Lewis csak Vasárnap este ment el a barátaival, de már Kedd reggel szomorúan ébredtem. Nem feküdt mellettem az aranyos baba pofijával, és nem karolta át a derekam. Álmában nem feküdt mellém, és nem éreztem a teste védelmező közelségét. Reggel hat órakkor az üres párnáját fürkésztem, néha megsimítottam a tenyeremmel az anyagját. Sóhajtva emeltem a tekintetem az ablak felé. A hófehér redőny apró rései közt beszűrődött a nap első sugara ami árnyékot vetített a kakaó színre festett falra. Mint minden reggel, kipattantam az ágyból és a futó ruhám után kutakodtam. Tegnap annyira elvoltam foglalva Lewis hiányával, hogy még mosni sem volt időm. A kezemben szorongattam a pólómat, így hívtam fel Lewist, aki azonnal fogadta a hívást. Köszönés helyett hosszasan ásított és morgott egyet a készülékbe.

- Szétcsíptek a szúnyogok ott a tópartján? - az ágy szélére helyeztem a testem, az egyik lábamat a fenekem alá húztam. Lewis hallkan kuncogott, hallottam, hogy lehúzza a sátor cipzárját.

- Neked is jóreggelt angyalkám. Remélem, hogy este üres volt melletted a hely - poénnak szánta, mégsem tudtam szórakoztató mosolyra húzni a számat. Ez még poénnak is rossz volt. Határozottan rossz volt. - Egyébként ha tudnád azt, hogy milyen a kilátás... - egy pillanatra megállt, elképzeltem, hogy cammogva és álmosan kimászik a sátorból és a cipőjébe teszi a meztelen lábát. - A hegy mögött pár perce bukott elő a nap. A tó vizére vetítette a narancssárga vakító színét. Tipikus napfelkelte bébi.

- Csak nem egy költő bújt el benned? - húztam szerelmes mosolyra a számat.

- A te kedvedért bármi leszek! Futni mész? - kérdezte, hiszen tökéletesen jól ismer. Határozottan bólintottam, mintha itt állna közvetlen elöttem.

- Igen. Utána beteszem a ruhákat a mosógépbe, reggelizek és kimegyek a kertbe. Ez a mai terv - feküdtem hagyat a közös ágyunkon.

- Még jó, hogy szabit vettél ki erre a hétre. Hívd át valamelyik barátnődet! - javasolt egy ötletet.

- Bettit aki Francia országban nyaral a párjával, vagy Lívet aki mindennapját a kétműszakos melónak szenteli? - nevettem el magam hallkan.

- Jogos. Most megfogtál szivem!

- Egyébként hogy aludtál, kibírható volt? - húztam le magamról a trikómat.

- Jobban aludtam volna ha este küldtél volna nekem cicis képet - ásította. A szememet forgatva őszinte mosolyra húztam a számat. Ő az én párom. Tiszta szívből szeretem minden porfikáját.

- Akkor ma este felhívlak videochaten - lehúztam a rögidnadrágomat, a telefonomat a vállammal szorítottam a fülemhez és felhúztam a futó nadrágomat.

- Ajjaj! Mire számítsak? - mély hangon elnevette magát, miközben hallottam, hogy a haverjai már felébredtek, ugyanis azt a mondatot hallottam, hogy megyek hugyozni. Ki tart velem?

- Biztos, hogy rámerjelek bízni azokra a majmokra? - sétáltam a tükör elé. Halk nevetés hagyta el az ajkait.

- Tegnap este beakartak ugrani a tóba egy szál faszban - felsóhajtott majd nevetve folytatta. - A tó tulajdonosa figyelmeztette őket, hogy ez nem nudista strand, azonnal öltözzenek fel.

- Oké! Ennyi volt! Gyere haza! - borzongtam meg a nevetestől. Lewis a barátaival beszélt, és fültanuja lettem egy éhes vagyok, menjünk zabálni. Jó, zsa zabálni! Párbeszédnek. - Szerintem menj...zabálni - nevettem el magam.

- Ez egy nagyon jó ötlet! Puszilom minden porcikádat!

- Bárcsak úgy lenne - morogtam az orrom alatt.

- Hétvégén haza megyek, és akkor nem szabadúlsz tőlem - ekkor kinyomta a hívást, a vonal megszakadt. Szerelmesen pillantottam a tükörbe, a kezemet zavartan a tarkómra simítottam.

Felkötöttem a hajam és a nappaliba sétáltam. A kanapé elött David állt egy fekete pólóban és egy zöld terepmintás nadrágban. A pólója durván a testére simúlt, a homloka fénylett a verejtéktől az arca pedig kivolt pirúlva.

- Jóreggelt. Futni voltál? - sétáltam a konyhába. David lassan bólintott, és lassan végig nézett rajtam.

- Jóreggelt! Igen. Reggel öt órakkor már kint voltam - némán bólintott, majd a kezembe vettem a narancslevet és töltöttem ki pohárba.

Fél szemmel pillantottam felé, de úgy láttam, hogy nagyon jól megtalálta a helyét a kanapén. Leült oda a kezét összekulcsolta maga elött és a NoteBookomat nyomkodta. - Elnézést. Nem kérdeztem meg, hogy szabad e - fél testtel felém fordúlt a kezével a kanapé támlájába kapaszkodott, a tetoválásokkal borított karján minden izom látszódott. Legyintettem egyett.

- Használd nyugodtan - pillantottam a NoteBookom háttérképernyőjeként beállított közös képünkre amin Lewis vigyorogva karolja át a nyakamat. - Biztos sokmindent meg szeretnél nézni - fürkésztem az arcát. Hasonlítottak. David bőre egy árnyalattal volt sötét, szinte gyönyörű halvány kreor bőre volt. Póló volt rajta, így láthattam a szépen kidolgozott tetoválásait ami a vállától egészen a kézfejéig kúszott. Láttam keresztet és angyalkát. Egy kutyát és egy zászlót is. Mintha a számára fontos dolgok ott lennének a bőrén.

- A tetoválásaimat nézed? - fordította meg a kezét, így a belső karját is alaposan megnéztem. Felhő. Felhőket ábrázolt.

- Nagyon szép. Annyira illik egymáshoz az összes - fontam keresztbe a karomat. Mindig is vonzónak találtam ha egy férfinak van tetoválása. Nekem is van egy kicsi tetoválásom amit Lewis nagyon szeret. Egy apró szivecske ami közel van a bikini vonalamhoz. Ez a magyarázat arra, hogy miért szereti annyira.

- Az első napokban a katonaságnál úgy ismerkedtünk, hogy mindenki mesélt a tetoválásairól. Egy tetoválás sokkal többet elmond az emberről mint egy hosszabb bemutatkozás.

- Átérzem - húztam szoros cofra a hajam. David végig nézett rajtam.

- Neked is van? - megvillantotta az első félmosolyát ami annyira varázslatos és őszinte volt, hogy kéztetést éreztem arra, hogy elpiruljak.

- Igen. Van - bólintottam. Nem válaszolt, csak némán bólintott. - És mit tervezel csinálni? - mosolyogtam. - Gondolom sokmindent dologra vágysz!

- Az biztos! - túrt a sötét hajába. Ez a férfi Lewis szöges ellentéte. Sokkal sármosabb. Baszki! Mintha egy rohadt parfüm reklámból szedték volna ki. - Nagyon szeretnék enni fánkot, és lángost. Meg palacsintát és mindenféle egézségtelen dolgokat - aranyosan felhúzta a szemöldökét. Létezik az, hogy ez a mozdulat heves szívdobogást váltott ki belőlem?

- Akkor jó szórakozást! Én megyek futni! - megkopogtattam a karórámat, és elindítottam rajta a lépésszámlálót. David intett, majd előre hajolt és megkereste a Google keresőt a gépen.

Harminc percet futottam. Tömbköröket futottam a ház és a környékhez közeli utcában. Azért imádom Texast, mert gyönyörű színes házak és kedves mosolygós emberek lakják. Itt mindenki köszön mindenkinek.

- Áh, szia Elisabeth! - a szomszédlány, ribanc Agatha intett nekem kamu vigyorral az arcán. Megtorpantam, kivettem a fülemből a fülhallgatót és zihálva köszöntem.

- Hogy vagy? - próbáltam kedvesen kérdezni, bár a környéken mindenki tudja, hogy minden éjszaka más férfit visz fel a közeli szórakozóhelyről.

- Nagyon jól! Ma reggel nem Lewis szexisten testvérét láttam? - ráncolta a szemöldökét. - Azok a vállak és az a széles hát....- kaccsintott, miközben az ujjai közé csavarta a hajszálát.

- Szerintem összekeverted valakivel - húztam össze a szemem barátságtalanúl.

- Szerintem ő volt! Fekete pólóban és terepmintás nadrágban volt! - nyafogott tovább.

- Basszus Agatha! A gázon hagytam a kávét! Olyan feledékeny vagyok! Pápá! - gyorsan a fülembe tettem a fülhallgatómat és hazáig futottam, bár az utolsó ötven méternél sétáltam. Nem volt kedvem ehez a ribanchoz. Zihálva csuktam be magam után az ajtót, és csípőre tett kezekkel kerestem Davidet. De olyan néma csend telepedett a nappalira, hogy arra gondoltam, hogy....elment fánkot, palacsintát és lángost enni. Hosszasan beleittam a narancslébe, majd a szobámba sétáltam és a kezembe vettem a törülközőmet.

Nem kívántam a meleg vizet, ezért langyos vízzel zuhanyoztam le. A barack illatú tusfürdőmmel alaposan megmosakodtam és megmostam a hajam.

Reggel kilenc óra környékén pólóban és rövidnadrágban ültem ki a hintaágyra. A vizes hajamat lassan szárította a nap, miközben a kávémat kortyoltam.

Egy kicsit összehúztam a szemem, hogy pontosan elraktározzam az elöttem történteket. David egy idős néninek segített átsétálni a zebrán. A kezével megállította a kocsikat, és a csuszogó néni kezét fogva lassan sétált át a zebrán. Felálltam és az arcát fürkésztem.

Őszinte mosolyra húztam a számat.

Mostmár tudtam: David nem mindennapi férfi.

És hol van még a nap hátralevő része?