A hetedik órám végeztével át vonulok a következő szörnyűség színterére, a nyolcas terembe.

- Oi Uchiha! - Ne már megint ezek a retkek - gyere csak ide!

Nem törődve velük, meneteltem tovább célom felé, rendíthetetlenül, megállíthatatlanul...mégis meg állítottak.

- Nem hallasz Ucsicska!? - Ragadta meg vállam, ezzel magára szabadítva egyik leggyilkosabb fegyverem, A tekintetem. 

Rideg szemeim, rájuk villantottam szemem sarkából mire alig láthatóan megremegtek, de lélek jelenlétüket hamar összekaparva ismét megszólaltak.

- Tessék vidd a könyveink. - kezembe akarta nyomni táskájukat, de csak hátamnak sikerült ugyanis elfordultam. - Nem hallasz!?

- Dehogy nem hallak, csupán nem tartozom szolgálói közé olyan egyedeknek amelyek egy Neander-völgyi agyi szintjén ragadtak meg. Sőt, semmiféle alaknak nem vagyok cselédje!

- Japán szavakat használj! Idióta...

Válaszra nem méltatva elfordultam. Megtudom én magam védeni, mielőtt azt hinnétek, hogy egy harmat gyenge főhősnő szerűség vagyok valami agyon klisézett sztoriból.

A teremhez érve jöttem rá hogy ez az utolsó órám. Ezek szerint nem soká találkozom Naruval. 

Az óra 5 perc múlva kezdődik addig csukott szemmel, ülök mozdulatlanul székemen, ezzel egy pihentető érzést kiváltva magamból. Ez az állapot fenn is marad egészen addig amíg meg nem hallottam egy mondat foszlányt.

- De akkor is Naruto-sensei annyira szexi, azok a fürtök és a szemek. - hallottam ahogy az egyik ku...mármint  könnyű vérű, nő nemű osztálytársam gondolat menetét. 

- Verd ki a fejedből! A felsőbb évesek szerint még annyi érzés sincs benne, mint Sasuke-kunban. 

- De azo-

Legnagyobb megkönnyebbülésemre belépet a terembe Kurenai-sensei ezzel megkezdve az órát. 

Nem tudtam figyelni egész órán, azon kattogtam, hogy másnak is feltűnt hogy milyen helyes...

Az órának vége. Bár az egész, csupán pár másodpercnek tűnt, véget nem érő gondolatim mellett.  

A küszöböt átlépve megláttok egy ragyogó szőke hajkoronát. 

Közelebb és közelebb lép hozzám, mit én földbe gyökerezet lábakkal nézek végig.

Az előttem megálló, fentebb már említett osztálytárs nő- Hinata - halk "Sensei" sóhajtással jelezte, hogy neki is tetszik a műsor .

- Akkor...megyünk Sasuke?- Kérdezi ártatlanul, mire én egy bólintással egyezek bele.

- He?

Lassan egymás mellett haladva, vonulunk végig iskolám folyosóin, miközben ezernyi diák tekintetét érzem magamon.

Nem szeretem, ha néznek. Olyankor mindig, attól tartok valamit vétettem.

Mikor becsukódik mögöttünk az ajtó, ez a nyomás megszűnik és felváltja a reszketés. Most nem lelkem vacog, hanem biológiai valóm, ugyanis alsó hangon mínusz 15 fok van .

Egy ideig jól álcázom problémám, de mikor fogaim már össze koccannak a hidegtől, Naruto kapcsol és kezét kihúzva zsebéből megragadja enyém, ezzel melegítve azt.

Érzem ahogy a kezemet körbe fonó apró hajszál erek, örömmel fogadják a kellemes meleget. Szinte deresek lettek a hidegtől, de Naruto egyből kiolvasztja őket. Akárcsak szívemet...

- Milyen volt az utolsó órád?- kérdi kíváncsisággal hangjában.

- Unalmas volt, mint a töri úgy általában véve.- felelem, az egyszerű és lényegre törő választ.

- Értem.- karolja át vállam ezzel, még több meleget biztosítva nekem.- Ennyire, hogy tudsz fázni Sasu, hm?- Lógva hagytam a kérdést, válaszom csupán annyi volt, hogy közelebb bújtam, meleget adó testéhez 

- Mit szólnál ahhoz, ha beülnénk valahova?

Na ezzel most megfogott. Amit keresek a munkámmal, azt oda szoktam adni anyukámnak, de ma csak a tegnapi maradék bentot ettem. Nem hiszem, hogy otthon van étel, hiszen Fugaku nem rég nálunk járt. A francba! Na jó...de semmi drága...

- Rendben. - tekintetem gyorsan végig futtattam a környéken és rámutattam egy ramenesre. Remélem jó lesz. "

"Szánalmas vagy, remélem tudod". Tudom Mad, tudom. 

" Nem is értem mit szeret benned ez a szerencsétlen" Én se Mad, de nem szerencsétlen.

"Dehogy nem, szóba állt veled" Hmm.

- Zseniális vagy Sasuke, majdnem olyan jó a ramen radarod mint az enyém. - közli velem vigyorogva, miközben kezemnél fogva rángat az apró étterem felé.

- A...mim?- kérdezem, nagyokat pislogva, pirultan, ahogy próbáltam behozni tembóját.

Válaszra nem nyitotta száját helyette viszont az ajtót kinyitotta. Sőt! Félre állt és meghajolt.

- Meg vagy húzatva!- közlöm vele a tényeket, majd belépek.

Egy sarokban helyet foglaló boxban foglalunk helyet. Egymással szemben. Az étlap mögé rejtettem arcom és próbáltam nem foglalkozni az idegességgel, mely egyre jobban úrrá lesz rajtam.

Classic-273 jen. Ez lesz az! Kifejezetten olcsó.

- Nekem meg van, neked Sasu?

- Nekem is...- nyögtem ki nagy nehezen.

Jött a pincér nő felvenni a rendelést, majd lelépett. Egyedül hagyva vele. A szőke démonnal.

- Baj van Sasu? - tette fel váratlanul a kérdést, válaszra nyitottam szám, de szemeit szemebe fúrta ezzel ellehetetlenítve a hazudást.

- Csak...egy kicsit ideges vagyok...- elpirultam mikor rájöttem, hogy kimondtam, tekintetem el kaptam róla. Hirtelen sokkal érdekesebbnek tűnt a falon a pók.

- Édes...- Mi? - Mitől vagy ideges Sasu?

- Nem tudom...

A következő pillanatban arra lettem figyelmes hogy fel áll és kék szemeit rám függeszti. Lassan átlépdel az én oldalamra és kezeit állam alá simítva, vezeti fel tekintetem arcára. Elengedi, majd leül, szorosan mellém.

Kezeim megragadva ismét megállapította, hogy fázom, ezzel az indokkal pedig átölelt, teljes testével és ismét ölében találtam magam. A nyakhajlatánál kikukucskáltam, majd enyhe mosollyal vissza bújtam.

Már épp elpilledtem volna mikor egy bizonytalan vékony hang csendült fel.

- Öhm...a rendelésük...- tette le élénk az ételt zavart, de kedves mosollyal.

Megfordított az ölében és derekam átkarolva nyomott csókot arcomra és kívánt jó étvágyat.

Ha valamire rájöttem Narutoval kapcsolatban akkor azaz, hogy mondjam ki amit nem tudok és nem várjam, hogy kitalálja. Ennek szellemében hát feltettem a kérdést mely már reggel óta fejemben motoszkál.

- Naruto, szerinted is ronda vagyok?- néztem rá kutató szemekkel.

Szemöldökei felszaladtak, torkát megköszörülte, pálcikáit letette, majd komolyan szemebe nézett.

- Ki mondta ezt neked?- hangjában felháborodás csendült.

- Senki, csak érdekel a véleményed.- vontam vállat, mintha nem érdekelne, pedig ha tudná...

- Hát akkor meg nyugodhatsz! A listámon az előkelő : 10/megraknálak helyett foglalod el, egyes egyedül.

Meg...MI?!- Azt hiszem félre nyeltem egy kis misot, köhécselésbe kezdtem, miközben értetlenül néztem Narutora. Pillantásaimmal nem törődve, veregette hátam. 

- T-te már elképzelted...hogy mi...izé? - néztem rá elhűlten.

- Persze Sasuke! - Nézz rám vidoran, a számon maradt levest törölgeti - Te nem?

- Én...ho-

- De kis ártatlan vagy! Aranyos, jól áll.- Én ártatlan? Ilyet is régen mondtak rám.- Minden estre lehetne egy kicsivel több önbizalmad, ilyen feneket nem sok helyen látni.- harapta meg fülem.

"Azt a kurva!" Madara ne beszél csú...áh igazad van!

"Ugye, hogy ugye!"

- Akkor itt a számla- mire fel eszméltem tányérok sehol, számla rendezve...mi a...

A pincérnő után nyúltam, de Naruto elkapta kezem és pillekönnyű csókot lehelt rá.

- Mehetünk? - résnyire nyílt ajkakkal pislogtam rá.- Remek!- hónom alá nyúl és fel állított - Túlságosan könnyű vagy. Eszel te rendesen?

- De- 

- Gyere- maga előtt kiterelt az étteremből.

A hideg levegő mint egy pofon ként ért, mely pofon fel keltett a sokkhatás alól. Összehúzott szemekkel néztem Narutóra.

- Nem fizettem!- jelentettem ki.

- Dehogy nem!- felhúzott szemöldökkel válaszoltam- A társaságoddal.

Rám kacsintott, mire szúrós szemekkel illetem, majd levegővel megszívva magam előkaptam pénztárcám, mire arrébb lépet, mire én a megfelelő pénz összeggel utána léptem. Egy pillanatra nem figyeltem, mire azt vettem észre, hogy pénzel kergetem, te Szent szalamandra. 

Megállt. Itt a lehetőség! Mikor oda értem kikapta kezemből a pénzt azt zsebre rakta, mit én elégedett szemekkel néztem végig . Ez mind szép és jó, de a következő amit zsebre rakott az én voltam! Pontosabban vállára dobot, mint egy zsákot. 

- Naruto! Naruto!! Tegyél le! Hallod?!

Mivel siket fülekre találtam ezért kezemmel kutattam szabadulás után. Alhasát bökdöstem ami meglepően kemény volt. Biztos, hogy edzőterembe jár. Tovább haladtam combjára, és ott matattam tovább egészen addig míg...

- Vigyáz hol nyúlkálsz Sasu.

- Perverz!

Végül feladtam a küzdelmet, és kezeim leeresztettem magam mellé ezzel még élethűbben játszva a zsákot. 

A következő pillanatban újra érezhettem a talajt magam alatt. De nem örülhettem túl sokáig, ugyanis derekamat szorosan átkarolva magához húzott, fejem fel emelve, pillekönnyű s rövid csókot nyomott ajkaimra. 

- Haza viszlek, rendben? 

Szavait fel nem fogva néztem tovább ajkait, felgyorsult lélegzettel.

E-ez volt az első igazi csókom.

Ez egy igazán hosszú rész volt, igazán sok romantikával. Remélem elnyerte tetszéseteket.

Következő rész tartalmából

A Következő részben megtekinthetjük, milyen egy túl óra a Shiro Ochaban. Naruto pedig találkozik egy régi ismerőssel.