A napok csak egy elfeledett emlékfoszlány Harry számára. Igazán fel sem tudta fogni mi történik körülötte, míg egy verőfényes napsütéses napon az édesanyja állt a küszöbén egy hatalmas börönddel a kezében és kisírt szemekkel. Harry szíve mélyén tudta, hogy ez egyszer befog következni, de nem azt, hogy ebben a nagy fenforgásban. Miután édesanyja elfoglalta az egyik vendégszobát, addig Harry próbálta felébreszteni Louist, kevés sikerrel.

-Szerelmem fel kell kelned -suttogta Harry Louis nyakhajlatába és egy nedves puszit nyomott kedvenc helyére, ami természetesen Louis csikis helye.

-Harreeh -motyogta Louis, ahogy átfordult a hátára -Korán van -nézett fel az ablakra.

-Igen bébi, viszont van egy vendégünk -Louis szemei kipattantak és félve nézett rá -Az anyukám van itt és be szeretnélek mutatni neki!

-Komolyan arra készülsz, hogy be mutass az anyukádnak? Nem fogok neki tetszeni és nem is készülnék el időben -dadogta Louis, miközben Harry csak magában kuncogott.

-Ha nekem tetszesz neki is fogsz -Harry hosszú csókot nyom Louis ajkaira, amitől a kék szemű meg is szédül egy kicsit.

-Huh. oké, azt hiszem gyorsan lezuhanyzok és megpróbálok valamit csinálni a hajammal -mondja Louis, miközben a fürdőszobába megy. Bő tíz percig a tükör előtt ácsorog és nézi az önképét. Soha nem volt magával megelégedve és ez most is így van, akár itt van Harry, akár nem. Nagy nehezen leszenvedi magáról Harry ruháit és a zuhany alá áll, ami kellőképp felmelegedett, mert azóta folyt a víz, amióta belépett a fürdőbe.

"Mi van ha nem fogok tetszeni Harry anyukájának? Bízok Harryben és remélem tetszeni fogok neki. BADARSÁG, egy árván maradott fiú vagyok, aki jóformán csak használ és nem termel. Mi lesz ha megkérdezi hol vannak a szüleim? Mit mondjak, anyám alulról nézi a koporsó deszkát, míg az apám épp valahol próbálja át élni a napot? Azt hiszem meg lenne rólam a véleménye és nem a jobbik lenne az biztos. Egy árván maradott fiú. Egy árván maradott fiú. Egy árván maradott fiú"- suttogta Louis, miközben kezére pillantott, ami remegett, mint a jegenyefa. Bíznia kell Harryben, hogy ezt végig tudja csinálni. Nagy levegőt vett és teljes felszerelésben lépett be "szobájukba" , ahol Harry még mindig az ágyon ült és várt rá.

-Tökéletes vagy -suttogta Harry, ahogy szeme végig járta az összes porcikáját.

-Nagyon félek -vallotta be Louis, mire Harry felkelt és szerelme elé lépett.

-Amikor legelsőnek találkoztunk azt mondtam, hogy megoldunk mindent, akkor ezt is megfogjuk -csókolta homlokon -Bízz bennem -suttogta Harry. Hatalmas tenyereibe fogta Louis apró kezecskéjét és együtt mentek le a konyhába. A konyha ajtajában megállva Harry biztatóan Louisra pillant és egy puszit ad homlokára, miközben újból elsuttogja, hogy minden rendben lesz.

-Anya! -a nő azonnal felkapta a fejét -Be szeretnék mutatni neked valamit

-Ő a kertészed? -kérdezi kiváncsian édesanyja.

-Nem, anya ő az én....

-Szobaszervíz? -vág Harry szavába.

-a barátom -Louis megszorítja Harry kezét, mire a nő szemei is megállapodnak az összekulcsolt kezeiken.

-legjobb barát?

-nem

-sima barát?

-a párom anya -Harry anyja megdermed és egy pillanatra levegőt is elfelejt venni.

-mint....mint apád és én? pár? -dadogja Anne.

-igen, mint ti apával -Louis felpillant Harryre, aki elmosolyodik és újból homlokon csókolja.

-Louis Tomlinson vagyok -nyújtja felé karját Louis, viszont Anne ledermed és percek múltán vonja ölelésbe Louis aprócska testét.

-Anne vagyok és te fiam ennél aranyosabb fiút sem foghattál volna ki. Sosem kedveltem azt a Miles gyereket, de előre látom, hogy veled egy húron fogok perdülni. Csináljak nektek valami reggelit? Harry, ha nem gond Emilyt haza küldtem, hogy ma én főzzek neked, biztosan hiányzik a főztöm és te Louis...te megkóstolhatnád a világ legjobb főztjét -hadarja Anne, mire mindkét fiúnak tátva marad a szája.

-Nyugalom anya! Louis sokat van itt, szóval van ideje megkóstolni a csodálatos főztödet -mondja Harry és közelebb húzza magához szerelmét.

-Hát ezt jó hallani, készítsd fel a gyomrodat Louis, mert nem mindennapi ételeket fogsz enni -megcsípi Louis arcát, majd a fiúkat hátrahagyva kezd el főzni. Harryék jobbnak vélik, hogy nem zavarják Annet, miközben főz ezért a nappaliban tanyáztak le.

-Egész jól ment, nem? -kérdi Harry és ölébe húzza Louist.

-Elsőnek azt hittem, hogy két lábbal fog kidobni -kuncog fel Lou.

-Még egy pillanatra én is azt hittem -csókolja meg hosszasan Harry.

Sajnálom a nagyon sok kihagyást, viszont nagyon sok dolog jött közbe és nem sok időm volt írni, mivel most itthon vagyok, mert beteg vagyok ezért próbálok több részt hozni 💁💗 Remélem azért örültök a résznek)