M Á R T O N   H E D V I G                                  8 évvel ezelőtt, szeptember 6.

Habár Rácz úrnak Kátay zsúfolt időbeosztása miatt csak  jövő hétre tudtam időpontot adni, mégis, méltóztatott ma délután, dühtől paprikapiros képpel, fújtatva becsörtetni az irodába. Mutatóujját zabosan a recepció fekete gránitlapjának nyomta és magas, nőiesen cincogó hangján kijelentette, hogy az ő ügye létfontosságú és nem tűr halasztást, ezért most azonnal be fog menni az ügyvéd úrhoz és igenis meg fogja vele beszélni a dolgokat.

Úgyhogy pördült egyet, kopogás nélkül berontott -éppen a számítógépbe valami fontos dokumentumot bőszen begépelő- Szilárdhoz (én lélekszakadva utána, közben tisztelettudóan, mérsékelt hangerővel és kimérten felszólítottam, hogy ne zavarja az ügyvéd urat: - Ne menjen be!!! Ne zavarja meg Kátay urat!!! Igen, csak gratulálni tudok magamnak...), egy szó nélkül helyet foglalt, kutakodott az aktatáskájában, majd egy A/5-ös sárga mappát hajított a homlokára felszökött szemöldökkel, meglepődötten pislogó ügyvéd elé.
Szilárd számonkérően fordította felém a fejét.
- Mi volt ez a hangzavar, Hédi drága? - kirázott a hideg, mikor a "drága" szó elhagyta a száját. Az ajtóban toporogtam, és rettentően kínosnak éreztem a szituációt, magamat pedig hatványozottan haszontalannak.  Kérlek, ne előtte csessz le! Légy szíves...
- Rácz úr mindenképpen beszélni akart veled, - kezdtem vérvörös fejjel - de tájékoztattam, hogy jelenleg sürgős tevékenységek foglalnak le, és hogy legyen szíves a megbeszélt időpontban visszajö...
- Maga Rácz Szilveszter? - szakított félbe Kátay, Ráczra pillantva.
- Örültem a szerencsének! Rátérhetnénk a tárgyra? - még csak kezet sem nyújtottak egymásnak.
- Persze, egy pillanat. - Kátay szeme újra rajtam - Hédi, ha ez a nagy kiabálás még egyszer előfordul, nem leszek ilyen elnéző!
Köszi.
- Egyébként pedig, - folytatta- Rácz úrral négyszemközt beszéltünk meg egy időpontot mára. Bocsánat, úgy emlékeztem, hogy szóltam, de ezek szerint megint kiment a fejemből. Sajnálom, még egyszer, és köszönöm, Hédi, elmehetsz.
Fogvillantós kényszer-kedves mosoly jelent meg arcomon. Kösz, seggfej!
Bocsánatot kértem Rácz Szilvesztertől, majd sietősen kislisszantam az irodából. Egy sóhaj kíséretében süppedtem bele a forgószék puha bélésébe, hátradőltem és lehunytam a szemem. Húzós nap volt a mai (és még mennyi volt hátra belőle!), a négy ügyvéd közül három is bent volt, gőzerővel folyt a munka, csoda, hogy még bírtuk az asszisztációt Csillával, a joghallgató lánnyal. Reggel héttől körülbelül mostanáig, délután háromig -reméltem, jól saccoltam a pontos időt, de ebben a forgatagban azt sem tudtam, hol áll a fejem, nemhogy az óramutatók a számlapon- folyamatos ugrálás. Beszaladni ebbe az irodába, át a másikba, aztán a konyhába egy kávéért, vissza az irodába, be harmadikba, hozni-vinni-fénymásolni-kinyomtatni-bekapcsolni-rendszerezni-összefűzni. Meg persze fogadni-tájékoztatni-elküldeni-várakoztatni a kedves ügyfeleket. Komolyan mondom, szinte felért egy kiadós edzőtermi tréninggel.
Úgy hittem, megérdemlem ezt az egy perc pihenőt. Csak ellazítom végtagjaimat, mélyeket sóhajtok, kikapcsolom az agyamat, megszüntetem minden gondolatomat és...

Bánffy Leventének menyasszonya van!

Hát persze, milyen más gondolat is zavarhatná meg nyugalmamat? Csak nem az, amelyik Bánffyról szól? Haha.
Köszönöm agy, hogy hagysz pihenni...
De mégis. Ki lehet az a nő, aki egy: hozzámegy egy ilyen, ilyen, ilyen... ilyen Bánffy Leventés emberhez, kettő pedig: akit Bánffy elég érdemesnek talál arra, hogy feleségül kérjen?
Kissé keserűen töltött el a tudat, hogy az esélyeim Leventénél nulláról mínusz egyre csökkentek, hiszen nem igazán az a fajta férfi volt, aki fűvel-fával megcsalná a menyasszonyát. Legalábbis nem néztem ki belőle...
De ha már egy éve jegyesek, miért nem házasodtak még össze? Lehetséges volna, hogy összekaptak valamin és már régen szakítottak, csak Bánffy nem frissítette az adatlapját? Elképzelhető, hiszen simán eljátszadozott velem a gólyabál alkalmával. (Összeszorult  gyomrom az emlék miatt. Hiába, a sértett nő...) Egy boldog vőlegény, akinek a párkapcsolatában nincs semmi bukkanó vagy egyenesen mély szakadékok, jószerivel nem tesz ilyeneket egy másik nővel. És még csak utalást sem tett a jegyességére, nem említett semmi ezzel kapcsolatosat. Jó persze, nem mintha olyan barátian bensőséges lenne a kapcsolat közöttünk...
Hmm. Rákérdezhetnék. De nem, az olyan... Olyan tapló dolog lenne. Mi közöm hozzá? Hát, Hedvig, ha egyszer azt akarod, hogy lefeküdjön veled...
Nem. Nem akarom már. De. De nem. De igen.
Felsóhajtottam. Ahj, agy, miért nem tudsz csöndesen pihegni egy kicsit? Zárd ki most Leventét és koncentrálj a munkára!
Ezt megerősítve (vagy inkább helyeselve) felszisszent a telefonom a pulton. Üzenet Kátaytól.

gyere be, draga

Ah, drága. Fúj.
Minden bizonnyal akkor írta, mikor Rácz beszélt hozzá, mert sietségében lehagyta az ékezeteket, amiknek a hiányát ki nem állhatta. Hiába, a főnököm nagyon precíz ember volt.
Felálltam, kiléptem a pult mögül, bekukkantottam a nagyobb, tárgyalóként szolgáló helyiségbe, hogy ellenőrizzem, megbirkózik-e Csilla az Excel-táblázattal -elég mélyen elmerült benne, szőke feje búbja szinte alig látszott ki a laptop monitorja mögül. Kedves lány volt, alapvetően kedveltem. Kicsit mindentől megszeppent szegény, de miután legyőzte lámpalázát, nem habozott megcsillogtatni megdöbbentő intelligenciáját. Majdnem olyan éles eszű volt, mint Levente...
Hé, a munkára koncentrálj!
- Hé, megleszel vele? - mosolyogtam a lányra. - Szólj, ha segíthetek valamiben!
- Persze. De megleszek. Köszi, Hédi! - arckifejezéséből ítélve ő viszont kevésbé kedvelt engem. Sebaj, rosszabbakat is túléltem már.
Elsétáltam Kátay ajtajához majd egy kopogás után beléptem.
- Szilárd?
- Á, drága! (Fúj.) Kérlek, szedd össze azokat a mappákat a legalsó polcról és szkenneld be őket! - mutatott az említett polcra az oldalsó, keskeny komód felett. Bólintottam, megkerültem a hatalmas, tömör fa íróasztalt, és elkezdtem összegyűjteni a mappákat.
Ahogyan az egész, ügyvédi irodává átalakított lakás, úgy Kátay irodája is igen dekoratív volt. Emlékszem, még dr. Huszár mesélte, hogy "egy egész lakberendező brigád dolgozott rajta kemény munkával (és persze nem kevés lóvéért), hogy ez így nézzen ki, amit most itt látsz, Hédi." Ez meg is látszott. A falak Kátay irodájában szürkébe hajló, fakó kékek voltak: tökéletes párosítás a mélybarna bútorokhoz. Klasszikus festmények drága, aranykeretes replikái és egy réz, női alakot formáló, kezében mérleget tartó (mint a jog megtestesítője) szobor szolgált díszítésként. Nagyon tetszett az egész stílusa, egyszerre komoly és metaforikus. Rengeteg ötlettel ihletett meg, kevés szabadidőmben volt, hogy csak ültem a pultnál és rajzolgattam: mit lehetne átalakítani, ezt oda kéne tenni, akkor jobban nézne ki, ez és ez a szín nagyon passzol, ez meg játékossá tenné egy kicsit. Valahogy mindig is nagy vonzalmat éreztem a lakberendezés iránt, élveztem egy üres szobába életet lehelni, még ha ez csak a képzeletemben is történt meg. A rajzok és az eredmények pedig egyáltalán nem lettek rosszak, sőt. Lehet, hogy egyszer érdemes lenne elvégeznem egy tanfolyamot...

- Azt mondja, magánál vannak a felvételek? - Kátay izgatott, gyanakvó hangsúlya zökkentett ki gondolataimból. Tovább pakoltam alkaromra a mappákat (hú, mennyi van még? Remélem nem fog bedögleni a szkenner...), de azért hegyeztem a fülemet. Igen, ez egy hatalmas előnye annak, ha az ember ügyvédekkel dolgozik: rengeteg meghökkentő és felcsigázó esetről  szerezhet tudomást. Halljuk a mait!
- Igen, felvettem mindent. - fontoskodott Rácz. Hátrasimította tarkóig érő, zsíros fehér haját. Milyen ronda ember... Vajon ki lehet? Egy mágnás? Egy jól menő cég vezetője? Politikus? Egyetemi tanár?
- A főügyész úrral való beszélgetést is? - kérdezett vissza az ügyvéd, közben számítógépén megnyitotta a böngészőt.
Egyenesen a főügyész is benne van a történetben? Hú, akkor nyilvánvalóan nem valami unalmas polgári per miatt van itt.
Rácz összehúzta kígyószemeit, repedezett, száraz ajkát megkeményítette.
- Az a rohadék! És én még azt hittem, hogy egy becsületes és tisztességes szerzet! Ezekben csalódik a legjobban az ember! Az a kölyök lefizette, érti? Nonszensz! Egy ilyen utolsó, taknyos kis senkivel szövetkezik! Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez a kibaszott család az ország egyik leggazdagabb meg legbefolyásosabb személyei... voltak. Ezen van a hangsúly, érti? - Rácz Szilveszter hajszálcsíkos zakója zsebébe nyúlt, elővett egy zsebkendőt és letörölte a homlokán lefolyni készülő izzadtságcseppet.- Voltak! Mára már csak pénzük maradt meg a régi  grófi vagy főnemesi vagy tudom is én milyen múltjukból, semmi több. Erre ez a nyomorult játssza itt a nagy embert, az okost, aki megtehet ilyen meg olyan dolgokat! Az a nyomorult kölyök... Folyamatosan belepofázik a dolgokba, mintha értene a pártvezetéshez!
Aztán meg még aljasul, mit sem törődve a lányom érzéseivel és jó hírével, meg mer fenyegetni engem! Engem, érti? Undorító!
Látva Szilárd magasba szökött szemöldökét, Rácz jobbnak látta abbahagyni a rimánkodást.
- Khm, bocsásson meg, - köszörülte meg torkát elpirulva - egy kicsit elragadtattam magam. De gondolom, megérti, hiszen most az egzisztenciám, a lányom becsülete és a párt jövője forog kockán.

Hú. Ellenben én cseppet sem bántam, hogy a - mint kiderült - politikus "elragadtatta magát". Sikerült felcsigáznia az érdeklődésemet.
- Megértem. Hát igen, sajnos ezekkel a becsületes és tisztességes emberekkel kell vigyázni a legjobban. - szólt Kátay.- Igen, ismerem Koóst. Csak jót hallottam felőle, nem tudok semmilyen korrupciós esetről, amiben ő érintett lett volna. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem keveredhetett bele ilyen becstelen tevékenységekbe...
Előredőlt székében, kezeit összekulcsolta az asztalon.
- Akkor lenne szíves megmutatni a felvételt?
Kicsit lassítottam a tempómon, enyhén oldalra fordultam, úgy tettem, mintha az egyik mappa tartalmát ellenőrizném. Semmiképpen sem akartam lemaradni arról a bizonyos felvételről. Vajon mi történhetett?  Igazi felüdülés volt most ez nekem a hosszú, unalmas munkanap után.
Rácz Szilveszter előkotort zsebéből egy okostelefont, széles, színpadias mozdulatokkal koppintgatott valamit (szentséges ég, ez az ember- forgattam a szemem), majd képernyővel lefelé az asztalra helyezte.
Na, halljuk! Szinte már tűkön ültem. Milyen izgi!
"- Hogy micsoda? Mit mondtál? " - csengett Rácz Szilveszter feminim hangja a kissé recsegő hangfelvételen. Pár másodperces csönd. Mintha csak megrendezett jelent lett volna, hogy elmélyítse a hallgatóban a feszültséget. Izgi!
"- Egyszerű, Szilveszter. Lemondasz a pártelnöki tisztségről, szépen átadod a helyet apámnak és visszafizetsz mindent.
- Mi az, hogy mindent? Nincs meg mind!
- Ezt rögtön gondoltam. De persze a legkevésbé sem hat meg. Vissza kell fizetned mindent, elvégre a torony nem épülhet fel tégla nélkül. Nem érdekel, honnan, milyen módon, kitől vagy kiktől fogod megszerezni. Ami engem érdekel, az az, hogy az a bizonyos összeg ott legyen a párt bankszámláján. Ha ezt nem sikerül jövő keddig kivitelezned, biztosíthatlak, hogy ezek a felvételek már szerdán a pletykalapok címoldalán fognak virítani. Erről magam fogok gondoskodni."
Kiejtettem a mappákat a kezemből.
Bánffy Levente?
Szilárd hátrafordult, ujját szája elé tartva. Bocsánatot suttogtam, kapkodva szedtem össze a szétszóródott papirosokat.
Mi? Ez... Ez tényleg az ő bársonyos baritonja lett volna, vagy csak annyira az agyamra ment, hogy képzelődöm?
A hangfelvételen Rácz reszelve szólt: "- Engem nem zsarolhatsz ilyesmivel, Bánffy!"
A "zsarolni" szót szükségtelenül kihangsúlyozta, ami meglehetősen olcsó színjátékká tette ezt az egész felvételt.
"-Pedig pontosan ezt teszem, Rácz."
Levente...
Szentséges ég!
Sikerült felkapkodnom a mappákat. Mellemhez szorítottam őket, hangtalanul, összezavarodva kiosontam az irodából. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd kifújva a levegőt, nekidőltem.

Azt valahonnan sejtettem, hogy Levente nem egy angyal. De hogy zsarolás? Tudom, hogy politika meg minden, de mégiscsak...
Ez olyan... olyan illúzióromboló.
Illúzióromboló? Miért mit hittél, Hedvig?
Jó, oké.
Oké. Oké. Oké.
Vagyis hát nem oké, de ez van. Igen, azt hiszem nem kell túlspiláznom a dolgot. Történt, ami történt: Bánffy Levente megzsarolta Rácz Szilvesztert, aki, mint kiderült, valamilyen párt elnöke. De hogyan került a képbe a kislány? Mi az,hogy Bánffy vele fenyegette meg Ráczot? Ugye nem tett semmit, amitől bántódása esett valakinek?
Meg kell kérdeznem Kátaytól, akármilyen mocskos hancúrba is kerül majd ez nekem. Oda hát a "nem" édes íze. Egyedül az vigasztalt, hogy most fontos ügyben jártam el, célom nem a gyönyör volt: mindent tudni akarok Bánffy Leventéről és erről az egészről.
És Leventét is figyelmeztetnem kellett, hogy legyen résen, mert ha egyszer Kátay Szilárddal kerül szembe a bíróságon, akkor neki annyi, hiába az a hatalmas ravaszsága.

A mobilom megint pittyegett a pulton. Odamentem, óvatosan letettem a mappákat, majd felkaptam a telefont.
A kijelzőn Bánffy neve díszelgett, akárcsak egy rossz ómen, egy új üzenet. Még a fehér Audiban ülve cseréltünk számot. Wow, mintha ezer éve lett volna!
Megnyitottam.

hi, sweetie!
bocs a késésért, dolgom volt.
holnap, Benczúr utca 49. (hehe, megjegyeztem), este 6
várlak,
BL