Harry szaporán lépkedett le a lépcsőn nyomában szerelmével, aki rémülten figyelt fel a rendőrségre.

-Miben segíthetek biztosúrak? -kérdi Harry teljes nyugodtsággal, miközben mögötte Lou teljes testével remegett.

-Bejelentést kaptunk, hogy önnél tartózkodik egy Louis Tomlinson nevezetű személy -olvasta fel jegyzetéből a rendőrúr.

-Igen, itt él -húzza maga mellé Louist és derekánál fogva átöleli.

-Mr. Tomlinson sajnálattal közlöm, hogy édesapja a tegnapi nap folyamán elhunyt - Louis csak megfagyva áll Harry mellett, nem tudja mit kéne mondania, sőt nem is érez szomorúságot a hír megkapta után. Harry még beszél pár percig a rendőrökkel, majd egy kéz rázás után utukra engedi. 

-Menjünk fel -szólítja meg Harry Louist, de a kék szemű némán áll még mindig egyhelyben.

-Egy iszákossal kevesebb -Louis keze hirtelen csattan Miles arcán, mire az utóbb említett hátra lép párat -Mi a fasz?

Harry megfogja Louis kezét és felhúzza az emeltre és azon belül a szobájukba, ahol Harry azonnal leülteti Louist az ágyra és elé guggol.

-Ugye tudod, hogy ezt nem kell egyedül véghez vinned? Itt vagyok neked és bármibe, amibe tudok segítek neked...kitartok melletted -csókolja meg Louis aprócska kezét. Louis hevesen bólogat, majd magához húzza Harryt, hogy átölelhesse -Miles meg össze pakol és elmegy. Te vagy az akit akarok, nem ő -simítja meg Harry egyik kezével Louis arcát.

-Szeretlek -suttogja Louis nagyon halkan, de azért mégis annyira hangosan, hogy Harry meghallja. Soha nem érezte magát szerelmesnek, sőt azt se tudja, hogy szerelem ez, amit most érez. Ha Harryvel van nyugodt és mosolyog és legfőképp önmagát adja.
Harry ajkai összekapcsolodnak Louis ajkaival. Harry lassan dönti hátra Louis testét az ágyra és úgy csókolja tovább, de annál lágyabban. Most igazán kívánja Louist -nem mintha eddig nem kívánta volna-, de nem szabad, mivel az édesanyja és az exe lent vannak. Lassan vállik el Louis ajkaitól, majd maga mellé fekteti. Gatyája túlságosan szorosnak bizonyul ezért a felső gombot kigombolja enyhítésért.

-Szeretlek -suttogja vissza Harry, mire Lou felpillant rá és elmosolyodik. Harry nem is igazán tudja, hogy ez az egy szó mennyire sokat számít Louisnak. Louis legutoljára anyukájától hallotta ezt a szót, talán még nagyszüleitől, de édesapja még véletlenül sem mondta neki, ami mégjobban szét szakította szívét -Esik a hó -mondja hirtelen Harry, Louis az ablakra pillant, majd nagy szemekkel az ablakhoz szalad, hogy jobban lássa a nagy hópelyheket. Harry hátulról átöleli az aprócska testet és mosolyogva néz egyszer Louisra, egyszer pedig ki az ablakon.

-Kiskorom óta nem volt hó -motyogja Louis, miközben az üvegre teszi a kezét. Emlékszik, amikor még édesanyjával hókunyhót és hóembert építettek meg, amikor a házukhoz közeli dombhoz mentek szánkózni. Louis állandóan oldalra dőlve érkezett le a domb lábához. Emlékszik, amikor édesanyjával legelsőnek mentek a dombra, Louis annyira rémült volt az újdonság miatt és amikor elesett azonnal zokogni kezdett, míg édesanyja a kezei közé nem húzta és nyugtatta meg a picurka Louist.

-Fehér karácsony lesz ebben az évben azt hiszem -suttogja Harry és egy puszit nyom Louis halántékára.