- Nálam vagy, drága Sasukem.  

- Ilyen jó a tanári fizetés? - nézek rá hitetlenkedő tekintettel. - Naruto, ez egy villa.

- Örökség.- oh...

- Értem. Felhívom anyukámat, aztán megyek.- mondom feszülten, a takaróba kapaszkodva.

- Nem alszol itt? Már nagyon késő van. Örülnék neki. - Nézz rám a legjobb kiskutya tekintetével, ami hozzá teszem nagyon jól sikerült.

- Rendben.- mosolyogtam rá halványan.

***

- Szia, anya.

- Végre Sasuke már azt hittem történt veled valami.

- Nem, nincs semmi baj, egy barátomnál vagyok és az lenne a kérdés, hogy maradhatnék- e éjszakára.

- Már megint az a barát? 

-...

- Maradj, de ezt még holnap megbeszéljük, szép álmokat.

- Jó éjt.

A következő pillanatban ismerős karok ölelték át derekam és egy szőke kobak csókolta meg arcom és nyugodott le vállamon.

- Baj van?- kérdezte kedvesen, miközben lágyan simogatta csípőm.

- Nem, dehogy is.- dőltem neki, izmos mellkasának.

- Biztos?- bólintottam, mire csókolgatni kezdte állam vonalát- De biztos?- kérdezte ártatlan, kisfiús hangon.

- I-igen- pihegtem a választ, mire éreztem, hogy elvigyorodik és lejjebb haladt kulcscsontomra, mire én hátra hajtottam fejem.

Kakashi sosem csinált ilyet...ne is gondolj ilyenekre, ostoba szilva! De annyira jó...hátra nyúltam és a vállba kapaszkodtam, miközben levegőért kaptam, mikor hirtelen megharapta a kulcscsontom egy pontján. Szinte biztos, hogy be fog lilulni.

- Gah! Naruto!- nyögtem kétségbe esetten, míg ő csak kuncogott, és végig nyalt azon a ponton. Ki másztam öleléséből és sértetten, alsó ajkam harapdálva fordultam felé. - Ez még is mire volt jó?!- néztem rá vádlóm.

- Hát...- rántott magához és egyik kezével átkarolta vállaim - például ennek az előkészítésére, kicsikém.- simította le egyik kezét ágyékomra.

- Neh...- tört utat magának egy kétségbe esett suttogás, miközben emlékek sokasága árasztotta el elmém.- Ne...kérlek, ne...

- Mi a baj? Sasu! Mi a baj?!

- Kérlek ne csináld...vagyis...bocsánat...- remegtem és féltem. Annyira fáj...!

- Most miért kérsz bocsánatot? Az én hibám Sasu, tudnom kellet volna...sajnálom. Kérlek bocsáss meg.- hangja kétségbe esetten és fájdalmasan csengett.

- Mi-mih?- Néztem fel rá. - Az én hibám...erre vagyok jó...nem kéne ellenkeznem. Cs-csináld csak amit akarsz...- zokogtam fel magamban. Ő is...ő is csak egy lyuknak és egy szájnak lát. De...én...én nem karok többé így élni. Zokogásom ezúttal már a külvilág számára is hallható volt.

- Sasu! Ne mondj ilyet!! Nem csak erre vagy jó! Figyelsz rám?! Csodálatos, gyönyörű, okos és gondoskodó vagy! Szeretlek...el sem tudod képzelni mennyire.- szorított magához. - Nem érdemelek meg...tudom kicsikém...de szeretlek.- nyomott egy csókot halántékomra.- Kérlek bocsáss meg...

- Naru?-tettem egyik kezem arcára- köszönöm.- csókoltam meg orcáját, mire elpirult. Aranyos így. 

Rá mosolyogtam, mire ő ismét felvirult és egy szenvedélyes csókban részesített. 

Akarom ezt az embert, mindennél jobban...

Akarom szeretni...és akarom, hogy szeressen.

sziasztok!

Amint azt bizonyára észre vettétek kihagytam egy hetet, nos ez a félév miatt történt. Lenne egy bejelentésem is. Mostantól heti egy részt fogok posztolni, vasárnaponként.

Következő rész tartalmából 

A következő rész egy könnyedebb rész lesz, amely lassan de biztosan készít fel minket életünk egyik legnagyobb kalandjára.