Kipihenten, a nap indító teámmal ülök ki a teraszra, és élvezem azt a kevés napsütést, ami 2018 februárja felé közeledve még úgy ahogy D vitaminnal látja el a pólusaimat. Az elolvadóban, nap fényben gyöngyödző hó, vászonra való. Aprókat kortyolgatok a hűn szeretett italomba, majd amikor egy csepp sem maradt a bögrémben, bevánszorgok a tágas konyhánkba, amely az egyik kedvenc részem Ádám otthonában. Már rutinosan mozgok itt, bár ennyi idő elteltével nem is csoda. Az időnk nagy részét a kezdetektől fogva itt töltöttük, elzárva a világtól. Tisztán emlékszem rá, eleinte mennyire elvoltam veszve ebben a nagy házban. Hozzá voltam szokva az én kis szerény, 2 szoba, 1 fürdőszoba, egy kisebb konyha, egy nagyságra pont megfelelő nappali és terasz lakásomhoz. Ádám háza jóval túlnőtte az enyémet. Mostanra jobban kiigazodom itt, mint bárki más. A családunk másik két tagja még most is a lóbőrt húzza, pedig lassacskán az óra mutató eléri a 8 órát. Megunom az egy helyben ücsörgést, és SMS - t küldök Csillának, akiből kinézem, hogy reggel 6 óta talpon van a lemerülhetetlen energiája miatt. A mázlista...

Hanna: Fent vagy már?
Csilla: Már hogy a fenébe ne? 😏
Hanna: Akkor jó...Boldogíts, mert kezdem azt érezni, hogy egy fűszál is érdekesebb mint ez a reggel.
Csilla: Mi van azzal az egocentrikus mamlasszal?
Hanna: Még most is alszik...
Csilla:  Hideg vizet a fejére!
Hanna: Egy minta feleség ilyet nem csinál...😂😂
Csilla: Te mióta vagy az?
Hanna: Igazad lehet...de azért bekaphatod! 🖕

Huncut vigyorral az arcomon sasszézok el a szunnyadó férjemhez, egy pohár vízzel, és hogy nehogy utat engedjünk egy megfázásnak, ügyeltem arra hogy a víz langyos legyen. Röhögve öntöm a nyakába.

- Baszdmeg! - káromkodik hangosan. - Normális vagy?!
- Jó reggelt szerelmem! - vigyorgok szélesen, és vizes hajába túrok.
- Szép reggel, tényleg - morog. - Mi értelme volt ennek?
- Unatkoztam na - görbül le alsó ajkam. - Csillához menj panaszkodni, ő adta az ötletet.
- Ki gondolná - forgatja meg szemeit, de a szája sarkában látszik a felfelé görbülő vigyora. - Nem jössz ide mellém?
- Kösz, kihagyom - kacagok. - Kivéve, ha átöltözől.
- Hát jó, ha magadtól nem jössz... - majd megrántván karomat, beránt maga mellé, és átázott ruháival rám nehezedik.
- Szállj már le rólam, Szalai - nyöszörgök.
- Miért? Úgy élvezem - kuncog.
- Beleáll az a hülye könyököd a hátamba! - nevetek.
- Többször nem hallgatsz Csillára?
- Nem, megígérem. De mostmár komolyan tehénykedj le rólam...

Ádámnak köszönhetően az én ruhámon is akadtak vizes részek. Az említett elégedetten nézi a remek művét. Zavarodottság nélkül veszem le a vizes felsőmet, ami alatt egy szimpla toppot viselek. A vele szemben érzett gátlásaimat már réges rég legyőztem, mára már gond nélkül veszem a bátorságot, hogy előtte vetkőzzek le. Egy fekete, szürke feliratos pulcsit veszek fel, egy hozzá passzoló fekete nadrággal.

Ahogy méregetem magam a tükörben,  két kar fonódik a derekam köré, és egy fej furakodik a nyakhajlatomba.
- Szerintem vissza kéne feküdnünk, és semmit sem csinálni - dörmög álmosan.
- Csábító ajánlat, de ezt valaki kétlem hogy értékelné - utalok Biankára.
- Fárasztó szülőnek lenni - állapítja meg, majd felcsördül a mobilja.

Magára is hagyom őt, s benézek a Szalai - Szatmáry  család legkisebb tagjához. Bianka éberen, türelmetlenül ugrál a kiságyában. Nevetve kiemelem onnan, és egy puszit nyomok az arcára.
- Mi a helyzet angyalka? - gügyögök. - Éhes vagy?

Ő csak nagyokat pislog rám. Visszatérek a konyhába, immáron Bianka társaságában. Elkezdek tejet melegíteni, majd rizst is hozzá adom. Az elkészült kisadag tejberízst egy kistálba öntöm, a tetejére fahéjat szórok. Úgy néz ki, Biankának bejött ez a reggeli, mert a végére szinte az egész tányér üres lett, amire nem igazán van példa. Ádám is csatlakozik hozzánk, és egy arcra puszival köszönti lányát.
- Balázs hívott - közli. - Buli lesz nála, este 8-ra kell ott lennünk.
- Akkor délután keresnem kell valakit, aki vigyázna Biankára...
- Már előtted járok. Az imént hívtam fel anyát, hogy mit csinál este. Azt mondta semmit, szóval szívesen vigyázna Biára.
- Akkor jó - mosolyodok el.

Őszintén szólva picit örülök ennek a bulinak, mert egy részem nem volt hajlandó lemondani a szabadságáról. Szülőként némiképp korlátok közé kell szorítanom a dolgaimat, és tudnom kell, mikor lehet ellazulnom. Hatalmas megkönnyebülés számomra, hogy ilyen szülőkkel áldotta meg a sors Ádámot, és ilyen szülővel engem. Ha ők nem lennének, bizonyára nehézkes lenne az életünk. Nem is tudom, mit tennék olyankor. Bianka fészkelődni kezd a kis etetőszékében.
- Gyere apához - veszi kézbe csillogó szemekkel Ádám. - Asszem' itt szükség lesz egy peluscserére...
- Hajrá, apuka! - veregetem meg a férjem vállát kuncogva.

Ebben a pillanatban csörrent fel a telefonom, "Bátyus❤" névvel a kijelzőén.
-  Sziamiaa - szólok nyávogos hangon.
- Ezt a dobhártyaszaggató nyávogást mellőzd, légyszíves - röhög. - Na de azért hívtalak, hogy megkérdezzem mit csináltok a hétvégén.
- Egyenlőre még semmit - válaszolok.
- Akkor most fogsz. Mondtam neked, hogy megfogom kérni Zsófi kezét. Ezt most szombaton szeretném megtenni, egy vacsora után, amire várlak titeket.
- Még jó, hogy ott leszünk - örülök. - Jöttök este Balázs bulijára?
- Ez kérdés volt?
- Jogos.

Időközben Ádám is leért. Értetlenül néz rám. Csak eltátogom hogy Nagyá az, mire ő kikapja a mobilt a kezemből.
- Csá, kisgyerek - veszi át a másik beszélgető fél szerepét. - Na mi a pálya?
- Hé, épp beszélgettünk - mordulok fel.

Ő lazán fecseg tovább. Ahelyett hogy tovább várakoznék arra, hogy visszakapom a telefont, lemondok a dologról mert két Ádám időtlen időkig képes beszélni, pláne egymással. Helyette célba veszem a gardróbomat, a ma esti bulira szánt ruhámat keresgélve.

XXX

Este 6 múlott pár perccel, de én már teljes harci díszben rendezgetek a konyhában, bár úgy gondolom, Annának nem jelent gondot a házunkban való kiigazodás, hisz eleve  sok időt töltött itt, most pedig még többet, mióta unokája van. Egy fekete, kicsit buggyós inget veszek fel, egy  bőrhatású nadrággal, és egy fekete magassarkút.
- Kicsim! - szólít az emeletről a férjem.

Játékosan megforgatom a szemeimet, és a segítségére indulok. Döntésképtelenül néz rám, egy kék inggel és fehér inggel a kezében. Határozottan a fehér ingre mutatok, amit miután felvesz, begombolok de nem teljesen.
- Imádlak - jutalmaz meg egy szájra puszival. - Anyuék még nem jöttek meg?

Nemlegesen megrázom a fejem. Addig is kihasználjuk az időnket, és annyi percet töltünk a lányunkkal, amennyit csak tudunk. Nem tudok eljátszani a gondolattal, hogy éjfél után is még Balázs buliján lazulgassak, közben Anna és Vilmos foglalkoznak a lányommal az anyja helyett. Persze ők ezen annyit nem problémáznak mint én, mert Bianka az egyetlen unokájuk, de ezen egy szülő nyilvánvalóan emészti magát, méghozzá nagyon is. Ekkor betoppan Anna és Vilmos, kinek kezében pár játék van, amit minden bizonnyal náluk hagytunk, mikor legutoljára az eredeti Szalai rezidencián jártunk. Két - két puszival köszöntöm a párom szüleit.
- Érezzétek magatokat nagyon jól, gyerekek - mosolyog Anna.
- Köszönjük hogy vigyáztok Biára - mosolygok.
- Oh, ugyan már - legyint Vilmos. - Ha az unokánkról van szó, bármikor.

Némileg megnyugodva, de kisebb lelkiismeret furdalással indulok el Ádámmal az oldalamon Balázs bulijára. A háza előtt álló autók számából ítélve, egy szűkebb baráti kört hívhatott meg.

Aha, nagyon elhittem.

Balázs kihasználta otthonának hatalmas belső terét, és megmerem kockáztatni, hogy az egész magyar válogatottat meghívta. A házigazda nagy örömmel ölel magához.
- Érezzétek otthon magatokat - majd a konyhája felé biccent. - Ott tudtok magatoknak piát kérni, a nappalimban meg találtok kaját, ha éhesek lennétek.

Bólintva tudomásul vesszük, és a pia állomáshoz vesszük az irányt.
- Mit kérsz, kincsem? - kérdi Ádám.
- Egy alkohol mentes Pina Colada-t - határozom el.

A pultos nyomban elkészíti nekem, Ádám a sör mellett dönt. Hirtelen két láb öleli körbe derekamat, és egy hosszú barna haj vetődik az arcom elé. Elveszítem az egyensúlyomat, de szerencsére sikerül visszanyernem.
- Sziaaaa! - visít a fülembe Zsófi.
- Először is, szállj le rólam - teljesíti a kérésem, megfordulok, s jó erősen a karjaimba vonom. - Sziaaa!
- Szia Szala - pacsizik le a férjemmel.
- Hol van az urad? - érdeklődik Ádám.
- Bent a nappaliban Nagy Dominikkal. Nem jöttök oda?
- Dehogynem - válaszol Ádám, majd engem karon húzva követi Zsófit.

Egy látszólag Nagyával egy idős sráccal találkozunk, akinek felettébb csibészes a mosolya. Valószínűleg ő is a Magyar Válogatottnak a tagja, mert Ádámmal egy pacsival üdvözlik, és "Tesónak" becézik egymást.
- Ő a feleségem, Hanna - mutat be Ádám.
- Akkor te vagy az a híres Hanna, akiről Szala megállás nélkül képes áradozni - nevet Dominik. - Nagy Dominik, nagyon örülök.
- Szalai Hanna, én is örülök hogy találkoztunk.
- Megértem mit látsz benne Szala - mér végig elismerően Dominik.
- Ezt most úgy veszem, hogy nem láttam - méregeti szúrós szemekkel Dominikot Nagyá. - Ő a fogadott húgom, kisgyerek.
- Ti nem egyidősek vagytok? - nézek értetlenül a "bátyámra".

- De igen - válaszol Nagyá helyett Dominik. - Csak Nagyá feszelegni akar, és azt hiszi hogy egy olasz dzsigoló amiért Olaszországban focizik.

A "dzsigoló" elnevezés kis kacajt vált ki belőlem. Nagyá sértődötten hátat fordít a társaságunknak, ami még jobban megnevetett.

XXX

Jelenleg Petrával, Priskin Tamás feleségével koktélozgatunk a teraszon. Nagyon jól megértjük egymást, hiszen mindketten lányos édesanyják vagyunk, és az ő lánya Lia mindössze csak 2 évvel idősebb. Később Zsóka, Németh Krisztián párja csatlakozik hozzánk.
- Olyan fura érzésem van - sóhajt fel Petra. - Újabban nagyon elhanyagolom Liát. A munkáim felhalmozódtak, és Patti vigyáz rá állandóan. Pedig azt hittem javulni fognak a körülmények, miután Tomi ide igazolt a Ferencvároshoz...
- Nekem sem tetszik, hogy otthon kellett hagynom Biát - húzom el a számat. - Rosszul érzem magam, hogy Ádám szülei vannak vele, a saját szülei helyett.
- Ilyenkor örülök, hogy nincs gyerekem - neveti el magát Zsóka, majd a nagy hangzavarra mindhárman a tömeg felé kapjuk a fejünket. - Ühm, Dani mit csinál?

A Ferencváros nagymackója az asztalon táncol, kezében egy pohár sörrel, a válogatott egyik himnuszává vált zenéjére, "A nézését meg a járását" - ra. Az említett focista torka szakadtából üvölti a sorokat, a tömeggel együtt. Nevetve megrázom a fejemet, majd a lányokkal úgy döntünk, ideje lesz bejönnünk az időközben hideg időről. A szememmel vadul keresgélem a férjem, meg is látom egy első látásra velem egyidős férfi társaságában. Nem zavarom, nem akarok piócának tűnni, inkább a pultnál támaszkodom. Kis idő múlva, a férfi, akivel Ádám beszélgetett, mellém csapódik.
- Tévedek, vagy te vagy Ádi felesége - villanja meg 1000W-os vigyorát.
- Nem tévedsz - tűrök a fülem mögé pár hajtincset. - Honnan jöttél rá?
- Itt szinte mindenkit láttam már, és tudom kinek a kie. Ellenben téged sehol sem láttalak, és eszembe jutott,  hogy Szala említette egy nap húsz alkalommal a feleségét... Volt egy megérzésem, te lehetsz az.
- Jók a megérzéseid - kacsintok. - Szalai Hanna.
- Ugrai Roland - fedi fel kilétét.

Az elkövetkezendő perceket vele töltöm el. Úgy ítélem meg, egészen jófej és barátságos ez az Ugrai Roland...Nekem kicsit túl közvetlen, de ki tudja. Jól áll neki ez a közvetlenség, ez egyértelmű!

Sziasztoook! :)

Itt a legújabb rész, várom a véleményeiteket!
Jó hosszú hétvégét, és további szép napot! 😘💕