Harry mosolyogva ébresztette alvó szerelmét, miközben telefonjával pár képet csinált Louisról, aki meghitten aludt eközben.

-Bébi ébredj! -suttogta Harry Lou nyakhajlatába, amire egy nagy sóhajjal válaszolt. Harry sosem tartozott a délig alvók sorába, ellentétben Louissal, aki egy egész napot is át tudna aludni -Ma elviszlek valahova! -Louis szemöldökei egészen homlokáig felszöktek és lassan nyitotta ki szemeit.

-Nem aludhatnánk csak? -Harry elmosolyodik és megrázza a fejét, majd Louis ajkaira hajol. Lustán, de mégis szerelmesen csókolták egymást.

-20 perc múlva találkozzunk a bejáratnál -azzal Harry felkelt az ágyról és ruhái közt kezdett el keresgélni.

-Komolyan képes vagy 20 percet adni? -fújtatott frusztráltan Louis, miközben ülésbe tornázta magát.

-Siess Bébi -egy utolsó csókot nyomott Louis ajkaira, majd a szobában sem volt. Louis morgolódva kelt ki az ágyból és ment a fürdőbe, hogy lezuhanyozzon. Minden olyan furcsa volt számára vagyis inkább mindent máshogyan érzett. A szappan máshogyan hatott a bőrére, a víz simogatta a testét, olyan mintha álmodna.
Miután kiszállt a frissítő zuhany alól, melegebb ruhákba bújt, mert a kinti idő tegnap óta nem ütötte meg a 0 fokot.

Ahogy leért a földszintre Harry tényleg az bejárati ajtó előtt várta egy termosszal a kezében. Louis hálásan fogadta el Harrytől és miközben Harry felsegítette kabátját, cipőjét, sapkáját és kesztyűit addig Louis nyugodtan szürcsölte kávéját.

-Nem fogod elmondani hova megyünk? -Harry megrázta a fejét és megfogta Lou kezét, miután bezárta a bejárati ajtót. Ahogy a kocsiba ültek Harry azonnal feltekerte a fűtést, hogy szerelme egyáltalán ne fagyoskodjon. Karácsonyi zenék szóltak a rádióban, miközben a belváros felé haladtak. Ma reggel jött rá Harry, hogy decemberben még nem is volt bent a karácsonyi vásáron.

Miután nagy nehezen találtak parkolóhelyet, kézen fogva vetették be magukat a tömegbe, ami már délelőtt is hatalmas. Louis tágra nyílt szemekkel nézte a bódékat, ahol különféle dolgokat árultak a mézeskalácstól a forraltborig, de még tágabbra nyílt a szeme amikor meglátott egy hatalmas plüssöt a céllövőldében.

-Megnyerjem neked? -húzta meg Harry Louis karját, hogy rá figyeljen. Lou hevesen bólogatni kezdett, mire H egy puszit nyomott arca bal oldalára és magával húzta a céllövőldéhez.
Louis nem is tudta, de Harryt nagypapája, amikor kisebb volt már megtanította célra lőni, így első lövésre az összes konzerv dobozt ledöntötte és az óriás plüss Louis karjai közt kötött ki.

Következő pillanatban Harry meglátta a télben a legnagyobb kedvencét; a korcsolya pályát. Louis elsőnek ellenkezett, mert egyáltalán nem tudott korcsolyázni és félt az eséstől és attól is, hogy ezzel leégeti Harryt, de végül belement, mert Harry kiskutya szemekkel nézte.

H segítette fel Louisra is a korcsolyát és amikor felállt a székről ő fogta meg, hogy ne dőljön el oldalra. Amikor pedig a jégre léptek Louis azonnal a jégen fekve kötött ki.

-Fogom a derekad és úgy megyünk, rendben? -Louis aprót bólintott és miközben Harry talpra állította körbe nézett, hogy látta e valaki a nagy esését, de hatalmas kő esett le a szívéről amikor észrevette, hogy igazából senki se figyel rá.
Következő pillanatban Harry megfogta nagykezeivel Lou derekát és míg lökte magát addig Louist maga előtt tolta.