Mai nap Harry sokkal nagyobb kedvvel szállt ki az ágyból és végezte el a reggeli teendőit, mert ma van az utolsó konferencia napja, ami azt jelenti, hogy holnaptól Louissal kel és fekszik is. Miután felöltözött leült az ágy szélére és Louis hátát kezdte simogatni, míg meg nem fordult.

-Ma szeretném, ha elmennél orvoshoz Emilyvel -suttogta Harry.

-Okés -bólogatott Lou, de tudta, hogy úgy sem fog elmenni, mert Harrynek semmi oka nincs az aggódalmra csak azért, mert néha rosszul van. Túl sokat eszik és leginkább össze-vissza, ez okozhatja a rosszulléteit. Harry egy csókot nyom Louis ajkaira, majd elhagyja a szobát.

Louis vissza fordul a hasára, majd újból álomba szenderül vagyis akarna ha nem csapódik ki az ajtó és egy nagyon jó kedvű Emily lép be.

-Reggel rendel az orvos, szóval induljunk -húzta el a függönyöket ezzel engedve a napnak, hogy betelítse az egész szobát.

-Em! Valamit meg kell tenned értem -ült fel Louis és kis kutya szemekkel szugerálta az ágya előtt álló nőt.

-Nem-nem Louis! El kell menned orvoshoz! -Louis lebiggyesztette az ajkait és két kezét összerakta.

-Em te is tudod, hogy a sok kajától vagyok rosszul, amit mindennap megeszek és tudod, hogy előtte alig ettem valamit! A gyomrom egy icike-picike borsó még mindig és annyi étel, amit én megeszek nem fér bele -magyarázza Louis.

-Csak hogy tudd nagyon jó vagyok titoktartásban! -jelentette ki Emily, majd felszegett állal lépett ki a szobából, hogy Louis tovább aludhasson.

Dél is elmúlt, amikor Louis nagy nehezen kimászott az ágyból és ment át a fürdőbe, hogy összeszedje magát és természetesen kiadja a gyomra összes tartalmát.
Lezuhanyzott, majd magára vett egy bő számmal nagyobb pólót -ami természetesen Harryé- és egy mackónadrágot.

Mosolyogva lépkedett a lépcsőn és kecses mozdulataival libbent be a konyhába azonban megállt a mozdulatban és feszengve kapkodta tekintetét Emily és Harry között.

-Öltözz fel -suttogta Harry úgy, hogy egy pillanatra sem nézett Louisra.

-De Harry! -pólója alját gyürőgette arra várva, hogy Harry rá nézzen, de amikor megtette, akkor azt kívánta bár ne várta meg.

-Nem mondom el még egyszer! Öltözz fel! -kiáltja Harry. Louis megszeppenve és az arcán lefolyó könnyekkel szaladt fel a szobájukba és amilyen gyorsan csak tudta, vette át a ruháit. Harry soha nem emelte fel rá a hangját és ez megijesztette. Utóljára csak az apja kiabált vele a folyó parton.

Harry az ajtóban várja Louist, aki lassan lépeget le a lépcsőn, félve Harry haragjától. Felveszi cipőjét, majd dzsekijét és követi Harryt a kocsihoz.

-Mondj valamit Harry -suttogja Lou és félénken pillant fel szerelmére.

-Most be megyünk a kórházba és megvizsgálnak -mondja H rezzenéstelen arccal. Kórházi parkolóba érve, míg Harry elmegy parkolójegyet venni addig Louis a kocsinak dőlve ropogtatja ujjait -Ne csináld! -szól rá, mire megrezdül és kezeit a teste mellé rakja.

A nővér pulthoz érve Harry egy nagyobb kivizsgálást kért Louis számára, mire a nővér valamit ír a számítógépébe, majd Harry kezébe ad egy sorszámot.

Louis meglepetésére Harry kezébe veszi a kis kezét, miközben leülnek a székekre és várják, hogy sorra jussanak.

Több, mint 1 óra elteltével egy 60-as éveiben lévő doktor szólítja őket. Amikor Harry azt kérte, hogy vizsgálják ki Louist akkor nem gondolta volna, hogy a nővér ilyen nagyra gondol. Fél óra elteltével Harry még mindig a kivizsgálóban ült Louis mellett, akitől az orvos állandóan kérdezett.

Végül egy hasi ultrahanggal zárta, amit az követett, hogy az orvos félrehívta Harryt az irodájába.