Ellmau lakosai verőfényes tavaszi reggelre ébredtek. Martin már hajnalok hajnalán a panzió konyhájában szorgoskodott, hogy kedvesét reggelivel lephesse meg. A finomságokkal megrakott tálcán egy kis dobozka is ott feküdt, melyet a doktor egy ideje már a kabátja zsebében őrzött. Miután a reggeli elkészült, a férfi halkan benyitott a hálószobába, ezt követően letette a tálat és egy ideig még gyönyörködött alvó kedvesében. Thaler doktornő minden bizonnyal valami szépet álmodhatott, ugyanis arcán egy széles vigyor jelent meg. Szíve hölgyét látva Gruber doktor is elmosolyodott, ezután óvatosan felrázta a szeretett nőt. 

-Elkészült a reggeli és hamarosan kezdődik a szolgálat is. Kérted, hogy ébresszelek fel.-szólalt meg Martin gyengéden suttogva, miközben egy puszit nyomott a nő orrára, aki erre derűs nevetés közepette felült az ágyban

-Szerintem én még ilyen jól sosem aludtam. Szívem szerint egész nap csak lustálkodnék. De ma is egy mozgalmas nap vár ránk. Ma kell találkoznunk a közjegyzővel a panzió miatt és a gazdaságba is be kell majd néznem.-nyújtóztatta ki fáradt végtagjait Karin, majd az előbbi szerelmes gesztust viszonozva egy csókot nyomott a férfi füle mögé

-Éjszaka bezzeg nem volt kedved lustálkodni.-vágott vissza Gruber doktor incselkedő hangnemben, ezt követően a reggelivel megpakolt tálcát feltette az ágyra. A finomságokat látva a doktornő egyből meg is éhezett, ám a boldog pillanat ellenére, egy szerelmes asszony figyelmét nem kerülhette el a szeretett férfi szemében tükröződő szomorúság. Az orvosnő tökéletesen tisztában volt a lehangoltság okával, emiatt lágyan megcirógatta kedvese arcát. 

-Ugye Ninára gondolsz? Ma lenne a születésnapja. Nem szabad szemrehányást tenned magadnak. Azt tetted, amit abban a helyzetben a legjobbnak láttál. Te szoktad mondani, hogy nincs rossz döntés, csak döntés, ami vagy jól, vagy rosszul végződik.-állapította meg Thaler doktornő, mire a másik fél gondterhelten felsóhajtott, ugyanis kettejük közös meghitt perceit esze ágában sem volt a múltban történtekkel elrontani. Mindenek ellenére jó érzéssel töltötte el a tudat, hogy a húgával történtekről és az erős lelkiismeret furdalás okáról végre nyíltan tudott beszélni. A szomorúság végül gyorsan tova is szállt és ahogy a szőke nő kidörzsölte az álmot a szeméből, a tálcán lévő kis ékszeres dobozkát is felfedezni vélte. A két fél gyengéden egymásra pillantott és a meghatottságtól alig találtak szavakat. 

-Sokáig gondolkodtam, hogyan tegyem fel a nagy kérdést. Szeretlek én Szépséges Karinom és szeretni foglak, amíg csak élünk. Megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz feleségül?-tette fel a kérdést Martin egy soha nem látott, önfeledt mosoly kíséretében és ezek az idilli percek hatására a két orvos még a szokottnál is romantikusabb hangulatba került

-Igen, hozzád megyek. Számomra te vagy a Nap, ami felmelegít és a levegő, amit belélegzek. Én is nagyon szeretlek téged.-válaszolta Karin, a meghatottságtól könnybe lábadt szemekkel. Az egyértelmű választ követően a gyűrű végre felkerült, majd egy hosszú csókot követően a leendő házaspár az indulásig fennmaradó időt kihasználva, visszafeküdt a puha ágyneműbe. 

Két órával később a Medicopter támaszpontján egy újabb munkanap vette kezdetét. Max dühösen csapta be maga mögött az ajtót, ugyanis kollégái megint ráhagyták a helikopter kitakarítását. A szerelő már épp azon volt, hogy a felmosóvödröt szolgálatot teljesítő "B" csapat kezébe nyomja, mikor a nap első bevetése is megérkezett. A diszpécser egy rövid ismertetőt adott az esetről, miközben a háromfős társaság minden tagja elfoglalta szokott helyét a kabinban. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a gép a magasba emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot a diszpécserrel Dorothea

-Központ a Medicopter 117-nek. A Königssee-nél egy kisfiú vízbe zuhant. A tűzoltók és a rendőrök már a helyszínen vannak. A bevetést Rosalie Engel vezeti.-érkezett a válasz. Dori nyugtázta a kapott információkat, ezt követően bontotta a vonalat, az út további része pedig vidám társalgással telt. A doktornő, immáron boldog menyasszonynak nevezhette magát, emiatt a pilótanő alaposan kifaggatta munkatársát a leánykérés minden részletéről. Sajnos a gyorsaság miatt hosszú társalgásra nem volt lehetőség, ugyanis percekkel később már a szóban forgó tó felett köröztek. Mire a legénység a helyszínre ért, addigra már a vízbe esett gyerek is kimentésre került. Földet érést követően Karin és Marco a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Az orvosnő szinte azonnal hozzálátott a feladatához. 

-Vérnyomás 100 per 80. Pulzus 55. Oxigénszaturáció 75 százalék. A hőmérséklete 35 fok. Nagyon kihűlt.-olvasta le az értékeket Ferri szanitéc, mire a szőke hajú doktornő annak jeleként, hogy a hallottakat tudomásul vette, bólintott egyet

-Kanült, 5-ös tubust és a laringoszkópot. Továbbá 0,5 mg Adrenalint.-adta ki az utasítást Thaler doktornő. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, a bevetést vezető Engel felügyelőnő pedig felvette a szemtanúk vallomását, továbbá rá hárult, hogy a balesetet szenvedett gyerek szüleivel is felvegye a kapcsolatot. Mialatt a rendőrök tették a dolgukat, az ellátás is folytatódott tovább. A végszó elhangzását követően a páciens hordágyra, majd onnan a kabinba került. Időközben a rotorok is megkezdték működésüket, az oldalsó ajtók pedig sorra zárultak be. A kellő fordulatszám elérését követően a gép végül a magasba emelkedett. A jelentések megtételét követően a beszéd joga a szanitécet illette meg. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a Gyerek Klinikára. Tíz év körüli kisfiú fulladást követően reanimálva. Állapota ismét stabil.-tolmácsolta a felettese szavait Marco

***

A Gruber birtokon zajlott az élet. Mióta Karin is betársult, azóta egyik felújítás követte a másikat. Az új istállókba sorra kerültek be az állatok, Hans pedig elégedetten vette tudomásul, hogy élete értelme, vagyis a gazdaság egyre csak virágzott. Sajnos a Gruber fiú öröme nem tartott sokáig, ugyanis a házhoz vezető útra Ludwig kocsija hajtott fel. Az öreg Gruber egy önelégült vigyorral az arcán szállt ki a járműből és alaposan felmérte magának rég nem látott szülőházát. Nagybácsi és unokaöccs kimérten lépett közelebb egymáshoz, noha a fiatalabbik tajtékozni tudott volna a dühtől, amiért gyűlölt rokona ismét előtte állt.

-Volt egy megállapodás, ami szerint örökre eltűnsz innen. Nina még mindig élhetne, ha nem bántottad volna őt. Miattad gyújtotta magára a házat.-szólalt meg Hans elsőként, mire a vele szemben álló ironikusan felnevetett

-Johann testvérem megerőszakolta Lori lányomat. Mondjuk, hogy én csak kiegyenlítettem a tartozást. Úgy volt helyes, ha a bátyám is átéli milyen érzés ez az égető apai fájdalom.-vágott vissza Ludwig minden érzelemtől mentesen 

-Téged soha nem érdekelt a lányaid sorsa. Folyton bizonygatod, hogy Cori volt a kedvenc kislányod, de még a temetésére sem tudtál eljönni. Nekem te ne papolj apai érzésekről. Milyen embernek kell lenni ahhoz, hogy bánts egy védtelen lányt?-kérdezte a Gruber fiú egyre inkább dühösen, már-már hisztérikusan 

-Még a végén kiderül, hogy érdekelt a húgod sorsa. Soha nem beszéltél róla és folyton csak szégyenkeztél miatta. Én viszont megbűnhődtem a vétkeimért. A családom kitagadt és az egyetlen nő, vagyis Lizbeth, akit valaha is szerettem, látni sem akar. Te persze boldogan éled a világod, azok után, hogy megpróbáltad megerőszakolni Karint.-emlékeztette unokaöccsét az öreg Gruber okoskodva

-Veled ellentétben én egy nőt sem aláztam meg. Elismerem, hogy durván kikezdtem Karinnal, de én megfizettem a tetteimért. Martin betörte az orromat és a mamától is kaptam egy jókora pofont.-jegyezte meg Hans tényszerűen, közben a távolban megpillantotta bátyja közeledő Mercedesét és némiképp megnyugodott, amiért kapott egy kis támogatást a nem szívesen látott személy elüldözésében

-Hans, én nem teszek neked szemrehányást. Karin egy csodaszép nő, akivel bármelyik férfi boldog lehetne. Egy éjszaka a sógornőddel és te is tudnád milyen az igazi boldogság. Jogos elégtétel volna, mert veled ellentétben Martin mindent megkapott az élettől. Karriert csinált, világot látott, diplomát szerzett. Van három lánya és még a volt nejeddel is viszonyt folytatott. Nem éri meg bosszút állni Sonja miatt?-kérdezte provokáló stílusban Ludwig, ugyanis feltett szándéka volt testvérháborút szítani. A kisebbik Gruber fivér egész végig megvetéssel figyelte idősödő rokonát és most az egyszer nem hagyta magát csőbe húzni. Kicsivel később a kis testvér már nem volt egyedül, hiszen Martin is csatlakozott hozzá. Az érkező nem szólt semmit, egészen egyszerűen támogatását kifejezve öccse mellé állt, ezt követően a két Gruber fiú csípőre vágott kézzel szólította fel távozásra az idős nagybácsit. Az öreg Gruber lenéző vigyorral vette tudomásul, hogy a két fivér kivételesen egyetértett valamiben, végül okosabbnak látta a dolgokat annyiban hagyni és szó nélkül távozni. 

A Medicopter támaszpontján törölték az éjszakai műszakot, így Karinnak bőven jutott ideje arra, hogy a panzióban elvégezze az utolsó simításokat. A munka végeztével Martin is csatlakozott a menyasszonyához. A két fél egy forró csókkal köszöntötte egymást, ezt követően neki fogtak a vendégszobák bebútorozásának. A fárasztó műszakot követően mind a ketten csak fáradtan tették a dolgukat, ám a tény, hogy mindent a semmiből építettek fel, erőt adott nekik az utolsó munkálatok elvégzéséhez. Két szék cipelése közben a házasulandók arra is találtak időt, hogy a nap legfontosabb eseményeit megvitassák. 

-Ma jártam a birtokon és képzeld Ludwig bácsit is ott találtam. A "kedves" rokon feltett szándéka, hogy összeugrasszon az öcsémmel. Bárcsak tudnám, hogy mi jár a fejében.-jegyezte meg Martin egy nagyot sóhajtva

-Képes volt apám régi tartozását rajtam behajtani. Én bármit kinézek belőle. Apropó. Gondolom már te is tudsz róla, hogy húsvét után Lizbeth és Giorgio egy világ körüli utat terveznek?-váltott témát Karin, miközben párnát tett az egyik fotelra

-Örülök a mama boldogságának. Nincs bajom Giorgióval sem, de nem is állunk túl közel egymáshoz. Mindenek ellenére az apám és az mindig jó, mikor két szerelmes együtt élheti le az életét.-állapította meg Gruber doktor lelkesen mosolyogva. Mialatt a két orvos szorgalmasan dolgozott, az ifjú Gruber doktornő is befutott. Margarita szokatlanul rossz kedvében volt és még az a tény sem dobta fel, hogy az apja nősülni készült. Az addig vidám hangulat hirtelen megfagyott, Thaler doktornő pedig a szemével jelezte kedvesének, hogy amire a fiatal hölgynek szüksége volt, az egy csajos társalgás. A férfi távozását követően a két doktornő a nappaliban foglalt helyet. 

-Tudok róla, hogy te és Marco összejöttetek. De most kicsit úgy érzem, hogy kimaradtam valamiből. Mi történt veled Szívecském?-tette fel a kérdést Karin őszinte aggodalommal a hangjában, miközben szorosan átkarolta a mellette ülőt

-Mindig tudtam, hogy Marco titkol előlem valamit. Szerettem volna meglepni őt, ezért felkerestem a lakásán. Végül én lepődtem meg. Marco házas és azért nem beszélt a nejéről, mert az ágyban fekvő beteg. A feleségét csövek és gépek tartják életben. Hogy tudott így átverni engem?-tette fel a költői kérdést Rita sírva nevelőanyja vállára borulva

-Elképzelni sem tudom, hogy érezheted most magad. Egyet viszont tudok. A szerelem az élettől kapott legszebb ajándék, amit nem szabad elengedni. Marco és te imádjátok egymást, ez messziről látszik. Tisztázd vele a helyzetet, hiszen nem tudhatod miért nem beszélt a feleségéről. A te szívedben is egy Vaslady lakik, aki harcol a szerelméért.-fűzte hozzá a szőke orvosnő egy apró mosollyal az arcán, közben kedvesen átölelte a szerelmi bánattal küzdőt

***

Másnap Karin és Martin kihasználva a szabad reggelüket, tettek egy rövid sétát a Mondsee körül. A partról csodálatos kilátás nyílt a tóra, Thaler doktornő fejében viszont megannyi gondolat cikázott. Hiába a friss tavaszi szellő és a jó levegő, a szőke orvosnő továbbra is csak nehezen talált magyarázatot a Ritával és Marcóval történtekre. Gruber doktor figyelmét nem kerülhette el szerelme szótlansága és mintha megérezte volna, hogy élete asszonya fejében Margarita járt.

-Mióta te és Rita beszéltetek, különös hallgatásba burkolóztál. Kimaradtam valamiből?-kérdezte Martin a lassú, szerelmes andalgás közepette és ahogy a két fél összenézett, mind a kettejük arcán egy ösztönös mosoly jelent meg

-Még én sem egészen látok tisztán. De azt hiszem Marco csúnyán átvágta a lányodat.-válaszolta Karin, mire az apai szív hirtelen erősen bedobbant, ha arra gondolt, hogy gyermekének fájdalmat okoztak. A rövid társalgást követően a két orvos egymásba karolva, immáron csendben folytatta a sétát. Thaler doktornő és Gruber doktor hallgatásának végül egy különös esemény vetett véget. A két szabadnapos orvos a távolban, egy hídon lógó személyt érzékelt, aki egy hatalmas molinót kifeszítve megcsúszott az eső áztatta korláton. A leendő házaspár habozás nélkül sietett a szerencsétlenül járt személyhez és amíg a férfi a bajba került után kapott, addig a nő a mentők számát kezdte el tárcsázni.

Mindeközben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Jens és Peter az elmaradt jelentéseiket gépelték, Margaritának viszont egyenlőre nyoma sem volt. Rita fél éjszaka csak forgolódott, emiatt jelentős késéssel, fejfájósan kezdte meg műszakját. Alighogy a fiatal nő magára vette uniformisát, a nap első bevetése is befutott. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez szaladt. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a gép az égbe emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Egy férfi lezuhant egy híd korlátján. GPS koordináták: 43,22 Észak és 21,11 Kelet. Karin Thaler és Martin Gruber már a helyszínen vannak.-szólt bele a diszpécser a rádióba

-Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk tíz perc múlva. Vége.-zárta le a beszélgetést Köster pilóta. Miután a kapcsolat megszakadt, a fedélzeten beállt a kínos csend. A barna hajú orvosnő lehangoltságát két munkatársa is érzékelte, ám társalgásra nem volt lehetőség, ugyanis a távolból már látni is lehetett a szóban forgó hidat. Rita oldalra csúszott a székével, hogy Peter is hátra tudjon menni, ezután a két mentős magára vette a sárga hevedert. Gruber doktornő és Berger szanitéc kiültek a gép szélére és noha a pontos részleteket nem ismerték, az már most világossá vált, hogy a helyzet több, mint életveszélyes volt. A híd oldalán immáron hárman lógtak és amíg Martin a balesetet szenvedett férfit igyekezett megtartani, addig Karin a kedvese lábát ragadta meg. Mint általában mindig, ennek a kötélmentésnek az elvégzése is a szőke szanitécre hárult. A férfi felkapcsolta magát a csörlőre, ami ezután megindult lefelé, a hídon lévők pedig már nagyon várták, hogy végre valaki leszedje onnan őket.

-Karin, érzem, ahogy rángatod le rólam a nadrágom. Jó tudni, hogy ilyen nagy szenvedélyt ébresztek benned.-préselt ki magából pár szót Martin nevetve, hangulatoldásképpen. A megjegyzés címzettje azonban nem reagált semmit az előbbiekre, hiszen jelen pillanatban feladatán kívül másra nem igen tudott koncentrálni. Szerencsére alig pár másodperccel később már a felmentősereg is megérkezett. Mikor végre biztonságban érezhette magát, a balesetet szenvedett megkönnyebbülten sóhajtott fel. Peter a kampó végéhez rögzítette a bajba jutottat, ezután megadta jelet Jensnek. A csörlő megindult felfelé, Thaler doktornő és Gruber doktor pedig végre visszamászhattak a hídra. Percekkel később már mindenki stabil talajt érzett a lába alatt és mint kiderült, a hídra kifeszített molinó egy szerelmi vallomás része volt, mely a vallomás sajnos rosszul végződött. Nem csak azért, mert balesethez vezetett, hanem azért is, mert a nő, akinek szólt, ügyet sem vetett a kedves gesztusra. A Medicopter csapata, valamint Martin a helikopter csúszótalpán ültek. A három orvos vetett egy gyors pillantást a páciensre, akinek a sokkon első ránézésre más baja nem esett. Mivel a bevetést Margarita vezette, ezért a végszót is ő mondta ki.

-Igazán romantikus ez a molinó. De máskor találjon ki valami kevésbé rizikós vallomást. És most indulás a kórházba. A biztonság kedvéért csinálni kell egy CT-t.-nézett Rita a páciens felé, aki az orvosi utasításra mindössze egy nem tetsző morgással reagált

A műszak végeztével Margarita első útja az öltözőbe vezetett. Gruber doktornő gyorsan átöltözött, ezt követően rendbe szedte magát, végül sminkkel fedte el kisírt szemeit. Egy halk kopogtatás után a helységbe Marco lépett be. A nem várt személyt látva Rita arca ha lehetett, minden eddiginél komorabbá vált és noha magának sem ismerte volna be, de sosem érezte magát ennyire elárulva. Ferri szanitéc közelebb lépett egykori szerelméhez és bár elsőre magabiztosnak tűnt, valójában csak nehezen találta a megfelelő szavakat. 

-Csak egy dolgot magyarázz meg. Miért? Miért csavartad el a fejem és miért nem meséltél a feleségedről?-tette fel a kérdést Margarita és bár első ránézésre dühös benyomást keltett, sokkal inkább volt megsebzett

-Juliát azután ismertem meg, hogy te és én szakítottunk. Nem sokkal az esküvő után Julia súlyos autóbaleset szenvedett és kómába került. A baleset az én hibámból történt, emiatt gyötör a lelkiismeretem. Az orvosok szerint nem várható változás az állapotában, én viszont képtelen voltam a nejemet betenni egy otthonba. Nem beszéltem róla, mert nem szeretem. Őt vettem feleségül, de téged szeretlek és erről a szerelemről nem vagyok hajlandó lemondani.-vágta rá Marco habozás nélkül, ezt követően karjaiba vette szerelmét. A fiatal orvosnő mélyen a férfi szemébe nézett, majd váratlanul mosolyra fakadt és mintha megérezte volna, hogy kedvese szavai igaznak bizonyultak. A két fél röviden megcsókolta egymást, ám azt egyikük sem vette észre, hogy már rég nem voltak egyedül. Az öltözőben egy elegáns, öltönyös úriember jelent meg, aki villámló szemekkel nézte az előtte lezajló jelenetet. Az illető mérges torokköszörüléssel hívta fel magára a  figyelmet. 

-Hónapok óta várok erre a percre. Mióta tudom, hogy a nejem életben van, másra sem tudok gondolni, mint kettőnkre. Arra nem is számítottam, hogy a feleségem szeretőjét is itt találom majd.-szólalt meg a rettegett Mario ingerülten