M Á R T O N   H E D V I G                                8 évvel ezelőtt, szeptember 1.

Igen, ez az én barátnőm. Körülvéve egy focicsapatnyi kigyúrt balfékkel, fekete, testhez simuló bőr ruhában."Azért veszem meg - kacsintott ki a próbafülkéből pár órával ezelőtt - mert ez a fehér gallér tiszta apácás. Emlékeztettem, hogy egy olyan bulira megyünk, ahol temérdek sóvárgó pasi lesz, csak arra várva, hogy a vad és dögös Novák Sára a neonfényben elkezdje a "gyere, dugj meg!" táncát. De apácaruhában az nem lesz célravezető. "- Hédi! Melyik kanos fickó ne tartana izgatónak egy apácát? "

Sok filmben láttam már olyan jelenetet, ahol egy értékes holmi, teszem azt, egy köteg pénz vagy egy karéj kenyér leesik a földre, és a körülötte lévő emberek hirtelen egymás torkának és az értékes holmira ugranak, hogy megszerezzék maguknak. Szanaszét tépdesik, nem eresztik és mindent megtesznek azért, hogy az övék legyen. Ebben a jelenetben, ami a szemem előtt játszódott le, Novák Sára neonfényben hullámzó teste volt az értékes holmi. Hozta a formáját: szabad vagyok, fiatal és észvesztően szexi. A legnagyobb virgoncság lángolt a szemében, ahogy kihívóan egy nyakigláb, borostás fiú tekintetében mélyedt el. Tudtam, hogy Sára nem fogja elpazarolni az éjszaka ezüst tálcán - és meglepően könnyen - felkínált lehetőségét.

Megittam a koktélom maradékát, majd felálltam. A fel-felvillanó fényekben magukról megfeledkező, részeg vagy a részegséghez közel járó alakok vonaglottak. Mind húsz évesek, fesztelenek és szexet akarnak. Akárcsak Sára. Kétségkívül a táncparkett izgató apácája volt az, akit minden férfi ágyba akart cipelni. "You say you're searching for somebody that will take you out and do you right. /Well, come here baby and let daddy show you what it feels like." - üvöltötte a zene, egy fekete hajú ördög már-már elaléltan suttogta (legalábbis úgy láttam, hogy úgy mozgott a szája, mintha ezeket a szavakat ismételné) ezt Sára fülébe, miközben hátulról ölelte a derekát. A barátnőm pedig pontosan ezt akarta: let daddy show you what it feels like.

Kétségkívül szajhának tűnt, ahogy ott kéjelgett a borostással meg a feketével. A bárpultnál már több lány is sokatmondó pillantások kíséretében figyelte őket. Én ezt nem engedhettem. Nem engedhettem, hogy a gólyabálján lejárassa magát, vagy hogy a háta mögött összesúgjanak, ribancnak vagy még rosszabbnak titulálva őt. Fényes fogorvosi karrier állt előtte, nem hagyhattam, hogy elrontsa már az első adandó alkalommal. Még akkor sem, ha tudtam, hogy Sára valóban egy szajha volt.

Elindultam feléjük, átverekedtem magam a fenekemhez simuló fiúk között, eleresztettem a fülem mellett a "hé, szöszi", "táncolj, bébi", "wooow", "figyeld a szőkét" megjegyzéseket, arrébb lökdöstem a feketét meg a borostásat. Sára felhorkant, mégis mit képzelek, én megragadtam a karját és a bárpulthoz húztam.

- Miért nem tudsz diszkrétebben pasizni? - kérdeztem tőle ingerülten, miközben leültettem és kikértem két whisky-t, a legdrágább fajtából.

- Már nem azért csajszi, de te sem "diszkrét pasizás" szakon szerezted a diplomádat, hanem inkább a "hogyan legyen 3 év alatt 32 egyéj..."

- Ne, ez nem illik hozzád. És még csak részeg sem vagy. Viselkedj egy kicsit, kérlek. Nem akarom, hogy rossz színben tűnj fel már az első év megkezdése előtt.

Eleresztve az utóbbi három mondatomat, közelebb hajolt hozzám, megfogta piros ruhám mellrészét és lejjebb húzta, hogy kibuggyanjon belőle minden, amit így is alig tudtam belepasszírozni.

- Sára!

Elégedetten szemlélte művét. Máris megigazítottam a ruhát. "- Ezt pedig azért vesszük meg - lengette meg a vállfát még mindig ugyanabban a boltban - mert ki ne akarna egy siller színű ruhába csomagolt szőkét megkóstolni?" Értetlenül néztem rá. "- A bor, Hédi, siller!"

- Én legalább pasizok. - suttogta.
Nagyot sóhajtottam.
- Ó, drága Hédi, miért nem mész oda valakihez? Mi bajod van? Egész nap olyan... Olyan izgalomtalan vagy. - Felvontam a szemöldökömet. Izgalomtalan? Létezik egyáltalán ilyen szó? Sára legyintett egyet. - Na, tudod, mire gondolok, szivi.

Mert kezdem unni az egyéjszakás kapcsolatokat, Sári, azért. Az egész szerelmi életem (ha, szerelmi!) erről szólt, és kezdett már pofátlanul az arcomba röhögni. De nem volt kedvem magyarázkodni, a rendelt whiskyt már így is nyújtotta a pultos lány. Amikor is két kéz egy szempillantás alatt átfogta a poharakat és elvette előlem. - Bocs, ez az enyém.

Felháborodva pördültem meg a bárszéken. Sára úgy kiáltott fel, mint az édesanya, akinek egyetlen szeretett gyermekét kapták volna ki a karjai közül. Követtem a whiskys poharakat: hosszú, ápolt ujjak, megborzongok, milyen finomak és simák lehetnek; hófehér kézfej, exkluzív ezüstóra, acélkék zakó, szinte elképzeltem az izomkötegeket alatta, széles, férfias váll és... vörös haj?

A férfi az "Ez van!" arckifejezést öltötte magára, majd gyors és határozott léptekkel távozott. Tátott szájjal ültem. A whisky! Hogy képzeli... Vörös haj?

- Hé! Az a mi piánk, bunkó! - Sára roppant ideges volt. Ő az a fajta lány volt, aki az italát nem adja csak úgy oda holmi vörös hajú pasasnak, hacsak nem... Vörös?

- Valójában, ez a ti körötök, a vöröske előbb kérte ki. - szólt unottan a pultos, elénk lökve két pohár whiskyt. Sára egy feszengő mosoly kíséretében megköszönte a kiszolgálást, majd egy húzásra fel is hörpintette a pohár egész tartalmát.
Összeráncolt homlokkal ültem a barna szesz felett. Hogy lehet vörös haja? Mert rendben van, ha valaki barna, szőke, fekete. De vörös? Igen, tudom, úgy hangzik, mintha nem tudnám, hogy ez egy létező hajszín (igen, főleg az angolszászoknál), képeken is láttam már, hogy valakinek ilyen haja van, de élőben valahogy más. Különleges, meg izgalmas. Valahogy színt hoz a hétköznapokba. Vagyis, gondolom.

- Hova tűntél? - a borostás nyakigláb állt meg Sára mögött, és a lány visítva nevetett, miután belecsókolt a nyakába. Elbizonytalanodtam: biztos, hogy nem részeg? Nyakigláb elzavart egy székről lefelé dülöngélő fiút Sára mellől, lehuppant a helyére, kezét a lány térdére helyezte.

- A barátnőm szerint vissza kéne fognom magam. - biccentett felém Sára szúrós tekintettel. A fiú felröhögött. - Ugyan már! Buli van!

Mosolyogtam. Most erre mit tudok mondani?

- Na, gyertek, csajok, bemutatlak titeket néhány haveromnak! - csapott rá Sára térdére. Felálltak, mint egy házaspár, egymásba karoltak és jártukban Sára a fiú fülébe duruzsolt. Hányinger kerülgetett ettől a megjátszott romantikától. Megittam a whiskyt, lecsaptam a poharat a pultra, követtem őket.

Vörös. Vörös. Vörös, mint egy róka! Rókával még úgysem voltam együtt. Hmmm. Tudom, hogy ez úgy hangzik, mintha nimfomániás lennék. És igen, azt is tudom, hogy az előbb azt mondtam, hogy elegem van a buja kalandokból. De könyörgöm, vörös!

Kompromisszumot kötöttem magammal. Ez a vöröske lesz a gyönyörű csúcs, a zenit, egy tündöklő pályafutás megkoronázása. Egy pályafutásé, amitől kezdtem magamat egy ízléstelen ku... kurtizánnak érezni. Még egy, utolsó alkalom ezzel az elképesztő vörössel, aztán vége. Nincs szükségem több férfira, aki csak használ és akit én is csak használok.

Nézegettem a bulizókat, hátha meglátom a vörös hajú férfit, de mivel valószínűleg itta valahol az italát, egy nyugodtabb szegletben kellett keresnem. Várjunk. Két poharat vitt el. Ó, a... Nem gond. Lejjebb húztam a ruhámat, ahogy az előbb Sára tette. Egyik kezemmel felborzoltam hullámos fürtjeimet. Megpróbáltam úgy lépkedni fekete magassarkúmban, mint egy igazi, ellenállhatatlan díva. Be szokott válni, az ostoba férfiak (azaz mind) a nyálukat csorgatják. Mintha nem láttak volna még nőt, és az újdonság fullasztó varázsa egy csapásra megbolondítja őket. Az értelem ilyenkor megszűnik, helyébe a minden porcikát ellepő és megbizseregtető ősi és minél többet követelő vágy lép. Belefutottak csapdámba, és azt hiszik, hogy ők a vadászok, akik lecsapnak a szőke áldozatra, akinek olyan piros a ruhája, mint a siller bor. Haha.

A vörös hajú férfi nem lehetett olyan nővel, akit ne köröztem volna le ezerszer. És a vörös hajú férfi is csak ostoba férfiból volt...

Úgy taktikáztam, hogy amint lezavartam a bemutatkozást Nyakigláb - "Ja, egyébként Kristóf vagyok" fordult hátra ekkor - barátaival, elkéredzkedek valami hathatós indokkal: "bocsássatok meg, el kell mennem a mosdóba" és felkutatom a vöröst. Mit meg nem teszek a szexért...

Megálltunk. Nyakigláb, pardon, Kristóf éppen előttem, még véletlenül sem állt volna arrébb. Tapló. Kiléptem árnyékából (haha, milyen költői), és... megpillantottam. A vörös. Ott állt, végletekig kifejezéstelen arccal, kezében a legdrágább whisky barnállott, másik zsebre dugva. Lényének arisztokratikussága nem csak amolyan pillanatnyi benyomás volt, ami aztánrútul rászed, hanem radioaktívan sugárzott belőle.

- Ez itt Török Gergő - mutatott Nyakigláb Kristóf (karjai Sára vállán) a szeplős, átlagos barnára, aki a vörös férfi mellett állt. - A mogorva úriember meg Bánffy Levente. Gyerekek, ő itt a mai nap sztárja, Sára!

Sára ripacsként hahotázott az említésre sem méltó minőségű poénon. Már ha poén volt ez egyáltalán... - Ő meg a barátnője... - itt segítségkérően rám nézett.

- Márton Hedvig. - mosolyogtam és lopva, csábítóan Bánffy Leventére pillantottam. Ő kortyolt egyet a whiskyből. Engem nézett. Görcsbe rándult a gyomrom. Ez az ember jóképű. Átkozottul jóképű. És... volt valami bénító kék szemeiben. Valami zavarba ejtően más, valami több. Ennek a férfinak nem lehet elcsavarni a fejét. Pár pillanatig lefagytak a sejtjeim. Nem tudtam mást, csak bámulni az arcát. És az az arc... Férfiembertől nem szoktam meg ezt az arckifejezést. Vagy leesik az álluk, huncutul megcsillan a szemük vagy gondolatban már levetkőztetnek, de ez... Közönye és hidegsége kiszívta belőlem minden energiámat, minden kedvet, szinte sírhatnékom támadt.

Alig észrevehetően megráztam a fejem. Bánffy Levente még mindig az arcomat fürkészte, és mivel látta ezt, felvonta a szemöldökét.

Jó. Össze kellett szednem magam. Nem szabadott zavarban lennem, akármilyen furcsa is ez a férfi. Szép vagyok, okos vagyok. Elszámoltam háromig, majd elszántan szívtam be a levegőt. Azt hiszed, bevehetetlen erőd vagy? Akkor kezdődjön az ostrom.

Török Gergőre néztem. Tehát neki hozta a poharat. Mennyivel férfiatlanabbnak és gyámoltalanabbnak tűnt emellett a büszke erőd mellett.

Lépnem kellett, mielőtt vörös Levente végleg kikészít. Félbeszakítottam a Török fiú lélegzetvételét, amit akkor csinál az ember, amikor valamit mondani készül.

- Bánffy? Ez valami grófi család neve? - mosolyogtam a vörösre, remélve, hogy elnyerem a szimpátiáját. De ő csak cinikusan végigmért.

- Hedvig? Mint Harry Potter baglya?