A kandalló meleg fényében, a puha párnák közt feküdtem. A pocakom miatt nem tudtam az oldalamra feküdni ezért extra kényelmet alakítottam ki magamnak. A tenyeremben egy bögre teát tartottam. Szinte égette az ujjaimat, mégis melegség járta át a testemet. Minden tökéletes volt. A porcikáimat védelmezte David teste. A kezét a hasamra csúsztatta. Az ujjaival simogatta a pocakomat. Felé fordítottam a fejem. Minden olyan gyönyörű volt. Az oldalamon a férfivel akit szeretek, a babánkkal akit a szívem alatt hordoztam, igazán boldog voltam. A bögrét elvette tőlem és az asztalra csúsztatta.

- Olyan gyönyörű vagy. Nem láttam még nálad szebbet - tetszett neki, hogy a ruhám feszült a pocakomon. Az apai ösztön életre kelt benne. Minden porcikája pajzsként működött. Ő volt az uram. A férfi aki mellett biztonságot éreztem. Az ember aki minden erejével azon volt, hogy védjen engem és a babát. Az ujjainkat összekulcsoltuk. A halántékomat az arcához nyomtam. Sziszegtem ahogy a lányunk rúgott egyet. - Érezted? - cirógatta a hasamat.

- Hm...uhum - a kezem a tarkójára csúsztattam. Simogattam őt. Az ujjaimat a rövid hajába vezettem. David közelebb hajolt hozzám. Az ujjaival felhúzta a pólómat.

- Jaj de csodálatos vagy - apró puszit nyomott a bőrömre. Az arcát néztem. Mosolygott. Istenem! Olyan boldog volt! Az ajka mellett rakoncátlan mosoly vonalak húzódtak. - Annyira várlak már - sok puszit kaptam tőle. A mellem felé haladt. A kézfején kidülledtek az erek, ahogy a pólómat gyűrte. - Annyira hiányzol - nyelvével megérintette a mellbimbómat. Érzékeny voltam az érintésére. Lehunytam a szemem, a kezemmel a kezét kerestem. Megfogtam. A másik mellemre tette. Óvatos és lassú mozdulatokkal simogatta.   - Te is vágysz rám? - fölém mászott. Nem támaszkodott rám. Vigyázott a babára. Az izmos karján támaszkodott meg. A bicepszén megduzzadtak az erek. Hátra nyúlt. Megfogta a pólója szélét és könnyen lehúzta magáról. A lábamat oldalra csúsztattam. A lábam közé engedtem.

A tűz halvány fénye megvilágította az arcát és a tetoválásokkal borított hátát. Imádtam ezt a látványt. Egy erős magabiztos férfi, aki titkon ártatlan akár egy ma született bárány.

- Hm...erre van szükségem - ujjaimmal végig szántottam az izmos mellkasán. A hasán és a hasfalán. Farkasszemet néztem vele, miközben a boxerébe nyúltam. Kemény volt. Minden gondolata, vágya és érzelme az arcára volt írva. Olyan volt mint egy nyitott könyv. Megmarkoltam a férfiasságát, az ujjaimat köré fontam. Le és fel csúsztattam rajta a kezem. Ennél keményebb már nemis lehetne. Néha óvatosan megmarkoltam. A célom mégis az volt, hogy kényeztessem.

- Neked jár a kényeztetés - a fejét lehorgasztotta, a szemét kinyitotta. Imádtam nézni. Imádtam azt, hogy élvezi. Közelebb hajoltam hozzá. Nyelvemet az ajkai közt csúsztattam a szájába. Remegő kezét a bugyimba vezette. Ez így volt tökéletes. Egymást kényeztettük. Elvesztünk egy olyan pillanatban amit a gyönyör kezdete rabolt el. A mellkasa gyorsan emelkedett, az arca kipirosodott. - Elisabeth - kezével lehúzta a bugyimat. Azt akarta, hogy ne legyen rajtam. A vágy nekem sem szabott határokat. Mindent ledöntöttünk.

- Dugj meg - súgtam a fülébe. Tekintetével a hasamat fürkészte. Tudtam, hogy vigyázni fog rá. Tudtam, hogy figyelni fog. - Szükségünk van rá. Kell az orgazmus - hátra hajtottam a fejem, miközben oldalra dobta a bugyimat. Egy mozdulattal vette le magáról a nadrágot. Végig néztem a meztelen testén. Gyönyörű volt. Minden szemszögből gyönyörű volt.

- Vigyázni fogok rátok, Elisabeth - kezével a kezemet kereste. A szívére helyezte. A szemembe nézett. A lábam közt térdelt. Az egész testemben gyönyörködött. A combomhoz hajolt. Puszikkal halmozta el.

- Jó. Csak legyél már bennem - kezemmel a dögcéduláját fogtam meg. Így húztam magamhoz. Halk nevetés szakadt fel torkából, a homlokát a homlokomhoz támasztotta. Az ujjaim közé húztam a láncot. A neve ott volt a cédulába vésve. Imádtam, hogy szex közben sem veszi le. Nincsen kielégítöbb látvány egy meztelen férfinál, akinek az izmos mellkasát súrolja a nyaklánc.

Éreztem, hogy belém illeszti magát. Lassan és óvatosan csúszott belém. Teljesen. Hangos sóhaj hagyta el a torkomat. Még nem mozgott. Nem volt bátorsága hozzá.

- Ez így jó? - lehelte. - Kérlek, bébi mond, hogy jó - horgasztotta le a fejét. Lassan lökött. A háta vonalát néztem. Minden lökésnél kirajzolódtak az izmai. Az államat a vállához nyomtam, a kezem a hátára csúsztattam.

- Uh - húztam össze a szemem.

- Túl gyors? - lassabban mozgatta a csípőjét. Lassan be és ki. Hihetetlen volt, hogy mennyire vigyázott ránk.

- Igen. Ez így jó - ujjaimat a lapockájába fúrtam, miközben megremegett a lábam. A gyönyör jele a bokámtól a szívemig cikázott. Mélyen a szemébe néztem. David teste is megfeszült. Az alkarjára támaszkodott, miközben együtt jutottunk el az orgazmusig. Nem feküdt rám, mint annak idején. Nem támaszkodott rám. Vigyázott a babára.  - Köszönöm - karoltam át a tarkóját. - Szerelmem - a számmal a fülét cirógattam. Még nem húzta ki magát belőlem. A gyönyör teljes egészében elgyengítette őt.

Örökké.
Ő és én.
Örökké mindenki ellen...

- Elisabeth! - Thea néni hangos kopogása riasztott fel az álmomból. Csak akkor eszméltem fel arra, hogy sírok, amikor kinyitottam a szemem. Álmodtam. Mindent álmodtam. A pokol vigye el!

- Thea néni? - a hasamra tettem a kezem. Összeszorítottam a szám és az ajtóhoz sétáltam. A hállóingemet a hasamra húztam és lenyomtam a kilincset. - Jóreggelt - biccentettem álmosan.

- Aggódtam érted. Minden rendben? - pillantott a hasamra.

- Hm... minden a legnagyobb rendben.

Azt leszámítva, hogy volt egy gyönyörű, mégis kegyetlen álmom.

- De...mond csak - húzta össze a szemét. - Miért nem Lewis mellett alszol? - a kezét csípőre helyezte.

Próbáltam kitalálni egy hihető okot. De már a neve hallatán is öklendezni támadt kedvem.

- Lewis mellett kicsi a hely. Nem tudok kényelmesen aludni. Nemis beszélve arról, hogy Lewist mindig felébresztem az örökös vécére menésem miatt - húztam mosolyra a számat. Nem minden mosoly igazi. Közel sem az.

- Rendben drága! Várunk a reggelinél - sétált a konyhába.

- Istenem! - a falnak támaszkodtam és megtartottam a pocakomat. - Olyan gyönyörű volt - pillantottam oldalra. - Olyan igazinak tünt - szorítottam össze a szemem. - Szerelmem - súgtam a könnyeim közt. - Hiányzol. Annyira hiányzol - szorítottam össze a fogam. - Nélküled levegőt is alig kapok.

A köntösömet összehúztam a hasamon és a konyhába sétáltam. Lewis vigyorogva üdvözölt engem.

- Drágám - keze a hasam felé közelített. Hátráltam. Soha nem érintheti meg. Soha.

- Jóreggelt - hátat fordítottam neki és a szekrényhez sétáltam. Bevettem a szokásos vitaminokat és megtámaszkodtam a pult szélén.

- Hogy van az én babám?

Csak én láttam rajta a kárörvendő mosolyát. Az állarcot amit magára öltött nem tudtam széttörni. Az anyja elött megjátszotta magát. De én ismertem őt.

Nem válaszoltam, csak leültem reggelizni.

Reggeli után én mosogattam el. Hányinger kerülgetett ahogy Lewis után mosogattam el. Halk sóhaj hagyta el a számat.

Egy kibaszott börtön volt ez számomra.

Az órára pillantottam. Reggel kilenc órát mutatott. Ezelött minden olyan gyönyörű volt. Hét hónappal ezelött minden jó volt.
Imádtam a tavaszt, a reggelt és a napsütést;

- Vicces vagy! - David testén feküdtem, aki apró mosolyra húzta a száját. Küszködött a fáradság ellen. Ha én nem feküdtem volna rajta, akkor elaludt volna.

- Tudod, a pasikat jobban kimeríti a szex mint a nőket - két kezét a meztelen fenekemre csúsztatta. Felnyögtem ahogy belemarkolt. A derekára ültem és a mellkasán támaszkodtam meg. David is felült. Hozzám hajolt. Puszit nyomott az orromra, az arcomra és a homlokomra.

- Minden reggel ezt szeretném csinálni veled - simogattam a mellkasát. - Éjszaka és reggel is szeretkezni - kezemmel a farkát fogtam. Magam felé irányítottam. Két kezét a csípőmre csúsztatta. A férfiasságára húzott. Ráültem. Hangos nyögés szakadt fel a torkából.

- Megigérem neked azt, hogy ritkábban fogunk aludni - erős karját a hátamon fonta össze, miközben előre és hátra mozogtam. - Mert minden éjszaka izzadásig fogunk szeretkezni.

Ajkát a számra tapasztotta és hevesen megcsókolt.

Nem tudtam, hogy hány percre bambultam el. Talán másodpercek teltek el. Akkor eszméltem fel, amikor Thea néni fehér arccal sétált a konyhába.

- Történt valami anya? - fogta meg Lewis a vállát. A kezemet magam mellé engedtem.

Mi történt?
Daviddel történt valami?
Baj történt?
Mi történt a szerelmemmel?

Ekkor The a fia felé fordult.

- Te tudtad, hogy a testvéredet visszahívták?! - szorongatta a telefont.

- M...mi? - tettem a hasamra a kezem. Ekkor a szemembe nézett.

- Davidet visszahívták. Egy héten belül Irániába utazik. Méghozzá öt teljes évre!

Ekkor elengedtem a tányért ami a földre zuhant.

Összetört.

Ahogy az életem is.

Öt évre?

- Háborúba hívták! Az én fiamat... háborúba hívták! - sírt Thea néni.

Háború.
Vér.
Bombák.
Fegyverek.
Romok és halottak.
Húscafatok, gránát és aknamezők.
Foglyúl ejtett nők és gyerekek.
Meggyilkolt férfiak...

És öt év távolság...

A vécé felé futottam és hánytam.