Karneváli forgatag, vidám embertömeg és álarcos alakok, ameddig a szem ellát. A farsang még alig vette kezdetét, de már mindenki javában mulatozott. A hatalmas tömeg miatt mozdulni is alig lehetett, sőt a felvonulók még az autópálya közeli hidakat is megszállták. Szabadnapjukon Margarita és Peter abba a gyorsbüfébe ültek be, ahol legelőször találkoztak egymással. A két barát egy óriási hústálat és egy fánkkal megrakott tálcát rendelt maguknak. Abból indultak ki, hogy legalább a parkolóban lévő étkezdében lehet majd egy kis nyugtuk, ám a farsangozók miatt csak nehezen értették egymást. Mind a ketten jóízű falatozásba kezdtek, de azért arra is találtak időt, hogy magánéleti gondjaikat megvitassák. A szót elsőként Gruber doktornő ragadta magához. 

-Jól telt a hétvégéd Nápolyban?-tette fel a kérdést Rita a gyönyörűszép mosolyával, ami egyszerre volt örömteli és érdeklődő

-Biggi és Enrico szépen helyrepofozták a családi motelt. Minden nagyon komfortos, de az olaszok nem értenek a hústálak készítéséhez.-mormolta Peter leszegett fejjel, a vállát megrándítva, ugyanis csak nehezen válaszolt a feltett kérdésre

-Őszintén szólva nem erre céloztam. Oliverrel és Stellával találkoztál?-hangzott Gruber doktornő újabb kérdése

-Oli az egész hétvégét a motelban töltötte. Nagyon kellemes napokat töltöttünk el együtt. Stella viszont kerüli a velem való találkozást. Talán jobb is így. Ha az igazat akarod hallani, az egyetlen, akit a régi életemből hiányolok, az Oliver.-motyogta Berger szanitéc csüggedten, mire a másik fél ösztönösen a keze után kapott és gyengéden rászorított barátja kezére. A két fél beszélgetésnek az vetett véget, hogy a büfé parkolója felől egy hatalmas csattanást lehetett hallani. A szabadnapos mentősök, továbbá a büfés és két másik személy habozás nélkül pattantak fel székükből, ezt követően a parkoló felé vették az irányt. Hogy pontosan mi történt, nem volt világos, mindenesetre egy személyautó hátulról pont telibe kapott egy parkoló járművet. Szerencsére a vétlen autóban nem ült senki, ellenben a balesetet okozó kocsiban egy eszméletlen férfi feküdt a kormányon. Margarita és Peter szinte azonnal szaladt oda az ellátásra váróhoz és amíg a doktornő felmérte a sebesült állapotát, addig munkatársa a mentők számát tárcsázta. 

Ez idő alatt a Medicopter támaszpontján a "B" csapat vette fel a szolgálatot. Karin, Dorothea és Marco a reggeli lapokat futották át, ugyanakkor a csapat férfi tagjának gondolatai egyre csak Rita körül forogtak. A szanitéc szégyellte magát, amiért egykori szerelmét átverte, mindenesetre a lánya születése óta képtelen volt arra gondolni, hogy legyen még egy saját gyereke. A hallgatással töltött percek szerencsére gyorsan véget értek, ugyanis a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez szaladt. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket és percekkel később már minden felszállásra készen állt. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, a gép a kar segítségével az égbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-szólt bele a mikrofonba Dorothea arcán egy halovány fél mosollyal

-Központ a Medicopter 117-nek. Baleset történt az A552-es déli szakaszán, a büfé közelében. Egy személyautó parkoló járműbe ütközött. A pontos részletek nem ismeretesek. A kollégáik, Rita Gruber és Peter Berger már a helyszínen vannak. Vége.-érkezett a válasz. Miután a kapcsolat megszakadt, a fedélzeten beállt a kínos csend, Marco pedig magában meg is jegyezte, hogy volt barátnője nyilvánvalóan a munkán kívül is sok időt tölthetett Peter társaságában. Hála a gyors repülésnek percekkel később már a szóban forgó terep felett köröztek. Földet érést követően a doktornő és a szanitéc a két zsákkal és a hordággyal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Karin és Rita kedvesen összemosolyogva köszöntötték egymást, ezt követően mindenki hozzálátott a feladatához. 

-Alkoholmérgezés. Szerintem már ájult volt, mikor belehajtott a másik kocsiba. Légzés és pulzus egyenletes.-magyarázta Gruber doktornő, mire szőke kolléganője annak jeleként, hogy a hallottakat tudomásul vette, egy aprót bólintott

-Vérnyomás 190 per 120. Pulzus 90.-olvasta le az értékeket Ferri szanitéc és a múltkori vitából kifolyólag végig feltűnően kerülte a korábbi kedvesével való szemkontaktust

-Marco! Szükségem lesz a branülre, egy zacskó Ringerre, valamint a nyolcas tubusra és a laringoszkópra.-adta ki az utasítást Thaler doktornő. A két orvos, valamint a két szanitéc összhangban dolgozott együtt, melynek meg lett az eredményre. A páciens állapota huszonöt perc elteltével sokat javult. A végszó elhangzását követően a páciens hordágyra, majd onnan a kabinba került. Időközben a rotorok is megkezdték működésüket, Gruber pilótanő pedig csak az alkalmas pillanatra várt, hogy a magasba emelhesse a gépet. Felszállás előtt Gruber doktornő és Berger szanitéc még intettek egyet a távozóknak, ezt követően a helikopter az égbe emelkedett. A jelentések megtétele után a beszéd joga a csapat férfi tagját illette meg. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a Kitzbüheli Kórházba. Férfi páciens autóbaleset és alkoholmérgezés után instabil állapotban, koponyaalapi sérüléssel. Intubálva és lélegeztetve.-tolmácsolta Marco a felettese szavait

***

A Gruber családot mostanában sorra érték a megpróbáltatások. Cornelia halála, Rita betegsége, a vállalkozás, amit Hans kis híján elveszített, Ludwig felbukkanása, Rosalie terhessége és most a Martin elleni feljelentés. A doktort egy korábbi páciense jelentette fel gondatlan veszélyeztetés vádjával. Mivel a kamara és az ügyészség apparátusa nem épp a gyors munkavégzésről volt híres, emiatt a férfi továbbra is praktizálhatott, de a tény attól még tény maradt. Karin számára nem is lehetett kérdés, hogy szerelmét mindenben segítse és támogassa. A két fél közös programokkal igyekezett kiszakadni a mindennapi megpróbáltatásokból, ám sem a wellnes hétvége, sem a színház, sem a táncest, sem a jégkorcsolyázás, de még a Gabinál és annak kisfiánál való nürnbergi látogatás sem tudta elfeledtetni velük a gondokat. Hajnali háromkor a Gruber házban lévők már javában a másik oldalukra fordultak, Thaler doktornő és Gruber doktor viszont képtelenek voltak békés álomra szenderülni. Ugyan egyikük sem mert megmozdulni, hiszen nem szerették volna a másikat is felébreszteni, egymás lélegzetvételét hallva viszont mind a kettejük számára világossá vált, hogy a másik fél is küzdött az álmatlansággal. A két orvos felkapcsolta az éjjeli szekrényen álló kis lámpát, felült az ágyban, végül egymásnak dőlve nagyokat sóhajtottak. 

-Szerintem az ügyészség egy szavamat se hitte. A páciensemnek jó kapcsolatai lehetnek, ugyanis akármit mondtam, mindig találtak valamit, amibe beleköthettek. Nem tudom miért, de az az érzésem támadt, mintha annak a nőnek nem is velem lenne baja. Sokkal inkább keltette olyan ember benyomását, mint aki már jó előre kitervelte a feljelentést.-szólalt meg Martin lebiggyedt szájjal és bár egyikük sem mondta ki, de mind a ketten tisztában voltak azzal, hogy valaki szándékosan űzte velük ezt a ronda játékot

-Amikor úgy érzem, hogy egy megoldhatatlannak tűnő helyzettel állok szemben, tudod mire gondolok?-tette fel a kérdést Karin egy hatalmas mosollyal az arcán, ugyanis az, amire gondolt a közös életük szempontjából egy meghatározó eseménynek számított

-Az első közös karácsonyunkra gondolsz a Steiner Hochalmon?-kérdezett vissza Gruber doktor a szelíd és megnyugtató hangján, bár kérdése sokkal inkább hatott kijelentésnek

-Kitaláltad a gondolataimat. Akkoriban minden olyan nyugodt volt és békés. Ültünk a kandalló előtt, te rám adtad a kabátod, én pedig elmeséltem a Gregorral közös múltamat. Melletted biztonságban éreztem magam és még most is így érzek. Még jobban is, mint valaha.-magyarázta Thaler doktornő egy vakító mosoly kíséretében és hogy szavainak nyomatékot adjon, fejét ösztönösen a férfi karjai közé fúrta. A vallomás hatására a másik fél szerelmesen elmosolyodott, majd lágyan végigsimította a nő tincseit. 

-Angyalom, talán akkor nem mondtam, de az első perctől kezdve csodállak ezért. A volt férjed mellett annyi szörnyűséget kellett megélned, mindenek ellenére te mégis erős és életvidám maradtál.-jegyezte meg Martin, ezután mind a ketten vetettek egy gyengéd pillantást "az ő másik felükre". Miután a mosolygás abbamaradt, rá kellett jönniük, hogy a feljelentésen kívül is akadtak még tisztására váró kérdések. 

-Tudom, hogy Hans miatt szíved szerint kerülnéd ezt a témát, de mit gondolsz Rosalie-ról és a babájáról? Szerintem az öcséd téved. Akad hely egy újabb Gruber számára. Már csak az a kérdés, hogy a többiek képesek lesznek-e egy olyan férfi gyerekét megtűrni, mint Ludwig Gruber?-hozta fel a témát Karin fáradtan ásítva, mire az őt ölelő is mocorogni kezdett és végül mind a ketten okosabbnak látták ezt a kényes témát reggelre halasztani

Margarita a kora reggelt a bevásárló központban kezdte. Tekintve, hogy odahaza már minden kifogyott, Gruber doktornőre hárult a feladat, hogy a családi éléskamrát feltöltse. A göndör hajú nő megpakolt szatyrokkal, arcán széles vigyorral hagyta el az épületet és szinte érezte, hogy a reggeli napfény milyen jót tett a szerelmi csalódás miatt zaklatott lelkének. Kikereste kocsi kulcsát, ezt követően a parkoló felé vette az irányt. Épp a csomagtartót nyitotta fel, mikor a hátán egy kéz érintésére lett figyelmes. Rita automatikusan megfordult, ám ebben a percben a mosoly szinte azonnal rá is fagyott az arcára. A fiatal orvosnő ugyanis Marióval találta szembe magát. A két fél farkasszemet nézett egymással, noha a férfi kajánul vigyorogva méregette vonzó feleségét. 

-Orvos vagyok, ezért nem kellene ezt mondanom, de nagyon bíztam benne, hogy már nem vagy életben. Úgy látszik hiába a halálos betegség, téged még a fentiek sem akarnak.-forgatta meg a szemét Margarita, hangjában pedig a vele szemben álló felfedezett valami egészen szokatlant, amit eddig korábban soha. A nő már egyáltalán nem tartott agresszív volt férjétől. 

-Amíg az ember életének értelme van, addig nem hal meg. Az én életem értelme te vagy. Rita, én már megváltoztam. Jó útra tértem és felhagytam a maffiózó életemmel.-mondta Mario nyájasan győzködve, aprócska olasz akcentussal körítve

-Az ilyenek, mint te, sosem változnak. Még jól emlékszem arra a napra, mikor megölted az üzlettársad. És azt sem feledem, hogy velem mit tettél. Hagyj békén és örökre tűnj el az életemből!-kiabálta Gruber doktornő, a másik fél viszont gúnyos nevetésbe kezdett, mint aki forralt valamit

-Szóval nem értetted meg az üzenetem, igaz? Az apád elleni feljelentés csak a kezdet. Ha továbbra is ennyire hevesen tiltakozol, nagyobb bántódás is fogja érni a családod.-fenyegetőzött a férfi, hirtelen felpaprikázott hanghordozása pedig meglehetősen baljós hatást keltett. Az egykori maffiózó már épp készült nejére támadni, mikor alig tőlük pár méterre egy karneválozó váratlanul kidurrantott egy lufit. A pukkanásra mind a ketten felkapták a fejüket és kihasználva a kedvező alkalmat, az ifjú doktornő gyorsan kocsiba vágta magát, ezt követően a birtok felé vette az irányt. 

***

A Medicopter támaszpontján a nappali műszakot a "B" csapat vette fel. Karin, Dorothea és Marco a társalgó körasztalánál görnyedve a reggeli lapokat futották át, miközben Max reggelivel és friss kávéval kedveskedett társai számára. Napok óta minden híradás és újság azzal volt tele, hogy egy maszkos alak fényes nappal rabolt el embereket a karneváli forgatagból. Mindenki azt találgatta, hogy kit rejtegetett a fogva tartó álarca. És bár senki sem mondta ki, de egy kicsit mindenki attól rettegett, hogy esetleg ő lehet majd a következő áldozat. Természetesen a fő beszédtéma a mentőscsapat köreiben is az emberrablás volt. A bázison tartózkodók társalgásának végül az vetett véget, hogy a nap első bevetése is megérkezett. A diszpécser rövid ismertetőt adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a gép az égbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-jelentkezett be a mikrofonon keresztül Dori, miközben arcán egy kis mosollyal gyönyörködött a tájban

-Központ a Medicopter 117-nek. A rendőrség a segítségüket kéri egy túsz kiszabadításához. Egy fiatal nőt ma reggel elraboltak a karneváli forgatagból. A tettes és az áldozata egy ramsau széli csűrben barikádozták el magukat. Nem messze a Wagner tanyától. A rendőrség már a helyszínen van és lezárta a terepet. Vége.-érkezett a válasz. A beszélgetés végeztével a vonalkapcsolat megszakadt, az út további része pedig hallgatással telt. Mialatt a pilótanő és a szanitéc a tájban gyönyörködött, addig a doktornő az orvosi felszereléseket készítette elő. Hála a gyors repülésnek, percekkel később már a szóban forgó pajta felett köröztek. Egy váratlan pillanatban a rádióba az egyik nyomozó szólt bele. 

-Rendőrség a Medicopter 117-nek! Az emberrabló egy pszichiátriai osztályról szökött meg és egy mentőst kér, mivel támadás közben ő maga is megsérült. Ereszkedjenek le kötélen és nyújtsanak elsősegélyt, egyebekben viszont ne csináljanak semmit. A tettes kiszámíthatatlan és veszélyes.-ismertette a jelen állást egy férfi. A kapott instrukciókat követően Karin oldalra csúszott a székével, hogy Marco is hátra tudjon menni. Mind a ketten magukra vették a hevedert, ezután kiültek a gép szélére. Az őszes hajú férfi felkapcsolta magát a csörlőre, ezt követően a kötél megindult lefelé. 

-Az ablak felett állítsatok meg. Be kell törnöm az üveget.-szólt bele az adóvevőbe Ferri szanitéc

-Légy óvatos! Ki tudja, hogy mi mindenre képes az a tébolyult.-vágott közbe Gruber pilótanő nyűgösen. Kicsivel később a kötélen lógó már az omladozó épületen belül tartózkodott, ám odabent mozgásnak nyoma sem volt, ellenben minden tocsogott a benzintől. A férfinak rossz előérzete támadt, majd ebben a pillanatban hirtelen egy őrült szempárral találta szembe magát, aki egy fiatal, reszkető nőt kapott el a nyakánál fogva, mintegy biztosíték gyanánt. A három fél idegesen nézett körbe-körbe, a hallgatást végül a túszejtő törte meg.

-Én sem így terveztem ezt a mai napot. Azok a rohadt zsaruk rám támadtak és belém lőttek.-ecsetelte a történteket az Edgar névre hallgató férfi. Marco a megadás jeleként mind a két kezét felemelte, ezután megfontolt mozdulatokkal lépdelt a fogva tartó felé, miközben az orvosi felszereléséből sorra húzta elő az ellátáshoz szükséges eszközöket. A másik férfi gyanakvóan figyelte a mentőst, ám jelen helyzetben ő maga is ki volt szolgáltatva. Az őszes hajú férfi kitisztította, majd ellátta a golyó okozta sebeket, ezt követően egy fájdalomcsillapító injekciót nyomott a sebesültbe, mely valójában egy altató keverék volt. Miután a szer megtette a hatását, mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel, a piros overálos férfi pedig a rádió után kapott.

-A támadó hatástalanítva. Húzzatok vissza!-adta meg a várva várt jelet Ferri szanitéc, mire a csörlő megindult lefelé. Percek múltán már mind füves talajt érezhettek a lábuk alatt. A helikopter is megkezdte a landolást, majd a földet érést követően Thaler doktornő a két zsákkal együtt szaladt az elrabolthoz, valamint a túszejtőhöz és azonnal hozzálátott a feladatához. Hála a szerencsének, a túszul ejtett hölgy minden további nélkül úszta meg a felfordulást, az őrült emberrabló viszont hirtelen visszanyerte eszméletét és szinte habozás nélkül rontott a sérüléseit ellátó mentőorvosra. Mivel a szanitéc reflexei gyorsnak bizonyultak, nem történt tragédia. Az olasz férfi egy jól irányzott ütéssel tette ártalmatlanná a mindenre elszánt pszichiátriai szökevényt, akit végül a rendőrök bilincsbe verve vezettek el. Miután a kedélyek lecsillapodtak, a háromfős csapat minden tagja elégedetten lépett közelebb egymáshoz. 

-Ennyi izgalom elég volt mára. Menjünk gyorsan haza.-mosolyodott el Dorothea, ezt követően lepacsizta társait. A csapat minden tagja elfoglalta szokott helyét a gépben. És mivel a rotorok elérték a kellő fordulatszámot, a helikopter a magasba emelkedett. 

A munka végeztével Karin és Martin egy közös vacsorát terveztek be maguknak. Mivel a férfi ma nem az ellmaui rendelőben, hanem a Halli kórházban rendelt, emiatt menyasszonya a klinika elé ment leendő férjét kocsival felvenni. A két orvos egy ragyogó mosollyal köszöntötte egymást, ezt követően egy lágy csókot váltottak. Már épp indulni készültek, mikor a távolban Rosalie-t pillantották meg. Engel felügyelőnő köntösben, tolószékben, karjában egy infúzióval és nővéri kísérettel jött kifelé az egyik vizsgálóból, mely történetesen a szívsebészet volt. Thaler doktornő és Gruber doktor aggódva egymásra pillantottak és valahogy mind a ketten ugyanarra a következtetésre jutottak. Tekintve, hogy a szőke doktornő szeretett volna egy kicsit kettesben beszélgetni húgával, így a doktor az épület előtt várta meg a két testvér beszélgetésének végét. Miután az ápolónő távozott, az idősebb lánytestvér bekopogtatott a betegszobába. A nyomozónő láthatóan nem számolt testvére jelenlétével, de ebből a helyzetből már ha akarta volna sem tudta volna magát kimagyarázni. 

-Mióta tudod, hogy beteg vagy?-kérdezte Karin kissé bizonytalanul, közben óvatos mozdulatokkal húga ágya szélére ült

-Már akkor tudtam, mikor először találkoztunk a börtönben. Nem tartottam olyan fontosnak, hogy beavassalak titeket a szívbetegségembe, hiszen sosem álltunk szoros kötelékben egymással.-sóhajtott fel Rosalie szomorúan, szemét lehunyva és meglehetősen lesújtó látványt nyújtott, hogy a szívbetegségéből kifolyólag minden egyes lélegzetvételéért küzdelmet kellett folytatnia

-Ezért akartad, hogy a Gruberekkel közösen neveljem fel a lányodat?-kérdezett ismét Thaler doktornő elgondolkodva, mialatt kezét a pocakra helyezte, így a baba rúgását is pontosan érezni tudta. Unokahúga jelenlétét érzékelve a csinos orvosnő és nem tagadhatta, hogy milyen mélyen meghatotta ez a helyzet, mely egyszerre volt szomorú, de örömteli is.

-Én nem azt kértem, hogy a Gruber család nevelje fel a kicsit. Én azt szeretném, hogy a nővérem és a férje neveljék fel a lányomat. Az orvosok szerint nem sok esélyem van arra, hogy túléljem a szülést.-próbálta Engel nyomozónő magyarázni, majd szavainak nyomatékot adva erősen rászorított nővére kezére és addig el sem engedte azt, amíg világos és egyértelmű választ nem kapott