fourth
|A zenét ajánlom a rész olvasása közben|
Harry megkönnyebbülten sóhajt fel, amikor Dr.Michael mosolyogva kilép a szobából és bólint. Emily azonnal szalad pár törölközőért, míg Harry halkan belép Louishoz. Louis a hasán fekszik és halkan nyöszörög a fájdalomtól, ami minden egyes másodpercben bele nyílal a hátába. Harry leül az ágy szélére és eltür pár tincset Louis szeméből.
-Minden rendben?-kérdi Harry vonakodva.
-Azt hiszem igen-suttogja Louis nyöszörögve. Harry az ágy melletti kisszekrényre pillant, ahol több féle gyógyszer és kenőcs sorakozik -Én is így néztem rá, amikor Dr.Michael elmondta, hogy mit mikor kell bevegyek. A kenőccsel napi négyszer kell bekenni a hátamat-kuncog fel Louis, amikor látta Harry elszörnyedt arcát.
-Esetleg szeretnél erről az egészről beszélni?-tereli el a témát Harry, arra amire igazán kiváncsi, hogy ki tette ezeket Louisal.
-Nem lehet-fordítsa el a fejét Louis, így nem látta Harry reakcióját, ahogy Harry sem látja tovább Louis gyönyörű arcát. Harry tényleg gyönyörűnek tartotta Louis baba arcát és kék szemei még jobban gyönyörűbbé tette vagyis Harry ezt gondolta róla. Louisról, aki annyit szenvedett már az élete során és mégis tud mosolyogni azok ellenére, amit az apja tett vele és tud tiszta szívből szeretni, akkor is ha az apja nem szerette vagy egyáltalán senkise szerette őt.
-Persze, megértem! Ha mégis meggondolnád magad én meghallgatlak!-Harry megsimogatná Louis hátát nyugtatásképp, de a sebei megakadályozzák ebben, helyette a hátsó combjára símit. Emily lép be a szobába a törölközőkkel, mire Harry zavartan elhúzta a kezét Louis combjáról -Megcsinálom majd-pillant Harry a lányra -Menj haza Em!-a lány bólint, majd kislisszol a szobából, hogy Louist és Harryt magukra hagyja, aminek Harry igazán örül. Harry kivesz a lavorból egy vízes törölközőt és Louis egyik bokájára tekeri, majd a másik bokáját és a két kezét is betekeri. Dr.Michael azt mondta, hogy ez a módszer csökkenti Louis lázát és azt is megjegyezte, hogy ne hagyják Louist egyedül, mert nem biztos, hogy kíbirja az éjszakát, a gyenge immunrendszere miatt.
-Hozok át pár kevésbé véres ruhát és ha gondolod hozok fel neked ebédet, habár már délután négy óra van-Louis bólint, így Harry elmegy a beszerző útjára. Elsőnek ruhát keres Louisnak az övéi közül, majd azokkal a kezében megy le a konyhában az ebédért, amit még Emily készített. Miután összeszedet minden dolgot, ami kellett, Louishoz vissza ment, aki ezúttal már aludt. Harry halkan pakolt le az íróasztalra és az ágy másik felébe lefeküdt. A fiúra pillantott, akinek most nyugodt volt az arca, majd eszébe jutott az egyik osztálytársa hatodikból, aki ugyan olyan ártatlanul és nyugtalannak nézett ki, mint Louis, amikor nem alszik persze. Harry elgondolkozik a fiú nevén, de sehogy se jutott eszébe, azt tudta, hogy a fiúnak különleges neve volt vagyis még mindig van. Harry átszalad a szobájába és a dobozai közt kezd el kutatni, míg meg nem találja az hatodik osztályos emlékeit, díjakat, képeket. Megfordítja az egyik osztályképet és meglátja azt a nevet, ami megdobogtatja jobban a szívét. William Tomlinson. A fiú, akit kiskora óta szeret és azóta sem felejti el William ravasz mosolyát.
"-Nem fogok veled beszélni!!-kiált rám az új fiú az osztályból.
-És miért nem?-kérdezem, azonban kikerül engem és ott hagy az osztályterem közepén -Legalább a nevedet mond meg!-kiáltok utána, de azt már meg se hallja annyira fel van dúlva. Első napja itt mégis elutasítóan viselkedik.
Majd legközelebb egy pékségben láttam, nem szabadott volna, de követni kezdtem, míg egy erdőig jutottunk. Azt hittem végre beszélhetek vele, de amikor meglátott, nekem dobta az egyik követ, amitől felszakadt a szemöldököm, de ez sem gátolt meg abban, hogy közelebb menjek hozzá.
-Hé!
-Nem fogok veled beszélni!-folyik le pár könnycsepp az arcáról.
-Minden rendben van?-kérdeztem tőle.
-Fogd be!-sétál el mellettem.
-Ki vagy?-kérdezem halkabban, mire megfordul.
-Az, akit te nem akarsz megtudni-szegi fel állát, majd egyedül hagy. Szüleim teljesen ki voltak akadva, amikor haza értem véres arccal, de én csak annyit mondtam nekik, hogy elestem.
Hónapokkal később tudtam meg a fiú nevét.
-Mondtam már, hogy szerencsés vagy?-mosolyodok el, mire Will mosolya el tűnik mesebeli arcáról -William?-teszem a kezem az övére, amit azonnal elhúz és feláll az ágyamról.
-Úgy gondolod, hogy szerencsés vagyok?
-Igen, miért te úgy gondolod, hogy nem vagy az?-fogom meg a kezét és kicsit meghúzom, ezzel jelezve, hogy üljön vissza az ágyra, azonban nem ül vissza.
-Találkozunk-mondta, majd magamra hagyott a szobámba."
Harry letöröl pár könnycseppet, amik időközben kibuggyantak a szemeiből. Úgy érzi, hogy teste belülről szétszakad William hiányától. Azóta nem látta Williamet, pedig kereste, mind hiába nem talált rá. Kíváncsi, hogy hogyan alakult végül William élete.
Harry telefonja eszeveszetül csörögni kezd, mire szidkozódik egy sort.
-Igen?-kérdezi Harry nagyot sóhajtva.
-Mivel nagyon jól el voltál Louissal a szobában, csak arról akarlak tájékoztatni, hogy már a repülőn ülök-szólal meg Miles a vonal másik végéből.
-Jó utat!-mondja, majd lerakja a telefont. Harry azt hitte legelsőnek, hogy Miles iránt szerelmet érez, de egy évvel később jött rá, hogy az érzelmei becsapták, mert Milest nem szerelemből szerette, hanem szeretettből, úgy tekintett rá, mint egy családtagra és hiába mondta el ezt többször is a fiúnak, Miles nem tudta elengedni, ezért egyeztek meg a nyitott kapcsolatban. Miles valójában reménykedett benne, hogy Harry szerelmes lesz belé, de amikor hónapokig nem adta ennek jelét, feladta a harcot és ő is elkezdett lányokkal/fiúkkal ismerkedni egyaránt.
Harry vissza pakolja a dobozokat a szekrénye tetejére és vissza megy a már nem alvó Louishoz. Louis elmosolyodik, ahogy meglátja Harryt és megkéri segítsen neki felvenni a pólóját vagyis inkább Harry pólóját. Harry felöltöztette Louist, majd a levest a kezébe adta, míg ő leült mellé és csak figyelte a fiút, akit csupán csak két napja ismer, de olyannak érzi, mintha évek óta ismernék egymást.
|Ha eddig észrevettétek, akkor rá jötettek, hogy szerdánként érkezett rész, most azonban megcsúsztam egy nappal, amit sajnálok és a jövő héten sem biztos, hogy szerdán fog jönni, mivel dolgozni fogok este 10-ig, lehet előtte való nap, lehet utána való nap fog érkezni. A lényeg az, hogy sietni fogok💕
Csapd ki a vote-ot,ha menő vagy😎|
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top