Nem tudom, mit mondhatnék, gondoljak, tegyek. Egyszerre érzek örömöt a születendő gyermekem miatt, valamint fájdalmat és mérget Lia elvesztése miatt. Nem bírom elhinni, hogy ez megtörténhetett. Lia orvosa azt mondta, hogy Lia jól van, és egy igazi harcos. Erre ez történik. Bizonyára Lia kérte arra az orvost, hogy ezt mondja, nehogy aggódjak. Ez Liára vallna. De akkor is... Ádám karjaiban tör rám a hangos zokogás, ami fokozatosan vált csúnyábbá, hangosabbá. Ő csitítgat, de semmit nem ér el vele. A szűnni nem akaró sírásom betöltötte a kórház üres várótermét. Ádám mellkasának döntöm fejem, és pólójának puha anyagát markolászom. Leperegnek előttem az emlékek, amiket Liával éltem meg. Az óvodai évek, amikor nem voltunk hajlandóak aludni a délutáni alváson, és tátogtunk egymásnak. Az iskolai éveink, mikor Lia sokat csücsült az igazgatóiban, én meg próbáltam minél jobb színben feltűntetni őt, hogy ne kapjon kemény büntetést. Bármit is követett el, nem feledem a barátságát. Ő volt az az ember, akiért szó szerint tűzbe mentem volna, mert annyit jelentett nekem. Ő a testvérem volt.
- Shh - csitít Ádám.
- Haza kell mennen - nézek fel rá könnyes szemekkel.
- Veled tartok.
- Ne. Ezt egyedül kell végig csinálnom, és neked is van elrendezni valód itt.
- Sajnálom kincsem - puszilja homlokom. - Mostmár nem szenved tovább, ez vigasztaljon téged.

Magyarország felé tartó járaton azon elmélkedem, mihez is kezdjek most. Liának csak én maradtam, mert a szülei elfordultak tőle. Kétlem hogy tudnának a betegségéről. Nehéz hetek lesznek, de Lia megérdemel egy hozzá méltó búcsúztatást. Örültem volna, hogy ő és Bianka még jobban megismerik egymást. Liának sajnos nem adatott meg az élete alatt az anyaság, de tudom jól, régóta dédelgetett álma hogy anya lehessen. És ha már a saját gyermekével nem, az enyémmel foglalkozhasson. Leszállásunk után nem a lakásomhoz vettük az irányt, hanem Liáéhoz. Az ajtó zárva volt, de a táskámban ott bújkált a ház kulcsának másolata. Belépve a házba, szívfacsaró érzés fog el, ami újabb sírásra kényszerít. Minden képhez, bútorhoz emlékek kötnek. Az emeletre menvén Lia szobájába indulok. A falon ott áll egy kép, amin épp egymást ölelve, vigyorogva nézünk a kamerába. Ez nagyon jellemez minket, valamint kettőnk kapcsolatát. Annyira elidőzök azon a képen, hogy semmit nem érzékelek Bianka szólongatásából.
- Anya - pillant fel rám. - Mit csinájsz?
- Semmit, kicsim - törlöm le gyorsan a könnyeim.

Annyiban hagyja a dolgot, szerencsémre. Úgy döntök, ideje elhagyni Kajtár Liliána lakását, megkezdve az elengedését. Még mindig nem az én házam a cél, anyához megyek. Szükségem van a vigasztalására. Otthon lelem őt, szomorú ábrázattal. A lányaként szerette Liát, elvégre a lány a nap 24 órájából huszat nálunk töltött, és anya akkor is tárt karokkal várta őt, mikor Lia átvert Ádámot és engem. Ő hitt benne, hogy Liában még ott lakozik az a lány, akit oly nagyon szeret. Megölelem őt, percekig állunk így. Bianka még most sem érti, mi történik most körülötte, de nem is annyira foglalkoztatja. Lehuppant a szőnyegre, és nézett valamit a tévében. Anyával a konyhában telepedünk le, egy - egy bögre nyugtató hatással bíró teát iszogatva.
- Alig bírom elhinni - szipog anya.
- Hát én sem - sütöm le szemem. - Inkább hazudott, csak ne keljen aggódnunk miatta...
- Ez pont ő rá vall - mondjuk egyszerre anyával.
- Felhívtam a szüleit - meséli anya. - Kati össze van törve, beszélni alig tudott a sírástól. Feri meg hát...Kati szerint befordulva ül a fotelben egész nap, és bámulja a falat.
- Nem csoda, a lányuk volt. De nem értem, miért fordultak el tőle.
- Liának voltak zűrősebb időszakai, ezt te is tudod. Bizonyára ezért.
- Ez okozott neki egy mély sebet - emlékszem vissza a hetekre, amikor Lia magába fordulva emésztette magát a kapcsolatuk megszakadása után.
- Szerették őt, hidd el - kortyol egyet a teájába anya. - De a sors így hozta.
- De mi legalább vissza találtunk egymáshoz - mosolygok haloványan.

Anya is elereszt egy halvány mosolyt. Ugye bár a mi viszonyunk sem volt felhőtlen, hasonló szituációt éltem át mint Lia, de apa halála után a kapcsolatunk 180 fokos fordulatott tett, és egymás támogatásával találtunk újra egymásra. Azóta újra azt érzem, hogy van egy anyám. Viszont, sajnos apával nem tudtam helyrehozni a dolgainkat, emiatt pedig még most érzek némi bűntudatot. Megérdelmeltünk volna egy szép véget, ahogy az anyával is történt.

~2 hét elteltével~

2 hét telt el Lia halála óta. Túlestünk a temetésén, amely az egyik legnehezebb és legfájóbb 1 óra volt. Sokan emlékeztünk meg róla, jó páran búcsúztató beszédet is mondtunk. Párszor eltört bennem a mécses, de eszembe jutott az, hogy Lia alaposan leosztana az elmúlt napok sírásaiért, így megálljt parancsoltam a könnyzáporomnak. Legnagyobb meglepetésemre, a férjem is meglátogatott, mert az igazgató egy hétre haza küldött egytől egyig minden játékost, beleértve Ádámot is. Nem mondhatnám, hogy sok időt tudunk együtt lenni, a lánya teljesen birtokolja őt, és egy hatalmas hisztit csap le, ha az apja akár egy félmásodpercre is magára hagyja. Jelenleg egy családi vacsorára készülődünk, ami a Szalai családnál rendeződik meg. Anya is ott lesz, Anna ragaszkodott hozzá. Tehát tökéletes az alkalom ahhoz, hogy bejelentsük az érkező Szalai babát, aki egyébként szépen fejlődik, legalábbis az orvos állítása szerint. Jelentkeztek rajtam az ismerős jelek, például a dupla annyi evés, amely szokásommá vált a terhességem idejében. Elég feltűnő egy szokás, mert nap mint nap anyánál ebédeltem, aki árgus szemekkel figyeli az ebédelésemet. Gondolom furcsál egy s mást, csak nem meri szóvá tenni. Mivel egy sima családi vacsorára vagyunk hivatalosak, ezért a ruha választást nem túlozom el. Egy átlagos fekete pólót veszek fel, amit a hosszúsága miatt alapjáraton preferálok, de most megkötöm elől. Egy fehér, térdnél kiszaggatott farmernadrágot préselek magamra, és a kedvenc fehér Converse cipőm sem maradhatott el a lábaimról. Késznek nyilvánítva magam lesasszézok a nappaliba, ahol már a szintén készen álló férjem vár, lábánál a cumiját szívogató Biankával.
Egyet bólintva adom Ádám tudomására, hogy felőlem indulhatunk Szalaiékhoz. Nagyon kíváncsi vagyok a család reakciójára, mert nem csak Ádám noszogatott ezzel a baba üggyel. Anya is vágyik egy másik unokára, illetve Anna sem rest hangoztatni, hogy bővülhetne már ez a család, és hogy Biankának milyen jót tenne egy kistestvér, aki megtanítaná egyes dolgokra. Semmi kétségem sincs ezzel kapcsolatban, csupán nem álltam készen ismét anya lenni, és 9 hónapon keresztül kihordani a babámat. De most már annál inkább érzem biztosnak magamat, és bátran kimondhatom: Jöhet az a Szalai baba!

Megérkezve a férjem családjának házához, az egyik felemet félelem öntötte el, míg a másik izgatottá vált. Anya Annával borozgatott, Csaba a fotelben ülve valami sportújságot bújt, Vili és Berci a Fifát bűvőlték, akikhez meggyőződésem szerint a szerelmem is csatlakozni fog. Viki és Zsani pedig értetlenül bámulják a képernyőt, ahogyan én is tettem pár éve. Azóta tiszta profi lettem a foci témában. Az érkezésünkre mindenki felkapja fejét. Elsőként Anna ugrik a nyakunkba, hisz ő drukkolt nekünk a legjobban. Egyből az asztalhoz terel mindenkit, akár egy tyúkanyó a kiscsibéit. Az asztalon gyümölcsleves fogad, mi láttán a szemeim felcsillannak. Két tányérral is befaltam belőle. A második fogás überelte az elsőt. Hiába, a rántott húsnak és rizsnek nincs párja. És ha ez még nem lenne elég, Tiramisu-t is "erőszakoltam" a pocakomba. Ádám félmosollyal rám néz, kérdő tekintettel.
- Bejelenteni valónk van - jelentem ki, majd felállok az asztaltól. Ádám követi a tettem.
- Úgy érezzük, hogy minden helyre jött, aminek helyre kellett jönnie. Azt hittük, ennél boldogabbak nem lehetünk. De valami, pontosabban valaki tetézte az örömünket. Hanna babát vár.

Nagy lett az öröm hirtelen. Vili pezsgőért rohant, Anna és anya pityeregve borultak a nyakamba. Csaba férfiasan kezet ráz fiával, és megveregeti a hátát. Az érkező Szalai a legjobb családba fog születni, ez kétségtelen.

Összehúzom magamon az Ádámtól kapott dzsekit. Zsanival és Vikivel kijöttünk a teraszra beszélgetni, és mivel van egy kis szél, elcsórtam Ádámtól a dzsekijét.

Olyan jó férfi parfüm illata van...

- Hanna, te honnan tudtad, hogy kész vagy hozzámenni Ádámhoz? - tesz fel egy váratlan kérdést Viki.
- Egyszerűen csak érzed, legbelül - válaszolok. - Miért?
- Vili mostanában furcsán viselkedik. Ha rákérdezek merre jár, zavartan válaszol. Több órára is eltűnik. A minap meg egy barátnőm meglátta, hogy egy ékszer üzletben vásárolt. Gyűrűket nézegetett.
- Meg akarja kérni a kezed? - tátja el száját Zsani.
- Lehetséges, nem tudom. Ahogy azt se, hogy mihez kezdjek. Szeretem őt, de bizonytalan vagyok abban, hogy elmerem e kötelezni magam valaki mellett.
- Jól gondold át és mérlegeld a döntésedet. Ne azért mondj neki igent, mert megijedsz - tanácsolom.
- Nem szednél ki valamit Ádámból, kérlek? - kéri Viki. - Ádám Vili legfőbb bizalmasa, mindent elmond neki. Szedd ki belőle, mire készül Vili.
- Megpróbálhatom, de nem ígérhetek semmit. Ádám nagyon tud titkolózni, nehezen lehet megpuhítani.

XXX

- Köszönjük az isteni vacsorát, Anna - ölelem magamhoz a világ legjobb anyósát.
- Szóra sem érdemes, kicsim. Köszönöm, hogy megint megbocsájtottál a fiamnak.
- Nem tudok haragudni rá - pillantok Ádámra, aki épp Bercitől búcsúzkodik. - Ő a lányom apja. És elkövetheti a legnagyobb baromságot a világon, szeretni fogom.
- Jaaj - ragad karjaiba Anna.

Hazaérkezve első dolgom az volt, hogy lezuhanyzom, majd pizsamába öltözöm. Megvárom Ádámot, közben azon agyalok, hogyan törjem meg őt.

Férfiből van. Nem bír ellen állni a szex gondolatának...

Ádám befekszik mellém, s én egyből támadásba lendülök. Nyakát kezdem el csókolgatni, ez sóhajokat vált ki belőle. Lovagló ülésben helyezkedem el a derekán, majd alsó ajkamba harapok látva a levegő kapkodó Szalait.
- Ne csigázz tovább - kapkod levegő után.
- Egyetlen feltétellel - hajolok hozzá. - Miben mesterkedik az idősebb öcséd?
- Mi? - értetlenkedik.
- Jól hallottad.
- Felejtsd el - szed le magáról meglepően gyorsan. - Lakat van a számon, és ezt üzenem Vikinek is.
- Legalább nekem áruld el - meredek rá kidüllesztett szemekkel.
- Nem lehet szívem - csíp bele az almácskámba.

Morcosan hátat fordítok neki, ő kiengesztelésképpen átkarolva a derekamat közelebb visz magához, és egy csomó puszit ad a nyakhajlatomba. Elmosolyodom, és el is nyom az álom.

Reggel arra ébredek, hogy zajong valaki odalent. Egészen pontosan valakik. Ádám még mindig mellettem alszik, szóval nem ő az. Rémület tölt el, hátha valakik betörtek hozzánk. Erősen bökdösöm Ádám oldalát, hogy felébredjen.
- Mi van már? - szól mérgesen a kellemetlen reggeli ébresztője miatt.
- Vannak valakik odalent - mondom félve.
- Várj itt - kel ki az ágyból, és halkan lefelé indul.

Pár perc múlva Ádám röhögését hallom, ez megkönnyebbűléssel tölt el, és bátran megyek a hangok irányába. Dzsudzsi áll a nappalink küszöbén, egy csinos lánnyal az oldalán.
- Te voltál a mi kis betörőnk? - nevetek.
- Olyasmi - mondja zavartan nevetgélve. - Bemutatnám neked a barátnőmet, Fábián Lillát.
- Hello, Szalai Hanna - nyújtom kezem a középhosszú barna hajjal megáldott, kedves arcú lány felé.
- Fábián Lilla, örvendek a találkozásnak - mosolyog Lilla. - Sokat hallottam már rólad, és a kislányotokról, Biankáról.

Az említett ebben a pillanatban mászik le a lépcsőfokokon, minek láttán erős szívinfarktus kerülget. Amióta elsajátította a járás művészetét, valamint rájött arra, hogy egészen könnyedén ki tud mászni a kiságyából, gyakran gondolkodom azon, hogy nem ártana majd szívgyógyszert szednem.
- Gyere apához - veszi fel a földről Ádám Biankát. - Anyádra ráhozod a frászt az ilyen műveleteiddel, tudod?