Mi mit keresel te itt?! - Köptem megvetőn a szavakat.

- Itt dolgozom...- jött a halk válsz, mire szemeimben egy ritkán látott láng tört elő.

- Naruto - komor hangomtól megfagyott a szoba levegője - te felvetted.

Szavakkal leírhatatlan érzés volt, mikor fivérem fekete szemeibe néztem. Vágyat keltett bennem. Gyilkos vágyat. 

Naruto zsebéből előhúztam egy tőrt, amivel neki rontottam testvéremnek.

Egy gyors mozdulattal akartam felmetszeni hasát, de ő saját késével eltérítette enyém. Kezében átfordította a fegyvert és megcélozta nyakam, de a hideg fém nem érte el testem, ugyanis kezemet földre téve toltam magam kézen állásba, így az éles fegyver csupán cipőmmel találkozott. Hátra ugorva, kezeimen támaszkodva, próbáltam egy szabadon hagyott gyenge pontot keresni.

A földhöz közel maradva indultam meg felé, gyilkos szándékommal karöltve.

Apró és gyors mozdulatokat tettem, amelyek többségét, még így is sikerült kivédenie.

Végül, mikor háta mögé kerültem elrúgtam magam a földtől, és egy nagyobb mozdulattal búcsúztattam volna fejét nyakától. Legnagyobb sajnálatomra, azonban szembe fordult, így késeink hangos csikorgással találkoztak, egészen addig, amíg el nem kapta jobb bokám, s le nem taszított annál fogva a földre.

Bal lábammal azonban átkaroltam tarkóját, s így mind ketten a földre hulltunk. Térdem és gégéje találkozot.

Keveredett bennem a vérszomj és a bosszú mámorító íze, s ez teljesen megrészegített engem. Másra már nem tudtam gondolni csakis, hogy vére elfedje bőröm minden egyes négyzetcentiét.

Késemmel az arca két oldalán sebeket ejtettem, egyet pediglen végig húztam homloka közepén.

A háttérből zajokat hallottam, amelyek csaupán tompán érzékeltem, fejem lüktetésének hála. 

- Azzonnal szálj le róla te!!- Ordított valaki, akkor még jelentéktelennek tűnő hang a háttérből.

Fejem zúgott a megerőltetéstől, majd halkan gurultam le testvéremről, s terültem el a földön nézvén a fehér mennyezetet egészen, addig amíg a tekintetem el nem homályosult a fájdalomtól s ölési kényszerem vér formájában le nem csordogált államon.

Indulataim, s érzéseim hirtelen csillapodni látszottak, majd hirtelen egy fejemre mér ütéstől - talán rúgástól - fejem hátra bicsoklot, s fekete, mély, üres íriszeim fenn akadtak.

Gondolataim lecsendesedtek, én pedig átadtam magam a hivogató sötétségnek. Hiába tudtam, hogy ébren kéne maradnom, a kíértés túl nagy volt, csak aludni akartam...

Kicsit rövid...de remélem az elején ért impulzus okkárpótoltak érte titeket, illetve mint azt észre vehettétek nem vasánap hanem ma - azaz hétfőn - tettem fel a részt, ez a valentin napnak köszönhető ugyanis gondoltam szingli társaimra - míly előzékeny is vagyok, no meg persze, ugye szerény - így ma tettem fel, ellátmány képen.

Következő rész tartalmából

Külön kiadás: Itachi múltja