üdv nektek!

Tegnap este elkezdtem írni a huszonegyedik fejezetet, amikor egy kis hang azt mondta a fejemben, hogy valami nem stimmel. Úgyhogy abbahagytam, aludtam rá egyet, majd ma reggel elolvastam az összes fejezetet, amit eddig feltöltöttem, és észrevettem, hogy egyes részekben/fejezetekben/epizódokban/anyámkínjaiban orbitális logikai hibák éktelenkednek, amikre eddig fel sem figyeltem.
Mea culpa.

És amelyek kijavítása nélkül a történet megrekedne.

EZÉRT ÚGY DÖNTÖTTEM, HOGY ÁTÍRÁS FOG KÖVETKEZNI,
👉ami nem érint sok fejezetet, viszont nem vagyok biztos benne, hogy mennyi időt venne igénybe.
Ígérem, hogy megpróbálom a a minimumra csökkenteni ezt az időt, ehhez viszont türelmeteket kérem. (Más nem, ha ez nem jön össze, lesz egy következő átírás. 😛)
👉ami nem érinti a megfogalmazás stílusát, sem teljes fejezetek delete-jét és újraírását, így a fő cselekményszálat sem. Az áldozatok egyes szavak és szereplők és kisebb cselekmények lesznek, de amint végeztem, tájékoztatni foglak titeket a változásokról egy extra fejezetben. Tehát nem kell újra elolvasni egész, teljesen új fejezeteket és a régieket sem, ha nem szeretnétek, le lesz minden írva.😊

Köszönök minden kedves szót és mosolygós meg szívecskés smileyt! Nagyon jól esik, mert a Megölni Hedviget-et (na most ezt hogyan írjam? 😂szóval az irományomat)korántsem tartom annyira fantasztikusnak, ezerszer jobban meg lehetne írni. Szerintem. De ahhoz az én képességeim sajnos messze nem elegendőek 😁.
Köszönöm, hogy olvassátok és szeretitek! Azt hiszem, ez tartja életben a karaktereket is 😉😊.Komolyan, hihetetlenül mencik vagytok!

Szívecskés csók mindenkinek: 😘😘😘😘😘😘😘😘😘😘😘😘
Hamarosan újra találkozunk!

CSERÉBE A KELLEMETLENSÉGÉRT (és mert már régóta csücsül jegyzeteimben és mert nem spoilerez 😋) ÍME, EGY KIS KEDVCSINÁLÓ:

Tehát. Bánffy Levente vagyok. Skizofrén.
Jól mutat majd az önéletrajzomban. Szinte látom, ahogy versengenek értem a munkáltatók...
Jó, tudom, nem mókás a dolog. Nem is voltam derült hangulatomban.
Feküdtem a kórházi ágyban, fejemet a hányászöld színű (ízléses, nem?) falnak támasztottam és bámultam az előttem lévő hányászöld színű, másik falat. Roppantmód szórakoztató elfoglaltság, erről biztosíthatok mindenkit.
Egy kócos, mogorva nővér keltett fel reggel és szigorú éllel a hangjában tájékoztatott, hogy azonnal itt lesz a pszichiáter, addig „ne hagyjam el a kórtermet és ne csináljak semmit". Úgyhogy igyekeztem komolyan venni. Nem hagytam el a kórtermet és nem csináltam semmit. Szó szerint.
Ez volt 4 órája.
Igazából, ezt röpke időt csak saccoltam, ugyanis az óra, ami az ajtó fölött lógott, gyanúsan 14 óra 43 percet mutatott, és akárhogyan is koncentráltam, nem láttam, hogy a nagymutató bármikor is elmozdult volna.
De persze, lehet, hogy megint csak képzelődöm.
Jól van, Levente. Test time!
Mi szól amellett, hogy ez az óra nem működik és én nem hallucinálok?

1.Ujjnyi por áll rajta, ahogyan ebben az átkozott kórteremben szinte mindenen. (Remek. Nem elég a skizofrénia, még porallergiám is lesz.)
2. Nem hallani a tik-takolást. Kattogást. Ketyegést, na.
3. ... Nem, nincs harmadik.

Nem túl meggyőző érvek.
Mi szól amellett, hogy az óra igenis jól jár, és csak én hallucinálok?

1. Miért ne járna jól az óra egy kórházban? Az orvosoknak tudniuk kell az időt, hogy éppen milyen vizit, műtét vagy vizsgálat következik. A nővéreknek is tudni kell az időt: ételosztás, ágytálazás, gyógyszerek kiosztása. A pácienseknek meg azért kell tudni, hogy mennyi az idő, hogy ne higgyék azt, hogy hallucinálnak... Ugyebár.
2. Milyen tevékenysége vagy ki vagy kik vagy milyen titkos, világuralomra törő szervezet akadályozná meg a gondnokot abban, hogy kicserélje az elemeket? Szabadkőművesek? A Chicago Bulls - Golden State Warriors meccs? A recepciós hölgyike, akinek régóta udvarol? Illuminátusok? Foci EB-selejtező? Egy doboz hűtött Borsodi? Ufók?
3. Kit nem zavarna egy rosszul járó óra? Milyen kiábrándító, mikor meg szeretnéd tudni, hány óra van, felnézel az ajtó fölé és... délután 14 óra 43 perc. Közben kint már vaksötét van.
4. Time to check. Nézzük meg azokat a rohadt elemeket!

Lehámoztam magamról a takarót, pizsamában, mezítláb, lábujjhegyen az ajtóhoz lopakodtam - nehogy már valaki meghallja a folyosóról, hogy éppen nem engedelmeskedtem a nővér szigorú parancsának, aztán meg beáruljon – óvatosan kinyitottam, mély levegőt vettem, és kidugtam a fejem.

🙈 🙉 🙊

MARKETING RÉSZLEG, mert Wattpadon nem olyan könnyű olvasókat szerezni
A másik történetemet, A lelkész címűt olvasni ér! Köszönöm a vote-okat, igyekszem ezt is írni, de ez jóval nagyobb volumenű dolognak készül, mint a Megölni Hedviget. 😇😊

2016. 10. 20.