3 hónappal később

A Gruber-bébi születése óta három hónap telt el. Karin, valamint Martin hirtelen ismét szülővé váltak és ez a helyzet merőben új kihívások elé állította őket. Thaler doktornő és Gruber doktor már az idejét sem tudta, hogy mikor aludták ki magukat normálisan, mindenek ellenére a két fél nagyon boldog volt az ő új kis életükkel. Cornelia napról napra cseperedett, élettel teli természete pedig sok vidámságot hozott családja életébe. Az egyedüli, aki nem tudott megbékélni a helyzettel, az Hans volt. A kisebbik Gruber fiú nem titkolta, hogy milyen nehezen viselte az új felállást. A férfi sógornője azon kérését is őrjöngve fogadta, hogy a nemrég elhalálozott Rosalie-t, akinek a Grubereken kívül senkije sem volt, a családi sírboltban helyezzék örök nyugalomra. És ahogy azt már megszokhattuk, a Medicopter többi dolgozójának élete sem telt unalmasan. Rita hivatalosan is visszakapta a kisfiát, Marco a kislányát, az egykori szerelmespár pedig a sok félreértés miatt külön utakon folytatta tovább az életet. Dori és Peter élvezték az egyedüllétet. Jens immáron hivatalosan is elvált és a volt feleségével való rossz viszonya miatt Gabival közös kisfiát csak alkalomadtán látogathatta. Mindeközben a támaszponton az "A" csapat már hajnalok hajnalán felvette a szolgálatot. Mialatt Köster pilóta a szerelőnek segített a helikopter körül, addig Gruber doktornő és Berger szanitéc az orvosi szobába vonultak vissza. A két barát munka közben arra is talált időt, hogy privát dolgaikat megvitassák.

-Rita, valami baj történt? Látom a szemeden, hogy valami nem egészen stimmel veled. Gondok a Damiannal közös életedben?-puhatolózott Peter

-Damian a legcsodálatosabb kisfiú, akit csak kívánhatok. Egyáltalán nem viselte meg, hogy hirtelen kiszakadt azt addig megszokott környezetéből.-válaszolta Margarita rövid tűnődést követően, hangja mégis valahogy kimerültségről árulkodott

-De akkor mi a baj?-kérdezett Berger szanitéc ismét, miközben kezét finoman barátja vállára helyezte

-Egyre nehezebben viselem Hans kirohanásait. Mióta Ludwig visszatért és kiderült, Rosalie terhes, a bácsikám teljesen kifordult magából. Folyton dühöng, csapkod és ugráltat mindenkit. De azzal, hogy Rosalie temetésén képes volt kiverni a balhét, végképp leírta magát. Egy ideje már gondolkodom rajta, hogy fogom Damiant és elköltözöm a házból. Hans rossz hatással van a környezetére.-jegyezte meg Gruber doktornő nagyot sóhajtva. A szőke szanitéc már épp készült megszólalni, ám a nap első bevetése megakadályozta ebben. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja elfoglalta szokott ülését a gépben. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a helikopter végül a magasba emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot a pilóta a diszpécserrel

-Központ a Medicopter 117-nek. Közlekedési baleset történt Putzbrunn közelében. Egy gyalogost elgázoltak. GPS koordináták: 43,33 Észak és 23,23 Kelet. A rendőrség már a helyszínen van és biztosította önöknek a landolás feltételeit.-érkezett a válasz, melyet Jens egy egyszerű "értettem"-mel nyugtázott. A kapcsolat megszakadt, az út további részében pedig mindenki néma csendben bámulta a verőfényes tavaszi tájat, mely valósággal csábította az embert arra, hogy kiránduljon. A húsvétot megelőző napokban a családok többsége már javában élvezte megérdemelt szabadságát, a légimentők csapata viszont ilyenkor is kötelességet teljesített. Hála a gyors repülésnek, percekkel később a legénység már a szóban forgó utca felett körözött. Földet érést követően Rita és Peter a két zsákkal együtt szaladt az ellátásra váróhoz, akit a nézelődők egy emberként álltak körbe. A barna hajú orvosnő mérgesen utat tört maguknak, ezt követően hozzálátott a feladatához. 

-A vérnyomása 190 per 100. Pulzus 90.-olvasta le az értékeket Berger szanitéc

-Kanült kérek, egy zacskó Ringert, valamint 3 mg Ketamint és 0,5 mg Dormicumot.-adta ki az utasítást Gruber doktornő. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet Köster pilóta közvetlenül a sebesült mellé helyezett. A pilóta nem szeretett volna zavarni, ezért amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. Az ellátás folytatódott tovább, az elgázolt gyalogos pedig hamarosan ismét visszanyerte az eszméletét. A fiatal orvosnő kedvesen a betegére mosolygott, ezt követően úgy találta, hogy a páciens szállítható állapotában volt. Időközben a helikopter rotorjai is megkezdték működésüket, a sebesült végül hordágyra, majd onnan a kabinba került. Miután a rotorok fordulatszáma elérte a kellő százalékot, az oldalsó ajtók pedig bezáródtak, a gép a kar segítségével emelkedett a magasba. A jelentések megtétele után a beszéd joga a szanitécet illette meg. 

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Bejelentést kérünk az UKM-be. Női páciens. Gázolást követően polytraumával és könnyű hasi sérüléssel. Intubáltuk és lélegeztettük. Állapota jelenleg ismét stabil.-tolmácsolta Peter a felettese szavait

***

A Gruber család tagjai a közös reggelit követően nekiláttak a napi feladatok elvégzésének. Mialatt Dorothea iskolába kísérte Sofiát és Samanthát, Lili pedig elindult kinyitni a rendelőt, addig Hans a birtok körüli teendőit látta el. A tízfős családban mindenkinek meg volt a maga szerepe és azokat a bizonyos nézeteltéréseket leszámítva minden olajozottan zajlott, hála Karinnak és Martinnak, akik amolyan kijelölt családfőként viselték gondját szeretteiknek. A reggelizőasztal leszedését követően Thaler doktornő egy kicsit még tett-vett a konyhában, ezután rendbe szedte Cornie-t, aki mint általában mindig, a reggeli végeztével békés szunyókálásba kezdett. A nő szeretetteljesen megpuszilgatta kislánya hasát, miközben tekintete ösztönösen a komód felé terelődött, melyen családi fényképek sorakoztak, többek között Samyről, Hannáról, valamint Gabrieléről. Az első sorban pedig egy viszonylag friss kép díszelgett, melyen a néhai Rosalie szerepelt. Az orvosnő szomorúan felsóhajtott és szinte lerítt róla, hogy a szíve majd meghasadt az űrtől, amit húga hiánya váltott ki. Gruber doktor munkába menet még gyorsan megkávézott, ezt követően csatlakozott az emeleten tartózkodó szeretteihez. A szőke doktornő épp karjaiban ringatta a kislányukat, mikor a szobába leendő férje lépett be. A két fél tekintete összekapcsolódott, arcukra egy sugárzó mosoly ült ki, a kisbaba pedig mintha megérezte volna a körülötte uralkodó szeretetet, emiatt maga is örömteli nevetésbe kezdett.

-Angyalom, szorítsatok nekem. Ma jön az államügyész, hogy felvegye a vallomásom. Noha Mario meghalt, a páciensem továbbra is tartja magát a gondatlan veszélyeztetés vádjához.-lépett közelebb Martin, ezt követően egy puszit nyomott kislánya feje búbjára

-Cornie-val idehaza szurkolunk neked. De én érzem, hogy minden rendben lesz.-mosolyodott el Karin gyengéden, miközben óvatosan visszafektette Corneliát a kiságyba. A csöppség szülei beszélgetéséből nem sokat fogott fel, ennek ellenére a nagy barna szemeivel szüntelen őket bámulta és ezzel akaratlanul is, de mosolyra fakasztotta a szobában tartózkodókat. A két orvos csillogó tekintettel könyökölt a kiságy szélére és bár a mai mind a kettejüknek nehéz nap lesz, semmi félelem nem volt bennük, mert ez az idill, a kellemes babaillat, valamint a bébi csörgő nyugtató hangja minden másnál többet jelentett nekik. 

-Szerinted jól tettük, hogy lemondtuk az esküvőt? A többiek folyton azt kérdezik, hogy mikor házasodunk már össze.-váltott témát Gruber doktor, de csak suttogva, ugyanis Cornie épp békés szundiba kezdett, hóna alatt kedvenc plüssnyuszijával

-A pici miatt akkor így találtuk a leghelyesebbnek. De azóta már eltelt egy kis idő, te és én pedig sikerrel rázódtunk bele az új életünkbe. Az apám mindig azt mondta, hogy ha két ember szereti egymást, nem kellenek a papírok. Részben igaza van, de szerintem az esküvő a szerelem megkoronázása.-állapította meg Thaler doktornő habozás nélkül, arcára pedig egy csinos mosoly ült ki

-Akkor esküdjünk meg minél hamarabb. A teendők listája még mindig meg van. Ha mindenki besegít és igazán akarjuk, bármit elérhetünk. Ismerek egy papot, aki jó barátom és lehet még idén tavasszal talál is nekünk időpontot.-mondta Martin megélénkülten, óriási vigyorától pedig a mellette álló is fellelkesült

-Már csak azt kell elérnünk, hogy Hans megenyhüljön. Lehet kezd besokallni a birtok ügyei miatt. Sofiát is egyedül neveli, Linn pedig elhagyta őt egy másikért. Sajnálnám, ha az öcséd miatt el kellene költöznünk innen, mert noha a birtok fele hozzám tartozik, a ház Hansé. Még a végén rátör valami hiszti és kidob minket a házból.-jegyezte meg Karin halkan, gondosan ügyelve az alvóra. Bár egyikük sem mondta ki, de mind a kettejüknek nagyon fájt a szóban forgó személy közönyös magatartása a kislányuk irányába. A két orvos abban is megegyezett, hogy ha ez így megy tovább, Hans esetleg kidobja őket az utcára. Mivel az idő későre járt, a rendelő pedig hamarosan kinyitott, a leendő házaspár a beszélgetés folytatását későbbre halasztotta, végül egy hosszúra nyúlt csókot követően elköszöntek egymástól.

Délután háromkor Martin fáradtan ült ki a rendelő előtti padra. Mozgalmas napot tudhatott maga mögött, emiatt kellett már neki ez a kis pihenő. Egy csésze teával a kezében foglalt helyet a lócán, a lágy tavaszi szellő pedig minden gondot kiűzött a fejéből. Gruber doktor számára a rengeteg megoldásra váró probléma mellett a legnagyobb fejtörést most a feljelentést okozta. A férfi épp készült visszamenni a vizsgálóba, mikor a rendelő felé vezető útra Margarita kocsija hajtott fel. Elsőszülöttje láttán a doktor arcán egy széles mosoly jelent meg. Közelebb lépett az érkezőhöz, majd egy ölelést követően mind a ketten a pad felé vették az irányt. Az ifjú Gruber doktornő alaposan szemügyre vette az udvart és meg kellett állapítania, hogy mióta utoljára itt járt, minden sokkal szebb lett. Írisz, jácint, nárcisz, valamint muskátli. Mind frissen volt ültetve, a kert pedig valósággal pompázott. Látszott, hogy ez a munka egy női kezet dicsért. Méghozzá Karin gondoskodó kezét. 

-Anya alaposan kitett magáért. Nagyon szép lett a kert. Látszik, hogy szeretettel készült. Apropó. A rendelőről jut eszembe. Tudom, hogy az államügyész ma járt itt. Mondott valami biztatót? Sikerülhet még elkerülni a pert?-tette fel a a kérdést Rita, miközben levetette magát a lócára

-Nem állok valami fényesen. Nehéz lesz bizonyítani, hogy a munkámat valóban alaposan végeztem. A feljelentő nagyon elszánt és mintha valami személyes baja is lenne velem. De én sem fogok harc nélkül meghátrálni.-válaszolta Martin és bár nem panaszkodott, a mellette ülő tökéletesen tisztában volt azzal, hogy apját mennyire megviselte a műhibaper

-Az élet sokszor nagyon nehéz. Furcsa, hogy mégis így ragaszkodunk hozzá. Nem is kell annyira messzire menni. A saját családtagunk nehezíti meg az életünk. Karin annyi jót tett a Gruberekért, Hans viszont továbbra is csak ellenséget lát benne. Ha nincs a mama pénze, akkor Hans sosem tudta volna fellendíteni a gazdaságot.-váltott témát Gruber doktornő, közben magának is töltött egy bögre teát

-Számtalanszor próbáltunk már meg Hans lelkére hatni. Sajnos minden hiába. Karin és én úgy gondoljuk, hogy ha ez így megy tovább, hamarosan kénytelenek leszünk átköltözni a panzióba. Cornie és Samy nem nőhetnek fel szeretetlenségben.-jelentette ki Gruber doktor elszántan, nem gondolva másra, csak arra, hogy gyerekeinek és menyasszonyának egy békés, nyugodt életet teremtsen. Noha nem mondta ki, de a barna hajú orvosnő osztozott az idősebb orvos érzéseiben, ugyanis ő sem vágyott másra, csak egy kellemes és gondtalan életre. 

-A Marcóval való helyzetem is bonyolult. Lássuk be, Marco és én nem emeljük fel egymást. Ellenkezőleg, lehúzzuk egymást.-vallotta be Margarita csüggedten, ezt követően vetett egy jelentőségteljes pillantást az édesapja felé, mintegy így kifejezve, hogy jelen pillanatban tőle várta a megoldás kulcsát. A férfi mintha olvasott volna lányai gondolataiban és bár fájlalta, de a fiatal hölgynek a szerelmi problémával egyedül kellett szembeszállnia.

-Szomorúvá tenne, ha végig kellene néznem, hogy az elsőszülöttem magányosan éli le az életét. De az még szomorúbb volna, ha látnám, hogy boldogtalan vagy a kapcsolatodban. Neked kell érezned, hogy mi a jó neked. Én csak annyit tehetek, hogy melletted állok.-mondta Martin egy bátorító mosoly kíséretében, ezt követően gyengéden átkarolta lánya vállát, mire az apja vállára hajtotta a fejét. A két fél percekig ült néma csendben egymás mellett, de sajnos a doktornak egy telefonhívást követően sürgősen távoznia kellett. 

***

Martint a rendelőből az útja egyenesen az Ellmaui Hotelba vezette, ahol az egyik szállóvendég váratlanul eszméletét vesztette. Rövid vizsgálatokat követően szerencsére hamar világossá vált, hogy az ájulást a leesett vércukorszint okozta. Mivel a további kórházi ellátás nem volt szükséges, Gruber doktor összepakolta az orvosi táskáját, ezt követően a kijárat felé vette az irányt. Már épp távozott, mikor a medencék felől egy segélykérő hangra lett figyelmes. A férfi habozás nélkül futott a tömeg után és nem kellett sokat találgatnia, hogy mi történt. Egy fiatal srác fejesugrást követően ájultan merült el a vízben. Szerencsére a helyszínen tartózkodó két vízi mentős gyorsan kapcsolt, így a szakszerű kiemelés is megtörtént, ellenben a továbbiak orvosi hatáskört igényeltek. A doktor egyik kezével felmérte a sérült általános állapotát, másik kezével viszont a telefon után kapott és a mentők számát tárcsázta. 

-Itt a légimentők központja. Miben segíthetünk?-fogadta a hívást a diszpécser

Ez idő alatt a Medicopter támaszpontján a "B" csapat vette fel a szolgálatot. Mint általában mindig, Dorothea, Karin és Marco most is bevetésre készen ültek a társalgóban, noha már hónapok teltek el azóta, hogy Thaler doktornő utoljára a csapatával repült. Tekintve, hogy odahaza egy csecsemő várt rá, a szőke orvosnő egy ideje nem dolgozott. Most viszont kénytelen volt beugrani, ugyanis helyettese váratlanul lebetegedett. A bázis csendjének a nap első bevetése vetett véget. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a gép az égbe emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetéssel kapcsolatos további információkat. Az Ellmaui Hotel medencéjénél egy férfi súlyos fejsérüléseket szenvedett. Martin Gruber már a helyszínen van. A parkolóban biztosították a landoláshoz szükséges feltételeket.-ismertette az esetet a már jól megszokott hang

-Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk tíz perc múlva. Köszönöm és vége.-adta a választ Dori, miközben arcán egy fél mosollyal gyönyörködött a csodás áprilisi kilátásban. Miután a vonalkapcsolat megszakadt, a helikopter fedélzetén beállt a csend, mely a gyors repülésnek hála nem tartott sokáig. A legénység alig negyed óra elteltével már a szóban forgó szálloda felett körözött. Földet érést követően Karin és Marco a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Thaler doktornő és Gruber doktor gyöngéden összemosolyogtak, ezután mindenki hozzálátott a feladatához. 

-Fejest ugrott a medencébe. Gerinc sérülése lehet és a keringése is leállt.-magyarázta Martin, mire a szőke doktornő annak jeleként, hogy a hallottakat tudomásul vette, bólintott egyet

-Marco! Szükség lesz a nyakfodorra, egy branülre és egy ampulla Ketaminra.-nézett fel Karin a munkatársára. Az olasz szanitéc sorra nyomta az orvosok kezébe a kért eszközöket, a strandoló tömeg pedig egy emberként drukkolt a sikeres mentésért. Mialatt a doktorok dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet Dorothea közvetlenül társai mellé helyezett. Már majdnem úgy tűnt, hogy minden rendben alakult, mikor egy váratlan pillanatban az EKG sípolni kezdett, a hangulat pedig a tetőfokára hágott.

-Esik a vérnyomás. Defit! Kétszázzal kezdjük.-szólalt meg Gruber doktor aggódva, közben átvette a tappancsokat a szanitéctől. Az első kiütést a második, majd a harmadik és a negyedik követte, ám a beteget még az ötödik kiütésre sem sikerült visszahozni. Annak a lehetősége, hogy a fiút sikerül megmenteni, vészesen esett, a két orvos viszont képtelen volt ilyen könnyedén lemondani egy életről. Mind a ketten makacsul kitartottak, a csapat többi tagja viszont aggódva figyelte őket.

-Még mindig nincs szinusz ritmus. A maximumra állítom.-jelentette ki Thaler doktornő, ezt követően vőlegénye kezébe nyomta a defit. A kiütést követően a levegő egy kis időre megfagyott és mindenki aggódva várta, hogy a ritmus vonal jele felbukkanjon. Hála a kitartásnak, megtörtént a csoda. 

-Ismét van szinusz ritmus. Ugye tudjátok, hogy ti ketten épp a belügyminiszter fiát mentettétek meg? Talán még kitüntetést is kaptok érte.-szólalt meg Marco vigyorogva, noha szemmel láthatóan a két orvos nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek a ténynek

-A mi munkánkban minden élet számít.-felelte Karin egy apró mosollyal az arcán, miközben annak jeleként, hogy a teljesítményük milyen bravúros volt, leendő férje és ő mosolyogva egymásra kacsintottak

A műszak végeztével a Medicopter támaszpontján egy kis összejövetelre került sor, melynek megszervezésére több ok is ürügyül szolgált. Karin és Martin bevetésen nyújtott sikerén túl, Max születésnapja, valamint Peter jubileuma is koccintásra adott okot. Berger szanitéc húsz évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon lépett be a csapat kötelékébe, ám erről a jeles eseményről maga az ünnepelt sikeresen meg is feledkezett. A pohárköszöntő után Gruber doktor feltűnés nélkül vonult vissza a hangárba, mivel rossz kedvével nem szerette volna a többieket is lehangolni. A férfi fejében a feljelentéssel kapcsolatos gondolatok cikáztak, amik valahogy nem akartak leállni. A doktor a flippergépnek dőlt és bár sajgott a szíve, ha arra gondolt, hogy hivatását esetleg elveszítheti, ennek ellenére mégis rendületlenül kereste a helyzet megoldását. Olyannyira belemerült a töprengésbe, hogy észre sem vette, amint Karin mögé lépett, majd a derekánál fogva átkarolta őt. A két fél szembe fordult egymással és aki elsőként megszólalt, az a nő volt. 

-Amikor Rosalie meghalt, olyan sokat tettél értem. Mellettem álltál és támogattál, hogy ne süllyedjek bele a fájdalomba. Bárcsak én is tehetnék érted valamit.-jegyezte meg Thaler doktornő tanácstalanul

-Velem vagy és ettől többet nem is kívánhatnék.-vágta rá Gruber doktor habozás nélkül

-Hiszem, hogy hamarosan minden rendbe jön. Nem volna igazságos, ha egy olyan orvos, mint te, nem praktizálhatna többet. Ma a bevetésen is olyan profi voltál. Én pedig nagyon büszke vagyok rád.-mondta Karin, szinte megbűvölve, miközben orrát szerelmesen a másik fél orrához dörzsölte. Kedvesei szava új erővel töltötték fel az addig magába roskadt férfit és a korábbi rosszkedvnek már nyoma sem volt. A doktor arcán egy sejtelmes mosoly jelent meg és még csak szavak sem kellettek ahhoz, hogy a szőke orvosnő megfejtse, mi járt a szeretett férfi fejében

-A bevetés közös sikerünk és ha jobban belegondolok, valamit mégis tehetnél értem. Van egy dolog, amire már régóta várok. Tudom furán hangzik, de mindig is vonzott a flippergép.-suttogta vágyakozva Martin a menyasszonya fülébe, mire az megeresztett egy hatalmas vigyort és immáron egyikük számára sem lehetett kérdés, hogy romantikus perceiket a játékgép tetején folytassák tovább