Az emberek furcsán néznek rá mostanában. Mindenki olyan különös. Még a párja is különös, mintha nagyon csalódott lenne. Vagy éppenséggel csak az a probléma, hogy mostanában többet van a laborjában, mint emberek között és ezért a hófehér bőre még fakóbbnak tűnik.

Perselus érzései szerint igazából ebbe az is beletartozhat, hogy már elmúlt 44 éves is! Egyre vénebb és mogorvább lesz az évek múltával, és ennek Harry fogja meginni a levét. Mindvégig csak arra fog tudni gondolni, hogy előbb hagyja el a még fiatal párját, mint érdemelnék. Kellett neki egyáltalán abba a pöffeszkedő griffendélesbe beleszeretni!

Minden akkor kezdődött, mikor egy hatalmas mennyiségű megrendelést kapott különféle kórházaktól és magánszemélyektől egyaránt. Onnantól kezdve nem látta párját. Csak az étkezésekre ment fel a kis denevér lyukából, ahogy Hermione és kedves férje – Ronald Weasley mikor nyerte el ezen sértések ellenére, hogy kedvesnek gondolja?! – nevezte a tágas pincében lévő labort.

Vett egy mély levegőt. Megint elkalandozott! Nem lehet figyelmetlen, mikor ilyen bonyolult főzetet kell megfőznie. Ő Perselus Piton! Nem gondolhat a mostanában furcsa párjára, aki ma reggel is kovászos uborkával ette a vaníliás fagylaltot...

Megrázta magát, majd sóhajtva hagyta abba mára a főzést. Úgy döntött nem fogja magára robbantani a házat. Potter még meg találná fojtani a hulláját.

Felcammogott nehézkesen a lépcsőfokokon. Hogy ő mennyire utálja, hogy kezd öregedni. Igen, ez már a csontsorvadás jele lehet. Arról nem is beszélve, hogy egy kilóval nehezebb lett és a pólói jobban feszülnek már rá. Persze, igyekszik ő formában tartani magát, nehogy a kis fiatal, szexi párja ráunjon és elhagyja. Mégis azért a szellemi tornákat jobban kedveli.

Az emeleten a fali óra a konyhaajtó mellett most ketyegte el a hajnali hármat. Nem csoda, hogy elfáradt és nem tudott már koncentrálni. Csodálkozott, hogy Harry most nem a fülénél fogva rángatja fel aludni.

Ahogy ezen gondolkodott és sétált a következő emeletre a hálójuk felé, érzékelte, hogy fürdőből kiszűrődik a fény. Ahogy jobban koncentrált azt is meghallotta, hogy kedves éppen kiadja a gyomrának tartalmát!

Azonnal megébredt és hosszú, gyors léptekkel tépte fel a félig nyitott ajtót.

- Harry? Beteg vagy? Azt hittem rég alszol.

- Pers... - jött a gyenge becézett megszólítás, majd újra öklendezni kezdett a fekete hajú fiú.

Párja odament és mellé térdelve simogatta a hátát.

- Mi történt? Mostanában nagyon furcsa vagy nekem. Sőt, mindenki úgy viselkedik velem... olyan elnézően, mintha én nem tudnék valamiről! Pedig én aztán mindenre figyelek...

- Akkor mondd csak, megnézted az asztalodat mostanában? A rátett borítékokat?

- Az elmúlt hetekben nem jártam a dolgozó szobámban – vallotta be töredelmesen a bűnét a professzor. Hiszen most nyár volt, ezért ért rá ennyi feladatra, tanévben pedig újra szekálhatja a diákokat. Alig várja már a szeptembert!

- Látod? Ez a probléma. Akkor tudnád, hogy nem beteg vagyok – sóhajtott elkeseredetten a kócos fejű férfiú, majd nekidőlt az élete szerelmének. – Nem elég, hogy nem kértél meg... nem elég, hogy nem figyeltél... még az is a bajod lesz ezek után, hogy zabi gyerekünk lesz – suttogta elveszve a Kis Túlélő, még a könnyei is eleredtek, ahogy kapaszkodott a mellette térdeplő férfi fekete talárjába.

Neki ez a férfi a világot jelentette. Nem érdekelte, hogy a sok bájitalfőzéstől zsírosnak hat a haja. Az sem, hogy kis úszógumija lett az elmúlt egy évben, még azok az édes ráncok is széppé tették számára ezt a mindig mogorva alakot.

Aki igazából most összezavarodva karolta át élete szerelmét. Hogy micsoda? Zabi gyerek?

- Harry... Te gyereket vársz? Hordozó vagy?! – akadt ki teljesen Perselus, ahogy felfogta a szavak jelentését. – Miért nem mondtad?

- Három hónapja próbáljuk az értésedre adni! Mindjárt itt az év eleje... és egész nyáron rám sem hederítettél. Gyűlöllek! Még annyit sem tudsz ezek után mondani nekem, hogy szeretsz és örülsz... - pattant fel a padlóról Harry, majd elindult az ajtó felé, viszont hátulról két kar ölelte át szorosan.

- Még szép, hogy boldog vagyok, te bolond griffendéles! Ha a gyerek olyan lesz, mint te... biztos a szerelmemmé válik, ahogy te váltál az utolsó évben! – suttogta ellágyulva Piton, miközben kedvese nyakát ostromolta vidáman. Igazán feldobta a gondolat, hogy hamarosan apuka lesz és a lakosztályában nem csak ketten lesznek ezen túl, hanem a gyermekük is helyet kap. Igaz, a nyugtató éjszakáknak már hírét sem fogja ismerni, de még boldogabban fogja megkínozni a diákjait.

Ó, igen! Perselus Piton még rettegettebb tanár lesz.