| A kulcs |

A palota folyosóin rohanunk, a lépcsőket kettesével szedjük, hogy minél hamarabb felérjünk a kívánt emeletre. Kikerülünk egy kisebb csapat embert, akik valószínűleg a tüzet oltották. Belépve a szobámba mind a ketten megtorpanunk Lokival. Odin elég feszülten beszélget két katonával az erkély bejáratánál. Frigga és Thor is itt vannak. Illetve egy számomra még ismeretlen barna hajú nő is, aki mindig igyekszik Thor közelében lenni. A tűz okozta kár miatt már nincsenek meg a szőnyegek és a selyemfüggönyök sem. Az a pár növény is eléggé megszenvedte, ahogy az ágy és a többi berendezés is. Friggáék, amint észrevesznek minket, közelebb jönnek.

-Mi történt? – kérdezem, miközben ismét végig nézek a szobán.

-A Tükörvilágbeliek itt jártak – válaszolja Thor idegesen.

-Az, hogy lehet? – döbbenek le. – Minek?

-Téged kerestek – lép mellénk már Odin is. A két katona, akikkel eddig beszélt, szélsebesen elhagyják a helyszínt. Gondolom, el kell intézniük valamit a királynak. Odin válaszára felpillantok a mellettem álló Lokira, aki viszont nem néz vissza rám, csak a szobát bámulja.

-Vagy meg akartak ölni, vagy magukkal akartak vinni – teszi hozzá Thor.

-Megnyugtattál – pillantok fel rá, mire sajnálkozva néz vissza rám. – Honnan tudták egyáltalán, hogy ez az én szobám?

-Van itt valaki közülük – válaszolja Odin idegesen. Láttam már dühösnek, feszültnek. De ez most más! Az árnyak kijutottak a Tükörvilágból, nem tudjuk hogyan, már ez a tény is eléggé bosszantotta a királyt. De az, hogy eljutottak Asgardba úgy, hogy senkinek sem tűnt fel, ráadásul ezt tették, szerintem még jobban kiborítja őt. Loki ebben a pillanatban elindul, hogy körbe nézzen. Senki se figyel fel rá.

-Heimdall? – kérdezi az ismeretlen nő.

-Ha a mi alakunkat ölti fel, az neki sem tűnhet fel – válaszolja Thor. – Fehéredett a hajad – tér másik témára.

-Gondolom a növény miatt – jegyzi meg nem túl kedvesen Odin. Arra az ártatlan növényre gondol, amit felgyújtottam, mert ideges lettem miatta.

-Az is lehet, hogy maga miatt – vetem oda neki. Loki erre meglepetten visszapillant rám. Megpróbálok nem felnevetni a nézésén, és komolyan szemezni tovább Odinnal. Az ismeretlen nő szája tátva marad. – De igen, feltűnt – nézek rá Thorra válaszolva neki.

-Az érzelmek is hatással vannak rá – szólal fel Frigga. – Lehet, nem a növény miatt van. Egyszerűen csak fejlődik.

-Hol voltál? – kérdezi ridegen a király. – Vagyis voltatok – bök a fejével Lokira, aki már kint áll az erkélyen.

-Nem messze – válaszolom nem túl kedvesen. Odin elég rosszalló pillantást vet rám. – Nyugodjon meg, ezúttal nem elszökni akartam! – azzal gúnyosan rámosolygok.

-Most mi lesz, atyám? – lépi át a jelenlegi elég feszült témát Thor. Hálás vagyok ezért neki, de még szívesen folytattam volna. – Desy nem maradhat ebben a szobában.

-Van még itt jó pár hálóterem – válaszol a király helyett felesége, Frigga. Odin ez idő alatt megfordul, hogy szemügyre vegye fiatalabbik fiát. – Találunk neki másikat – miután Frigga befejezi, felé fordulok és kedvesen rámosolygok.

-Köszönöm – mondom őszintén. Odin egy szó nélkül kimegy a szobából, mivel megjelent a két katona, akiket nemrég elküldött. Hallani a távolodó lépteket.

-Elnézést – mosolyog ránk kicsit feszülten a királyné, majd követi a férjét. Egy pillanat erejéig kinézek az erkélyre. Lokival találkozik a tekintetünk. Nem tűnik valami nyugodtnak.

-Desy – szól hozzám Thor, mire rákapom a tekintetem. – Ő itt Jane Foster, Midgárdról.

-Örülök, hogy megismerhetlek – mosolyog rám kedvesen és kicsit félénken.

-Én is – bólintok, majd egy halvány mosoly kúszik az arcomra. – Hogy lesz tovább? – érdeklődöm meg az istentől.

-Keresünk neked egy másik szobát – kezd bele. – Holnap reggel edzés. Vagy Sif vagy én jövünk majd fel érted – bólintok, ugyanis azt hittem, ezzel befejezte. – Délután pedig anyámmal kell találkoznod.

-Friggával? – lepődöm meg. – Miért?

-Azt mondta, a bálra szeretne neked ruhát adni – mosolyodik el halványan a mennydörgések istene.

-Ezek után is megtartjátok? – vonom fel kérdőn a szemöldököm.

-Muszáj – válaszolja Thor. – A nép nem tudja, mi történt, és ez így is van jól! Nem kelthetünk pánikot, így a bált is meg kell tartanunk! Kétszer annyi őr lesz, ha nem háromszor annyi. Neked is résen kell majd lenned. Bármi gyanúsat látsz, azonnal szólsz!

-Úgy lesz – bólintok.

-Akkor a bálon találkozunk – köszön el Jane, majd Thorral már ki is lépnek a szobából. Vagyis abból, ami maradt belőle. Pár másodpercre lehunyom a szemeim és veszek egy mély levegőt.

-Na? – Loki hangjára felé pillantok. Neki van támaszkodva a boltívnek, amelyen keresztül az erkélyre jutunk. Megrázom a fejem, majd elindulok felé. Mikor mellé érek, megfordul és kijön velem. Már besötétedett és gyönyörűen csillagos az ég. A Földön sose láttam még ilyet, itt sokkal szebbek az éjszakák.

-Keresnek nekem másik szobát – kezdek bele. – Holnap pedig ettől függetlenül – bökök a fejemmel hátra a szobára. – Megtartják a bált.

-Nem erre voltam kíváncsi – pillant rám, mire én meglepetten nézek vissza rá. – Sejtettem, hogy nem akarnak ezzel az eseménnyel pánikot kelteni. Plusz a szobád hátra felé néz, vagyis az a fele, ahol látszottak a lángok. A másik erkélyen szerencsére nem szűrődött ki semmi, vagyis nem volt akkora a tűz – itt egy pillanatra megáll, gondolkodóba esik. – Ha ott látszott volna, már pánik lenne, és érkezne Odin felé a sok kérdés.

-Mivel az a városra néz – teszem hozzá.

-Igen – bólint Loki. Pár perc csönd áll be közénk. Én ez idő alatt azon agyalok, hogyha nem mentem volna el Lokival, akkor vajon mi történt volna? Ellen tudtam volna állni? Végül is már tudom annyira használni az erőmet, hogy megvédjem magam. Sőt! Vagy megpróbáltak volna megölni? Esetleg tényleg magukkal akartak vinni, hogy nekik segítsek? Odin szerint, ha maguk mellé állítanak, akkor Asgardnak esélye sincs! Viszont, ha megölnek, akkor aranyutat kapnak afelé, hogy elfoglalják a helyet, majd pedig terjeszkedjenek. Végül is bármelyikre is készültek, vagy készülnek a továbbiakban, ők járnak jól! Ebben elég ijesztő belegondolni, hogy bármi is lesz, akkor nyernek. Kivéve, ha itt maradok és Asgardot segítem. – Szóval, hogy érzed magad? – töri meg végül a csendet Loki. Elgondolkodva felráncolom a homlokom. Hogy is érzem magam?

-Még én sem tudom – vonok vállat.

-Min kattogsz? – kérdezi, azonban nem néz rám.

-A kulcson – válaszolom.

X

-Mit vársz, hogy nem lesz a helyén? – kérdezi Loki, aki mellettem lépked. Célba vettük a fegyvertárat, azon belül is azt a kis rejtett szobát, ahol a tükör és a kulcs hasonmása van.

-Ott lesz – válaszolom. – Az nem az igazi, nincs értelme elvinni onnan!

-És ha igen? – vonja fel kérdőn a szemöldökét Loki. – Lehet annak a segítségével meg lehet találni az igazit.

-Ahhoz én is kellek – itt egy percre elgondolkodom és egy kis ijedtség ül ki az arcomra. – Szerinted...

-Elvitték a kulcsot, aztán mentek volna érted, de te nem voltál ott? – fejezi be azt, amit én is mondani akartam volna neki. Meglepődök, hogy pont ugyan azt mondta, amit én is akartam.

-Igen – bólintok pár másodperc hallgatás után, míg megemésztettem a hallottakat. Fejben nem volt annyira ijesztő, mint kimondva.

-Szerintem hülyeség – mondja őszintén. – Ha helyükben lettem volna, én először téged vittelek volna magammal, kifaggattalak volna, hogy hol a kulcs. És ha azt nem tudod, akkor hoztam volna el a kulcsot – tátva marad a szám is ezeket hallva. – Vagy holnap jönnék a bál ideje alatt – von vállat, már rám pillant, hogy lássa a reakciómat. Ezt követően halkan fel is nevet az arcomat látva. Időközben beérünk a szűk kis szobába. Minden a helyén van! – Látod – lép a kulcs elé. – Itt van.

Bólintok egyet, majd én is oda lépek. Felemelem az üveg burkot, ami a kulcs felett van, majd kiveszem alóla a hamisítványt. Nem sokkal nagyobb, mint egy rendes kulcs. Aranyozott – ki gondolta volna – végén különös és egyben szép minta található. Forgatni kezdem a kezemben, hogy jobban tanulmányozni tudjam. Loki ez idő alatt a tükörhöz lép. Próbálok visszaemlékezni arra, láthattam-e már ezt valahol az életem során. Mármint azelőtt, hogy Odin megmutatta! Sajnos nem jutok sokra, ha bármikor is láttam volna, biztos, hogy emlékeznék rá, mert annyira különleges és szép. A prófécia szerint a Főnix erejét birtokló közelében kell lennie. Azonban én ezidáig egyáltalán nem láttam ezt a kulcsot. Sehol!

-Hát nem jutottam előrébb – panaszkodom, mire Loki felém fordul.

-Nem emlékszel semmi hasonlóra? – vonja fel kérdőn a szemöldökét, majd elém sétál.

-Nem – rázom meg a fejem. Loki kinyújtja a kezét, ezzel jelezve, hogy ő is meg szeretné nézni. Azonnal oda nyújtom neki, és amint ő is megfogja a kulcsot, az fehéren ragyogni kezd. – Loki? – kérdezem ijedten, ugyanis nem tudom, mi történik. Mind a ketten fogjuk a hamis kulcsot, ami azonnal elveszett a fehér fényben, amint ő is hozzá ért. A fény egyre nagyobb és vakítóbb, mielőtt azonban eldobnánk, mind a kettőnket a szoba két végébe repít. A kulcs pedig leesik középen a földre. A földön csúszva megállít a fal, amibe erősen beverem a fejem. Felszisszenek a fájdalomtól. Hallom, ahogy Loki is fájdalmasan felnyög a túloldalon. Felülök a kezemet pedig a fejemhez emelem, oda, ahol fáj.

-Jól vagy? – hallom a csínytevések istene hangját. Mikor felnézek látom, hogy átlépi a kulcsot, majd mikor mellém ér, leguggol.

-Igen – veszem el a kezem a homlokomtól. – Csak nagyon bevertem a fejem.

-Vérzel is – állapítja meg döbbenten. Azzal felém nyúlva félre söpri a hajam ott, ahol megütöttem magam. – De nem vészes – tekintetünk találkozik. – Megoldod egyedül is, gondolom? – kérdezi mosolyogva, mire én csak megforgatom a szemem. Ezt a múltkori miatt kérdezi, amikor nem hagytam, hogy segítsen ellátni a kezemen lévő sebet.

-Igen – válaszolom fintorogva. Szemem ezt követően megtalálja a kulcsot. Meredten bámulom, a hideg is kiráz. Loki is arra pillant, majd idegesen megnyalja a száját és visszanéz rám. Míg ő az arcomat fürkészi, addig én csak a földön heverő tárgyat nézem.

-Te is láttad? – teszi fel végre a kérdést. Hangja halk.

-Sajnos – válaszolom, miközben megfeszül az állkapcsom. Azzal egy hirtelen mozdulattal felállok, megfogom a kulcsot és visszateszem a helyére. Loki nem érti miért viselkedek így, zavart tekintettel siet utánam. Mikor el akarok indulni kifelé, a kezem után kap és megállít. Egy hirtelen mozdulattal pedig maga felé fordít.

-Mi volt az a hely? – kérdezi finoman.

-Ott a kulcs – válaszolom ridegen. – Sok sikert!

-Várj! – állít meg ismét. – Mi? – kérdezi zavartan. – Tudod, hol van és nem akarsz elmenni érte?

-Én be nem teszem oda a lábam! – sziszegem.

-Tudom, hogy még nem bízol bennem annyira, hogy mindent elmondj magadról – kikapom a szorításából a kezem, és elindulok kifelé. – De Odinnak akkor is részletesebben be kell majd számolnod.

-Már ha elmondom neki – hirtelen mellettem terem Loki és tartja a lépést.

-Tudni fogja, mi történt! – mondja Loki. – Mindenről tud!

-Örülök neki – nevetek fel keserűen. – Majd, ha megkeres, elmondom neki!

-Desy! – lép be elém, aminek hatására megtorpanok. Idegesen megnyalom az ajkaim, majd a szemébe nézek. – Miért nem beszélsz róla nekem? Láttam a házat, de ennyi! Mást nem.

-Mert nem akarok róla beszélni – vonok vállat. – Nem épp a legkellemesebb emlékeimet idézi fel.

-Akkor ennyi? – a kérdése után kikerülöm és elindulok a lépcső felé, ami kivezet a fegyverteremből. Loki kérdőn utánam fordul. – Annak a személynek elmondod, akit ki nem állhatsz, de nekem nem?

Nem válaszolok, csak kilépek a teremből és a szobám felé veszem az irányt. Vagyis előbb Thort keresem meg, hogy mégis hol találtak nekem másikat. Ma már nem akarok senkivel sem beszélni. Tisztában vagyok vele, hogy Odin számon fog kérni, és le fog küldeni a Földre. Lefolyik egy könnycsepp az arcomon, amit azonnal erőteljes mozdulattal letörlök. Nem érdemli meg a könnyeim! Azok után nem, amiket tett!