| Kit szeretsz a világon a legjobban? |

-Élvezted? – kérdezi Loki. Hallom a hangján, hogy vigyorog. Már a cellában ülök. Odin kiszabta, hogy a szökési kísérletem miatt itt kell töltenem az éjszakát is, aztán visszamehetek a szobámba. Mivel a két cellát csak egy sárgás fal választja el, így mind a ketten neki vetjük a hátunkat, így ugye egymásnak háttal ülünk a földön.

-Ha tudnád, mennyire – válaszolom. – Legközelebb megkérem, hogy velem gyere és te is élvezhesd.

-Inkább a halál – fintorodik el. Válaszát hallva felnevetek. – Segítesz nekik?

-Nincs nagyon más választásom – vonok vállat, persze ő ezt nem látja. – Megmutatta a próféciát is. Kicsit fura érzés volt, sőt még mindig az.

-Ha te kellesz, akkor te kellesz – mondja Loki. – Nem fognak elengedni, míg be nem teljesíted a próféciát.

-Azért feladtam Odinnak a leckét – nevetek fel halkabban. Loki nem válaszol, gondolom várja, hogy folytassam. – Meg kell keresnie a kulcsot a Tükör ilághoz. Mivel az itteni nem az igazi – itt Loki hümmög egyet. De mivel többet nem présel ki a száján, folytatom. – Illetve egy eddig üres lapon megjelent egy rajz és egy felirat.

-Hogy? – lepődik meg Loki.

-Megjelent rajta a Főnix, illetve egy kék folt – válaszolom. – Illetve az volt alá írva, hogy Tűz és jég együttese.

-Az eddig is ott volt – komorodik el Loki.

-Odin és Thor is azt mondta, hogy eddig az az oldal üres volt.

-Odin már öreg, nem emlékszik mindenre – szólal fel gúnyosan a csínytevések istene. – Thor meg nem olyan, aki sűrűn olvassa a könyveket.

-Thorral nem lepsz meg - vallom be.

-Ő inkább harcolni szeret.

-Mégis be tudtam neki húzni az este, mikor megpróbáltam megszökni – vonok vállat.

-Behúztál Thornak? – nevet fel meglepetten Loki.

-Igen – válaszolom, mire hangos nevetésben tör ki. Megmosolygom.

-Tele vagy meglepetésekkel – mondja még mindig nevetve.

X

-Kérdezhetek valamit? – fordulok Loki felé, aki már az ágyán ülve olvas.

-Hajrá – morogja, de közben le se veszi a szemét a könyvről.

-Kit szeretsz a világon a legjobban? – kérdésem után zavartan összevonja a szemöldökét, majd rám is néz.

-Ez könnyű – csukja be a könyvet. – Magamat – válaszát hallva megforgatom a szemem.

-Komolyan?

-Mit vártál, mit válaszolok? – nevet fel. – Thort? Vagy a királyt?

-Friggát – válaszommal meglepem.

-Nem veled akarok erről beszélni – nyitja ki újra a könyvet. – Sőt, senkivel se.

-Nem lehet ennyire jégből a szíved – ráncolom fel a homlokom. Loki erre vet rám egy komor pillantást, de válasszal nem méltat. Megforgatom a szemem, majd az ágyhoz sétálok és a hátamra fekszem. A plafon elég hamar unalmassá válik és most nincs kedvem olvasni. – Mesélj magadról, Loki!

-Mégis minek? – ráncolja fel a homlokát. – Egyáltalán miért beszélünk?

-Mert a szemben lévő behemóttal attól tartok nem értenék szót – pillantok az említett lényre, majd vissza a plafonra.

-Inkább kihagyom.

-Nem látsz már sokáig, ennyit csak kibírsz – fordítom oldalra a fejem, így most találkozik a tekintetem Lokiéval.

-Ha tényleg nem jössz le ide többet, belemegyek a beszélgetésbe – csukja be a könyvet, majd maga mellé teszi. Kezeivel megtámaszkodik a térdein.

-Miért jönnék vissza? – kérdő pillantást vetek rá.

-Csodás személyemhez azonnal visszarohannál, amint alkalmad lenne rá – vigyorodik el, mire én csak megforgatom a szemem. Nem akarom táplálni, sem pedig szóvá tenni, hogy mekkora egója van, így csak nyelek egyet.

-Hallgatlak – mosolygok rá gúnyosan.

-Tudsz valamit rólam?

-Azon kívül, hogy Thor testvére vagy és hogy megtámadtad New Yorkot – itt gondolkodóba esem, majd fejemet megrázva válaszolok: Nem.

-És mire vagy kíváncsi? – vonja fel kérdőn a szemöldökét. Nagyon nem akar magáról beszélni, ezért is kérdez vissza, vagy tesz fel újabb és újabb kérdéseket. Egy percig szemezünk, majd elfordítom a fejem.

-Látom nem nagyon akarsz magadról beszélni – mondom ki a gondolatom. Loki ekkor kinyújtóztatja a hátát, de a szemét nem veszi le rólam. – Ha ennyire nem akarod, nem erőltetem – vonok vállat még mindig fekvő pozícióban. Loki szólásra nyitja a száját, de végül meggondolja magát és inkább csendben marad. Újra olvasni kezd, míg én továbbra is csak a fehér plafont bámulom. Nem telik el negyedóra és olyan dolog történik, amin nagyon meglepődöm.

-Mesélj inkább te – pillant át rám. Elfintorodom, majd felé fordulok. – Nem muszáj magadról, sőt ne is, mert az nem érdekel.

-Aranyos vagy – mosolygok rá gúnyosan, mire felhorkan.

-Szerinted képes leszel uralni ezt a hatalmas erőt?

-Mert szerinted nem vagyok rá képes? – Loki válaszolna, de belé folytom a szót. – Inkább ne válaszolj, tudom, mit mondanál – tartok pár másodperc szünetet, majd folytatom. – Ha elbukok és elvisznek magukkal, akkor leigázzák Asgardot, aztán lehet a Földet is. És így tovább – átpillantok a férfira, aki ekkor csak a földet bámulja. Utolsó szavaimra valami átsuhan az arcán, de nem tudnám megmondani, hogy mi.

-Tehát, ha hozzájuk kerülsz, ellenünk fordítanának? – kérdezi egy nagyon halvány mosollyal az arcán. Ami elég furcsán néz ki, főleg ehhez a kérdéshez.

-Valahogy biztos – válaszolom.

-Érdekes – reagálja le, majd gondolkodóba esik. Ezt követően nem szólunk egymáshoz többet. Várom a reggelt, hogy végre kivigyenek a cellából. Bár bevallom, nem tudom, hol a jobb. Idelent a csínytevések istenével és a nagy beszélgetéseinkkel. Hahh, vagy odafent a királlyal a rám váró kiképzéssel. Egy biztos, ha az idegeimre fognak menni, ismét megkísérlek egy szökést, hogy megszabaduljak tőlük.

X

Másnap reggel két őr jön le értem, majd visznek is fel a börtön szintről. Lokival nem beszélünk sokat akkor, és mivel elvisznek, így valószínűleg többet nem is fogunk. Nem tudom megfejteni, hogy milyen is lenne valójában. Mert erősen kétlem, hogy olyan rideg, mint ahogy azt mutatja. Ez akkor is megmutatkozott, mikor felhoztam Friggát. Akkor az arca ellágyult, mindent elmondott az arcmimikája. Szereti az anyját, csak nem vallaná be senkinek. Épp emiatt a reakció miatt és a többi megnyilvánulása miatt, nem igazodom ki rajta.

Már a szobámban vagyok – vagyis, amit addig használok, amíg itt kell lennem – és most már ténylegesen kipakolom a ruháimat. Adok egy esélyt Odinnak és a próféciának. Amint úgy érzem, hogy veszélyes lenne, vagy esetlegesen nem én vagyok a megfelelő ember, lelépek. Vagyis megpróbálok megint. Hacsak nem a király küld el hamarabb.

-Ne haragudj, kedvesem, hogy még csak most jövök el hozzád. De elég sok dolgom akad mostanában, főleg a hétvégi bál miatt – lép be egy vörös hajú nő az ajtón. Hátrapillantok rá, miközben pakolok, majd miután beteszem a pólót, ami épp a kezemben van a szekrénybe, felé is fordulok. – Bár már láttuk egymást, mikor ide hoztak. Frigga vagyok.

-Tudom – mosolygok rá kedvesen. – Thor mesélt már magáról – ezt követően egy másodpercre elgondolkodom. - Milyen bál?

-Minden évben megrendezésre kerül egy nyitó bál – válaszolja. – Most épp ennek a szervezésében vagyunk benne. Amire persze te is hivatalos vagy, így, hogy itt leszel egy darabig.

-Nem nagyon gondolom azt, hogy ott lenne a helyem.

-Az edzések mellett, amik rád várnak, hidd el jól fog jönni egy kis kikapcsolódás – ismét kapok egy kedves és egyben nyugtató mosolyt. – Még gondold át!

-Úgy lesz – bólintok halvány mosollyal. – Mindenki jelen lesz? – érdeklődőm.

-Igen. Hiszen nyitó bál – nevet fel kedvesen. – Aki akar eljöhet, kicsit kikapcsolhat, jól szórakozhat!

-Akkor Loki is hivatalos rá? – vonom fel kérdőn az egyik szemöldököm. Frigga a kérdésem hallatán meglepődik, nem számított erre. Gondolkodóba esik, nem válaszol azonnal.

-Azt sajnos nem én döntöm el – vallja be, hangja szomorúan cseng.

-Lehet egy kérdésem? – vonom össze a szemöldököm. – Lehet nem tartozik rám, de érdekel. Persze ha nem szeretne rá válaszolni, nem kell!

-Mondjad, kedvesem – leülök az ágyamra, Frigga pedig mellém. Gyönyörű kék ruhája csak most szúr szemet nekem.

-Miért van még mindig bezárva? Tisztában vagyok azzal, amit a Földön tett. De ez a legjobb megoldás?

-Odin döntött így – kapok választ. Meglepődöm, ugyanis azt hittem, kitér majd a válaszadás alól. Hangja még mindig szomorú, szerintem nem örül annak, hogy Loki be van zárva egy cellába és hogy egyedül van. Igen, megpróbálta elfoglalni a Földet, de annak már egy hónapja, ha nem több. Volt ideje gondolkodni. – Szívem szerint jobban örülnék neki, ha velünk lenne kint. De az tény, hogy nagyot hibázott Midgárdon. Reménykedem benne, hogy Odin egyszer kiengedi.

-Meg lehetne beszélni a királlyal, hogy ezt megtegye? – érdeklődöm, mellyel ismét meglepem a nőt.

-Nem tudom – mosolyog rám kedvtelenül. – Egyszer már megpróbáltam, bár akkor nem volt jó az időzítésem – elhallgat, gondolkodóba esik. – Talán, ha kapna kint egy kis próbaidőt, és nem lenne vele baj – gondolkodik hangosan.

-Értem – bólintok rá. – Köszönöm a választ - Frigga halvány mosollyal bólint egyet, majd pár másodperc csend áll be közénk. Mind a ketten agyalunk az imént beszélteken. Le merem fogadni, hogy ő is azon agyal, hogy beszél Odinnal.

-Hogy érzed magad? – szólal meg végül ő. Kicsit különös, hogy Frigga már látásra is szimpatikus volt, most pedig még inkább az lett számomra, míg Odin nem. Nagyon kedves és megértő nőnek tűnik.

-Igazából nem tudom – vallom be. – Még van mit feldolgoznom – nevetek fel halkan. – Kíváncsi leszek az edzésekre és hogy hogyan is akarnak hozzá fogni ahhoz, hogy megtanítsák nekem uralni az erőt. Már ha tényleg én vagyok az, aki kell.

-Biztos lehetsz benne, hogy te vagy az – kedves hangja mosolyt csal az arcomra. – Bele fogsz jönni, meg fogod tudni tanulni, hogyan használd és urald az erődet! Ebben biztos vagyok!