Harry idegesen dobogtatta a lábát a padlón, miközben Louis orvosa valamilyen papírokat keresgélt az egyik irattartóban.

-Tudom, hogy valami rosszra gondol Mr. Styles és ha megtudja a feltételezésem lehet nem is fog neki örülni, de Mr. Tomlinson állapotos -Harry értetlenül bámul az orvosra, majd hirtelen hátra dől és a plafont kezdi el bámulni -Kérem figyeljen még ide! -H vissza pillant az orvosra és remegve várja a továbbiakat -Mivel Mr. Tomlinson szervezete nagyon gyenge és meg is eshet, hogy el mehet a magzat. Nem sok esélyt látok arra, hogy mindketten túlélik.

-Me...mennyi az esély? -kérdezi remegve.

-30 a 70-hez -Harry könnyei lefolynak arcán, míg az orvos feláll és a mellette lévő székbe át ül -Nem tudjuk, hogy Mr. Tomlinson szervezete, hogy fog reagálni a változásra, de ezt többször követheti a hányás, eszméletvesztés, étvágytalanság, álmatlanság és stb.! Írok fel pár gyógyszert, amit be kellene szednie, de nem garantálom, hogy a magzat nem megy el vagy legrosszabb esetben mindketten életüket vesztik. Dönthetnek erről, hogy elvetetik a magzatot vagy megtartják és kockázatot vállalnak. Adok önnek egy névjegykártyát és ezen a számon el ér, ha meghozták a döntést -adja a kezébe a kis kártyát és miközben feláll megveregeti Harry vállát.
Harry fejében kérdesek után kérdések forognak, hisz részben nem tudja felfogni még, másrészt pedig az első alkalom óta többször is összebújtak.

Erőt vesz magán, majd felkel a székből és vissza megy a vizsgálóba, ahol Louis még mindig a kivizsgáló ágyon fekszik.

-Mi a bajom? -kérdezi Lou, ahogy megpillantja Harryt és neki a könny áztatta arcát.

-Menjünk haza -suttogja Harry, miközben megfogja szerelme kezét és kivezeti a vizsgálóból, majd a kórházból is.
Az autó út csendesebben telt, mint amikor jöttek. Louis remegett a félelemtől, hogy talán súlyos beteg és Harry sem segítette ki a szótlanságával.

-Daganatom van? -kérdi Lou, ahogy belépnek a bejárati ajtón ezzel is megállásra kényszerítve szerelmét és önmagát is.

-Ne is gondolj ilyenre -Harry magához húzza az apró testet, miközben próbálja vissza tartani könnyeit.

-Rákos? Mi vagyok Harry? Miért nem mondod el nekem? -könnyeivel az arcán pillant fel Hra.
Harry se szó, se beszéd a kanapéhoz húzza, majd ölébe ülteti, miután ő is leült.

-Nem tudom, hogy mondjam, annyira nem tudom még én sem felfogni -egy csókot nyom Louis hajába -Tudnod kell, hogy mindig kitartok melletted és majd a döntésedet is megpróbálom elfogadni. Lou...kisbabát vársz itt a pocidban -simítja nagy kezét Louis kicsi hasára.

-De... de én fiú vagyok, nekem nem lehet kisbabám

-Én is addig a pillanatig, amíg el nem mondta az orvos azt hittem, hogy így van. Különleges vagy és ezt most is bebizonyitottad -mosolyodik el csak egy pillanatra Harry -Viszont az orvos szerint a magzat el mehet, mert a szervezeted gyenge és máshogyan reagálhat erre és ha ki is tudod hordani a kisbabánkat, akkor fentáll az esély, hogy mindkettőtöket elveszítem -Louis mindkét kezébe veszi Harry arcát, majd letörli a könnyeit.

-Nem érdekelnek a következmények -rázza meg a fejét Lou.

-Louis ez most nem csak rólad szól! Itt vagyok én is és gondolsz egyáltalán arra, hogy elveszíthetlek téged és esetleg a babát is? -rázza meg a fejét Harry és közben próbálja vissza tartani könnyeit.

-Azt mondtad, hogy megpróbálod elfogadni a döntésem! Nekem ez a döntésem -Lou kiszáll Harry öléből, majd a szobájukba szalad és kulcsra zárja annak ajtaját.