twenty-nineth
Harry össze-vissza járkált a kórházi folyósón, míg Louis nagypapája és nagymamája a székekben foglaltak helyet. Órákkal később a szülő szoba ajtaja hirtelen kitárult és Louis orvosa lépett ki, majd Harryhez lépett.
-Gratulálok a kisfiához! A pici egészségesen jött világra és ha akarja meg is látogathatja -mosolyodott el az orvos, de arca hirtelen komor lett.
-A párom hogy van? -Dr.Smith zavartan elmosolyodott, majd ajkait lebigyesztette, ami Harryt még jobban megijesztette. Igaz, hogy Harry nem tudja hányadán állnak Louissal, de nem hiszi, hogy az orvos engedélyezné a látogatást úgy, hogy nincsen semmi köztük -Mondja azt, hogy túlélte kérem! -könnyes szemekkel ragadta meg az orvos köpönyegét.
-Mr.Tomlinsonról is szerettem volna magával beszélni -Dr.Smith hangja halk és rémisztő.
-Ugye minden rendben vele? -állt Harry mellé Louis nagymamája.
-Doktor úr! -Louis nagypapája felesége mellé áll és együtt átölelik Harry zokogó testét.
-Ha engednék, hogy tovább mondjam akkor minél előbb a párja szobájában lehetne, de -megállt egy pillanatra beszédben és egy pillanatra úgy tűnt, hogy azon gondolkozik mit mondjon -a szülés folyamán Mr.Tomlinsont kétszer elvesztettük a túl sok vérvesztés miatt. Szerencsénkre mondva sikerült a komplikációt helyrehozni, így mostmár a szobájában várja kissé kába állapotban -magyarázza az orvos, mire Harry felnevet és kibontakozik a nagyszülők keze közül és miután megöleli az orvost elkezd futni a kórterem felé -A MÁSIK IRÁNY MR.STYLES -kiáltja az orvos nevetve, mire Harry is felnevet és megfordul, hogy megkeresse szerelmét.
Ahogy a kórterembe lépett Louis ágyához sietett. Egyik kezével megfogta Louis kezét és a másikkal pedig a haját kezdte el piszkálni. Következő pillanatban egy nővérke jelent meg kezében az ifjabbik Stylesszal.
-Oda adhatom magának addig?-kérdezte a nővér, Harry pedig hevesen bólogatott, miközben átvette a kisfiút.A nővér egy bólintás kíséretében lépett ki a kórteremből.
Harry gyengéden megsimogatta Hollis arcát, miközben próbálta a legkényelmesebb pózba rakni a kezeit. Senki nem készítette fel arra, hogy hogyan is kéne a kezét tartnia vagy merre kéne lennie a kis fejének.
-A feje a kéz hajlatodba legyen és ugyan azzal a kezeddel tartsd meg a hátát is -suttogja Louis, amikor észreveszi Harry bénázását.
-Senki nem mondta, hogy ilyen pici lesz -pillantott Louisra, akinek egyik kezéből infúzió lógott.
-2 hónappal előbb jött világra, az legyen a legkisebb bajunk, hogy még pici -mormogja Louis, miközben Harry közelebb ült Louishoz -Vetkőztess le -suttogja Lou, megtenné saját magától, de nincs annyi ereje.
-Mi? -nyikkant fel Harry.
-Hogy a mellkasomra tudd tenni te idióta -csapja homlokon Harryt és halványan elmosolyodik. Harry Louis kezébe adja Hollist, majd Lou hátánál kioldja a madzagot és egyenként bújtatja ki rajta kezeit -Mellkasomra rakod? -Harry nagyot nyelve bólint és vissza veszi Louistól Hollist, hogy pár pillanat múlva a mellkasára rakja.
-Miért kell a mellkasodra rakni? -kérdezi Harry, miközben megsimogatja Louis arcát, aki kissé elrántja az arcát.
-Az én szívdobogásomat hallotta nyolc hónapon keresztül. Biztonságot nyújtott számára a szívem ritmusa, így ha a mellkasomon fekszik megnyugszik és felismer engem -magyarázza Louis.
Fél óra elteltével Louis nagyszülei is belépnek a kórterembe és azonnal üdvözlik az új porontyot.
-És mi lett a picur neve? -kérdezte Louis papája.
-Hollis Daniel Styles -mindhárman Harryre kapják a tekintetüket, majd Louis nagypapája átöleli Harryt, miközben elsuttog egy köszönöm-öt -Szerettük volna, hogy ha tovább viszi a picur a nevét -mosolyodik el Harry.
HOZZAM ESTE AZ UTOLSÓT?
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top