Nem tudom mit tegyek, mondjak, vagy gondoljak, mikor meglátom Lia édesanyját az ajtóban. Nem mondanám, hogy őszinte vendégszeretettel tudnám fogadni őt, hiszen nem túl jó érzések és emlékek kötnek ehhez a nőhöz. Katalin egy végtelenül konok, önző nő, akinek a lánya bármit tett, nem tudott megfelelni neki. Lia még ha nem is tette szóvá, látszott hogy van benne némi megfelelési kényszer az anyjával kapcsolatban. Kettejük kapcsolata zavaros, és rideg lett Lia halála napjáig. Amióta csak az eszemet tudom veszekedtek, kritizálták a másikat. Elmérgesedett anya - lánya viszony.
- Katalin? - lepődöm meg látványosan.
- Hanna - biccent. - Szánnál rám pár percet?
- Hogyne - állok el az útból.

Feltűnően elidőzik a lányomon, illetve az imént megjelenő férjemen. Katalin soha nem titkolta, hogy nem vagyok a szíve csücske. Jó párszor hangoztatta, hogy szerinte sosem fogok felnőni, és nem leszek képes arra, hogy családot alapíthassak. Most mégis itt vagyok egy csodálatos kislánnyal, aki minden tettével bearanyozza az életem, és egy úgyszint csodálatos férjel, akinek ezer hála sem lenne elég.
- Menjetek fel - tátogom neki, mire ő gyorsan felmegy az emeletre Biankával.
- Megleptél, Hanna - ereszt felém Katalin egy elismerést, amire eddig még nem volt példa. - Szép családod van.
- Köszönöm - nyögöm ki sokkolt állapotban.
- Megkaptad Lia levelét? - kérdi, mire én bólintok. - Akkor bizonyára tudsz az unokám létezéséről. Örökbe fogadtátok már?
- Igen, már szépen be is rendeztük neki a szobáját - mondom.
- Hogy őszinte legyek, pont az ellenkezőjében reménykedtem. Így még nehezebb lesz tudatnom veled, hogy nem kell Máté gondját viselned a következőkben.
- Tessék? Ezt nem igazán értem - ugrik szemöldököm az egekbe.
- Máténak itt vagyunk mi, a családja. Minket illet, nem pedig azt a nőt, akire az anyja felelőtlenül rábízta.
- Lássuk hogy jól értem e. Elakarjátok tőlünk venni Mátét?!
- Szó sincs elvételről. Máté az unokánk. A felügyeleti jog egyértelműen a legközelebbi rokonáé.
- Nem várhatjátok el tőlem, hogy lemondjak róla. Ha az emlékezetem nem csal, a lányotok gondját sem viseltétek tisztességesen. Ennek fényében nem gondolnám, hogy a legjobb döntés lenne rátok bízni Mátét.
- Azt hiszed, lehet ebbe beleszólásod? - nevet fel Katalin. - Máté alig pár napja lakik nálad, és már azt hiszed, hogy bármi közöd van hozzá? Megnevettetsz, drága Hannám. Ha szép szóval nem megy, kénytelen vagyok bíróság elé vinni az ügyet, és tárgyalásokra járni a nyilvánvaló tényért, miszerint Máté másnál nem élhet, csak nálunk!
- Állok elébe. Nem engedem, hogy egy újabb embert tegyetek tönkre.
- Vigyázz mit mondasz - sziszeg Katalin.

Ezennel távozik. Alaposan fel ment bennem a pumpa... Minden követ megmozgatok, hogy Máté velünk maradhasson, ahogy azt Lia szerette volna. Az ajtócsapódásra a családom tagjai is felfigyelnek, perceken belül már körülöttem nyüzsögnek.
- Gyerekek, menjetek fel a szobába egy kicsit, jó? - kérem őket. - Beszélni szeretnék apával.

Máté bólogat, majd megfogva húga kezét visszamennek az eredeti kiinduló helyükhöz.
- Mi történt? - fogja tenyerébe arcomat Ádám.
- Lia szülei Mátét akarják - csuklik el a hangom. - Bírásághoz fordulnak, ha nem adjuk át nekik a felügyeleti jogot.
- Shh - ölel magához. - Nem fogom hagyni hogy elvegyék. Megszerezzük a legjobb ügyvédet, de ne idegeskedj. Árt a babáknak.
- Máté tönkre fog menni, ha hozzájuk kerül - potyognak a könnyeim. - De ők a nagyszülei Ádám, a legésszerűbb döntés az lenne, ha nekik ítélnék a felügyeleti jogokat.
- Ugyanakkor azt is szemelőtt kell tartaniuk, hogy Máté nem egy tárgy, amit egyik kézről a másikba adnak. Ráadásul, ha elmondod mi mindent tettek Liával, esélytelen a győzedelmük. Nyugodj meg, életem. Minden rendben lesz, és Mátét nem viszik innen sehová sem. Max a holt testünkön keresztül.
- Úgy legyen - sóhajtok fel. - Szőrnyen fogom majd magam érezni, ha meg kell válnom Mátétól. Annyira a szívemhez nőtt, mintha már a saját gyermekem lenne.
- Mert az is - mosolyog Ádám. - Jobb édesanyát nem is kívánhatott volna nálad.
- Jaj, fogd már be - tapasztom be egy rövid puszival Ádám száját. - Szeretlek, Szalai Ádám.
- Ezt szeretem hallani -mosolyog. - Én is szeretlek, Hanna.

Katalin betartotta az ígéretét. Az eljövetele utáni első nap levelet kaptunk a Megyei Bíróságtól Máté ügyében. Mindeközben a válogatott túl esett két meccsen, és visszatérhetnek a klubjukhoz, beleértve Ádámot is. Az illető nem érezte helyesnek a Hoffenheim-hez való visszatérését, mert szerinte mellettem a helye. Nem tagadom, sokkal nyugodtabb lennék ha mellettem lenne az első tárgyaláson, amelynek az ideje vészesen közeledik, de a marasztalásával lehetséges, hogy a jövőjével, és a klubban betöltő szerepével játszadoznék. Tehát Ádám Németországban van, én meg itt maradtam Magyarországon, hogy megküzdjek a ránk váró nehézségekkel. Igyekszem minél jobb alakítást nyújtani a gyerekek előtt, hogy semmit ne érzékeljenek a belső összeomlásomból. Legbelül ezer milliónyi súlyt érzek magamon, és segítségért kiáltozom. Bekebelez a félelem, a bizonytalanság, a rettegés a gondolattól, hogy Mátét elveszik tőlem. Csilla tartja bennem a lelket, a többi barátunkkal együtt. Nagyá óránként hívogatna ha tehetné Olaszországból, Dzsudzsi kihasználja az itthon töltött idejét és minden egyes nap meglátogat, nem hagyva hogy feladjam, és a padlóra zuhanjak. Hazudnék ha azt mondanám, nem fordult meg a fejemben ennek az egésznek a feladása, bármilyen fájó és szörnyű is ezt kijelenteni. Egyszerűen, túl sokszor kellett harcolnom mindenért, és mindenkiért. Egy idő után már úgy érzem, kezdek végtelenül belefáradni ebbe. De az éltet és buzdít, hogy Máté sorsáról van  szó. A 4 éves fiú rendkívűl belopta magát a szívembe a pajkos humorával, és az édesanyjára hasonlító vonásaival. Ugyan ezt elmondhatom Ádámról is, aki mindig is vágyott egy fiúra, még ha a lányt is hallottam a szájából. Rögtön kettőt is kapott, ha számba vesszük a megnem született Szalai porontyot, akinek mostanában kellene majd kibújnia a kis lánytestvérével együtt. Egyre izgatottabbak és boldogabbak vagyunk, és ez szerencsémre árnyékba helyezi az aggódalmat és a félelmet. Gondolatmenetemet egy férfi kiáltás szakította meg, amelyet ezer közül is felismernék.
- Roli? - lepődöm meg az érkezett férfit látva.
- Ne haragudj amiért ilyen váratlanul betoppantam - mosolyog haloványan.-Tudtál hatni Szalára?
- Attól tartok, el kell fogadnod hogy a barátságotoknak így lesz vége - húzom a számat. - Ádám nagyon makacs, és mély sérelmet okoztunk neki. Nekem megbocsájtott, de akárhányszor vitázunk, állandóan a szememre hányja. De ha lecsillapodnak a kedélyek, és rendezőik az ügyünk, még egyszer megpróbálok beszélni vele.
- Milyen ügy? - kérdezi kíváncsian. - Bocs a kérdésért.
- Ez egy elég hosszú sztori.
- Van időm - foglal helyen egyik fotelünkben. - Szeretném helyrehozni a dolgokat, és újra mindkettőtök barátja lenni. És az egyik legjobb lépés amivel kezdhetek, hogy meghallgatlak.
- Volt egy barátnőm Lia, aki leukémiában szenvedett - kezdem a mesélést. - 4 évvel a halála előtt szült egy Máté nevű kisfiút, akit mi nem régiben örökbe fogadtunk. Lia szülei el akarják tőlünk venni, de ezt nem engedhetjük, mert abból a lehető legnagyobb katasztrófa sülne ki. Lia életét is teljesen tönkretették, elmérgesedetté vált a kapcsolatuk. Bíróságra vitték az ügyet.
- Mikor lesz az első tárgyalás? - faggat.
- Jövőhét kedd - válaszolok.
- Ott leszek, hogy támogassalak benneteket - jelenti ki határozottsággal hangjában.
- Sajnos max. engem. Ádámnak vissza kellett mennie a Hoffenheim-hez, emiatt nem tud ott lenni velem.
- Itt egy újabb ok, hogy jöjjek. Nem ártana, ha lenne valaki melletted aznap.
- Lesznek elegen, de jól esne, ha te is ott lennél - mosolyodom el.

Meglepő, de mintha egy szempillantás alatt feledtem volna el Ugrai Roland tettét, és nyújtottam volna felé a tisztalap kártyát. Bár, én mindig is ilyen voltam, és úgy tűnik, ez a tulajdonságom halálom napjáig megmarad. Könnyen megbocsájtok, ám olykor nehezen felejtek. De ha az ember megérdemli a megbocsájtásomat, akkor megérdemli. Nem haragudhatok örök életen keresztül bárkire, az depresszióhoz vezetne.

XXX

Hosszas könyörgés után sikerül ágyba dugnom a gyerekeket. Az esték nálunk egyetlen szóval jellemezhetőek igazán: Kriminális. Máté estére teljesen felpörög, és végtelen számú spongyabob részt néz meg, ami elől csak egy valami képes elrángatni, mégpedig a csokoládé. Amint azt elnyammogja, a fürdőszoba felé terelem az úgyszint csokoládéval lekenyerezett Biankával együtt. A kis nőszemély néha olyan hisztiket képes lerendezni a fürdés miatt, hogy olyankor legszívesebben leordítanám a fejét, de megfogadtam, hogy nem leszek az a mindenért ordibálós anya, akitől a gyerekei félnek, és nem mernek majd elmenni valahova az én megkérdezésem nélkül. Fürdés után Bianka egyből kidőlt, de Máté továbbra sem bújt be a takarója alá. Felajánlottam egy ráadás Spongyabob részt a lefekvésért cserébe. Ahogy mindkét gyerek álomba szenderült, megragadtam a mobilomat, és tárcsáztam Ádám telefonszámát.
- Szia, baba - szól fáradt hangján Ádám.
- Ilyen fárasztó az edzés? - vonom le következtetésemet.
- Van hova felzárkozni, maradjunk ennyiben - mondja. - Gyerekek?
- Máté az előbb aludt el, Bianka meg jóval előtte. Hiányzol nekik. Főleg Biankának. Az egyik itthon maradt pólódat ölelgeti alvás közben.
- Nem sokat kell már kibírnunk. A nyár felét itthon töltöm, és mindjárt itt a június - vigasztal.
- Már alig várom - sütöm le a szemem.- Túl akarok lenni ezen az egész bíróság mizérián. Csak mondják ki hogy Máténak nálunk van a helye, és hagyjuk magunk mögött az egészet.
- Bárcsak én is ott lehetnék majd, amikor Lia anyja jelenetet rendez majd, amikor nekünk ítélik Mátét.
- Nem fogja annyiban hagyni, Ádám. Az nő veszélyesebb és erőszakosabb mint gondolnád.
-

Miért romlott meg Liával a kapcsolata, egyébként? - érdeklődik Ádám.
- Tulajdonképpen, Katalin úgy ahogy van formálgatni kezdte Liát az ő képmására. Balettoznia kellett, amit ő nem mellesleg gyűlölt, a haját minden hónapban egyszer vágatták, rikító sminket viselt. Mondhatni egy tini ribancot kreált belőle. Miután Lia betöltötte a 18-at, úgy döntött megszökik otthonról, és hozzánk költözik egy időre, amíg együtt nem találunk egy albérletet magunknak. Anyám akkoriban még nem ilyen volt mint most, és jóban voltak Katalinnal, természetesen felhívta őt hogy a lánya nálunk bújkál előle. Azután Katalin és Lia veszekedtek egymással, Katalin már pofozta is őt - mesélem.
- Atya Úr Isten - sóhajt Ádám. - És az apja? Nem akart segíteni Liának?
- Feri az alkohol szerelmese volt, úgyhogx ezekből a vitákból semmit sem sejtett, mert addigra bealudt. Józan állapotában meg éppen a nyugodtabb pillanataikat élték.
- Megáll az eszem...Úgy néz ki, Liának jobb sorsa lett így hogy...
- Ne is folytasd - szakítom félbe. - Jobb ezt nem kijelenteni.

A tárgyalás napja

Megfagy bennem a vér, a tárgyalóterem rendkívűl rémisztő. Balázs egy pillanatra sem mozdul el mellőlem, ha kell, lelket önt belém. Rám is fér ezekben a percekben. A remény utolsó szikráját is kezdem elveszíteni, talán titkon el is veszítettem. A folyóson ülve várakozunk, hogy megkezdődhessék az első tárgyalás. Az ilyen ügyekben a bíróság több tárgyalást is elrendel általában, mert egy gyermek jövőjéről van szó. Alapos átgondolást igényel. Ebben a pillanatban érkeznek meg Lia szülei,  ügyvédükkel az oldalukon. Nem sokkal később a bíró is besétál, s ezennel a tárgyalás is elkezdődhetett.