Margarita a reggelt futással indította. Gruber doktornő lassan egy órája megállás nélkül edzett, ám hiába a figyelemelterelés, a barna hajú nő fejében a gondolatok egyre csak kavarogtak. A fiatal orvosnőt egyszerre több probléma is nyomasztotta és ezek a nehézségek már testi szinten is megmutatkoztak. Rita egy ideje erős fájdalmat érzett a fejében, szédült és a vérnyomása is ingadozott. Aggódó apja számos vizsgálatot elvégzett rajta, ám minden lelet negatív volt. Másfél órás sportolást követően az ifjú hölgy egy padnál állt meg és már épp a mobilja után kapott, hogy egykori szerelmét egy találkozóra hívja, mikor hirtelen fordult vele a világ, ő maga pedig ájultan rogyott össze a fűben. Az eszméletlen doktornőre végül egy egy járókelő talált rá, aki habozás nélkül tárcsázta a mentők számát. 

-Itt a légimentők központja. Miben segíthetünk?-fogadta a hívást a diszpécser

Ez idő alatt a Medicopter támaszpontján a "B" csapat vette fel a szolgálatot. Karin, Dorothea és Marco a jelentéseik felett görnyedtek, miközben Max a fürdőszobában tevékenykedett. A szerelő mérgelődve vette tudomásul, hogy társai a zuhanyzóban megint hatalmas árvizet hagytak maguk mögött. Gruber pilótanő és Ferri szanitéc csak egy jót nevettek zsémbes munkatársukon, Thaler doktornő gondolatait viszont húga és annak születendő gyereke töltötte ki. Mikor a nap első bevetése megérkezett, a bázis nyugalma is véget ért. A diszpécser egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a gép az égbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot a diszpécserrel Dori, ezután feltette napszemüvegét

-Központ a Medicopter 117-nek. Ellmau határában egy ájult nőre bukkantak. Az eszméletvesztés oka egyenlőre nem ismeretes. GPS koordináták: 45,33 Észak és 23,23 Kelet.-érkezett a válasz. Miután a kapcsolat megszakadt, a fedélzeten beállt a csend, a csapat három tagja pedig a napszemüvege mögül gyönyörködött a verőfényes januári tájban. Hála a gyors repülésnek, percekkel később már a szóban forgó terep felett köröztek. A magasból jól kivehető volt, hogy a páciens visszanyerte eszméletét, mi több, a padon ülve pihent. Ahogy egyre csökkent a helikopter magassága, hirtelen mintha megfagyott volna a levegő a fedélzeten, ugyanis a betegben egyből mindenki Margaritára ismert. Az aggodalomtól Karin, Dorothea, de még Marco szíve is a torkában dobogott. Földet érést követően Thaler doktornő és Ferri szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Az ifjú Gruber doktornő az érkezőket egy csinos mosollyal köszöntötte, noha remegő térde elárulta, hogy mennyire meg volt rémülve. A szőke orvosnő megköszönte a telefonálónak, hogy végig a lánya mellett maradt, ezt követően azonnal hozzálátott a feladatához. 

-Szívecském, veled meg mi történt?-kérdezte Karin gyengéd hangon, majd féltő tyúkanyó módjára lányát szorosan magához ölelte

-Hirtelen elszédültem és egy rövid idő erejéig a látásom is elment. Talán csak a sok sport okozta. Ma még alig ittam.-válaszolta Rita halkan, teljesen elgyengült hangon, ezt követően finoman kibontakozott anyja öleléséből, ugyanis a szanitéc szerette volna ellenőrizni a vérnyomás értékeket

-A vérnyomása 190 per 100. Pulzus 130. Oxigéntelítettség 85 százalék.-olvasta le az értékeket Marco, közben egykori szerelme és ő halványan összemosolyogtak

-A vérnyomás aggasztóan magas. Mehet neki a branül, a Ringer, valamint 2,5 mg Beloc és 1,5 mg Aspisol. Szerintem kaphat Nitrót is.-adta ki az utasítást Thaler doktornő. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet Gruber pilótanő közvetlenül a pad elé helyezett. Dorothea vetett egy gyors pillantást rokona felé, aggódó, halovány mosolya pedig ékes bizonyítéka volt annak, hogy rokona ájulása őt sem hagyta hidegen. 

-A központ szerint a Halli Klinikán van egy szabad ágy.-szólalt meg Dori, ezt követően a két zsákot felkapva előrefutott a helikopterhez. Mivel Rita továbbra sem állt stabil lábakon, hordággyal együtt került a kabinba. Időközben a rotorok is megkezdték működésüket, majd az oldalsó ajtók záródását követően a gép a levegőbe emelkedett. A jelentések megtételét követően a beszéd joga a szanitécet illette meg. 

-Medicopter 117 a Halli Kórház felvevőosztályának. A páciensünk egy harminc év körüli nő. Kollapszust követően állapota instabil. Magas vérnyomással és infarktus gyanújával. Nem intubálva és nem lélegeztetve.-tolmácsolta Ferri szanitéc a felettese szavait, miközben gyengéden rászorított egykori kedvese kezére

-Értettük Medicopter 117. Egy orvosokból álló csoport már várja önöket. Vége.-zárta le a beszélgetést a klinika egyik ápolónője

***

Rita állapotában még másnapra sem állt be javulás. A Halli Kórházban számos vizsgálatot elvégeztek rajta, de érdemben egyik sem vezetett eredményre. A fiatal Gruber doktornő már nagyon szeretett volna hazamenni, de diagnózis nélkül a hazamenetel sem jöhetett szóba. Amíg Karin és Martin aggódva várták a fejleményeket, addig Margarita unatkozva lapozgatott egy magazint a szobájában. A fiatal orvosnő éjjeliszekrényén két fénykép sorakozott, az egyikről Damian, a másikról pedig Elias mosolygott vissza rá. Egy váratlan pillanatban az ajtón halk kopogtatást hallatszott, ezt követően a szobába Lili, Samantha és Sofia léptek be. Az ágyban fekvő családját széles mosollyal köszöntötte, élet igenlő mosolya láttán pedig nehéz volt elhinni, hogy talán hamarosan meg is halhat. A látogatók figyelmességből egy hatalmas tálca fánkot hoztak a kis betegnek, ám az undorodva elfordult az ételek láttán. A lányok magukban meg is jegyezték, hogy nővérük tényleg nagyon beteg lehetett,ha még a kedvenc édességét is eltolta magától. Kicsivel később a szobaajtó ismét kinyílt és a helységbe ezúttal Thaler doktornő, valamint Gruber doktor lépett be. A három lány hátrébb állt meg, hogy a felnőtteknek is jusson hely.

-Milyenek lettek a vizsgálati eredmények?-tette fel a kérdést Rita izgatottan, miközben óvatosan felült az ágyban. Az elhangzott kérdést követően a két orvos csak nehezen tudott megszólalni, emiatt egy ideig még hallgattak, majd ezt követően két oldalról foglaltak helyet a kórházi ágyban. Egy váratlan pillanatban mind a ketten egyszerre szerettek volna megszólalni, végül udvariassági alapon a beszéd joga a doktornőt illette meg. 

-A vérvétel, a CT és a koponya röntgen is negatív lett. Az MR viszont egy kis elváltozást mutatott ki a fejedben.-válaszolta Karin egy hatalmasat sóhajtva, ezután gyengéden végigsimította felnőtt gyermeke göndör fürtjeit, a fiatal doktornő arca viszont egy pillanatra elkomorodott és nagyon várta, hogy megtudja, pontosan mit jelentett az az "egy kis elváltozás"

-Az agyadban volt egy kitágult ér. Valószínűleg akkor repedt meg, mikor elájultál. Egyenlőre nem tudni, hogy mi okozta a ruptúrát, ugyanis az aneurizma túlságosan kicsi volt ahhoz, hogy magától szakadjon ki. Abból indulunk ki, hogy máshol van a baj.-jegyezte meg Gruber doktor mélabúsan, hiszen végtelenül szívfacsaró érzés volt mindig vidám elsőszülöttjét betegnek látnia. A doktor lopva összenézett leendő feleségével és bár egyikük sem mondta ki, de az idő vészesen sürgette őket és a tény, hogy még mindig a sötétben tapogatóztak, nem sok jóval kecsegtetett.

-Jobban jártam volna, ha futás helyett inkább meditáltam volna. Az kevésbé megterhelő.-jelentette ki Gruber doktornő kislányosan bájos mosollyal az arcán, mivel nem szeretett volna teljesen belesüppedni a kétségbeesésbe

-De akár rosszabbul is járhattál volna. Ha egy bevetésen leszel rosszul, mondjuk a helikopterben, a magasságkülönbség miatt kómába is eshettél volna.-felelte Karin, az arcára pedig kiült a rettegés, ha arra gondolt, hogy lányát akár el is veszíthették volna. Mivel a két idősebb orvos még a betegségben szenvedőnél is jobban el volt keseredve, a barna hajú orvosnő szinte kötelességének tekintette, hogy szülei figyelmét elterelje valahogyan, hiszen nem csak egy szülőnek fájt, ha gyermekét szenvedni látta, ez fordítva ugyanúgy igaznak bizonyult. 

-Dori és Lori tudnak már a gyerekről, akit Rosalie vár? Bizonyára nagyon örültek a hírnek.-állapította meg Margarita boldogan, a vele szemben ülők viszont kikerekedett szemmel néztek egymásra, majd fejüket rázva hirtelen azt sem tudták mit kellett volna reagálniuk

-Miért kellene örülniük a babának?-vágta rá Thaler doktornő és Gruber doktor összhangban, komolyan elgondolkodva

-Talán mert az a kislány, akit Karin testvére vár, az Dori és Lori húga.-vágott közbe Lili, aki eddig csak a párbeszéd passzív résztvevőjének szerepét töltötte be. A kapott választ követően a leendő házaspár szinte megvilágosodott és csak most esett le nekik, hogy noha Rosalie terhessége egy ideje már foglalkoztatta őket, mind a kettejüknek sikerült elveszíteniük a fonalat a szövevényes családi kapcsolatokban. Karin és Martin egy ideig még szégyenkezve hallgatott, de valahogy egészen komikusnak találták a helyzetet, emiatt mind a kettejükből előtört a nevetés. 

Másnap reggel Karin nagyon korán, már reggel hatkor felébredt. Thaler doktornő egy ideig még bájosan mosolyogva figyelte alvó kedvesét. Ezt követően finom csókot nyomott annak homlokára, majd óvatos mozdulatokkal vette magára köntösét, végül halkan leosont a konyhába, hogy a reggeli még azelőtt elkészíthesse, hogy a család többi tagja is felébredt volna. Mivel az időjárás most nem kinti étkezésnek kedvezett, emiatt az étkezőben terített asztalt. Épp lefőzte a kávét és kiöntötte az almalevet, mikor a helységben Sofia, Samantha és Lili jelentek meg. Hét után pár perccel már mind a heten körbeülték az asztalt. Noha meglehetősen szokatlan volt, hogy Rita most nem evett velük, de mind bíztak a gyors felépülésben. Kihasználva a nyugodt perceket Karin és Martin a többieket is beavatta Rosalie terhességébe. Tekintve, hogy Dorothea a nővére és az apja halála, valamint Eleonore távolléte miatt majdhogynem egyedül volt a világban, nem is lehetett volna boldogabb az érkező csöppség hírének hallatán.

-Milyen kár, hogy Lori most Londonban él. Mindig is fájlalta, hogy ő volt a legkisebb testvér. Sose mondta ki, de nagyon vágyott egy húgra.-merengett el az emlékeiben Gruber pilótanő, közben arcára egy alig látható mosoly kúszott, fiatalabbik unokafivére viszont dühöngve kelt ki magából

-Miféle módi az, hogy mi neveljük fel Rosalie lányát? Így is alig férünk a házban. Arról nem is beszélve, hogy az a nő, meg a fattya nem szívesen látott vendégek a birtokomon. Ludwig Gruber lányainak semmi keresnivalója sincs Ellmauban.-csapott dühösen az asztalra Hans

-Ha azt akarod, hogy tűnjek el a házból, mondd a szemembe és ne célozgass.-vágott vissza Dori a gyenge, de annál magabiztosabb hangján. Karin és Martin néma csendben, fejüket fogva figyelték a vitatkozó feleket és bár a szőke doktornő nem mondta ki, de mindenek ellenére fájlalta, hogy húgát és unokahúgát szidalmazták. A kínos beszélgetésnek a posta érkezése vetett véget. A zöld ruhás férfi egy borítékot nyomott Gruber doktor kezébe, melyet az ügyészségről küldtek neki. A család minden tagja aggódva nézte a levelet tanulmányozó férfit, aki még azelőtt válaszolt családja kérdéseire, hogy azok elhangoztak volna. 

-Pár hete volt egy páciensem, aki egy új gyógyszer felírását követően anafilaxiával került be a klinikára. A nő állítja, hogy szólt a paracetamollal szembeni érzékenységéről. De higgyétek el nekem, semmi ilyesmit nem mondott. Ha tudom, hogy allergiás, soha nem jutott volna eszembe Paracetamolt adni neki. A hölgy ügyvédje küldte a levelet. Gondatlanság miatt feljelentettek a kamaránál.-magyarázta Martin, miközben leendő felesége annak jeleként, hogy feltétel nélkül bízott benne, lágyan megszorította a mellette ülő kezét

***

A Medicopter támaszpontján a "B" csapat vette fel a szolgálatot. Karin, Dorothea és Marco kézbe temetett arccal görnyedtek a társalgó körasztalánál és mindenkiről messziről lerítt, hogy mennyire maguk alatt voltak. Az elvégzett vizsgálatok ugyanis azt állapították meg, hogy Rita agyában egy daganat növekedett, mely az ereket nyomta és emiatt szakadt ki az aneurizma is. A műtétet délutánra írták ki és bár az orvosok szerint az idegsebészeten ez egy rutinműtétnek számított, senki nem tudott nyugodt maradni. A bázis komor csendjének szerencsére gyorsan vége szakadt, ugyanis befutott a nap első bevetése is. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez szaladt. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, Dori a kar segítségével a magasba emelte a gépet. 

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot Gruber pilótanő a diszpécserrel, miközben az elé táruló kilátást egy rá jellemző féloldalas mosollyal az arcán szemlélte

-Központ a Medicopter 117-nek. Öngyilkosságra készülő fiatal nő van a Halli Kórház tetején. A pontos részletek nem ismeretesek.-érkezett a válasz. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, az út további része pedig hallgatással telt, ugyanis mindenkinek volt egy rossz előérzete. Hála a gyorsaságnak, percekkel később már a szóban forgó klinika felett köröztek. Az épület előtt annak személyzete lélegzet-visszafojtva nézte végig a párkányon lépdelő fiatal nőt, akiben a mentőhelikopteres legénység egyből Margaritára ismert. A csapat minden tagja megrökönyödve nézett egymásra és aki elsőként meg tudott szólalni, az az orvosnő volt. 

-A daganat nyomja az agyát és ez a személyiségváltozás öngyilkossági kísérletekhez is vezethet. Nagyon ritka tünet. Miért nem gondoltam rá?-suttogta Karin erőtlenül, fojtogató sírással a hangjában, miközben oldalra csúszott a székével, hogy Marco is hátra tudjon menni. A doktornő és a szanitéc magukra vették a sárga hevedert, ezt követően kiültek a gép szélére. Mivel félő volt, hogy a landoló helikopter láttán Rita majd leveti magát a tetőről, Marco a gépből való kiugrást találta a legcélravezetőbb megoldásnak. Néhány perccel később a férfi már maga is a tetőn tartózkodott, lépéseit pedig nagyon meg kellett fontolnia. 

-Rita, valószínűleg most mindent sötétnek látsz és talán a világot sem érted. De minderről az a daganat tehet, ami a fejedben van. Soha nem akarnál öngyilkos lenni. Ennek ellenkezőjét csak egy betegség mondatja veled.-szólalt meg Ferri szanitéc, de csak félve, ugyanis egykori kedvesét már csak pár centi választotta el a mélységtől 

-Meg akarok halni. A hangok távolról szólnak és mintha egy üvegen át szemlélném a világot. Kicsit olyan, mintha megbolondultam volna.-vallott legbelső érzéseiről Gruber doktornő hangosan zokogva és a daganat miatt, mely a hallójáratát is nyomta, még azt sem vette észre, hogy a piros-sárga mentőhelikopter tőle alig néhány méternyire körözött. A helyzet egyre feszültebbé vált, a fedélzeten tartózkodók pedig könnyes szemmel nézték végig a tetőn lejátszódó jelenetet. A barna hajú nővel hirtelen fordult egyet a világ, látása elfeketedett,  a zuhanástól pedig csak az mentette meg, hogy a szanitéc reflexei gyorsnak bizonyultak. A betegségtől zaklatott nő a daganat hatására sírva felüvöltött, közben érezte, hogy a férfi szorító kezeinek hatására egyre távolabb került a peremtől.

-Adok neked egy könnyű nyugtatót. Utána visszaviszlek a szobádba.-suttogta Marco a síró nő fülébe, miközben lágyan megsimogatta annak hátát és ahogy korábbi szereméhez ért, egy jól eső érzés lett úrrá rajta. A férfi elmosolyodott és jó volt szerelmét ismét a karjaiban éreznie, noha azt már magának sem ismerte be, hogy ők ketten javarészt a saját hülyesége miatt távolodtak el egymástól. Miután a nyugtató megtette a hatását, az addig kapálódzó nő is lenyugodott. 

-Te komolyan szeretsz és aggódsz miattam?-eszmélt fel Rita meglepetten elmosolyodva, hangsúlya pedig olyan hatást keltett, mint aki teljességgel lehetetlennek találta azt a tényt, hogy egykori szerelme még mindig érzett valamit iránta. Az őszes hajú férfi csodálkozva nézett vissza a bájos szempárra és képtelen volt eldönteni, hogy az szívből szólt, vagy csak a betegség váltotta ki. Akárhogy is, a válasz egy egyértelmű igen volt. A barna hajú nő szorosan odabújt a másik félhez, mire az a karjaiba vette őt, végezetül visszakísérte a kórtermébe. A helikopterben utazó két hölgy megkönnyebbülten sóhajtott fel és miközben megkezdték a landolást, mind a kettejük könnye eleredt. 

Délután végre sor került Margarita műtétjére is. Noha Martin maga is idegsebész volt, a klinika vezetősége arra tekintettel, hogy közeli kapcsolatban állt a műtőasztalon fekvővel, nem adott neki engedélyt az operáció elvégzésére. A Medicopter csapata, valamint a Gruber család minden tagja kezét tördelve várakozott a műtő ajtaja előtt. Karin a szeretett férfi ölelő karjai között keresett vigaszt, Max pedig halkan elmormolt egy imafélét. Három órást idegőrlő várakozást követően a fotocellás ajtó végre kinyílt, a műtétet végző orvos pedig széles mosollyal az arcán lépett ki az előtérbe. Mivel Ritát egy ideig még altatásban tartották, emiatt szerettei pár perc erejéig láthatták csak őt. A daganatot lézerrel gyakorlatilag minden komplikáció nélkül sikerült eltávolítani, noha a látványos gyógyuláshoz pár napra még szükség volt. Másfél héttel később a fiatal Gruber doktornő nem is emlékezett az öngyilkossági kísérletére, ellenben már nagyon várta, hogy visszatérhessen régi életébe. Egy váratlan pillanatban halk kopogtatásra lett figyelmes, a szobába pedig Marco lépett be. Az egykori szerelmesek nagy mosollyal köszöntötték egymást, végül Ferri szanitéc az ágy végében foglalt helyet.

-Az előbb beszéltem az orvosaiddal. Azt mondják, hogy pár nap múlva kijöhetsz. Ha majd ismét jól leszel, mehetünk majd együtt bokszolni.-jegyezte meg Marco kedvesen, miközben kezét a nő lábára tette. Korábbi kedvese közelségétől az ifjú orvosnő fülig elpirult, ugyanakkor addig nem lehetett felhőtlen az öröme, amíg a kettejük közötti titok ott lógott a levegőben. 

-Valami fontosat kell mondanom neked.-jelentette ki Margarita gyöngéden a másik fél szemébe nézve, mire az valamilyen ismeretlen oknál fogva hirtelen elszégyellte magát

-Ha jól sejtem, Damianról akarsz velem beszélni. Ne fáraszd magad. Tudom, amit tudnom kell.-mondta Ferri szanitéc lehangoltan és ösztönösen kerülte a másik féllel való szemkontaktust

-Már olyan rég készülök a vallomásra. Kitől tudsz róla?-kérdezte Gruber doktornő komolysággal a hangjában

-Már az elejétől fogva tudom. Őszintén szólva jobban örültem volna neki, ha inkább megtartod magadnak a titkaidat. Nem sokkal a szakításunk után láttam, ahogy bemész egy baba-mama ultrahangra. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy az a gyerek ugyanúgy lehet az enyém is, mint Marióé. Mióta Emma megszületett és én nem láthattam őt, a gyerek utáni ösztönöm kihalt. Sokkal egyszerűbb volt félrenézni és azt mondani, hogy a gyereked Mariótól van.-magyarázta Marco suttogva, továbbra is lesütött szemmel, az ágyban fekvő pedig talán még soha nem érezte magát ennyire elárulva. A fiatal hölgy csendben könnyezni kezdett és még ahhoz is gyenge volt, hogy látogatóját elküldje. Ezt helyette valaki más tette meg, aki történetesen Berger szanitéc volt.

-Tudod Marco, hogy kedvellek és jó barátomnak tekintelek, de szerintem már eleget bántottad Ritát. A jelenléted csak hátráltatja a felépülését. Gondolom egyedül is megtalálod a kijáratot.-kelt barátja védelmére Peter. Az olasz férfi távozott, a szőke férfi pedig mintha megérezte volna, hogy kolléganőjének nem további szavakra, hanem egy ölelésre volt szüksége. Rita könnytől csillogó tekintettel és sajgó szívvel viszonozta a barátságos gesztust, majd egy kis idő elteltével kibontakozott az ölelésből. 

-Köszönöm Peter. Ez az ölelés most nagyon jót tett nekem. Kérlek, a családomnak ne szólj a történekről. Nem szeretném Marcót az oroszlánok elé vetni.-nevetett Gruber doktornő keserédesen, ezután kezével letörölte a könnycseppeket, amik úgy szöktek a szemébe, hogy ő még csak észre sem vette

-Hallgatni fogok, bajtársi becsületszavamra.-válaszolta Berger szanitéc nevetve, kezét pedig egy ökölpacsira nyújtotta ki