Már a nap rég az ég közepén volt, amikor még csak Harry lassan ébredezni kezdett ezzel együtt az ágy végében lévő Toby is. Mosolyogva gondolt vissza a tegnapi éjszakára, amikor Louis addig könyörgött, hogy hadd aludjon velük Toby, míg Harry bele nem ment. Louis szerint Toby aprócska és magányos lenne lent egyedül és nem akarná Harry azt, hogy Louis is szomorú legyen. Mellette levő álomszuszékra pillantott, aki még mindig jól húzta a bőrt.

-Kicsim ébredj! -lepte el Harry csókokkal Lou nyakától kezdve egészen a szájáig. Toby farokcsóvával furakodott Harryék közé és vàltogatva figyelte gazdiait. Harry már az ajkaival közelített Louishoz, de szerelme a kezét Harry szájára tapasztotta.

-Kiskutya előtt ne -kuncogva dől hátra Harry, miközben megvakarja a vakarcs buksiját.

-Csak egy kutya Lou, nem lát semmi rosszat -ellenkezésével nem törődve csókolta meg a kis kócos hajút. Hangos nevetés hallatszodott fel az emeletre, amitől Harry kénytelen volt elválni Louistól. Túl ismerős volt neki az egyik hang és tudta, hogy az a hang nem az anyjához tartozik.

-Minden rendben? -fogta meg Louis Harry felkarját. Harry aprót bólintott, majd kiszállt az ágyból és elkezdte felhúzni az egyik szabadidő nadrágját, majd a pólóját kezébe kapta.

-Hozok fel reggelit -azzal magára hagyja Louist a hatalmas szobába kétségek közt. Louis másodpercek múlva követi Harryt le a földszintre, de amikor le ér lábai teljesen a földbe gyökereznek. Miles teljes élet nagyságban a szoba közepén áll Harryvel és halkan beszélgetnek. Miles szemei Louisra tévednek, majd egy gyanús mosollyal az arcán magához húzza Harryt és megcsókolja. Louis hasa görcsbe rándul, majd megfordul és felszalad az emeletre. Tudta, hogy nem lesz jövője Harryvel, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar véget ér a boldogsága. Abba a szobába szalad, ahol a legelső napját töltötte és alaposan bezárja az ajtót. Összegömbölyödve fekszik el az ágyra és utat enged könnyeinek.

-Louis?! -kiabálja Harry a folyosóról, Louis rendesen hallja ahogy minden szobát kinyít, majd az ővét is megpróbálja kinyitni -Louis nyisd ki, kérlek! -kopogtat az ajtón. Louis nyöszörögve húzza még jobban össze magát -Engedj be kérlek! -Harry hangja sokkal halkabb és könyörgő. Nem akar eleget tenni Harry kérésének, de lábai maguktól indulnak meg és kezei maguktól mozdítják el a kulcsot. Harry azonnal benyomul a szobába, ahogy kinyította az ajtót és ölelésbe vonja Lou apró törékeny testét. Louis minden erejével próbálja ellökni Harry hatalmas testét, de próbálkozásai kudarcba fulladnak, helyette hagyja hogy szerelme nyugtatóan suttogjon neki pár szót.

-Figyelj rám! -tolja el egy kicsit Harry Louist, hogy a szemébe nézhessen, de szerelme elfordul tőle. Harry Louis állánál fogva vissza fordítja magához és arra kényszeríti, hogy szemébe nézzen -Mindaz amit láttál, nem az ami valójában történt. Épp arról beszéltem neki, hogy szakítani akarok vele, hogy nem akarok vele többet lenni és akkor hirtelen megcsókolt, de azonnal ellöktem magamtól, mert számomra te vagy a fontos és senki más! -Louis könnyei szüntelenül folynak végig arcán, míg Harry nagyujjával le nem törli. Harry megcsókolja Louist a legszerelmesebben, leghálásabban és mind ezen felül a legboldogabban módon.

-Látogatók jöttek -kiált fel Miles az emeletre, majd az egyenruhás vendégekre mutat, hogy várjanak egy pillanatot.