Heimdall sietve, szinte már szaladva haladt az aranyozott folyosókon. Lába dobogása visszhangzott az üres kastélyban, arany tartóoszlopok, falak, szobrok között suhant el. Páncélja a sietség miatt meg-megcsörrent. Bevett egy bal kanyart, majd a már őrökkel védett folyosón sietett végig, lába már nem az arany padlót koptatta, hanem az arra terített vörös szőnyeget. Egy pillanatra megtorpant a zárva lévő, hatalmas nem túl meglepő módon arany ajtó előtt, vett egy mély lélegzetet, majd bólintott egyet, ezzel jelezte a két fegyveres őrnek, hogy kinyithatják előtte az ajtókat.

A kétszárnyú ajtó lassan kinyílt, ezzel láthatóvá tették Heimdall számára a tróntermet. Pompázatos, előkelő, egy uralkodóhoz méltó helyiség ez. A vörös szőnyegen továbblépkedett egyenesen a trón elé, ahol féltérdre ereszkedett, fejét pedig lehajtotta. A király háttal állt neki, a trón mögött lévő fiai beszélgetését figyelte. Nem sietett azzal, hogy megforduljon és megkérdezze a Bifröszt őrét, a mindent látó Heimdallt, miért hagyta el a helyét. A térdelő férfi türelmesen várt. Végül Odin lassan szembefordult vele, kérdőn felvonta szemöldökét, majd tekintete a nyitott ajtón akadt meg.

-Állj fel! - utasította a király, Heimdall azonnal felállt és vigyázzba vágta magát. Sárgán világító szeme a királyon állapodott meg. - Mi történt, amiért elhagytad a helyed? - vonta kérdőre Odin.

-Megszületett - Heimdall csak ennyit mondott. Odin le nem tapasztott szeme elkerekedett, gyorsan hátrapillantott fiaira, hogy meggyőződjön, véletlenül sem hallották meg az utolsó kiejtett szót. Odin lesietett a trón előtt lévő lépcsőn, maga után intette Heimdallt, az egyik tartó oszlop takarásában álltak meg.

-Beszélj - fogta halkabbra a király.

-Mindössze pár perce történt - válaszolt úgy szint halkan a Bifröszt őre. - Láttam, ahogy megszületik és éreztem, hogy ő az.

-Ez biztos? - kérdezte a király.

-Igen - bólintott magabiztosan a sötétebb bőrű férfi. Odin vett egy nem túl megnyugtató, ám annál nagyobb levegőt.

-Figyeld őt - nézett mélyen a férfi szemébe a király. - Egy pillanatra se vedd le róla a szemed. De gondolom ez számodra nem nagy feladat.

-Nem, királyom - bólintott egy aprót.

-Ha eljön a megfelelő pillanat, érte megyünk és magunk mellé állítjuk a fiút.

-Lányt - vágott a király szavába Heimdall. Odin nem értette, mire akar ezzel célozni, ezért azonnal hozzá tette. - Egy lányról van szó.

-Még jobb - forgatta meg egyetlen szemét Odin. - De a lényeg az, hogy mellénk álljon, és hogy a nekünk kedvező prófécia igazolódjon be. Nem hagyhatjuk, hogy az Tükörkvilág megkaparintsa. Az Asgard végét jelentené.

-Nem veszem le róla a szemem - erősítette meg magát, ezzel biztosítva, hogy végre tudja hajtani a feladatot.

-Ha bármi baj lenne vele, szólj.

-Úgy lesz. Atyám - hajtott fejet Heimdall, majd elsétált. Útja a Bifröszthöz vezetett vissza, onnan, ahonnan indult. Mikor beért és fellépett a pár lépcsőfok magas emelvényre, a pallost a helyére illesztette, kezét pedig annak markolatán pihentette meg. Sárga szeme előre meredt, az újszülött lányt figyelte és hamar rá kellett jönnie, hogy nem egy jó családba született.

Odin, miután Heimdall elhagyta a termet visszasietett trónja mellé, majd lenézett mögé és nyugodt szívvel látta, hogy fiai még ott voltak. Ezzel megbizonyosodott róla, hogy nem hallották az imént megesett párbeszédet és nem vették észre apjuk távollétét sem.

Ám biztos az, hogy mindkettő fia ott volt?

Igen, Odin látta, amint Thor és Loki még mindig beszélgettek, de az egyikőjük nem volt ott. Csak egy hasonmás volt. Loki, a csínytevések istene, kilépett az egyik tartóoszlop mellől és ördögien elmosolyodott. A hercegnek szemet szúrt apja eltűnése, úgy intézte, hogy Thor ne vegye észre, hogy lelépett mellőle. Mindent hallott. Kíváncsi, hogy vajon melyik próféciát említette meg apja, ami a Tükörvilághoz kapcsolódott. Ilyenből sok volt. Úgy döntött, hogy lezárja Thorral való beszélgetését és elmegy a könyvtárba, hogy egy kicsit utána olvasson a dolgoknak.