Hogy mit forgat ez a Dzsudzsi fiú a fejében, azt én még egyenlőre nem sejtem. Ám mégis felvillanyozóan hat rám a pillanat izgalmas heve. Ahogy közeledünk a Hősök tere felé, egyre izgatottabb leszek. Megérkezvén Balázs úri emberek módjára nyitja ki nekem az ajtót. Egy hatalmas nagy színpad áll a tér közepén, viszont rajtunk kivűl egy árva lélek nincs itt, ezt elég gyanúsnak vélem.
- Mi folyik itt? - kérdezem a csapatkapitányt.
- Lakat a számon - nevet Balázs. - Majd meglátod.
- Megőrjítesz, komolyan mondom - nevetek.

Leszáll egy helikopter a színpad közepére. A szívem megáll egy pillanatra, mikor meglátom ki száll ki belőle. Ádám. Nevetve megrázom fejemet, és sebesen futni kezdek felé. Lábaimat dereka köré kulcsolva ugrom a nyakába. Az adrenalin szintem a tetőfokára hág, a pulzusom a tetőt csapdossa. Nem bírom elhinni, hogy újra érinthetem őt, s nem telefonon keresztül hallhatom mély hangját, amitől még most is libabőrőssé válok. A jelenléte ugyan azt a hatást váltja ki rajtam, mint a legelején. Kell egy kis idő, mire az agyamig ténylegesen eljutott, hogy mi is történt ebben a pár másodpercnyi minutumban.
- Jól van, kismajom - kuncog Ádám, mire én csattanos pofonnal jutalmazom a háta közepét.
- Nem hiszem el, hogy itt vagy - motyogom a nyakába.
- Pedig tényleg - simogatja a hátamat.
- Meddig maradsz? - kérdem félve.
- Nehezen, de kikönyörögtem 1 hónapot - közli boldogan.

Mondanom sem kell, jobban örülük a hírnek, mint majom a farkának. A férjem egyből a lányunkat célozza meg. Melegség tölti el a szívemet, látván apát és lányát. Ádám kicsit feldobja a levegőbe Biankát, amit a kis  pöttöm kacagásokkal élvez ki.

XXX

Mi más lehet a legjobb mód arra, hogy megünnepeljük Ádám hazaérkezését, ha nem egy kisebb buli, csupán a jó barátokkal? Szeretem ezeket az úgymond "bulikat", mert tényleg a közeli barátokkal ülünk össze iszogatni nálunk. Egészen más hangulatban telnek mint egy házibuli, ahol tömegnyomor van, és a társaság a sárga földig issza magát, és elfelejti hol van. A mi társaságunkat jelenleg egyenlőre Csilláék, Balázs, Ádám családja, és anyu erősíti. Sajnos Nagyá nem tud itt lenni, mert még nem engedik haza, Zsófi pedig úgyszint Bologna-ban van Nagyánál látogatóban. Ennek ellenére is várunk még valakit, legalábbis Ádám ezt mondta. Lövésem sincs, ki lehet az a titokzatos akárki, de Ádám izgatottnak látszik az érkezésétől. Éppen Csillával beszélgetek a konyhában, amikor nyitódik az ajtó.

- Na ne - tátja el száját Csilla. - Ezt a szukát ki hívta meg?!

Hátra fordulok. Angelina magához vonja egy ölelésre a páromat, majd egy "Nem szabadulsz meg tőlem, ribi" vigyort küld felém. Igyekszem leplezni a nem tetszésemet, hisz az ő játékának az a lényege, hogy minél jobban kiváltsa belőlem a zöldszemű szörnyeteget. Ahelyett hogy látványos dührohamot kapnék, Csilla kezébe nyomom az italomat, és vigyorogva sétálok hozzá.
- Jó hogy látlak, Angelina - vigyorgok hamiskásan.
- Kedvem volt meglepni az új kis barátnőmet - vigyorog erőltetetten.
- Szívem, megnéznéd Biankát kérlek? - simítok végig Ádám karján, majd jelzésképpen Angelina felé egy lágy puszit adok ajkaira. - Addig én kiszolgálom Angelina-t, mert ő itt vendég ugyebár.
- Mindjárt jövök - majd ahogy felmegy az emeletre, mindkettőnk arcáról lehervad a színészi vigyor, amit az előbb produkáltunk.
- Keress másik házas férfit - mondom szúros szemekkel.
- Igazán nem értelek - túr agyon hajlakozott hajkoronájába. - Nem illesz Adam világába. Ha tudnád, mennyit nőzött régen. Azok a nők a te szöges ellentéteid voltak. Nem félsz, hogy a te magyar kaszanovád megcsal?
- Megbízom a férjemben - közlöm. - Ne akarj elbizonytalanítani. És kettőnk közt szólva, te vagy az, akinek több félni valója van. Ádám nem olyan naiv, ahogy azt te képzeled. A terved gyorsan dugába dőlhet, és ha rajtam múlik, minél hamarabb. Átlátok rajtad, és a terveden. A helyedben én meghúznám magam.
- Te most fenyegetni próbálsz? - kacag fel. - Hirtelen azt hittem. Sebaj, próbálkozni lehet. Csak nem biztos, hogy bejön.
- Tartsd távol magad a férjemtől - mondom rezzenéstelen arccal.
- Különben? - tesz egy lépést felém.
- Nem akarod megtudni, mit takar az a különben - morgok, majd lezárva a beszélgetést hátat fordítok neki, és vissza megyek Csillához.

A lány érdeklődve vizslat, de én egy fejrázással utalok arra, hogy majd később beszélünk róla.

Felfelé szelem a lépcsőfokokat, Biankához és Ádámhoz visznek a lábaim. A látvány amely elém tárult, szélesen megmosolyogtatott. Ádám altatni próbálja a 100%-ig feltöltődött Biankát azzal, hogy halkan énekel neki. Az ajtófélfának dőlve bámulom őket és töprengek azon, mivel érdemeltem ki azt, hogy ezt a képet láthatom, nem is egyszer. Ádám bámulatos apuka, erre termett. Emlékszem, az utolsó pár nap volt hátra a szülésig, és Ádámnál beállt a kapuzárási pánik. Félt, hogy nem lesz olyan jó apukája a kicsinék, ahogy azt ő megérdemelné. Mikor először a kezében fogta a babánkat, büszke apuka képében láttam őt, akire minden gyerek vágyik. Ádám megfordul, ezáltal észrevesz.
- Szia - suttogok mosolyogva.
- Milyen a hangom? - nevet halkan.
- A dobhártyám még épp, szóval nem olyan rossz - kuncogok. - Nagyon jó apa vagy.
- Te pedig jó anya - csókol homlokon.

Mégjobban elmosolyodom. Bia lehunyja kis szemeit, a szája résnyire nyílik. Befektetvén a kis ágyába mindkettőnktől egy puszit kap a homlokára.

XXX

A szememmel idegesen keresem Ádámot, az idegességemnek pedig nem más az oka, mint Angelina. Őt sem látom sehol, Ádámot is elnyelte a föld. Nyugtalanít a tudat, hogy ők kettesben lehetnek. Ádám ivott egy kicsit, a nem beszámíthatóságát az Angelina félék szeretik kihasználni, pláne úgy, hogy a kihasználtnak van, vagy volt egy nőcsábász oldala is. Egyre csak azt mondogatom magamnak, hogy Ádámnak benőtt már a feje lágya, és hogy a gyereke és a felesége csak fontosabb mindennél. Az egész házat bejártam már, egyedül a kertet nem, azt hagyom legutoljára. Félek attól, mi fogathad kint, de lehet, hogy félelemre semmi okom sincs. Kiteszem a lábamat az általam szeretett kertbe.

A lábaim a földbe gyökereznek. A szemem megtelik könnyel, a szívem hangosan törik darabjaira. Szeretném azt hinni, hogy ez az ocsmány kép, amit a szemem láttat velem, az csupán egy pillanatnyi látomás az elmém legmélyebb bugyrából, ahol a félelmeimet őrzöm. De, sajnos nem az. Ádám és Angelina egymásba feledkezve csókolóznak a kerti lámpa fényében.

- Jól szórakoztok, látom - fújtatok könnyezve.

Szétrebbennek. Ádám arcáról a megdöbbentség, míg Angelina arcáról ennek a hamisabb változata olvasható le.
- Hanna - szólít a nevemen. - Kicsim...
- Hagyj - futok be a házba, onnan is a hálószobába.

Legszívesebben törnék zúznék mindent ebben a szobában. A mérgem eluralkodik rajtam, és hangos zokogással távozik belőlem. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Ádám megcsalt.

Megint.

Miért mentem vissza hozzá?! Aki egyszer megcsal, másodszorra sem tántorodik meg tőle. Tudhattam volna... Élhetnék egy nyugodtabb, kevesebb fájdalommal teli életet, de nem. Nekem ezt a barmot kellett választanom, ráadásul még gyereket is szültem neki. Kopogtatnak az ajtón.
- Takarodj - kiabálok.
- Csilla vagyok - fekszik le mellém, és magához ölel. - Hagyd abba a sírást. Szalai egy árva könnycseppet sem érdemel.
- Szeretem őt, csessze meg - zokogok.
- Mondanám, hogy ő is szeret téged, de az akciója után nem vagyok benne biztos.
- Most mit csináljak ? - teszem fel a kérdést leginkább magamnak.
- Először is megnyugodsz, én addig elküldöm a vendégeket.

Bólintok. Amíg Csilla a szobán kívűl rendezkedik, a csend az egyetlen társaságom. Nem tudok megszabadulni a fojtogató érzéstől, ami a torkomat nyomja.  Szorít, és szorít. Ekkor üzenetet kapok.

Angelina: Elkaptalak.

- Hülye ribanc - dobom el a telefont.

Ádám érkezik meg ebben a pillanatban.
- Menj. Innen. Most! - szótagolom a dühtől fortyogva.
- Megmagyaráznám, ha...
- Ezen mit lehet megmagyarázni, áruld már el - emelem fel hangomat. - Megcsaltál, én meg mindenemet oda adtam neked. Hittem abban, hogy megváltoztál, és végre nyugtunk lesz. Kár volt hamis álmokba ringatni magam.
- Biankával mi lesz? - könnyeznek be zöldes szemei.
- Terméstzetesen akkor láthatod őt, amikor csak akarod. Ez a családodra is vonatkozik. Ő a te lányod is. Nem foszthatlak meg tőle, bár most azon az állásponton vagyok hogy megérdemelnéd.
- És velünk?
- Mi legyen? Szerinted én azt megfogom neked bocsátani, hogy csókoloztál Angelina-val? Mert akkor nagyon tévedsz.
- Csak egy csók volt!
- Ne gyere nekem ezzel! Az az átkozott csók megtörtént, és megcsalásnak számít.
- Nem veszíthetlek el újra - csuklik el a hangja.
- Erre előbb is gondolhattál volna.

Megbeszélésünket Csilla belépése szakítja félbe. A szemeivel ölné meg Ádámot, az arckifejezéséből ezt olvasom ki. Ádám utoljára még rám tekint, és kilép az ajtón.

És talán az életemből is. 

~ 1 hét múlva~

Az első hét rohamosan, pihenés nélkül telt. Ádám nem sokat maradt itt a szünetéből, a történtek miatt. A buli után egyből repült vissza Németországba, a közösségi oldalán alig - alig tevékenykedik. Az összes közös képünk és videónk fent van még, és bevallom, nekem sem volt még erőm leszedni őket. Az összes létező cuccomat elhordtam a Szalai lakásból. Már semmi és senki nem köt oda. És már nem is fog. Ha rajtam múlik, legalábbis. Nincs indok, amivel Ádám visszakönyöröghetné magát. Eleget viseltem el tőle, tán többet is. Szalai Ádám innentől kezdve számomra csak egy férfi, aki sok időt tölt a lányomnal, elviszi erre - arra, érzelmileg nem kötődöm hozzá. Vagyis, megpróbálok. Apropó Bianka. Mindig is tudtam, hogy ő a világ legjobb gyereke, de nem hittem volna, hogy ennyire. Az egész költözködési mizériából nem észlelt sok mindent, az apja hiánya sem tűnik fel neki olyan gyakran. Ebben a minutumban szólal fel a telefonom. Ugrai Roli nevét pillantom meg.
- Szia - szólok vidámsággal hangomban.
- Szia! Mit csinálsz most?
- Pakolgatásban vagyok - nézek körbe sóhajtva a lakásomon, ahová vissza költöztem.
- Nagy mázlid van, ugyan is mestere vagyok a pakolgatásnak. Pár perc és ott vagyok.
- Nem szükséges, megoldom egyedül is... - szabadkozom.
- Ugyan már, nem tart semeddig.

Mire reagálnék, megszakítja a csevelyünket. Nevetve veszem tudomásul, Ugrainak nincs kint a négy kereke. A pár percet nem túlozta el, komolyan értette. El sem telik 3 perc, már a lakásomban sürög - forog.
- Hallottam mi történt köztetek Ádámmal - keveredünk egy kellemetlen témához. - Elválsz tőle?
- Lehetséges - sóhajtozom. - Csilla szerint még várjak egy kicsit, hátha többet tudok meg a dolgokról.
- Tudom, nem az én dolgom, de ezt fogadd el egy jó tanácsként. Egy ideje ismerem már Ádit, tudok ezt azt a múltjáról, amire én nem lennék büszke. Értem, éreztek még valamit egymás iránt, de a megcsalást nem egyszerű megbocsátani. Szinte már lehetetlen.
- Téged már csaltak meg? - veszem ki szavaiból.
- Egyszer. A volt barátnőmmel Anikóval 4 évig voltunk együtt. Valentin napon szerettem volna megkérni a kezét, mert akkor még azt éreztem, nála jobb nem létezhet nekem. De amikor érte akartam menni a munkahelyére, a főnőkével láttam duruzsolni a bejárati ajtóban.
- Uh - makogok. - Mennyi időbe telt túllépned rajta?
- Fél év, talán. De aztán megismertem valakit, aki iránt érzek egy s mást...
- Ki az? -  kíváncsiskodom.
- Te - tapasztja ajkait az enyémekre.

Sziasztoook! :) Új résszel érkeztem, várom a véleményeket kommentben😍 Szép hosszú vagy sima hétvégét!😉