-Anya, megyünk át Itaruhoz?- húzta a nadrágom szárát Kei
-Megírtad a házit, amit adtak a tanító nénik?- töröltem meg a kezem és felé fordulva, térdeltem le óvatosan. Egy tincset a füle mögé tűrve, néztem kíváncsian rá
-Apa segített megírni- mondta boldogan és a lépcső felé mutatott, ahol Deidara sétált le. Felénk kapva a fejét, mosolyogva sétált oda hozzánk és felkapta Keit. Felém nyújtva az egyik kezét, fogadtam el, így lassan felhúzott a földről. Végigsimítva a hasamon, boldogan néztem, ahogy egymás arcába hajolva, vágtak hülye fejeket. 6 év telt el, mióta Kei megszületett. Szőke haja és gyönyörű kék szemei vannak, akár csak az apjának. Le sem lehet tagadni, hogy ők ketten apja lánya. Az Uchiha fiúval, nagyon jó barátok. Születése óta, együtt van Itaruval. Szét sem lehet őket szedni, nem mintha azt akarnánk. Nagyon aranyosak ők ketten együtt
-Apa, mehetünk át Itaruhoz?- kérdezte kiskutya szemekkel az apjától, mire felkuncogtam. Ha beveti azokat a szemeket, Deidara sose tud neki ellenállni
-Veszünk fel melegebb ruhákat és akkor indulhatunk- előztem meg férjem válaszát. Kei szemei felcsillantak, így kiszállva apja karjából, fogta meg a kezem és ketten felmentünk a szobájába. Az ágyra ráugorva, mentem oda a szekrényhez, ahonnan kivettem belőle egy hosszú ujjú, fehér nyuszis pólót, rózsaszín nadrágot és egy világoskék vastag zoknit. Oda lépve hozzá, segítettem neki átöltözni, mikor a jobb bokáját figyeltem. Több mint egy éve, hogy egy kutya a lábába kapott. Szomorúan húztam végig az ujjam a hegen, ahogy újra felrémlet az az esett
-Miért sírsz anya?- rázott ki Kei hangja, így megrázva a fejem, töröltem meg a szemem és adtam a homlokára egy puszit
-Csak valami belement a szemembe- mosolyogtam rá és miután mindent ráadtam, kisietett. A szekrényhez vissza lépve, vettem ki váltó ruhákat, mikor két kar ölelt át hátulról
-Nem a te hibád volt, hm- kaptam egy csókot a nyakamba
-De nem figyeltem rá- könnyesedett be újból a szemem- nem futottam utána
-Kei mindig előre szalad, ha megyünk a játszótérre. Tudja, hogy megyünk utána és megvár minket, hm. Az a kutya pedig nem tudta teljesen megharapni a lábát, mert időben oda értél. Neked köszönhetően, csak egy kis heg van a lábán, nem pedig egy hatalmas, hm- fordítot maga felé és óvatosan körbe fogta a hasam
-De most fél a kutyáktól
-Hoshitól még sem fél, hm
-Mert ő azóta mellette van, hogy Kei megszületett. Tőle nem fél, mert megvédi
-Nem fog később félni- fogta kézbe az arcom- lassan el fog múlni ez. Hisz ha Hoshiban bízik, akkor majd a többiben is fog, hm- hajolt le és megcsókolt

-Sziasztok- köszöntem, amint kinyílt az ajtó. Loly boldogan ugrott a nyakamba és ölelt szorosan- hogy vagytok?- néztem végig hasán, miután elengedett
-Megvagyunk. A kérdés inkább, hogy Ti, hogy bírjátok?
-Egyre többet duzzog ha nem hozok neki fagyit, hm- válaszolt mögöttem Deidara, így egy szúrós pillantást kapott
-Gyertek be. Itt van fagyi- kacsintott rám, így hálásan néztem rá és bementünk
-Kei!
-Itaru!- látták meg egymást a kicsik, így Deidara leszedve a lányát a nyakából, ölelték meg egymást
-Olyan aranyosak- kiáltottunk fel Lolyval boldogan
-Én megyek megkeresem Itachit, hm- kaptam az arcomra egy puszit
-Kint szereli össze a hintákat- tájékoztatta barátnőm
-Akkor megyek segítek neki, hm- ment ki a hátsó ajtón
-Április eleje van. Hová akarsz még ilyenkor fagyit enni?- nevetett fel, miután ketten maradtunk
-Inkább hoz egy kicsit, mert kell- néztem felé, majd besétáltunk a konyhába, ahol szedett nekem egy kicsit
-Olyan aranyosak mindketten- sóhajtott fel mosolyogva, így egyetértően bólogattam
-Szét sem lehet szedni őket- nevettünk fel, mikor szemet szúrt valami- Te. Hova tűntek a gyerekek?- néztem kíváncsian, mire megvonta a vállát. Fentről nevetést hallottunk, így felosonva, néztünk be a nyitott ajtón. Párnákból egy erőd volt építve, ahonnan újból nevetés szűrődött ki. Közelebb sétáltunk és mivel nem volt teteje, így beláttunk mit csinálnak. A földön ültek, miközben Itaru nyakába egy kis pléd volt kötve, a fejére pedig egy papír koronát rakott
-Én vagyok ennek a várnak a királya
-Én pedig a királynője- vett fel Kei is egy koronát
-Akkor ketten uralkodunk, míg csak élünk- mondták mosolyogva, mire Itaru a pléd egyik felét a lányomra adta
-Csatlakozhatunk az uralkodáshoz?- kérdeztem mosolyogva, miután Loly lefotózta ezt a pillanatot
-Nem. Itt csak mi ketten uralkodunk. Ez a mi királyságunk
-Szóval a kettőtökké?
-Igen- bólogatott hevesen Kei- közösen uralkodunk mindenki felett
-Akkor mit szeretne a mi királynőnk és királyunk enni?
-Hamburger!
-Zöldséges tészta!
-A hamburger finomabb- érvelt a lányom, karba tett kezekkel
-Nem mert a zöldséges tészta
-Hamburger!- ugrott rá Itarura, amitől a földön terültek el. Jobban mondva, Itaru terült el a földön, Kei meg a hasán ült
-Mond, hogy ezt lefotóztad- néztem kíváncsian Lolyra, aki hevesen bólogatott és megmutatta a képet
-Csinálunk mindent- mosolygott, így mind a két kicsi boldogan kapta felénk a fejét

[2. évad is elérhető-> "Nyugodt" Világ]