Túl vagyunk már két tárgyaláson, a bíróság elmondása szerint még egyetlen tárgyalás, és meghozzák a végleges ítéletet. Jól leplezem, de rettentően rettegek. Nem akarom, és nem is tudom elengedni Mátét. Emellet félek, hogy a távozása Biankában is nyomott hagyna. Úgy szeretik egymást, mintha édestestvérek lennének. Máté az igazán óvó bátyj szerepét tölti már be Bia életében. Sajnos a mérleg egyenlőre Bianka szülei felé billen, pedig mindenről beszámoltam, egy apró részletet nem hagytam ki. Még azt is kifejtettem, hogy Liának milyen élete volt a szüleivel, de az észérveim nem használtak. Már csak a csoda segíthet rajtunk. Gondolatmenetemből a csengő zökkentett ki. A meglepődöttségtől egy hang nem jön ki a torkomon, mikor meglátom ki áll az ajtó mögött.
- Feri? - döbbenek meg Lia apját látva.
- Szervusz, Hanna - sóhajt. - Rabolhatnám pár percre az idődet?
- Gyere be - invitálom be az otthonomba.
- Ha nem bánod, nem tenném. Csak elhoztam ezt a pendrive-ot, amin minden rajta van, amivel megnyerhetitek a pert.
- Hogy? - kérdezek vissza összezavartan. - Ti nem azt akarjátok hogy...
- Csak Katalin akarja - szakít félbe. - Nézd, ennek a kisfiúnak nem szabad tudnia a létezésünkről, érted? Tönkre menne lelkileg, és nem akarok még egy ilyen gyermek életében szerepet vállalni. Katalin ezt még nem látja, mert számára nincs fontosabb annál, hogy elérje amit akar. Nem számít mit tesz tönkre. Ez esetben kit.
- Nem tudom mit mondjak - habogok.
- Hallgasd meg, és a következő tárgyaláson nyomd a bírónő kezébe. Hiszek benne, hogy Mátét neked fogják ítélni.
- Köszönöm. Félre ismertem magát.
- Tegezz, kérlek - somolyog. - Nagyon köszönöm neked és édesanyádnak is, hogy a lányom mellett voltatok a hátralévő életében. Nélkületek megölte volna magát.
- Honnan tudod, hogy mi ápoltuk őt? - lepődöm meg.
- Nem volt olyan rossz kapcsolatunk, sőt. Miután letettem az italt, mondhatni újjá született. Minden héten többször felhívtam, és beszéltem vele. Csak arról áradozott, hogy mennyire boldog, amiért visszakapott benneteket. Fontosak voltatok neki.

Némi könnycsepp is megcsillan szemem sarkában. Jó érzés hallani és a tudatomba vésni, hogy Lia számára tényleg mi voltunk a nagybetűs CSALÁD. Feri kinézetileg, és emberileg is változott az alkohol letevése következtében. Sokkal inkább megmutatkozik az a Kajtár Ferenc, akit többször kellett volna látni. Feri sietősen hagyja el a ház területét. Első dolgom az, hogy a Pendrive-ot bedugom a laptopomba, és megnyitom a fájlt. Lia néz velem szembe.

Szia, te aki ezt a videót nézed.
Remélem egy olyan személy vagy, aki érintett a videóm témájában, amire most ki is térnék. Előszőr is, sok erőt kellett összegyűjtenem ahhoz, hogy ideüljek, és elmeséljem életem legmeghatározóbb történetét, mely egy lányról szól, akinek az életét nem más tette tönkre és keserítette meg, mint a saját édesanyja. A lány folyton megfelelésikényszerben szenvedett, mert az anyja állandó jelleggel a fejéhez vágta, hogy egy semmitérő szarkupac, amiért nem akarja azt tenni, amit az anyja elvárt tőle. A lány rengeteget zokogott emiatt, és az öngyilkosság gondolata is opcióként szolgált a fejében. Ez a lány én volnék, ha még nem jöttél volna rá. Az egyetlen mentsváram Hanna volt, a legjobb barátnőm és egyben a legcsodásabb ember, akivel valaha is találkoztam. Ebből kifolyólag azt akarom, hogy ugyan olyan támasza legyen az én kis titkomnak, akit a pocakomban őrzök, amilyen nekem is volt, ha nem jobb. Így van, gyermekem fog születni. Egy kisfiú, akinek már a neve is ismert. Máté. Amikor majd Mátéról mindenki tudomást szerez, beleértve az anyámat is, mindenáron akadályozzátok meg, hogy Mátét megkaparintsa. Ő jobb életet érdemel, még pedig Hanna családtagjaként. Ez lenne hát a kérésem, amit remélhetőleg teljesíteni is fogsz. Köszönöm. Végül, hogyha véletlenül Hanna vagy, neked is mondanék valamit. Nincs rá szó amivel leírhatnám, mennyire szeretlek téged. Te leszel a legmegfelelőbb édesanya Máténak. Vigyázz rá, és szeresd őt.

Keresem a szavakat, de nehezen találom őket. Mondhatni, kifogytam belőlük. Ennyi döbbenet és meglepődöttség során nem is csoda. Rohadtul hiányzik ez a lány, még így is hogy egy időre elvesztette a barátságomat. Bianka huppan le mellém, nagy szemeivel vizslatja az elefánt könnyeimet.
- Mami, mi a baj? - mászik a nyakamba. - Olyan sokat síjsz mostanában...
- Mami túlságosan is érzékeny - somolygok haloványan. - De te mindig itt vagy, hogy feldobj.
- Szejetlek, mami - szorít erősen.
- Én is szeretlek - puszilgatom szét illatos arcocskáját.

Épp ekkor toppan be Csilla, aki a megható pillanatunkat látva ölel minket magához. A szuszt is kinyomja belőlem, de nem teszem szóvá, mert ez csak egy tipikus Csilla mozzanat. A kislányom azonban annál inkább szóvá teszi, és kibújik az öleléskoszorúnkból, mondván hogy Máté odafent várja hogy segítsen neki berendezni a Barbie palotáját. Amint biztonságossá válik a terep, egyből eldarálom a dolgokat Csillának, aki látszólag nem tud követni, és lassabb tempót követel.
- Máté felügyelete a tiétek lesz, ez már borítékolható - vigyorog Csilla. - Ádám itthon lesz már aznap?
- Elvileg igen, holnap már érkezik - mesélem boldogsággal a hangomban.
- És a babák? - szélesedik a vigyora. - Mikor bújnak már ki végre?
- Már nincs sok hátra - virulok. - 2 hét, max 3 . De ha már babákról beszélünk, hogy halad a babakreálás?
- Terhes vagyok - közli sipákolva, mire én úgyszint sipákolva a nyakába ugrok.
- Halkabban! - kiabál le a két törpe.
- Ezt nem hiszem el Csilla, gratulálok! -  vigyorgok. - Viktor mit szólt hozzá?
- Majd kiugrott a bőréből. Felhívta Ádámot és közölte vele, hogy vár rájuk jó sok házipálinka...
- Tipikus - forgatom a szemem játékosan. - Fiút vagy lányt szeretnétek?
- Erről még nem beszéltünk, mert elég friss az egész. Felőlünk lehet kétnemű is, csak legyen egészséges.

Egyetértve bólogatok. Ez a hír feldobta a napomat. Csilla is végre beléphet az édesanyák körébe. Megérett már az anyaságra, és háttérbe helyezte a komolytalanságát. Jó anya lesz majd, ezt biztosan tudom. Bár, a türelme nagyon is véges. Úgyhogy, előre féltem a kis utódot.

Jaj, gyere már!

Mikor száll már le?

Bianka, abba hagyhatnád már a táncikálást körülöttem...

Ádám érkezését nálam csak a gyerekeink várják jobban. Bianka az apja hiányát rettentő rosszul viseli, órákat tud sírni utána. Ilyenkor csakis kizárólag az apukája nyugodt beszéde tudja csillapítani a zokogását. A szívem hasad meg ezekben a pillanatokban, de ehhez valahogy hozzá kell szoknom, mert Ádám munkája megköveteli ezt.
- Anya, mikor jön már apa? - faggat Máté.
- Mindjárt - nyugtatom.

A jóslatom beigazolódott. A repülőgép leszállópályára érkezik. Megszorítom mindkét gyermekem kezét, és lélegzetvisszafojtva várom, mikor is fog leszállni a gépről a férjem. Bianka és Máté ugrálnak mellettem. Amikor Ádám a poggyászával elindul felénk, a kezeim közül kiszakad két kis kéz, s egyenesen az ő irányába rohannak a kezek tulajdonosai. Ádám körbe öleli mindkettőjüket, majd engem vesz célba. Ahogy az lenni szokott, nem tudok uralkodni magamon, és az ajkaira tapadok a gyerekeink előtt.

Imádom az ajkai ízét.
Imádom, hogy a haja tökéletesen beállítja reggelente.
Imádom ezt a férfit, teljes valójában.

Nem tudom eléggé kifejezni neki a csókommal és ölelesemmel, mennyire hiányzott ő nekem. Nincs rá szó, amivel ezt leírhatnám. Minden egyes búcsúzás egyre fájóbb, a találkozások pedig egyre jobbak és jobbak lesznek.
- Így hiányoztam, édesem? - kacag rajtam.
- Nagyon - mosolygok.

Ádám cuccait bepakolván a kocsi hátuljába, hazaindulunk, ahol a frissen főzött ebéd vár bennünket. Ezekért a percekért szeretek leginkább családanya lenni. A családom megeszi az általam készített ételt, majd egy jót beszélgetünk a férjemmel, miközben a háttérben a gyerekeink egyik közös játékukat bűvőlik. Sajnos ezek nem sokszor adatnak meg a foci miatt, de amikor ez megtörténhet, a vigyort lekaparni nem lehet az arcomról. Megérkezvén Ádámot máris kisajátítja a lánya, és felrángatja Barbie babákkal játszani.

Ilyen hát a lányos apák élete. Olyan dolgokat is meg kell tenniük a lányuk kedvéért, amire eddig még csak nem is gondoltak.

Mikor végre visszakapom Ádámot, behúzom őt a hálószobánkba. Kívánom őt, rettentő módon. Lassan szabadítom meg a felsőtestét takaró anyagtól, illetve nadrágjától. Szemeim hosszasan elidőznek az előttem álló férfin. Még biztosabbá válik, hogy én vagyok a legszerencsésebb nő a földön, amiért egy ilyen férfi áll mellettem.

Aki megvéd.
Aki megbecsül.
Aki feltétel nélkül szeret.
Akire bármikor számíthatok.
Egyszóval, ő.

Hosszas feledkezésem közepette puha ajkat érzek a nyakam felületén. Jólesően felfönyögök, és lábaimmal kapaszkodom meg a dereka körül. Ádám ledönt az ágyra, és óvatosan fölém emelkedik, s lassan belém csúszik. Lassú tempóval jár bennem, elvégre vigyázni kell a kis pocaklakóinkra.  Zihálok, a homlokomon verejtékcseppek gyöngyöznek. Ujjaim hajában kalandoznak el, ez kis morgást vált ki a haj tulajdonosától. Ádám ajkai arcom körvonalát csókolja körbe, majd áttér a hasamra. Az alhasam megfeszül, egyik sóhajom követi a másikat.
- Ádám - ejtem ki nevét.
- Hmm - hümmög.
- Értesz te a kínzáshoz, Szalai - harapok alsó ajkamba.
- Főleg a tiédhez - tér vissza az ajkaimhoz.

Itt az ideje, hogy én is bevessem a kínzási trükkjeimet. Fordítok a helyzetünkön, ezáltal én kerülök felülre. Vonaglani kezdek, Ádám mellkasát csókokkal lepem el. Ádám hangosan felnyög, ebbe kissé belepirosodom. Még most sem sikerült hozzászoknom, hogy ilyen hatással vagyok rá. Én, a kis szürkeegér. Féloldalasan elmosolyodom, és a füléhez hajolok.
- Mit érzel, Szalai - susogom fülébe.
- Mindjárt szétdurranok - mondja egy nagy nyögés kíséretében.

- Ez volt ám az üdvözlés - nevet mellettem kifeküdve Ádám. - Ezt minden hazajövetelemre be kell iktatnunk.
- Álmodozz csak, királyfim - kuncogok.- Esetleg, ha jófiú leszel.
- Én mindig az vagyok - vigyorog.
- Ezzel a kijelentéssel nagyon is vitatkoznék, Szalai - csípek az oldalába.
- Most miért ? - kerül újra fölém. - Mivel cáfolná a kijelentésemet, asszonyom?
- Szállj le rólam - gurulok ki alóla, és felkapom a földön hevert ruháimat. - Túl nagy a csönd. Szerintem ezek eltörtek valamit, és most direkt csendben vannak.
- Mindig a legrosszabbat feltételezed róluk...
- Mert az egyikük a te véredet örökölte...
- Jogos, jogos - kuncog, és ő is magára kap ezt - azt.

A feltételezésem szerencsémre nem bizonyult igaznak. Máté és Bianka nagyobb csendben és nyugalomban nem is játszhattak volna a kertünkben. Természetesen a látványt megörökítem a mobilommal. Tevékenységemet ölelő karok zavarják meg. Egyáltalán nem bántam. Megfordulok Ádám karjai között, és egy csókban részesítem.
- Úgy szeretlek - döntöm homlokomat övének.
- Én is szeretlek - puszilja meg orrom hegyét.

A tárgyalás napja

A  legutolsó eset, hogy mi belépünk a bíróság termébe. Legalábbis, merem remélni. Mindenki itt van, aki a támogatását nekünk ígérte. Anya, Ádám szülei és testvérei, Csilla és Viktor, Roli, akinek a jelenléte egy elég szúros tüske Ádám szemében. Balázs, és persze Zsófi és Ádám. Az én családom. Katalin egyedül érkezik, úgy tűnik Feri véglegesen kiszállt az ügyből. A bíró behivat minket, ezennel a tárgyalás kezdetét veheti.
- Kíván még valaki valamit mondani?- teszi fel a nagy kérdést a bíró.
- Én, bíróúr - pattanok fel  helyemről, a pendrive-al az ujjaim között. - Ezen a pendrive-on egy hangüzenet van, Liától. Kérem hallgassa meg, mielőtt még meghozná a végleges ítéletet.

Lia hangja zeng a teremben. Katalin arcán látni a mély megdöbbenést, és remény vesztettséget. Talán, ezzel megnyerjük a pert, és fellélegezhetünk végre. Mikor a felvételnek vége szakad, a bíró feláll, és kihírdeti az ítéletét.