Harry a konyhában szorgoskodott, miközben Louis a kanapén üldögélt és az adásokat váltogatta másodpercenként. Alig tudott nyugton ülni, kíváncsi volt, hogy Harry mit akar tőle vagy miről akar beszélgetni, mert amikor kint ültek Harry megemlítette neki, hogy egy fontos dologról kell beszélniük. Louis első pillanatban megijedt, de miután Harry nyugtató szavakat súgott a fülébe, megnyugodott.
Azonban Louis is úgy érezte, hogy valamit mégis csak elkéne mondania Harrynek.

-Lou? - szól ki Harry a konyhából. Kék szemű erőtt vett magán és a konyhába ment. Elsőnek alig tudta felfogni és a kevés fény miatt megijedt, de amikor Harry védelmezően hátulról átölelte, minden félelme elszállt - A vacsora tálalva - suttogja Harry Lou fülébe és egy puszit nyom arca jobb oldalára.

-Csodálatos - jelennek meg Louis szemébe a könnyek, de mielőtt lepotyognának letörli pulcsijával vagyis Harry pulcsijával, ami sokkal nagyobb rá, de ahogy Harry mondta neki, ettől olyan cuki.

- Biztos éhes lehetsz! Üljünk le enni és utána mindent megbeszélünk!! Rendben?- Lou aprót bólintott. Ajkaik a vacsora előtt újból találkoztak és egy gyengéd ritmust felvéve alig tudtak elválni egymástól.

Harry úriember módjára kihúzta Louisnak a széket és csak akkor ült le, amikor kedvese elhelyezkedett.

Vacsora közben a kék és a zöld szemek tulajdonosa mindig egymásra találtak . Louis lassan ízlelgette a vacsorát, fogalma sem volt róla, hogy el tud szökni az apjától és egy angyalba botlik. Harryt angyalnak tartotta a hatalmas szívével, csodálatos alakjával, göndör rakoncátlan loknijaival és a zöld szemeivel, a nagy mosolyával, ami minden poénkodásuknál elő jött neki, a gödröcskéiről nem is beszélve. Louis imádta a kis gödröcskéket Harry pofiján.

-Mi az? - kuncogott fel Harry, ahogy észrevette, hogy Louis pislogás nélkül egy kissé nyitott szájjal bámulja őt.

-Se-semmi - dadogott Lou és mostmár minden figyelmét az ételének szentelte.

Vacsora után mindketten tele gyomorral ültek a kanapéra, de egyikük sem mert megszólalni. Nem tudták hogyan kezdjék el, hogy hogyan érezzék magukat.

-Szóval - szólaltak meg egyszerre, mire mindkettőjük arca pipacs piros lett.

-Kezd nyugodtan te - mondja Louis át adva az elsőbbséget Harrynek.

-Nem is tudom, hogy igazából hol kezdjem. Talán minden azon az estén kezdődött, amikor megláttalak az esőben remegve és egy folytában bocsánatot kértél az miatt, hogy én elütöttelek. Tengerkék szemeid ragyogtak, ajkaid pedig remegtek. Szívem szakadt meg, nem tehettem azt, hogy ott hagylak esőben, elázva. Mivel tudtam, hogy Miles nem lesz itthon a napokban, így ide hozhatlak, habár ha itthon is lett volna nem érdekelt volna, hogy fel lenne háborodva, mert valami megfogott benned. Még mindig fogalmam sincs, de azt az egyet tudom, hogy szeretnélek magam mellett tudni, mint a páromat. Igen, tudom hogy elhamarkodom ezt az egészet, de nem tudok normálisan gondolkozni. Egyfolytában te jársz a fejembe és az a tény, hogy milyen lenne veled lenni, veled élni.. melletted kelni..melletted elaludni. Nem tudok csak úgy egyszerűen e gondolatok felett elhaladni. Louis oly annyira fontos lettél nekem az elmúlt napokban, hogy érted a tűzbe vetném magam. Minden idegsejtemet használatba kell vennem, hogy egy normális mondatot ki tudjak mondani. Nem tudok nélküled élni -Harry hangja elcsuklik, miközben Louis kezeit megfogta - és nem is akarok nélküled élni - Louis a pulcsijába törli könnyes szemeit és párszor még hüppög is. Hirtelen érte Harry vallomása. Harry nyakába kapaszkodva húzza közelebb és öleli át őt. Most pontosan ez kell neki, éreznie kell, hogy valaki törődik vele és akarja. Lou vegyes érzelmei nem hagyják nyugton gondolatait és amennyire csak tudja magához szorítja Harry testét, hogy érezze, nem álmodik és talán a baljós gondolatok is békén hagyják őt. Harry könnyes szemekkel húzza ölébe Lou gyenge, törékeny testét és nyugtató szavakat súg a fülébe. Nem gondolta volna, hogy Louisnak ez lesz a reakciója, de úgy gondolja, hogy százszor jobb, amire gondolt -Megcsókolhatlak? - suttogja Harry, mire Louis aprót bólint. Minden érzelmeit beleadva gyengéden hajolt Louis ajkaira és próbálta bele sűríteni mérhetetlen szerelmét, amit eme fiú iránt.

Sajnálom, hogy ilyen nagy kihagyással jelentkezem egy ilyen rövid és rossz résszel. Már több, mint 1 hete írom ezt az egy részt, volt ihletem, de nem tudtam leírni.
Remélem elnyeri azért a tetszéseteket 🌹🐝💕