszülten. – Farmerba is jó leszek? – kérdezem, ugyanis Thor tényleg nem hozott tőlem semmilyen ruhát. Bár csak egy van és lehet meg se találta volna. Még én sem emlékszem hova tettem. Még a bátyám esküvőjére vettem. Szép bordó színe van, elegáns.

-Ne aggódj, találunk itt neked valamit – kapok választ Siftől. Ezt követően még váltunk pár szót, majd távozik a szobából ezzel egyedül hagyva engem a gondolataimmal. Míg itt volt, nem kattogott az agyam, de most újra beindult. Beszélnem kellene Odinnal, hogy mire jutott az erőmet illetően. Friggához is le kellene mennem, hátha kell még valamiben segítenem, illetve meg kellene érdeklődnöm tőle, hogy honnan tudok ruhát szerezni. Biztos örül majd neki, hogy elmegyek a bálra. Illetve Lokival se ártana beszélnem.

X

Miután nagy nehezen megtaláltam a konyhát és szereztem magamnak egy pohár vizet, már visszafele tartok a szobámba. Úgy indultam el, hogy Odinhoz megyek, de nem találtam. Mondjuk nagyon nem ismerem még a kastélyt, így valószínű sok helyen nem is néztem meg, ahol lehetne. Így legalább tudok egy kicsit pihenni, és felkészülni a vele való beszélgetésemre. Eldöntöm azt is, ha valakibe belefutok, megkérdezem, hol találom a királyt. Azonban arra nem számítottam, hogy amint ez a gondolat végbemegy a fejemben, szembe jön velem Fandral.

-Szervusz Desy! – köszön rám, majd visszafordul, hogy velem sétáljon tovább.

-Szia! – köszönök vissza. – Nem tudod, hol van Odin?

-Megbeszélése van – kapom meg a választ. – Egy darabig még nem fognak végezni, ugyanis a bállal kapcsolatos őr posztokat adja ki.

-Minek? – vonom össze a szemöldököm.

-Oda is kell a biztonság – mosolyog rám. – Bármi előfordulhat. Meg gondolom miattad is sűríti az őrjáratokat.

-Ez kedves – fintorodom el.

-Bár az is lehet, hogy Loki miatt – teszi hozzá gondolkodva. – De ez igazából lényegtelen. Jó a biztonság, de úgyse lesz semmi zűrzavar.

-Reméljük – mosolyodom el halványan. Ezt követően pár lépésre meg is állunk egy elágazás közepén. Amerről jövünk és amerre tartanák sehol senki. Magam mögé nem látok, de Fandral mögött kiszúrok két katonát, ahogy mennek már elfelé. A férfi szembe fordul velem, mire én kíváncsian felvonom a szemöldököm.

-Desy, lenne egy kérdésem – kezd bele egy nagy levegő vétel után a férfi. Nem túl nyugtató mosoly terül el az arcán. Légyszi ne azt kérdezd meg, amire most gondolok! Nem akarok visszakerülni a cellába, mert behúzok neked. – Van már kivel menned a bálra? – csak azt kérdezte. Komolyan ilyenkor nem jár erre senki, aki segíthet. Idegesen félre pillantok, próbálok valamiféle kedves és visszautasító választ összerakni magamban. Lehet csak táncolni szeretne, de kinézem belőle, hogy nagy nőcsábász. Nekem meg ott van... Szóval ott van Damian. Visszanézek Fandralra, aki kíváncsian várja a válaszomat.

-Igen – lép mellénk a semmiből Loki. Meglepettségemben rákapom a fejem és ledöbbenek a válaszára. Fandral nem hisz a fülének. – Velem jön!

-Komolyan haver? – nevet fel a szőke férfi, tekintete köztem és a csínytevések istene között ugrál. Egyikünk arca se rezzen meg, ebből leszűri, hogy Loki nem poénkodik. Védekezőn felemeli a kezeit, majd lép egyet hátra. – Rendben van. Nem tudtam róla, nem híreszteltétek – nevet fel.

-Nem is akarjuk – dobja oda válaszát Loki nem túl barátságosan. Fandral felnevet, majd sarkon fordul és elmegy. Látni lehetett végig az arcán, hogy mennyire meglepődött és hogy nehezen tudta elhinni ezt az egészet.

-Köszi – fordulok Loki felé.

-Végül elmész? – kérdez.

-Igen – bólintok rá, majd elindulunk a folyosón. – Te?

-Ha nem akarod, hogy Fandral ott is bepróbálkozzon, akkor elmehetek dísznek – mosolyodik el halványan.

-Te leszel az elrettentő erő? – kérdezem nevetve, majd egy pillanatra találkozik a tekintetünk.

-Mondhatjuk úgy is – von vállat. Közben irányt változtatunk és a bálterem felé vesszük az irányt. Oda érve gyorsan elgyönyörködöm, hogy mennyire szépen fel lett díszítve a terem, majd kisétálunk az erkélyre.

-Miért avatkoztál közbe? – dőlök neki háttal a kőépítménynek, míg a mellettem álló férfi csak rákönyököl és elmereng a távolba. Nem válaszol azonnal, gondolkodik. Míg erre várok, a selyemfüggönyön akad meg a tekintetem, amit meg-meglibbent a szél.

-Mikor az első edzésed volt, megütötte a fülem Fandral és Volstagg beszélgetése – kezd bele, mire felé fordítom a fejem. – Ott áradozott, hogy milyen jó nő vagy, meg hogy elhív téged a bálra – meglepetten felráncolom a szemöldököm. Loki enyhe undorral a hangjában számol be erről. – Volstagg meg is lepődött, mivel úgy volt egy másik lányt visz, de csak az volt a válasza, hogy majd eldől – itt felpillant rám. – Elég nagy nőcsábász.

-Ezt valahogy éreztem – nevetek fel halkan. – Tehát nem akartad, hogy én is beálljak a sorba?

-Ha be akarsz, menj nyugodtan – von vállat Loki. – Bár nem nézem ki belőled, hogy az ilyen férfiakra buksz.

-Miért szerinted milyen férfiakra bukom? – csipkelődöm tovább, majd én is felveszem azt a pozíciót, amit a csínytevések istene. Abban igaza van, hogy Fandral sehogy sem az esetem. És bár nem mondtam neki, de jól esett, hogy úgymond megmentett tőle. Bár biztos értett volna szép szóból, de így legalább már biztosan nem kérdezi meg még egyszer.

-Nem izgat túlzottan – kapok egy unott választ. – Nem ismerlek olyan jól és régóta, hogy erre tudjak válaszolni – halvány mosoly kúszik az arcomra a válaszát hallva.

-Egy ideje már van bennem egy kérdőjel – váltok témát. Loki kérdőn rám pillant, és várja, hogy folytassam. – Múltkor megütötte a fülem, hogy Friggát a nevén említetted – Loki arcán már most látom, hogy tudja, mit akarok kérdezni. Elnézve a tekintetét nem tetszik neki, hogy felhoztam a dolgot. – Miért? – szünet. Nem válaszol semmit, csak bámul a távolba. Látom, ahogy megfeszül az állkapcsa. A múltkor se akart nagyon beszélni magáról, így már kicsit bánom, hogy rákérdeztem. – Ha nem akarsz, nem kell válaszolnod – teszem gyorsan hozzá. Loki lesüti a tekintetét és látom, hogy nagyon halványan, de elmosolyodik. Nem ismerjük még annyira egymást, hogy megbízzunk a másikban. Megérteném, ha emiatt nem adna nekem választ.

-Nem ő az anyám – kapom meg a választ, amivel meglepetést okoz nekem. Nem csak az, hogy válaszol, hanem maga a válasza is döbbentő számomra. Ugyanis én úgy tudtam, abból kiindulva, hogy Thor a testvérének nevezte Lokit, hogy Frigga az anyja. – És Odin sem az apám – döbbenten felráncolom a homlokom.

-Pedig én azt hittem – vallom be picit szomorú hangon.

-Én is ebben a hitben éltem elég sokáig – tekintetünk találkozik. – De kiderült, hogy nem így van. Ezen felül Frigga még mindig a fiának tekint, ahogy Thor is a testvérének.

-Odin?

-Rajta nem tudok kiigazodni – von vállat. – De annyira nem is akarok! Hazudott nekem arról, hogy ki vagyok. Ezt egy kicsit nehéz megemészteni – keserűen felnevet. – Amíg ki nem derült az igazság, volt esélyem a trónra. De már azóta tudom, hogy amiatt, aki vagyok, nem ültetne Asgard trónjára – pár másodpercig szóhoz se jutok, annyi mindent mondott most el nekem, és annyi minden kavarog a fejemben. Mit érthetett az alatt, hogy aki vagyok? Mégis ki lenne? Az is meglep, hogy ilyen sokáig titkolták előle. Lehet jóakarat volt bennük, de ez akkor sem megoldás! Elhiszem, hogy nem akarták megbántani, hogy addig és még azután is a fiukként tekintenek Lokira. De minél tovább húzzák, minél tovább nem tudja meg valaki az igazságot önmagáról, annál nagyobb sebet ejt benne! És én most látom Loki szemében azt a sebet, azt a fájdalmat. Frigga ettől függetlenül ugyanúgy szereti őt. Ez akkor is bebizonyosodott, mikor beszéltem vele. Látszott rajta, hogy mennyire megviseli, hogy Loki egy cellában ül, és hogy nagyon azt akarja, hogy ez ne így legyen. Nem tudom azóta beszéltek-e már. Épp fel akarok neki tenni egy kérdést a sok közül, ami most bennem lezajlott, de megzavarnak minket.

-Desy – mind a ketten a hang irányába kapjuk a fejünket. Thor az imént lépett ki a selyemfüggöny takarásából. – Apánk beszélni szeretne veled! – tér is azonnal a lényegre. Nem válaszolok neki, csak Lokira pillantok.

-Menj csak! – bólint egy aprót. Szomorúan rá mosolygok, majd elindulok Thor felé.