Martin a reggelt a Hintersteinersee-nél kezdte. Tekintve, hogy mostanában számos munka az ő nyakába szakadt és egyszerre több területen kellett helyt állnia, a férfit kezdte elhagyni az ereje. Pár órás búvárkodást követően viszont mintha újult erőre kapott volna és immáron frissen vágott neki az új napnak. Gruber doktor épp levette búvárfelszerelését, mikor a távolban Thaler doktornőt pillantotta meg. A nő arcán széles vigyorral, kezében pedig egy termosszal lépett közelebb a szeretett férfihoz. A két fél csókkal köszöntötte egymást, ezt követően mind a ketten helyet foglaltak a fűben. Noha január volt, az időjárás sokkal inkább tűnt kora tavasziasnak, a friss szellő pedig mind a kettejüknek nagyon jót tett. A rövid hallgatásnak a nő vetett véget.

-Utánad hoztam a kávét. Reggel a nagy kapkodásban el is felejtettük.-állapította meg Karin egy ragyogó mosoly kíséretében, majd egy rövid csókot követően kedvese kezébe nyomta a nedűvel teli termoszt, aki egy hálás mosollyal nyugtázta menyasszonya a törődését

-Tegnap beszéltem Ritával. Igazad volt. Tényleg nyomasztja valami. Őszintén szólva, még mindig nem hiszem el, ami történt.-kortyolt bele a palackba Martin, miközben csukott szemmel élvezte a finom és energiát adó italt

-Damiannal kapcsolatban titkol valamit, igaz?-kérdezte a doktornő, bár szavai sokkal inkább hatottak kijelentésnek. Az elhangzott kérdést követően a doktor még közelebb húzódott a másikhoz és kedvesét csak suttogva merte beavatni lányuk titkaiba. A szőke nő szeme kikerekedett a meglepettségtől, de mielőtt érdemben reagálhatott volna a hallottakra, a távolban egy segélykérő hangra lettek figyelmesek. Hogy pontosan mi történt, az egyenlőre nem volt világos. Mindenesetre a túlsó partról egy fiatal hölgy kiabált nekik. A leendő házaspár habozás nélkül pattant fel a fűből és ahogy közelebb mentek, látták, hogy nem a nő, hanem egy mellette fekvő szorult ellátásra. Mialatt Gruber doktor felmérte az ájult férfi általános állapotát, addig Thaler doktornő a mentők számát kezdte el tárcsázni.

Ez idő alatt a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Mialatt Jens szorgalmasan gépelte az elmaradt jelentéseit, addig Margarita az orvosi szobába húzódott vissza és a hiányzó gyógyszereket számolta össze. Rita olyannyira belefeledkezett a papírmunkába, hogy észre sem vette az ajtóban álldogáló Petert. A szőke szanitéc egy ideig még aggódva figyelte barátját, ezek után közelebb lépett az orvosnőhöz és ezzel sikeresen zökkentette ki őt a nagy munkából.

-Látom, hogy valami bánt téged. Olyan, mintha valamiért gyötörne a lelkiismereted. Tudod, hogy velem bármiről beszélhetsz.-szólalt meg Berger szanitéc, miközben finoman megsimogatta barátja felkarját. A barna hajú hangosan felsóhajtott, de mivel titka már kezdett a terhére lenni, végül beszédre szánta el magát

-Lehet, hogy Damian valójában Marcótól van. Őszintén szólva én sem tudom, hogy ki a fiam igazi apja. Nem sokkal azután, hogy Marco és én szakítottunk, a volt férjem erőszakoskodott velem...És amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, csak az érdekelt, hogy a gyerekem születése előtt sikerüljön kitörnöm a Mario okozta pokolból.-felelte Gruber doktornő suttogva, majd szégyenkezően az ajkába harapott, tekintetét pedig le sem vette a szemben állóról és már nagyon várta annak reakcióját. A vallomás hallatán a férfi szeme elkerekedett, egyebekben viszont nem volt lehetősége reagálni, ugyanis a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, eközben a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket, Köster pilóta pedig csak az alkalmas pillanatra várt, végül a magasba emelte a gépet. 

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot a diszpécserrel Jens

-Központ a Medicopter 117-nek. Támadás következtében egy férfi megsérült. Az áldozatra egy fiatal hölgy talált rá. Karin Thaler és Martin Gruber már a helyszínen vannak. A pontos részletek nem állnak rendelkezésünkre. A helyszín a Hintersteinersee déli partján van.-érkezett a válasz. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, az út további része pedig hallgatással telt. Hála a pilóta gyorsaságának, percekkel később már a szóban forgó tó felett köröztek. Földet érést követően Rita és Peter a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Az ifjú doktornő egy őszinte, meleg mosollyal köszöntötte szüleit, ezt követően mindenki hozzálátott a feladatához. 

-A férfit megtámadták. Test szerte véraláfutások vannak rajta.-magyarázta Martin, mire a fiatal doktornő annak jeleként, hogy a hallottakat tudomásul vette, bólintott

-Mehet neki a branül, a Ringer és 2 mg Ketamin.-hangzott Margarita utasítása. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet Jens közvetlenül a sebesült mellé helyezett. Mivel a pilóta nem szeretett volna zavarni, végül okosabbnak látta visszamenni a géphez, az ellátás viszont folytatódott tovább.  

-Peter! A perfúzort állítsd 0,5 mg per percre.-szólalt meg Karin is egy apró mosoly kíséretében. Nagyjából húsz perc elteltével az orvosok úgy találták, hogy a szerencsétlenül járt személy szállítható állapotba került, ezért hordágyra tették őt, majd betolták a kabinba. Rita hátul szállt be a gépbe és rögzítette a hordágyat, majd kicsivel később Peter is csatlakozott hozzá, miközben Thaler doktornő és Gruber doktor a hátsó ajtót csukták be. Miután ezzel végeztek, a két fél a géptől távolabb állt meg. Felszállás előtt Gruber doktornő intett egyet a szüleinek, ezt követően a helikopter a magasba emelkedett. A jelentések megtétele után a beszéd joga Berger szanitécet illette meg.

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a Halli Kórházba. Férfi páciens. Támadás után agyrázkódás gyanús. Nem intubálva és nem lélegeztetve.-szólt bele a férfi a mikrofonba

***

A műszak végeztével Margaritát az első útja a birtokra vezette, ugyanis rá hárult az a feladat, hogy a családi panzió könyvelését megcsinálja. A fiatal orvosnő csak nehezen tudott a munkájára koncentrálni, mivel a háttérben Hans az elromlott traktor miatt fülsüketítő káromkodásba kezdett. A Gruber fiú dühöngve rúgott az istálló ajtajába, mire a teraszon ülő csodálkozva fordult nagybátya felé. Miután a szitkozódás abbamaradt, az udvarra Samantha és Sofia futottak ki és ezzel megint nagy lett a hangzavar. Gruber doktornő húga és unokahúga figyelmét végül egy farsangi színezővel kötötte le. A két kislány immáron néma csendben foglalt helyet az asztalnál, ám a könyvelés csak nem akart elkészülni. A ház felé vezető útra Marco kocsija hajtott fel, Rita gyomra pedig ösztönösen görcsbe rándult, de tudta, hogy előbb, vagy utóbb színt kellett vallania. Hozzá hasonlóan Ferri szanitéc is feszélyezve érezte magát és ez az érzés az arcára volt írva. Az egykori szerelmesek erőltetett mosollyal az arcukon léptek közelebb egymáshoz. 

-Nem szoktál te a birtokra jönni. Bizonyára valami fontos dolgot szeretnél mondani.-húzta az időt Margarita, hangjában némi női bájjal, miközben kezét kislányosan hátrakulcsolta

-Van egy gyerekem.-vallotta be Marco lesütött szemmel, majd ezzel beállt a kínos csend, a vele szemben álló arcára odafagyott annak mosolya és elképzelni sem tudta, hogy titkairól ki beszélhetett a férfinak

-Már olyan régóta készülök a vallomásra. Talán jobb is, hogy magadtól jöttél rá.-motyogta Gruber doktornő, talán kicsit zavartan, hiszen nehezére esett beszélni, de maga sem hitte volna, hogy az igazság milyen felszabadítóan hat majd rá. Az érkező továbbra is földnek szegezett tekintettel állt egykori kedvese előtt és mintha meg sem hallotta volna annak szavait.

-Van egy kislányom és úgy hívják Emma. Tulajdonképpen már sokkal előbb el kellett volna mondanom, de nem volt bátorságom beszélni róla. Emma tizenkét éves, de én még ismerni sem ismerem őt. Az anyjával jóval azelőtt találkoztunk, hogy veled összejöttem volna.-hangzott Ferri szanitéc kiábrándító válasza

-Mindig olyan kimért voltál, ha a gyerek téma szóba került. Emmáról viszont olyan nagy szeretettel beszélsz. Tehát szereted a gyerekeket?-tette fel a kérdést reménykedve Rita egy nyílt és káprázatos mosoly kíséretében

-Mióta Emmát az anyja elszakította tőlem, nekem már nem kell több gyerek. Tudom, te és én már nem vagyunk együtt. De úgy éreztem, tartozom neked ennyivel, hogy ezt beismerjem. Ha már a nejem létezéséről hallgattam.-válaszolta Marco minden érzelemtől mentesen, de azért szégyenkezve, majd egy aprót bólintva indulni készült. A fiatal doktornő egy ideig még letaglózva állt a teraszon, emiatt majdnem kiment a fejéből az apjával való találkozója. 

Martin rendelőjében a mai egy nyugodt nap volt. Gruber doktor épp az egyik betege vérvételi eredményeit tanulmányozta, mikor az udvarra az ifjú Gruber doktornő kocsija hajtott be. Lili már számított nővére érkezésére, emiatt jó előre kikészítette a teát és a fánkkal megrakott tálcát. Margarita egy halk kopogtatást kíséretében lépett be apja irodájába és a Marcóval való találkozás után már nagyon várta, hogy nyugodt körülmények között végre apjával is megdiskurálhassa a legújabb fejleményeket. A két fél széles mosollyal és egy szeretetteljes puszival köszöntötte egymást. Mivel a mai időjárás nem kedvezett a kinti teázásnak, emiatt odabent kényszerültek helyet foglalni. Az érkező egyből neki is látott a fánkok elfogyasztásának, a férfi viszont eltolta magától a tányért. 

-Papa, te mióta fogyókúrázol?-tette fel a kérdést Rita meglepetten, miközben jóízűen elfogyasztotta a tányéron sorakozó fánkokat

-Formában kell maradnom. Nem csak a nők akarnak tetszeni a férfiaknak. Fordítva ez ugyanúgy igaz.-vágta rá Martin hatalmas vigyorral, közben szavainak nyomatékot adva a hasára mutatott, mire a vele szemben ülő derűsen elnevette magát. Miután a nevetés abbamaradt, a fiatal nő figyelmét, ha akarta volna sem kerülhette el édesapja szokatlanul gondterhelt viselkedése. 

-Eltekintve attól, hogy saját magad fogtad diétára, nyomaszt még valami? Látom, hogy mennyire be vagy feszülve.-állapította meg az ifjú Gruber doktornő mélyen a másik fél szemébe nézve, majd aggódva megszorította annak kezét. Az idősebbik orvos halványan elmosolyodott és magában meg is jegyezte, lánya pont olyan volt, mint ő, a figyelmét semmi nem kerülte el.

-A börtönből telefonáltak. Rosalie beszélni akar Karinnal és velem. Állítólag egy fontos részletet kell elárulnia Ludwig megölésével kapcsolatosan.-sóhajtott fel Gruber doktor, majd fáradtan az asztalnak támaszkodott. A váratlan fejleményt követően a bájos orvosnő is nyugtalanná vált, de igyekezett apja figyelmét elterelni, emiatt maga is beszélni kezdett. 

-Képzeld, már épp azon voltam, hogy bevalljam az igazat Marcónak és akkor én lepődtem meg. Marcónak van egy tizenkét éves kislánya, de még sosem találkozott vele. Állítólag az anyja megtiltotta neki, hogy találkozzon a lányával.-magyarázta Margarita és fogalma sem volt arról, hogy mit kellett volna gondolnia a helyzetről

-Az, hogy van egy lánya, jelentősen megnehezíti a te helyzetedet. Pont ezért kell Marcónak értesülnie az igazságról. Minél tovább hallgatsz, annál rosszabbul fogja viselni.-javasolta Martin, ezt követően kézfejével gyengéden megcirókálta lánya kézfejét, mire az finoman elmosolyodott és maga kezdte belátni, hogy a titkolózás még soha vezetett eredményre

***

Másnap reggel a Medicopter támaszpontján ismételten az "A" csapat volt szolgálatban, ám a pilóta szerepét most kivételesen Dorothea töltötte be. Miközben Dori a jelentések felett görnyedt, addig Margarita és Peter a kis konyhába vonultak vissza. A szőke szanitécnek kellett egy kis idő, amíg feldolgozta a tegnap reggel hallott információkat, ám Gruber doktornő félelmeivel ellentétben a férfi egyáltalán nem tett szemrehányást barátjának. A két fél egy ideig kínos csendben kávézott egymás mellett. A hallgatást Berger szanitéc törte meg. 

-Nem állt szándékomban megbántani téged. Tegnap nem reagáltam semmit a hallottakra, mivel hirtelen azt sem tudtam mit kellett volna mondanom. Az mindig nehéz, amikor egy nő nem tudja, hogy ki a gyereke apja. De abban a helyzetben neked a túlélésért kellett küzdened. Elhiszem, hogy nem az volt a legfontosabb, hogy apasági tesztet csináltass.-jegyezte meg Peter, miközben óvatosan megérintette a mellette ülő vállát, mire az könnytől csillogó tekintetét barátjára emelte

-Az viszont az én hibám, hogy mindeddig hallgattam. Marco okkal tehet majd nekem szemrehányást. De most, hogy tudom, Marcónak van egy kislánya, minden sokkal nehezebb lett.-vágta rá Margarita, a másik fél szeme viszont hirtelen elkerekedett, hiszen ezidáig fogalma sem volt arról, hogy a váltás szanitécének volt egy eltitkolt gyereke. A két barát fásultan temette kezébe az arcát, miközben megoldást kerestek a kaotikus helyzetre. Beszélgetésüknek sajnos gyorsan véget vetett a nap első bevetése. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók záródását a rotorok felkapcsolása követte, végül az alkalmas pillanatban a gép a magasba emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Egy fürdőző súlyos fejsérüléseket szenvedett a Königssee-nél. A tűzoltók és a vízi mentők már a helyszínen vannak.-szólt bele a diszpécser a rádióba

-Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk tíz perc múlva. Köszönöm és vége.-zárta le a beszélgetést Dorothea. A kapcsolat megszakadtával a fedélzeten is beállt a kínos csend, melynek szerencsére gyorsan vége szakadt, ugyanis hála a gyors repülésnek, percek múltán már a szóban forgó tó felett köröztek. Földet érést követően Margarita és Peter a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váró nőhöz, akit egy emberként álltak körbe a kíváncsiskodók. Gruber doktornő mérgesen utat tört maguknak, ezt követően hozzálátott a feladatához. 

-A vérnyomása 180 per 110. Pulzus 90. Oxigénszint 89 százalék.-olvasta le az értékeket a szanitéc

-Ez jó jel. Ezek szerint nincsenek maradandó károsodásra utaló jelek. Mindenesetre a fejsérülését azonnal el kell látni. Branült, Ringert és 3 mg Dormicumot. A többit majd a gépen.-jelentette ki az orvosnő. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet a pilótanő közvetlenül a sebesült mellé helyezett. Dorothea az égre emelte a tekintetét és a gyülekező viharfelhők egyáltalán nem nyerték el a tetszését. A végszó elhangzása után a beteg hordágyra, majd onnan a kabinba került. Időközben a rotorok is megkezdték működésüket, Dori pedig csak az alkalmas pillanatra várt, hogy a magasba emelhesse a gépet. A jelentések megtételét követően a beszéd joga Ritát illette meg. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk az UKM-be. Női páciens. Fulladást követően reanimálva. Állapota jelenleg stabil.-szólt bele a mikrofonba Gruber doktornő

-Központ a Medicopter 117-nek. A meteorológiai szolgálat az előbb küldte a jelentést. Az útvonalukat egy zivatarfront keresztezi. Legyenek óvatosak!-hangzott a diszpécser válasza. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, az út további részében pedig mindenki nagyon drukkolt, hogy sikerüljön kikerülni a vihart. Sajnos a szerencse most nem a csapat mellett állt, ugyanis a vihar egyre csak közeledett. Gruber pilótanő minden figyelmét a vezetésre összpontosította, de a botkormányt csak nehezen tudta uralni. A szél, mely egyre erőteljesebbé vált, a helikoptert ide-oda lökdöste, a villámokat pedig csak az utolsó pillanatban sikerült elkerülni. A kórházig vezető tíz perces útból végül huszonöt perc lett, de legalább a páciens állapota stabil maradt. A kórházig már csak alig pár perc volt hátra. Dorothea a klinika előtti parkolót guruló leszállással közelítette meg és kicsivel később mindenki megkönnyebbülten lélegezhetett fel. Miután a kedélyek lecsengtek, elsőként Margarita szólalt meg. 

-Nem hittem volna, hogy sikerül egyben landolnunk. Ügyes voltál Dori.-mosolygott elismerően a pilótafülkében ülőre Rita, miközben kezét kinyújtotta egy pacsira

A munka végeztével Karin és Martin a városi börtön felé vették az irányt és már mind a ketten nagyon várták, hogy végre megtudják, mit akarhatott Rosalie velük közölni. A két fél a börtön bejárata előtt vett egy mély lélegzetet, végül megfogták egymás kezét és úgy mentek a látogatószobába, ahol az egykori nyomozónő tűkön ülve fogadta őket. Thaler doktornő és Gruber doktor legnagyobb döbbenetére Engel felügyelőnő nagy pocakkal, mindenórás terhesként fogadta látogatóit. A két orvos feszülten foglalt helyet a rendőrnővel szemközti székekben. A kínos hallgatást a cellalakó törte meg. 

-Kilenc hónappal ezelőtt megkérdeztétek tőlem, hogy miért öltem meg Ludwigot.-szólalt meg Rosalie, miközben kezét feszülten tördelni kezdte

-És most jutott eszedbe a válasz?-kérdezett vissza csodálkozva Martin, mire a velük szemben ülő egy levelet nyomott látogatói kezébe, melyet a rendőrnő néhai anyja írt Karin apja számára

-"Kedves Werner, mikor ezeket a sorokat olvasod, én már nem élek. Gyógyíthatatlan beteg vagyok, de mielőtt meghalok, egy fontos dolgot még el kell intéznem. Talán a kettőnk viszonya mindig is a terhedre volt és igyekeztél megszabadulni tőlem, de a felelősség elől nincs menekvés. Gyereket várok, egy kislányt és ez a kislány tőled fog születni. Az lesz a neve, hogy Rosalie és szeretném, ha felnevelnéd őt. A lányod, Karin és a születendő babánk Rosalie nővérek és úgy helyes, ha együtt nőnek fel. Kérlek viseld gondját a lányunknak, ha én már nem leszek. Szeretettel ölel, Mira."-állt a papíron. A két orvos elkerekedett szemmel olvasta a sorokat és első döbbenetükben megszólalni sem tudtak. A két fél jól láthatóan mindennel számolt, csak ezzel nem. A nagy hallgatás miatt a beszéd jogát újfent a fogoly ragadta magához.

-Ludwig arra kért, hogy segítsek neki a Gruber család elleni bosszújában. Az az ember nem tudott túllépni azon, hogy a saját családja üldözte el Ellmauból. Eleinte benne voltam a dologban, mivel egy ideig szeretők voltunk. De aztán megtaláltam a levelet anyám holmijai között és képtelen voltam tönkre tenni azt a férfit, akit a nővérem az életénél is jobban szeret. Werner viszont sosem nyitotta fel a borítékot. Mi több, visszaküldte a feladónak.-magyarázta Engel felügyelőnő továbbra is kezét tördelve

-De mi köze ennek Ludwig halálához?-préselt ki magából egy kérdést Thaler doktornő, közben leendő férje bátorítóan megszorította a kezét

-A halála előtt Ludwig gyanakodni kezdett rám, hiszen már nem akartam segíteni neki a bosszúban. Kutatott a holmijaim között, így találta meg a levelet. Azt mondta, hogy ha nem segítek neki, akkor Karinnak bántódása fog esni. Nem hagyhattam, hogy bántsa a nővérem.-válaszolta Rosalie szeretetteljesen a nővérére mosolyogva

-És miért most mondod el ezt nekünk?-tette fel az újabb kérdést Karin, majd halványan elmosolyodott és magában meg is jegyezte, hogy a húga hasában növekvő kis élet vagy az unokahúga, vagy az unokaöccse volt

-A halála előtt Ludwig erőszakoskodott velem. Hamarosan pedig meg fog születni a közös gyerekünk. Nem szeretném, hogy a kislányom börtönfalak között élje le az életét. A kicsi is egy Gruber és joga van a családja körében felnőni.-hangzott Engel nyomozónő válasza immáron határozottan

-Az előbb burkoltan arra céloztál, hogy mi neveljük fel a kislányod?-vonta le a következtetést Gruber doktor, mire a vele szemben ülő aprót bólintva válaszolta meg az elhangzott kérdést