A fenyegetés óta Martin feje fölött kezdtek összecsapni a hullámok. Mivel a férfi nem épp tehetős családból származott, így a zsaroló által követelt három millió eurót pár nap leforgása alatt összegyűjteni lehetetlen feladatnak bizonyult. Sajnos az összegnek végül csak a fele lett meg. Gruber doktor a megbeszélt helyen és időben helyezte el a pénzzel megrakott táskát, ezt követően távozott. A gyors kitérő után a doktor szinte azonnal kocsiba is vágta magát, hiszen egy sürgős esethez riasztották. Azt, hogy pontosan miről volt szó, nem tudhatta, emiatt erővel kellett taposnia a gázt. Annak ellenére, hogy ő csak egy háziorvosi rendelőt vezetett, Ellmau lakosai a mentők helyett rendre őt riasztották minden kisebb, nagyobb esethez. Nagyjából tíz perces autóutat követően a sötétzöld Mercedes egy faluszéli ház előtt parkolt le, az udvaron pedig egy kétségbeesett férj fogadta az érkezőt, ölében egy ájult asszonnyal. Sajnos hamar kiderült, hogy a hegyi doktor szaktudása jelen helyzetben nem volt elegendő. A férfi fél kézzel oxigénmaszkot tett a betegre, másik kezével pedig a telefon után nyúlt és a mentők számát kezdte el tárcsázni.

-Itt a légimentők központja. Miben segíthetünk?-fogadta a hívást a diszpécser

-Gruber doktor vagyok. Ájult személy a Geißner Straße 32. szám alatt, Ellmauban. Valószínűleg anafilaxiás sokkot kapott.-ismertette az esetet Martin, ezt követően bontotta a vonalat, majd megkezdte az azonnali újraélesztést

Ez idő alatt a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Mialatt Dorothea és Marco a reggeli lapokat futották át, addig Karin az elmaradt jelentéseit gépelte. A doktornő figyelmét teljesen lekötötte a papírmunka, emiatt észre sem vette a háta mögött megjelenő Hansot. A fiatalabbik Gruber fivér csak nehezen szánta rá magát arra, hogy egykori sógornőjét felkeresse, ám a férfi meglehetősen nehéz helyzetbe került és az egyetlen, akitől segítséget remélhetett, az az orvosnő volt. A Gruber fiú erőltetetten megköszörülte a torkát, mire a hangra a nő is felkapta a fejét. Gruber pilótanő és Ferri szanitéc helyesebbnek látták a két felet magára hagyni, végül mind a ketten távoztak. A beszéd jogát a váratlan látogató ragadta magához. 

-Tisztában vagyok vele, hogy kettőnk kapcsolata milyen nehézkes. Sosem rejtettem véka alá, hogy mennyire kevésre tartalak. Mi több, egyszer megpróbáltalak téged megerőszakolni. Az életem pedig boldog, mióta te és Martin nem vagytok együtt. Mindenek ellenére nem tagadhatom, hogy te vagy a legnemesebb és legjóságosabb ember, akit csak ismerek. Kérjenek tőled bármit, te rögtön segítesz.-magyarázta Hans, ám az utolsó mondatát majdhogynem összeszorított foggal, erőlködve kellett kipréselnie magából, hiszen azt nem mondhatta, hogy számára sógornője mindig is egy önző, arrogáns ember benyomását keltette. A rövidre sikerült, meglehetősen különös vallomást a doktornő eleinte nem tudta mire vélni, de mivel számára a Gruber család mindig is sokat jelentett, ezért naivan bedőlt a kedves szavaknak.

-Tudok róla, hogy a birtoknak gondjai vannak. Sajnos nem sokat értek apám régi cégeinek ügyéhez, emiatt az ügyvéd azt javasolta, hogy mindent adjak el. Arra gondoltam, hogy a pénz egy részét neked és a családodnak adnám. Ez nem kölcsön, tehát nem kell visszafizetned.-ajánlotta fel Karin vidáman, mire a vele szemben álló szélesen elvigyorodott, hiszen a látogatásának oka pontosan az volt, hogy pénzt kolduljon. A hatalmas örömtől a férfi csak nehezen találta a szavakat.

-Karin, ezzel most nagyon boldoggá tettél. Te és én mostantól üzlettársak vagyunk. Fogd a holmid és költözz vissza a birtokra. A lányodnak szüksége van az anyjára. Martin boldog lesz, ha meglát téged, a birtokon pedig el kell a munkaerő.-jegyezte meg a Gruber fiú vehemensen, szinte egy szuszra, a szőke orvosnő pedig képtelen volt egy másik ember örömét elrontani. A két fél, immáron, mint üzlettárs rázott kezet egymással, ezután a látogató fülig érő szájjal távozott. Thaler doktornő egy ideig még elgondolkodva állt a társalgó közepén, végül arra az elhatározásra jutott, hogy a gazdaság körüli munka új energiákat szabadíthat fel benne. A gondolkodással eltöltött perceket a nap első bevetése törte meg. Mialatt a központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, addig a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók bezáródtak, a rotorok pedig megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a levegőbe emelkedett.

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot Dorothea a központtal

-Központ a Medicopter 117-nek. Ellmauban, a Geißner Straße 32. szám alatt egy nő anafilaxiás sokkot kapott. Martin Gruber már a helyszínen van.-érkezett a diszpécser válasza. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, az út további részében pedig mindenki néma csendben nézett maga elé. A hallgatás nem tartott sokáig, ugyanis a gyors repülésnek hála, a legénység percekkel később már a szóban forgó lakóház felett körözött. Földet érést követően az orvosnő és a szanitéc a két zsákkal együtt szaladt az ellátásra váróhoz. Karin és Martin gyengéden összemosolyogtak, ezt követően mindenki hozzálátott a feladatához. 

-A páciens anafilaxiás. Adtam neki Kortizont és Adrenalint. Az érkezésemkor az oxigénszaturáció 79 százalék volt. Az értékek nem javultak. Sajnos ki kellett ütnöm. Légzés és pulzus ismét szabályos, de továbbra sem tért magához.-ismertette Gruber doktor a történteket, mire a szőke orvosnő egy bólintással jelezte, hogy a hallottakat tudomásul vette

-Marco, szükség lesz 3 mg Antiallergeticumra és még 0,5 mg Adrenalinra.-fordult Thaler doktornő az asszisztense felé. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet Gruber pilótanő közvetlenül a beteg mellé helyezett. Hála az összehangolt munkának, tíz perc múltán az ájult személy visszanyerte eszméletét, tehát mindenki nyugodtan fellélegezhetett.  

-Újra érzem a pulzusát. Szerintem most már a tubust is kivehetjük a szájából.-állapította meg Martin elégedetten elmosolyodva, miközben Karin és ő annak jeleként, hogy milyen jó munkát végeztek, röviden megfogták egymás kezét 

***

Ellmau főterén a döbbenet hatalmas volt. A falu lakói egy emberként kapták fel a fejüket egy világoskék terepjáró érkezésekor. A jármű a templom bejárata előtt parkolt le, melyből egy idős, nagy darab férfi szállt ki. Az öregúr cseppet sem tűnt jól szituáltnak, sokkal inkább keltette egy hajléktalan benyomását. Az ismeretlen-ismerős kezében egy nagy csokor fehér rózsával, a temető felé vette az irányt. A sírnál, melyben a néhai Cornelia Gruber nyugodott, Rosalie Engel már topogva várta az érkezőt. Az idős személy tetszését jól láthatóan nem nyerte el az általa felbérelt bécsi nyomozónő jelenléte. 

-Mostantól nem mutatkozhatunk közösen. Érd el, hogy Martin bízzon benned és ne hívogass naponta, mert úgy sem veszem fel a telefont. Egyszer már elmondtam mi a feladatod, ne kelljen mindent ötször elmagyarázni.-jegyezte meg Ludwig, miközben a rózsacsokrot halott lánya sírkövére helyezte. Az idős férfi gyűlölettel teli hangja valósággal megrémítette a fiatal nyomozónőt és már maga is kezdte belátni, hogy rossz útra tévedt azzal, hogy hagyta magát bevonni az idős Gruber bosszújába. 

-Az első lépés megtörtént. Felkerestem Martint és ha megengedsz egy megjegyzést, annak az embernek nélküled is akad elég gondja. Nem látom be a zsarolás értelmét.-válaszolta Engel főfelügyelőnő, de csak félve és habozva

-A zsarolásnak mindig van értelme, hisz abból kapom a pénzt. Martin és a családja tönkretette az én családom. Szemet szemért, fogat fogért.-válaszolta az öreg Gruber morogva, tekintetét viszont le sem vette a kedvenc gyermekéről készült fényképről és indulatai elárulták, hogy ez a mostani beszélgetés mennyire a terhére volt

-Szerintem Martin másként látja a dolgokat. Emlékeim szerint minden baj tőled származik. Emlékeztesselek rá, hogy te mit csináltál?-tette karba a kezét Rosalie, majd hátrébb lépett egy kicsit, hogy ezzel is kifejezze, a zsarolás nem az ő műfaja volt. A fiatal rendőrnő arca egyszerre több érzelmet is sugárzott, mire a vele szemben álló gúnyosan felnevetett és lassan kezdte átlátni a dolgokat.

-Látom a szemedben, hogy érdeklődsz Martin iránt. Ne engedd, hogy az érzéseid bezavarjanak. Csak az eszet használd és a színtiszta logikát. Ha a szívedre hallgatsz, soha nem fogsz előbbre jutni az életben.-válaszolta Ludwig és addigi nyugalma a hezitálást látva hirtelen a semmivel lett egyenlő

Karin és Hans üzleti társulása a Gruber család tagjait több, mint váratlanul érintette. A szőke orvosnő abból indult ki, hogy üzleti partnere mindent alaposan átbeszélt a családjával, ám mint kiderült, a férfi nem törődött a többiek véleményével. A Gruber fiú  azt is eltervezte, hogyan érje el, hogy a doktornő, akiben csak egy ingyen munkaerőt látott, visszaköltözzön a birtokra. A kisebbik Gruber fivér még Samy-t is belevonta játékaiba, az érző anyai szív számára pedig nem lehetett kérdés, hogy ismét lányával éljen. Thaler doktornő abban a hitben bólintott rá az ajánlatra, hogy beköltözéséről a többi Gruber is értesült. Ahogy az várható volt, a házban való felbukkanása vegyes érzéseket váltott ki. Martin zavartan, de boldogan, Lizbeth és Lili viszont hisztérikus állapotban vették tudomásul a fejleményeket. Hiába az össznépi harag, Hansot jelen pillanatban csak a vállalkozás felfuttatása érdekelte, szorult helyzetéből pedig ügyesen kivágta magát. A kínos családi vacsorát követően Gruber doktor hajnalban arra ébredt, hogy a zsarolással kapcsolatos rémálmok gyötörték, a levegőt nehezen vette és a pulzusa az egekbe szökött. Halkan felkelt, kezébe vette a takaróját és azzal együtt ült ki az udvarra friss levegőt szívni. Alighogy sikerült nyugalomra lelnie, jött az újabb sok. Mobilja rezegni kezdett, a kijelzőn pedig egy zsaroló üzenet jelent meg. 

-"Várom a három millióm másik felét. Adok két napot, utána mindenki megtudja mit műveltél."-állt a kijelzőn. A sorokat olvasva Martin ösztönös reakciója az volt, hogy lehunyta a szemét és vett pár mély lélegzetet. Időközben az eső is eleredt, a férfi pedig csak annyit vett észre, hogy az eső áztatta arcán hatalmas könnycseppek is megjelentek. A doktor végül felkapta a telefont, valamint a takarót és immáron az eresz alatt ülve próbálta éjszakai pánikrohamát legyűrni. Az időérzéke, mint olyan teljesen megszűnt és csak akkor eszmélt fel, mikor vállán egy finom női kezet érzett. 

-Szerintem Lizbeth sosem fogja elhinni nekem, hogy valóban nem tudtam Hans terveiről. Abból indultam ki, hogy az öcséd titeket is beavatott.-jegyezte meg Karin, mint sem kérdezte, ezt követően ő maga is helyet foglalt az eresz alatt álló lócán

-A mama hamarosan lenyugszik. Ami téged illet, bízom benne, hogy Hans nem csak az örökséged, vagy a plusz munkaerő reményében hívott ide.-válaszolta Martin, tekintetével pedig a sötétbe burkolt felhőket nézte. A férfi aggódó pillantását látva a nő szíve is összeszorult és azon sem kellett sokat agyalnia, hogy rájöjjön, mi volt a keserűség indoka. A doktornő azzal is tisztában volt, hogy egykori szerelme minden gondolatát a zsarolási ügy kötötte le, emiatt az orvosnő, bízva abban, hogy korábbi kedvese legalább egy pár perc erejéig nem gondol majd a múltban történt tragédiára, más irányba terelte a beszélgetést.

-Neked mi a véleményed arról, hogy ismét a birtokon élek?-kérdezte Thaler doktornő halkan és még magának sem vallotta be, de nagyon félt a választól. Noha ők ketten egy ideje már nem alkottak egy párt, az orvosnőnek jutott ideje arra, hogy mindent alaposan átgondoljon és ha lehetősége nyílott volna az időben visszamenni, mindent másképp csinált volna. Mielőtt a férfi válaszolt volna a kérdésre, még sóhajtott egy nagyot és maga sem tudta mivel kellett volna érzéseit leginkább kifejeznie. A doktor fejében ismét felsejlettek a szakítással kapcsolatos emlékképek, emiatt szíve megint hevesen lüktetett. A válás napján a férfi szíve millió darabra tört és kicsit úgy érezte, hogy ezt az űrt senki és semmi nem tudja majd kitölteni. A két orvos tekintete egy rövid időre elmerült a másikéban és ahogy egymással szemben ültek, az is világossá vált, hogy a doktornőben hasonló folyamatok zajlottak le. Kettesben az eresz alatt és ez a pár perc pont olyan meghitté vált, mint korábban volt. Lassan a feltett kérdésre is megérkezett a válasz.

-Nem tudom mi vezette Hansot, mikor társulást kért tőled. Annyit viszont tudok, hogy a jelenléted nekem nagyon jót tesz.-suttogta Gruber doktor, miközben a nő arcát gyengéden a kezei közé fogta, tekintete pedig ismét elmerült a gyönyörű szempárban. A férfi pillantását látva a doktornő szíve összeszorult és csak most tudatosult benne igazán, milyen nagy ostobaság volt mindent maga mögött hagyni. 

-Martin, tisztában vagyok azzal, hogy összetörtem a szíved és emiatt nem tudok elégszer bocsánatot kérni. A birtok egy békés sziget és az este volt időm átgondolni az elmúlt éveket. Már jóval azelőtt eltávolodtam tőled, hogy megtörtént volna a lavinaomlás. Kicsit úgy érzem, mintha szétcsúsztam volna és elvesztettem volna a lelki békémet. Be kell vallanom, hogy már a lavina előtt is voltak pánikrohamaim, de még magam előtt is szégyelltem ezt bevallani. Tudod, a papa mindig nyugalomra és józanságra tanított. Számára a depresszió, vagy a pánik csak hiszti volt.-szedte össze a gondolatait Karin, közben szorosan a odabújt a másik félhez, aki erre a nő oldalát kezdte el simogatni, hiszen maga is tisztában volt azzal, hogy a pánikroham még a legerősebb embereket is mennyire meg tudta változtatni. A fáradtság és a nehéz nap miatt, végül arra nem került sor, hogy a doktornő mit értett az alatt, hogy átgondolta a múltat. A két orvos fáradtan dőlt egymásnak, ezután mind a kettejüket elnyomta az álom.

***

Másnap reggel a Medicopter bázisán az "A" csapat teljesített szolgálatot. Margarita, Peter és Jens körbeülték a társalgóban lévő nagy asztalt és az unalmas délelőttöt mindenki igyekezett hasznosan eltölteni. Köster pilóta egy magazint olvasgatott, Gruber doktornő és Berger szanitéc viszont sakkozással ütötték el az időt. A támaszpont csendjének sajnos gyorsan vége szakadt, mivel a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, miközben a háromfős társaság a helikopterhez futott. Mindenki elfoglalta szokott helyét, ezt követően az oldalsó ajtók bezáródtak, a rotorok pedig megkezdték a működésüket. A fordulatszám percek alatt pörgött fel a maximumra és ezzel együtt a gép a magasba emelkedett.

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot a pilóta a diszpécserrel

-Központ a Medicopter 117-nek. Sérült nő fekszik a Silberklarklamm közelében. GPS koordináták: 45,33 Észak és 25,12 Kelet.-hangzott a diszpécser válasza. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, az út további része pedig az átlagtól eltérően, vidám társalgással telt, melyet Rita kezdeményezett. 

-Képzeljétek, Karin és Martin együtt töltötték az éjszakát, noha csak képletesen. Mindenesetre ma reggel összeölelkezve találtam rájuk a teraszon.-fordult előre Margarita, az arcán megjelenő hatalmas vigyor pedig ékes bizonyítéka volt érzéseinek

-Karinnak és Martinnak ismét együtt kell lennie. Ők ketten egy szív, egy lélek. Gyorsan gondoljunk ki valamit, mielőtt Martin talál magának valaki mást és ennek a világraszóló szerelemnek örökre vége szakad.-vágta rá Jens kapásból

-Sajnos tapasztalatból tudom, hogy vannak nők, akik annyira az ember szívébe égtek, hogy teljesen fölösleges másnál keresni a vigaszt. Karin pontosan ilyen nő Martin számára. Én nem tartok attól, hogy valaki kettejük közé állhat.-mondta Peter bölcsen és megfontoltan. Sajnos a beszélgetés hamar vége szakadt, hiszen alig öt perccel később már a szóban forgó helyszín felett köröztek. A baleset körülményei a magasból nem voltak kivehetőek, ráadásul az üzemanyagjelző lassan fogytán volt. Földet érést követően Rita és Peter a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz, aki mellett egy gyanúsan viselkedő férfi is ott guggolt. Gruber doktornő szinte azonnal megkezdte a munkáját.

-Vérnyomás 120 per 80. Pulzus 90.-olvasta le az értékeket Peter, mire az orvosnő csak bólintott egyet. A helyszínen tartózkodó idegen férfi végig mintha nagyon feszült lett volna és amikor az alaposabb vizsgálatra is sor került, annak gyomra görcsbe rándult. Miután a sebesült alhasa szabaddá vált, a vérzés mennyisége és a sebben található fémtárgy arra engedte következtetni az orvosokat, hogy a sérülést egy kilőtt golyó okozta. 

-A nő hasán golyó okozta seb látható. Branült, Ringert, 10 mg Ketamint és a ballont.-adta ki az utasítást Margarita. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet Jens közvetlenül a páciens mellé helyezett. A sérülés módja és a gyanús viselkedés Köster pilóta érdeklődését is felkeltette. A két férfi farkasszemmel meredt egymásra, majd amikor egy pisztoly is előkerült, a szőke mentős a másik félre vetette magát és dulakodni kezdett vele. A verekedés elfajult, a doktornő és a szanitéc pedig lélegzetvisszafojtva nézték a jelenetet. A két fél párbajából végül a pilóta került ki vesztesen. Vérző orral terült el a földön és ezzel a mentős csapat ismét egy fegyveres őrült túszává vált. 

-Csak, hogy tisztázzam a helyzetet. A csajom és én a zsaruk elől menekülünk. Svájcba akartunk szökni és ti fogtok oda eljuttatni minket. Ajánlom nektek, hogy a nőm élve érjen célt.-jelentette ki a fegyverre hadonászó, ezt követően a kabin felé mutatott. Percekkel később már mindenki a helikopter fedélzetén ült. Gruber doktornő és Berger szanitéc mindent megtettek azért, hogy a sérült nő túlélje, ám nehéz volt úgy dolgozni, hogy közben végig egy fegyver csövét szegezték rájuk. A fedélzeten feszült volt a hangulat, ráadásul lassan a benzin is kifogyott. Köster pilóta gyomra görcsbe rándult és ha ez nem lett volna elég, még a sérült nő értékei is zuhanni kezdtek. 

-Esik a vérnyomás. Vérre van szüksége és egy újabb adag infúzióra.-jelentette ki Rita idegesen. Menet közben sajnos a defibrillátor is előkerült. A barna hajú doktornő kézbe vette a tappancsot és csak a szerencsének volt köszönhető, hogy az első kiütést követően ismét volt szinusz ritmus. Mivel vesztenivaló idő már nem maradt, gyorsan kellett cselekedni. Mielőtt a tank végképp kiürült volna, Jens hirtelen oldalra billentette a botkormányt, mire a túszejtő váratlanul lefordult az üléséről. Margarita és Peter hasonlóan jártak, ám nekik volt annyi lélekjelenlétük, hogy gyorsan megkapaszkodjanak. A hátul utazók dulakodni kezdtek és mire a gép ismét vízszintbe került, addigra a gengszter harcképtelenné vált. A háromfős csapat elégedetten dőlhetett hátra a székében, végül egy folyó mellett kezdték meg a landolást. Tíz perccel később a helyszínt elözönlötték a rendőrök, majd három nagy darab kommandós a túszejtő kíséretében távozott. A csapat megkönnyebbülten sóhajtott fel, de lassan ideje volt indulni. Mivel a sérült maga is a körözött rablóbandához tartozott, ezért az egyik kommandós a csapattal tartott. 

-Igazán kiváló munkát végeztek.-foglalt helyet a nyomozó a gép utasterében

-Nem tettünk semmi különöset. Tudja, ez a munkánk.-vágta rá Rita egy széles mosollyal az arcán, ezt követően behúzta maga mögött az ajtót, a helikopter pedig ismét a levegőbe emelkedett

Ezzel egy időben Martin rendelőjében már javában zajlott a rendelési idő. Gruber doktor épp az egyik betege leleteit tanulmányozta, mikor egy nem várt személy lépett be az irodájába. Ludwig Gruber most először járt unokaöccse munkahelyén, emiatt mindent alaposan felmért magának. Zsarolója teljes életnagyságban állt előtte, emiatt a doktor arca falfehér lett, ám ezzel együtt szemében nagybátyja az indulatot is felfedezni vélte. A két Gruber meredten nézett egymásra, közben az idősebb férfi tekintete az íróasztalon lévő, Karinról készült fotóra tévedt. Rokona pillantását látva az orvos ösztönösen elfordította egykori szerelme fényképét. 

-Még nem telt le a határidő. Van időm összeszedni a pénzt. Mit keresel itt?-tette fel a kérdést Martin, miközben mérgében az asztalra csapott

-Jöttem felmérni, hogy mekkora lehet a vagyonod. A szoba tele van modern felszereléssel. Ha ezeket eladod, fedezheted a tartozásod.-nevetett fel Ludwig gúnyosan, reszelős hangja pedig undort váltott ki a másik félből

-Hamarosan megszerezem a pénzt. Dori tudja egyáltalán, hogy Ellmauba jöttél?-hangzott Gruber doktor újabb kérdése, immáron sokkal nyugodtabb hangon

-Sosem érdekelt Dori lányom sorsa. Az én kincsem úgy hívták Cori, de már meghalt.-vonta meg az öreg Gruber a vállát, mire válaszul az unokaöccse annak jeleként, hogy ideje volt távozni, a ajtó felé mutatott

-Akkor itt volna az ideje, hogy eltűnj innen. Eleget ártottál már a családunknak.-emelte fel a hangját Martin, kirohanásával pedig láthatóan idős bácsikáját is sikerült meglepnie. Hiába a csodálkozás az idős férfi mindig higgadt és megfontolt, talán már túlságosan is kimért ember volt. Mivel a szép szó nem használt, eljött az ideje ott ütni, ahol a legjobban fájt. 

-Amint hallottam, a Gruber család nem a te családod. Látom nagyon nehezedre esik összeszedni a nekem járó összeget. Te és Karin már nem vagytok együtt. Gondolom nem bánod, ha elszórakozom vele. Ennyi nekem is jár.-állapította meg Ludwig az érdes hangján, mire a doktor soha nem tapasztalt módon kikelt magából és a nyakánál fogva szegezte a falhoz nem szívesen látott rokonát. 

-Nyugodt embernek tartom magam, de ha a a nőről van szó, akit szeretek, tigrissé változom. Tűnj el innen Ludwig és várd máshol a pénzed.-felelte Gruber doktor, majd az ajtó túlsó oldalára lökdöste látogatóját és a beszélgetést ezzel részéről lezártnak tekintette