| Cellába zárva |

Thor betartja, amit mondott, és estefelé ő kopogtat be a vacsorával a kezében. Megkérdezem, nem akar-e bejönni egy kicsit, de visszautasít ugyanis Odinnal van megbeszélnivalója. Megtudom azt is, hogy holnap velem is beszélni szeretne a király. Thor ezután elmegy, én pedig törökülésben helyet foglalok az ágyon, a tálcát pedig magam elé helyezem. Nagyon jó illata van az ételnek, amit Thor hozott, de nem tervezem megenni. Hátra dőlök az ágyon, majd az almát, amit elvettem a tálcáról, elkezdem dobálni.

Thor szavai visszhangoznak a fejemben, miszerint holnap beszélni fog velem Odin. Gondolom, a próféciát akarja nekem elmondani, esetleg megmutatni. Mert hát gondolom, hogy valahova le van írva. Na de, ha minden összejön, akkor nem kerül erre sor holnap.

Ülőhelyzetbe ugrok, majd legurulok az ágyról és kisétálok az erkélyre. Már besötétedett, a kastély alatt elterülő város pedig csodás fényekben pompázik. Az arany épületeken szépen megcsillan a közvilágítás. Beleharapok az almába, majd tovább csodálom ezt a helyet.

Most kicsit elgondolkodom azon, hogy tényleg el akarok-e innen menni. Gyönyörű a hely és hát valljuk be, hogy szívesebben élne itt az ember, mint egy koszos kis lakásban. Odinnal nem nagyon szimpatizálok, de ezt ellensúlyozza az, hogy Thor mennyire jó fej. Mit gondoltam, milyen lesz? Egy Bosszúállóról beszélünk! Ha itt maradnék, akkor jó helyem lenne, ebben nem kételkedem. De hiányozna Roxy, nagyon is. Damian is persze. Megrázom a fejem, ezzel elhessegetve róluk a gondolataim. Ha maradok, kiszabom a félszemű királynak, hogy hagyjon elbúcsúzni. Vagy pedig engedje, hogy haza látogassak.

Miket beszélek?! Haza kell mennem! Ott a munkám, Roxy, Mick és a felesége, Damian. Meg persze a bátyám és a családja. Róluk semmiért nem mondanék le! Lehet igazuk van és én kellek, hogy megakadályozzák a prófécia beteljesülését. De a bátyámtól nem szakíthatnak el. Lehet náluk húzom meg magam, mikor visszatérek a Földre. Nem tudják, hogy van testvérem, így azt sem, hogy nála kereshetnek. Elleszek ott egy kis ideig, aztán vagy visszatérek New Yorkba, vagy még messzebb megyek.

Megfordulok és visszasétálok a szobába, a hátamra kapom a táskát, amiben Thor hozta még a nap folyamán a ruháimat. Majd újra az erkélyre megyek, kihajolok a kerítésen és megnézem mégis mekkorát kell ugranom. Ugyanis alattam van egy másik erkély. Átlépek a kőkerítésen és megkapaszkodom benne, nehogy idő előtt leessek. Veszek egy mély levegőt, majd szembe fordulok a szobával, kicsit lejjebb megfogom a kerítést, majd a lábaimat a levegőbe engedem. Így most lógok. Majd picit kijjebb lököm magam és el is engedem a kerítést, zuhanok egy kicsit, majd talpra érkezem. Gyorsan körbe nézek láthatott e valaki, majd miután meggyőződöm róla, hogy tiszta a terep, besétálok a kastélyba. Miután egy őrt se látok, elindulok balra, amerre emlékeim szerint a kijárat lehet. Leszaladok egy lépcsőn, majd elindulok az elém tárult folyosón. Elszaladok egy nyitott ajtó előtt, ahonnan beszélgetés moraja hallatszik ki. Reménykedem benne, hogy nem vettek észre, bár ez a reményem gyorsan tovaszáll. Hallom, ahogy Thor a nevemet kiáltja, majd futni kezd utánam. Nem telik bele pár percbe már nem csak az ő lába dobogását hallom. Gyorsan beveszek egy kanyart és futok tovább.

Ám egy elágazásból elém lép Thor, mire én megtorpanok. Ő jobban ismeri a kastélyt, mint én, így meg se lepődök, hogy elém kerül.

-Ne csináld ezt, Desy – lép egyet felém. – Nincs okod menekülni.

-Szerintem egy pici okom azért van – nevetek fel keserűen. Thor elém lép, majd amint megragadja a kezem, én egy hirtelen ötlettől vezérelve behúzok neki egyet, majd rántok egyet azon a kezemen, amit fog, ezzel kiszabadítva azt. Azonnal sarkon fordulok és futni kezdek. Az első elágazáshoz érve balra fordulok, majd jobbra. Hallom, ahogy egyre közelebb érnek hozzám. A következő lehetőségnél megtorpanok és elbizonytalanodom. Fogalmam sincs, merre menjek tovább, erre még nem jártam.

-Desy! – kiált rám Thor, mire én hátra pillantok, de mivel még nem látom, így balra indulok el. Egy lefelé vezető lépcsőhöz érek, amin azonnal leszaladok. Egy sötétebb helyre érkezem, hirtelen meg is torpanok. Aranyfalú cellákat látok, de rengeteget. Fülelni kezdek, miután megbizonyosodom róla, hogy nem erre fordultak, lassan elindulok befelé. Biztos, hogy nemcsak ez az egy lejárata van. Halkan sétálok a cellák között, próbálom nem magamra vonni a figyelmet. Azonban az egyik előtt megállok.

-Jöttél meglátogatni? – vigyorog rám az isten.

-Nem éppen – ráncolom össze az orrom. – Hol tudok innen kijutni?

-Keresnek? – pillant el a lépcsőkre Loki.

-Csak sétáltam egyet és eltévedtem – válaszolom komoran.

-Aha – néz végig rajtam. – Menj tovább, aztán a harmadiknál jobbra. Ott lesz egy lépcső, ha azon felérsz menj balra – miután befejezi, már indulnék, de megtorpanok.

-Miért segítesz? – vonom kérdőre.

-Nem bízol bennem? – nevet fel hidegen.

-Nem adtál rá okot – ráncolom fel a homlokom. – És nagyon hasznodat se látom abban, ha segítesz. Attól nem engednek ki innen, hogy segítesz nekik abban, hogy elkapjanak. Szóval?

-Ott van! – üvölt rám egy páncélos, mire megindulnak felém. Lokira pillantok, aki csak megvonja a vállát. Idegesen fújok egyet, majd futni kezdek. Azonban most Thor sikerrel jár.

X

-Nem gondoltam volna, hogy itt kötsz ki – ül le Loki az ágyra, majd pedig elvigyorodik. A szomszédos cellából küldök felé egy nem túl kedves mosolyt, majd leülök a fal mellé.

-Igazából én sem – nevetek fel. – De ne aggódj, nem maradok sokáig.

-Szerencsére – válaszolja, mire megforgatom a szemem.

-Tényleg segíteni akartál? – térek vissza a befejezetlen beszédtémánkra.

-Előbb utóbb arra is rád találtak volna – vallja be. – De nem arról jöttek, hanem az egyel előbbi kijárattól. Szóval, ha időben elindultál volna, később kerültél volna ide.

-Kösz – pillantok át rá a sárgás falon. – Vagy már rég otthon lennék.

-Nem lett volna esélyed haza jutni – vigyorodik el. – Elkaptak volna még mielőtt kiléphettél volna a kapun. De merész döntés volt.

-Még bennem van – itt tekintetünk találkozik.

-Ne keverj bele – néz rám mérgesen, majd a hátára fekszik. – Ha kiderül, hogy segítettem, még tovább tarthatnak itt.

-Az örökkévalóságnál is tovább? – vonom fel az egyik szemöldököm.

-Így is többet beszéltem, mint amennyit akartam volna – pillant rám, ám nem látom rajta, hogy poénnak szánná. Így a kis mosoly is eltűnik az arcomról. – Nem fogok segíteni. Vagy behódolsz Odinnak, vagy megpróbálsz megint megszökni. Bár nem járnál sikerrel.

-Destiny – áll meg egy katona a cellám előtt. Rápillantok és várom, hogy folytassa. – Odin beszélni kíván veled.

-Az nem érdekli, hogy én akarok-e? – ráncolom fel a homlokom, közben talpra állok. – Mert sok kedvem nincs hozzá - végig a katonának beszélek, aki persze nem méltat válasszal. Loki utolsó mondatomra átpillant rám, ám én ezt nem látom, mert már kint vagyok.

X

-Mivel kezdjem? – pillant rám nem túl kedvesen Odin.

-A befejezéssel – válaszolom, miután a katonák elmennek mellőlem. – Aztán vihetnek is vissza a cellámba.

-Ezzel a hozzáállással nem segítesz magadon – súgja oda nekem Thor.

-Ne haragudj az orrod miatt – válaszolom neki, mire ő megrázza a fejét, jelezve, hogy nem haragszik miatta.

-Nagyon meglepődtem, mikor a tudtomra adták, hogy megpróbáltál megszökni – kezd bele a király. – Nem gondoltam volna, hogy megléped ezt.

-Nem adott információt a szeretteimről – nézek rá összevont szemöldökkel. – Féltem őket.

-Mindössze egy levelet hagyattam a lakásodon, melyben leírtad, hogy egy kis pihenésre van szükséged, ezért elmész a testvéredhez egy kis időre – kapok meglepő választ Odintól. Ugrott az, hogy nem tudnak a bátyámról, így oda már nem mehetek, ha bármikor is kijutok innen. – Ha nem próbálkozol több szökéssel, engedélyt adok rá, hogy hazalátogass. De ehhez az kell, hogy itt maradsz segíteni. Nem csak Asgard a tét, hanem a te világod is!

-Próbáljon meggyőzni – adom be a derekam. Hogy miért döntöttem így? Igen, hiányzik Roxy és a testvérem, de az apám nem. Igaz az utóbbi kettőt ritkán látom, de ha esélyt kapok hazamenni, az már egy jó kiindulópontja a szökésemnek. Bár lehet az is bennem van, hogy nem szívesen rohannék Damian karjaiba...

-Íme a prófécia – tesz le elém az asztalra egy ősrégi könyvet. A borítója már kopott és helyenként szakadt. A lapjai is néhol ki vannak szakadva. De így ránézésre egy se hiányzik belőle. Odin kinyitja a megfelelő oldalon, majd hagyja, hogy tanulmányozzam. Ő közben fejből elmondja a szöveget. – A Főnix erejét nem lehet megszerezni, elvenni. Örökletes – itt meglepettség ül ki az arcomra és a könyvről Odinra pillantok. – Miután meghal a Főnix, az új testet keres magának. Egy olyan testet, aki méltó az erejére. Ezzel félistenné teszi őt.

-Hogy mi? – nevetek fel meglepetten, majd a könyvben lévő tüzes madárra pillantok.

-A próféciában az is benne van, hogy csak a Főnix erejével rendelkező félisten képes megakadályozni a Tükörvilág hatalomra lépését – folytatja Odin. – Ezért kell megtanulnod használni az erődet!

-Még közel sem ismerted ki – száll be Thor. – Sokkal erősebb leszel.

-Még mindig nem tudom elhinni, hogy én kellek nektek.

-Pedig ideje lesz – válaszolja Thor.

-A Tükörvilágba egy tükrön keresztül lehet átjutni – itt felnevetek. Erre nem számított senki, mi? – Azonban az el van zárva, és csak egy kulccsal lehet átjutni rajta.

-Akkor azok nem tudnak kijönni? – kérdezem.

-Nem – rázza meg a fejét a király.

-Akkor mitől is félünk? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. – Ha nem tudnak átjutni a lezárt átjárón, akkor hogyan kerülnének ide?

-Valahogy megoldották, ugyanis a tudtunkra jutott, hogy szivárogtak ki – kapok választ Odintól. – Erősödnek. És ha túl sokáig várunk, elbukunk.

-Ezért kell minél hamarabb megtanulnod használni az erőd, hogy eléjük kerüljünk – mondja Thor.

-Akkor – kezdek el hangosan gondolkodni. – Kinyitjuk a kulccsal a tükröt, átmegyünk és legyőzzük őket?

-Nem – rázza meg csalódottan a fejét Odin. – A kulcs nincs itt.

-Hogy? – lepődik meg Thor. Összevont szemöldökkel a mennydörgés istenére nézek. Meglep, hogy erről ő sem tudott. – De hát a helyén van – értetlenkedik tovább.

-Az egy másolat – vallja be Odin. – Még meg kell találnunk az igazit!

-És hol keressük? – kérdezem.

-Arra még rá kell jönnöm – válaszol csalódottan Odin, majd idegesen megdörzsöli az állát. – Kell egy kis idő még hozzá. Addig legalább tudsz gyakorolni.

-Szuper – tettetem örömömet. Tekintetem visszavándorol a könyvre, majd lapozok egyet. Azt hittem csak ez a két oldal szól a Főnixről, de tévedek. A következő oldalon látok egy különleges ábrát, amit nem tudok megfejteni. A Főnix madarat kiveszem belőle, de a mellette lévő kék pacát nem értem. Lejjebb vándorol a tekintetem, de mivel nem tudom elolvasni az asgardi írást, így intek Thornak, aki azonnal mellém lép. – Mi van ide írva? – kérdezem kíváncsian.

-Tűz és jég együttese – olvassa fel hangosan, majd ránéz az apjára. Odin értetlen fejjel fordul felénk a hallottak után.

-Ez mit jelent? – tekintetem kettejük között ugrál.

-Nem tudom – válaszolja Thor, mire zavartan ránézek. Mi az, hogy nem tudja? Kenik, vágják a próféciákat, mi az, hogy nem tudnak a kérdésemre válaszolni? Vagy rosszat mondtam?

-Az a lap eddig üres volt – kapok dermesztő választ a királytól.