Zsófi könnyeket hullajtva mond igent Nagyának, ki örömében felordít, és karjaiba kapja újdonsült menyasszonyát. Ez a jelenet eszembe juttatja az estét, mikor ezt a pillanatot én is átéltem.

A szívem a torkomban dobog, Ádám titkolózásától. Megcsapja fülemet a víz hullámzása. Ádám vigyázva rám karolja át derekamat, és vezet egyenesen a meglepetésemhez. Egyszer csak megállunk. Ádám megszabadít a szememet takaró kendőtől, és szembesít a meglepetésemmel. A barátaim egy "Meglepetés!" kiáltással lepnek meg, a szavakat nehézkesen találom. Valahogy éreztem, hogy valami ehhez hasonlóval fog meglepni a párom, mert ma ünneplem a születésnapomat, és a napom meglepő nyugodtsággal telt, ami Ádámra nem jellemző. Meglepett egy balatoni meglepetés bulival, szem előtt tartva azokat a tényezőket, amelyeket előnyben részesítek egy bulin. Mindenki itt van, aki számít, hangulatos hely. Nehézkesen találok szavakat. Szavak nélkül fejezem ki az Ádám iránti hálámat, és mélyen megcsókolom.
- Nagyon köszönöm - hálálkodok könnyes szemekkel.
- Boldog születésnapot, manó - csókol homlokon.

Pillanatok múltán bontódnak fel az alkoholos italok, és veszi át a sokkoltság helyét az élvezet. A mosoly ráfagyott az arcomra. Különképp örülök, hogy itt a Balatonon ünnepeljük a szülinapomat, mert ezen a helyen kezdődött el valami. Még ha nem is közvetlenül ezen a részen,de Ádámmal a Balaton Soundon találkoztunk egymással. Emlékezetes találkozás, a másiknak emlékezetes személlyel. És szerintem Ádám ennek fényében döntött úgy a helyszínről, ahogy. A zene hirtelen elhalkul.
- Mi történik? - kapkodom a fejemet.
- Hanna - szólal fel mögülem Ádám, mire megfordulok. - Először is, boldog születésnapot kívánok neked. Másodszor, a születésnapod előtt egy héttel, megfogalmazódott bennem egy gondolat, miszerint hol is tartok jelenleg az életemben. Karriert építettem fel, irányítom a dolgaimat, és itt vagy te is, akinek a támogatása nélkül ezek mitsem érnének. Mikor becsöppenttél az életembe, bevallom, elképzelhetetlennek tartottam a kettőnk jövőjét. Annyira hárítottál, s makacskodtál, hogy a legutolsó reményfoszlányomat is elveszítettem. Aztán, fordult a kocka, és bevallottad magadnak azt, amit én az elejétől fogva éreztem irántad. Teltek múltak a napok, hetek, hónapok, a kapcsolatunk megélt keményebb és enyhébb időszakokat is, de ezek hozzá segítettek bennünket egy kiegyensúlyozótabb kapcsolathoz. A jövőmet nem tudom, s nem is akarom elképzelni úgy, hogy te nem vagy benne Egy nő sem tartott ki ennyire mellettem, és bizonygatta hogy én is érek valamit. Szatmáry Hanna, hajlandó vagy felvenni a nevemet, és közös gyerekeket nevelni?

A szám elé kapva kezemet tör ki belőlem a zokogás. Hevesen bólogatok, és a nyakába ugrok.

Akkor lettem még biztosabb abban, hogy e mellett a férfi mellett akarom leélni az életem hátralévő részét. Jól döntöttem.

~1 hét múlva~

A magyar válogatottnak van még hátra két barátságos mérkőzése Kazahsztán és Skócia ellen. Az első meccs Kazahsztán ellen lesz, a felkészülés már javában folyik, a mérkőzés este lesz. Az új szövetségi kapitány Ádámot berakta a kezdő csapatba, aminek az illető nagyon örül, mert egy válogatott mérkőzésen játszani megtiszteltetés, másrészt az eddigi mérkőzéseken Ádám pályára küldése szerencsét hozott a csapatnak. Az edzések miatt sajnos örülök, ha Ádámot naponta egyszer láthatom. Leekens ragaszkodik hozzá, hogy a játékosokat tilos meglátogatni, nehogy elvonják a figyelmüket a gyakorlásról. Mind a kettő meccs a Groupama Arénában rendeződik meg, szóval könnyedén megoldható lesz, hogy Bianka és én is ott legyünk a meccsen, és szurkoljunk a csapatnak. Jelenleg az arcomat csinosítom ki a Magyar zászló színeivel, a Szalais mezemben feszítve. A legkisebb Szalaira is felkerült a vezetéknevével ellátott mez, s már csak rám várunk. Anya sajnos nem tud ott lenni, mert éjszakai műszakra osztották be a munkahelyén, de Ádám családjának megjelenésére feltétlenül számíthatunk. Miután elvégeztem a műveletet, egyenesen az arénába veszem az irányt. Az első sorba szól a jegyünk, így teljes figyelemmel tudom követni a meccs perceit. A csapatok bevonulnak melegíteni, majd felszólalnak a himnuszok. A saját himnuszunkat teli torokból énekeljük. Dzsudzsi címert cserél az ellenfél kapitányával, és egy hangos sípszó után a labda útra kelt egyik lábról a másikra. Aki azt hitte, hogy az első percekben semmi nem történhet, az tévedett.A 6. percben megkaptuk az első gólunkat, aminek látványára a magyar szurkolók felszisszennek, a másik szurkolótáborral ellentétben, kik hangos üdvrivalgásban tör ki. A 10. perc egy újabb gólt hozott, sajnos nem a mi számlánkra. A 21. percre Ádám egy góllal válaszol a másik két gólra, ez mély büszkeséggel tölt el. Néhány cserénk is volt az első félidőben, például Bese helyére feljött Lovrencsics, míg Ugrai helyére Németh-et rakták. Sajnálatos módon a 39. percben Kazahsztán beverte a 3. góljukat. Ezzel zárult az első félidő. A másodikban a fiúk tán egy kicsit összeszedettebben játszottak, ám Kleinhesler és Otigba beszereztek 1-1 sárga lapot. Németh a 68. percre örvendeztette meg a magyarokat egy góllal. Az állás tehát 2:3, nem a mi javunkra. Ez így maradt a meccs végéig. A mieink érthető módon le voltak sújtva az eredmény miatt, s ezen a "szurkolók" " kurva gyenge" kiabálása sem segített. Szomorúan szemezünk Ádámmal, aki csak megrázza fejét. Ilyenkor a fiúknak kell pár percnyi csend, hogy megemésszék a dolgokat. Úgy döntök, a folyosón várakozom a férjemre. Ahogy haladok az öltöző felé, felfedezni vélek egy ismeretlen szőke hajú nőt. Kétlem, hogy focista barátnő lenne, arról tudnék hiszen a focista barátnők/feleségek ismerik egymást, és jó viszonyban állnak egymással. Viszont őt most látom először. Ádám kilép az ajtón, és elsőként az ismeretlent pillantja meg helyettem.
- Adam - szólítja nevén a férjemet, furcsa akcentussal, tehát nem egy magyar származású nőről beszélünk.
- Angelina - vigyorog Ádám, és két puszival köszönti Angelina-t. - Te hogy kerülsz ide?
- Hallottam hogy játszól a mérkőzésen, és gondoltam megnézlek - flörtölget. - Németországból nem tartott semmeddig átugranom, és megnéznem az én kis csatáromat.

Csatáromat?! Ez a birtokos jelző kicsit sem tetszett a füleimnek, és ez arcomra is rendesen kiült. Megköszörülöm a torkomat, felhíván Ádám figyelmét arra a tényre, hogy én is itt vagyok, ha nem tűnt volna még fel neki. Ádám végre valahára rám figyel, és puszit ad a homlokomra.
- Kicsim, ő Angelina Heger, egy régi barátom Németországból. Mikor leigazoltam a Hoffenheim-hez és Németországba költöztem, ő segített beilleszkedni - mutat be Ádám. - Angelina, ő a feleségem Hanna, és ez a kis pöttöm pedig a lányunk, Bianka.
- Örülök - erőltettek az arcomra egy halovány mosolyt. - Mehetünk? Bia kicsit már rosszul viseli ezt a zsivalyt.
- Oh, igen persze - simít végig kislánya arcán. - Nincs kedved átjönni hozzánk, Angelina?
- Ha már így megkérdezted, lenne. A hotelbe egyébként is ráérek még visszamenni.

Remek. Nem elég, hogy egy olyan férfival flörtölget, akinek nem mellesleg felesége van, még képes befurakodni hozzánk. Bár Ádám hívta meg, de simán mondhatott volna egy nemet is...Annak jobban örültem volna. Mivel a drágalátos Angelina taxival jött idáig, kénytelen voltam egy kocsiba ülni vele, és hallgatni a csacsogását. Hálát adtam a magasságos égnek hogy megérkeztünk, már szétrobbant a fejem. Első dolgom volt hogy Biát ágyba dugjam, majd megmossam az arcomat. Az emeleten vízhangzott Angelina vinnyogása, szóval a fejfájásom mértéke növekedni látszott. Bármennyire sincs kedvem Angelina társaságát élvezni, illetlenség és kockázatos lenne vele hagyni a férjemet. Angelina és Ádám egy pohár bor kíséretében mulatják az időt a konyhában. Letelepszem Szalai mellé, és puszit adok az arcára, sugallva Angelina-nak, hogy ő itt bizony hiába flörtöl Ádámmal, amíg én itt vagyok, elsüllyedhet a föld alá. Ádám egy pillanatra kimegy a konyhából, mert egy fontos hívást kapott, így egyedül maradtam Angelina-val.
- Na és, meddig maradsz? - faggatozóm.
- A Skócia elleni meccs után terveztem vissza menni Németországba, mert szólít a munka, de annyi Playboy modell van, simán betehetnek valakit a helyemre. Úgyhogy addig, ameddig ti - villan meg hófehér fogsora, ami szinte megcsillan.
- Tehát Playboy modell vagy... hmm - hümmögök. - Érdekes. Meglepő, hogy ilyen régóta jóban vagytok Ádámmal. A férjem minden barátját ismerem, sőt nagyrészük az esküvőnkön is ott volt. Tulajdonképpen, rólad még említést sem tett.
- Értem. Tudod, Adam a kiköltözésekor nagyon elveszett volt, csak én voltam neki. Az összes meccsre kijártam, ha maga alatt volt, én feltudtam vidítani. Az édesanyja elhívott magukkal a nyaralójukba is - nevet fel.
- Szuper - vicsorgok.
- De ha már a meglepő dolgoknál tartunk, tudod még mi a meglepő? - könyököl a pultra. - Hogy Adam egy ilyen túlontúl átlagos nő mellett állapodott meg, mint te. Ő tipikusan az a férfi, akinek a modellek a zsánerei.
- Sok minden megváltozhatott azóta - mondom rezzenéstelen arcal.

A szőkeség szólásra nyitotta száját, de Ádám visszatértével a szó párbajt én nyertem meg. Angelina vissza varázsolta az arcára az angyali vigyorát(vagy vicsorát, kinek mi), én meg jelzem Ádámnak, hogy szerintem Angelina-nak mennie kéne már. Ádám természetesen felajánlotta hogy hazaviszi, de Angelina valamely okból kifolyólag ellenkezett. Nyilvánvalóan nem bántam. Én elvonultam fürödni, majd következett Ádám. Befekszünk hűn szeretett ágyunkba, Ádám átdobja karját derekamon. Meglepően hamar nyomott el az álom.

A reggelem egy telefonhívással kezdődik. Nem régiben nyílt egy új fánkozó a belvárosban, s Csilla szerint itt az ideje, hogy kipróbáljuk. Jelenleg is ott várakozunk a rendelésünkre. Ekkor egy ismerős személy sétál be az ajtón.

Lia. De egy pillanatra azt hittem, rosszul látok. Nem az a Lia nézett vissza rám, akit megszoktam. Fáradékonynak, leamortizálódottnak, a mivoltjáról nem tudónak látom. Nyugtalanít a látványa, és nem azért amiért azelőtt. Lehetséges, hogy tényleg leukémiás?

- Elmenjünk? - súg oda nekem Csilla.
- Nem kell - szólok. - Azt állítja, leukémiás.
- Leukémiás? - vonja fel szemöldökét megdöbbenve.
- Ádám szerint egy szavát sem kéne elhinnem neki, de rettegek attól hogy igazat mond, megpróbálja helyrehozni amit elrontott, én meg nemes egyszerűséggel hátat fordítok neki...
- A mostani állapotából ítélve, könnyen lehet hogy igazat mond. Évek teltek el, nem haragudhattok rá örökké. Haragudni könnyen lehet bárkire, a megbocsátás az igazi feladat.

Ebben a szituációban a legkevésbé sem tudom mit kéne tennem, mindenki mást és mást mond. Teljesen magamra vagyok utalva, a döntés az én kezemben. Csak nem mindegy, miképp hozok döntéseket. Lia ábrázata az elmémbe égett. Mikor haza érkezem, az üres lakás fogad. Ádám edzésen futkos, Bia Vilivel és Vikivel ment egy játszóházba. Úgy döntök, utána nézek a leukémia tüneteinek, veszíteni semmit nem veszítek vele.

Gyengeség, fáradékonyság, stimmel. A leukémia tünetei között többek közt az is szerepelt, amit Lián felfedezni véltem. Arra leszek figyelmes, hogy a könnyek patakszerűen folynak le az arcomon, a torkom összeszorul, a fejem hangosabban zúg mint eddig bármikor. Egy pillanatig sem gondolkoztam azon, mit is fogok tenni. Sebesen kocsiba ugrok, és Lia címére sietek. Illemhez méltóan bekopogok. Lia a ramatyabbnál is ramatyabb állapotban nyitott ajtót. Fehér akár a meszelt fal, reszket, az orra vörös, a vállán furcsa foltokat, elszíneződéseket látni. Nagyot nyelek, s a nyakába borulok.
- Úgy sajnálom - szipogok, majd elengedem őt.
- Nem kell - mosolyodik el haloványan.
- Az orvos mit mond?
- Ha jól haladok a kezelésekkel, és be is válnak, talán egy évet kihúzhatok. De erre nem sok esélyt látnak.
- Lesz abból másfél is, nem csak egy - vigasztalom.

Lia kedvét a közös kedvencünkkel, egy meleg teával próbálom feldobni. Örömmel látom, hogy ez most sem változott. Ahogy azt is, hogy a betegsége tudatában képes ilyen szélesen, és őszintén mosolyogni. Szörnyű, ami vele történik. El sem tudom képzelni, mi zajlik az ő fejében, és mit érezhetett akkor, amikor szembesítették a rossz hírrel. Ahogy a teánkat iszogatjuk, és beszélgetünk, úgy érzem mintha visszakaptam volna azt a Liát, akivel felnőttem. Sőt, talán el sem veszítettem.
- Ádám nagyon haragszik rám? - kérdi félve.
- Kibukott rád, de hidd el, meg fog enyhülni - mosolygok. - Több időre lesz szüksége, de megfog.
- Sajnálom, amit veletek tettem, komolyan. Nem is értem, hová tettem az eszemet... Féltékeny voltam rád, mert neked mindened megvan, és...
- Lia - szakítom félbe. - Tekintsük meg nem történtnek, jó? Most csak az a fontos, hogy meggyógyulj.

Szótlanul elmosolyodik. Ebben a pillanatban üzenetem érkezik.

Ádám: Vége az edzésnek, foglaltattam asztalt egy étteremben 20.00 órára. ❤

Az órára pillantok, ami fél hatot mutat. Még haza is kell érnem, ezért elbúcsúzom Liától. Jó érzés újra beszélgetni Liával, és nem azzal törődni, mit tett, vagy miért tette. Ismét az egykori legjobb barátnők voltunk, akik le sem tagadhatnák a régi ismeretségüket. Hazaérkezvén megpillantom Ádám, illetve az öccse autóját. Önmagukat nem meghazudtoló módon Fifáznak a nappaliban, Viki pedig a térdein lovacskáztatja a lányomat. Elmotyogok egy sziasztokot, és puszit adok Ádám arcára, aki ezt a gesztust most nem értékeli, mondván hogy koncentrálnia kell, nehogy elverje az öccse az ő játékában. Erre csak egy szemforgatás a válaszom. Biához sétálok, s kiemelem Viki kezéből.
- Szia, hercegnőm - puszilgatom szét puha arcocskáját. - Tudod hogy hiányoztál anyának? Nagyon - nagyon.  Jól viselkedett?
- Egy igazi kis angyalka volt - somolyog Viki.
- Kivéve, mikor megdobott egy kiskisfiút labdával, mert megakarta ölelni - kuncog Vili.
- Anyja - lánya - röhög a férjem.
- De vicces kedvében van valaki - öltöm ki a nyelvem Ádámra úgy, hogy ő azt nem látja.

Nagyon örülök annak, hogy Ádám szerint is fontos, hogy legyen időnk egymásra. Amióta Bianka megszületett, s úgy igazán beindult Ádám karrierje, alig jut időnk egymásra. És ez a házasság végéhez is vezethetne. Elégedetten méregetem magam a tükörben, végig simítok a fekete, testemhez hozzásimuló ruhámon. A begöndörített hajam lokniait gondosan elrendezgetem, s ezennel késznek nyilvánítom magamat. Ugyan ez elmondható a páromról, aki farmer és fehér ing kombinációban a nappaliban várakozik rám. Elismerésül füttyent egyet, majd egy puszit kapok az arcomra. Bianka Viliékkel marad továbbra is, a vacsora után elmegyünk érte.

Tele hassal vesszük az irányt Ádám családjához. A vacsora kettesben kellőképpen feloldott, de egész idő alatt nyomasztott valami. A titkolózás Ádám előtt idegesít, emellett tartok attól, hogy mit szól majd. Lehet őrjöngeni fog, és minden erejével azon lesz, hogy a véleményemet megváltoztassa. A vacsora közben már terveztem megemlíteni, de nem akartam elrontani a romantikus idillt. A szótlanságom szemet szúrt Ádámnak.
- Valami baj van? - faggat.
- Valami olyasmi - sóhajtok fel. - Ne legyél ideges, oké?
- Miért lennék ideges? - nevet.
- Mert amit most mondani fogok, tudom, nem fog tetszeni. De nem akarok előtted titkolózni.
- Kicsim, bökd már ki!
- Találkoztam ma Liával. És szerintem tényleg leukémiás.

Sziasztoook! :) Új résszel érkeztem, amihez várom a kommenteket! Legyen jó hétvégétek. :)
Szerintetek mit fog szólni Ádám? Hanna két tűz közé kerül?