first

London időjárása nem a meglepőbb volt, hisz esett az eső. Harry épp haza fele tartott a munkájából, miközben egyik barátjával beszélgetett telefonon. Azonban Harry egy hirtelen csattanásra figyelt fel, majd a fiúra, aki a kocsija előtt feküdt. Gyorsan elköszönt barátjától, majd az esőt szidva szállt ki a kocsijából, hogy a fiú segítségére siessen, aki azóta felült és a fejét fogta.

-Sajnálom-szólalt meg a fiú vékony hangon.

-Hé nekem kéne ezt mondanom. Jól vagy?-guggol le Harry az ázott fiú mellé.

-Csak a fejem-suttogja.

-Hívjak mentőt?

-Nem kell! Kíbirom az útat!-Harry furcsán nézett le a fiatalabbik fiúra, miközben arra gondolt, hogy volt képes ilyen időbe elindulni.

-Esetleg elvigyelek?

-Ha Sydneybe tartasz-kuncog fel a fiú, mire Harry is elmosolyodik.

-Miért mész te Sydneybe? És hol vannak a szüleid?-a fiú nagyot nyel, mielőtt választ adna.

-Ott azt hiszem jó lenne-motyogja.

-Szállj be a kocsiba, ma este már nem engedhetlek el-a fiú egy ideig hezitál, de bólint és Harry segítségével feláll -Biztos rendbe vagy? Be vigyelek a kórházba?

-Minden oké-mosolyodik el a fiú, majd beül a jó meleg kocsiba. Harry megkerüli a kocsit, majd ő is beszáll. Feltekeri a fűtést látva azt, hogy a fiú megakar fagyni, hisz el is hiszi ezt, mert tél lévén még jobban lehűlt az idő.

-Harry vagyok-mutatkozik be a történet egyik főszereplője.

-Louis Tomlinson-Louis zavartan feltűri a pulcsiját, majd percekkel később lehúzza.

-Mennyi idős vagy, mert 18-nál biztos, hogy nem vagy több-ad hangot Harry a gondolatainak.

-18 lettem most

-Mikor?

-Ma-Harry döbbenve pillant Louisra, majd vissza az útra.

-Ma lettél 18 és az utcán járkálsz?

-Igen!

-Szüleid?

-Sajnálom nem szabad beszélnem-motyogja Louis szégyenkezve. Harry aprót bólint és be kapcsolja a rádiót. A fiú lehunyja a szemét és a zene ütemére elkezdi ringatni a fejét.

-Szeretem ezt a számot-mondja Harry a zene közepén.

-Én is-válaszol röviden Louis. Harry végig néz a fiún, akin csak egy vékonyka kabát és pulcsi van és egy térdnél és pár helyen szakadt nadrág. Úgy érzi, hogy segítenie kell ezen az árván maradt "kisfiún".
A mínusz fokokat is eléri az este és a mai napon sincs kivételezés, talán a mínusz tíz fokot is eléri a hőmérő.
A további út csendben telik a két fiú közt, Harry egyszer-egyszer átkapcsol más zenére, de azon kívül csendben teszik meg az utat Harry házáig.
Majdnem fél óra elteltével egy palotához hasonló házhoz kanyarodtak le. Louis elbambult a nagy ház látványán, amitől Harry elmosolyodott. Mindig is büszke volt arra, amit a saját két kezével teremtett meg.

-Itt élsz?-kérdezi Louis bizonytalanul. Harry leparkol a ház előtt, majd leállítja a hevesen buzgó motrot.

-Igen itt-Harry kiszáll a kocsiból és Louisra pillant, aki kissé megkésve, de reagál és Harryt követi a nagy házba.

-Na végre megjöttél-jelenik meg egy fiú a lépcső tetejében. Mosolyogva szalad Harryhez és öleli át, miközben ajkait Harryére rakja. Louist mardossa az a érzés, hogy Harrynek van valakije és őt meg a házába hozta azok ellenére -Kit hoztál magaddal?-kérdi a fiú lenézve Louisra, aki eltörpült a két idősebb közt.

-Miles ő itt Louis. Louis ő itt Miles a barátom-mutatja be Harry őket egymásnak. Miles csak fintorogva néz Louisra, mire az utóbb említett fiú lehajtja a fejét evvel jelezve a kettő férfinek, hogy parancsolgathatnak felette, hisz mindenki ezt csinálta vele.

-És minek hoztad ide?-szólal meg gúnyosan Miles.

-Elütöttem, majd kiderült, hogy nincs ma hol aludni ezért úgy gondoltam, hogy segítenem kell neki.

-És beszélni sem tud?-szegezi Miles a kérdést Louisnak, aki megrezdül Miles hanghordozásán.

-Sa...sajnálom-dadogja Louis.

-Nem kell Louis. Miles te meg lehetnél kicsit emberszeretőbb!-szidja le párját Harry. Louis a nyakába érzi a szívét, miközben a gyomra fel-le liftezik.

-Ameddig ezzel a nyomorultal foglalkozol addig fent leszek a SZOBÁNKBA- hangsúlyozza ki Miles, majd sarkon fordulva fel megy az emeletre.

-Sajnálom Miles viselkedését, csak néha szokott ilyen lenni-kér bocsánatot Harry, és Louis kabátjáért nyúlna, de a fiatalabbik hamar kitántorodik az érintés alól -Minden oké?

-Persze-mosolyodik el Louis. Nagyon lassan kezdi el levenni a kabátját, félő, hogy talán átázott a vértől a pulcsija-Szerintem nem veszem le-motyogja és visszahúzza magára.

-Tiszta víz vagy és meleg is van itt bent-a fiatalabbik bólint, miközben felidézi azokat az emlékeit, amikben otthon üldögélt házit írogatva és a házba meleg volt -Rendben figyelj! Adok pár ruhát és elmész fürdeni, oké? -nagyot nyelve bólint, majd figyeli, ahogy Harry felszalad az emeleten. Lassan nézett körbe az előtérben és felfedezett pár képet, amin Harry volt a családjával -A táskádat rakd le ide és akkor megmutatom a fürdőt- tér vissza Harry. Louis lerakja a komódra a táskáját, majd követi Harryt a fürdőszobába, ahol magára hagyja. Louis kínok közt veszi le a ruháit és a nagy tükörben megvizsgálja a sebeit, ami a hátán, a hasán, a kezein, a lábain vannak. Jelenleg nem kell attól félnie, hogy valamelyik felszakadna, hisz legjobb barátja Joseph összevarta neki a legmélyebbeket. Teli engedi a kádat vízzel és elgondolkozik azon, hogy mennyire lenne morbid az, ha egy ismeretlen házába ölné meg magát. De azonnal elveti ezt az ötletét, mert Harry nagyon szimpatikusnak tűnik neki, míg Milest egy elkényeztetett hímringyónak tartja. Felkuncog és beszáll a jó meleg vízbe, ami először égeti a bőrét, de egy idő után meg is szokja. Nem tudja mennyi idő telhetett el, de érezte, hogy a víz kezd kihűlni, ezért inkább kiszállt és egy talált törölközővel megtörli magát, ügyelve a sebeire és a varrásokra. Amit jobban megfigyelve kezdnek kijönni, de a vágás még mindig nem forrt össze. Louis eldönti, hogy holnap valahogyan eljut Josephhez és megkéri, hogy újból varrja neki össze. Felveszi azokat a ruhákat, amit Harry adott neki, miközben a vízes ruháit szorosan magához húzza. Nem akarja, hogy Harry vagy bárki más meglássa a véres ruhákat, hisz ha akarná sem mondhat semmit. Kilép a fürdőből és össze-vissza néz, hogy miként tovább. Harry hol van?-kérdi magába, táskájához megy és elrakja a vízes ruháit, hogy holnap felvehesse, habár tudta, hogy büdős, ázott szaga lesz.

-Itt vagyok a konyhába-hallja meg Louis Harry hangját, majd az alapján próbál eljutni a konyhába -Készítek vacsorát-mosolyog Louisra, akinek abban a percben megkordul a gyomra. Tegnap este óta nem evett vagyis nem szabadott neki ennie, nem tudja, hogy az apja mit szólna ahhoz, hogy ellent mondana neki és most enne Harryvel. Louis megrázza a fejét és elakarja üldőzni onnan az apjának nevezett ember, hisz azért szökött el tőle, hogy ne kelljen tovább látnia őt, sőt azt a koszfészket sem.


Csapd ki a vote-ot,ha menő vagy😎

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top