Rita erővel taposta a gázt és a kanyarokat is úgy vette, akár egy profi rally bajnok. Gruber doktornő épp úton volt a munkahelyére, mikor egy ismeretlen autó szegődött a nyomába. A fiatal orvosnő igyekezett megőrizni hidegvérét, ugyanakkor szíve hevesebben lüktetett.
Az üldöző kocsi egyre csak közeledett, mire a barna hajú nő a mobilja után kapott és római összekötője számát kezdte el tárcsázni. Hívását a második kicsörgést követően azonban egy idegen férfi fogadta. Margarita arca egy pillanatra elcsodálkozott, de azért beleszólt a vonalba.

-Moretti főfelügyelővel szeretnék beszélni. A nyomozó azt mondta, hogy bármikor kereshetem, ha bajban vagyok. A DiFabio ügyről van szó. A felügyelő tudni fogja ki vagyok.-magyarázta Rita félelemtől elcsukló hangon

-Nagyon sajnálom, hogy a rossz hírt nekem kell közölöm, de Moretti főfelügyelő pár napja meghalt. Ha gondolja, nekem is elmondhatja, mi a probléma. Én vagyok a kapitányság új vezetője.-hangzott a válasz, mely Gruber doktornőt úgy érte, akár a villámcsapás. A szóban forgó rendőr ugyanis élete nehéz szakaszában sokat segített a fiatal nőn. Mi több, a nyomozónak köszönhető, hogy az orvosnőnek sikerült volt férjétől megszabadulnia. Mivel egy idegenben nem bízhatott, a hívás véget ért. A fél órás vad hajsza akkor fejeződött be, mikor az üldöző jármű hirtelen lekanyarodott, Margarita pedig kezdte érteni, hogy az egész üldözés csak a megfélemlítésére ment ki. Miután ismét biztonságban érezhette magát, felhajtott a bázisra vezető útra. Mivel a műszak egy ideje kezdetét vette, a bejárat előtt Jens és Peter már várták őt. Az érkező végül úgy tett, mintha mi sem történt volna, két munkatársa viszont érzékelte, hogy valami történt. Mialatt Rita átvette az uniformisát, a nap első bevetése is megérkezett.

-Központ a Medicopter 117 bázisának. Eszméletlen személy a belvárosi farsangi forgatagban. Külső sérülésnek nincs nyoma. A körülmények egyenlőre ismeretlenek. A részleteket rádión keresztül közöljük.-ismertette az esetet a diszpécser, miközben a háromfős társaság minden tagja a helikopter felé vette az irányt. Az oldalsó ajtók bezáródtak, a rotorok pedig megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett.

-D-HECE a müncheni toronynak. Átrepülési engedélyt kérek a kijelölt légi folyosón.-vette fel a kapcsolatot Köster pilóta a diszpécserrel

-Engedély megadva D-HECE. Sikeres repülést! Vége.-válaszolta a diszpécser. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, az út további részében pedig feltűnően nagy volt a csend. A mindig zsizsegő Margarita szokatlan viselkedése társainak is feltűnt, ám mindenki tisztában volt azzal, hogy amikor a nő ennyire hallgatásba burkolózott, jobb volt nem kérdezni. Társalgás helyett végül mindenki elmerült a csodás panorámában. Mialatt Rita a reggeli üldözésen és volt férje tartózkodási helyén agyalt, addig Peter gondolatait a kisfiával töltött hétvége kötötte le. Jens gondolatai viszont nemrég született fia körül forogtak. Gabriele terhessége szerencsére minden gond nélkül zajlott le és azóta anya és fia már a nürnbergi lakásukban lábadoztak. A vérzékenység miatt azonban Kollmann doktornőt szigorú ágynyugalomra ítélték és hiába telt már el három hónap a szülés óta, a doktornő továbbra sem nyerte vissza az erejét. Hála az égnek a társaság most sem gondolkodhatott sokat, ugyanis percekkel később már a szóban forgó farsangi forgatag felett köröztek. Földet érést követően az orvosnő és a szanitéc a két zsákkal együtt szaladt az ellátásra váróhoz, akit a karneválozók egy emberként álltak körbe. A barna hajú doktornő utat tört maguknak, ezt követően hozzálátott a feladatához.

-Vérnyomása 120 per 80. Pulzus 90. Oxigénszint 70 százalék.-olvasta le az értékeket Peter, mire felettese egy bólintással nyugtázta a kapott információkat

-Nincsen nyoma külső sérülésnek. Légzés és pulzus szabályos. Az oxigéntelítettség viszont vészesen alacsony. A páciens sápadt és verejtékezik. Nézzük meg a vércukrát. A többit majd a gépen.-jegyezte meg Rita, közben egy apró szúrást követően megmérte az eszméletlen személy cukorértékét. Ahogy az várható volt, az ájulást a leesett cukor okozta. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet Jens közvetlenül a beteg mellé helyezett. Köster pilóta amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is, hiszen nem akarta hátráltatni az ellátást. Miután a gyógyszerek megtették a hatásukat és a végszó is elhangzott, a páciens hordágyra, végül a kabinba került. Elsőként a doktornő foglalta el ülését, őt pedig a szanitéc követte. Miután az oldalsó ajtók bezáródtak, valamint a fordulatszám is elérte a kellő százalékot, a helikopter a levegőbe emelkedett. A jelentések megtétele után a beszéd joga Berger szanitécet illette.

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk az UKM-be. Férfi páciens. Hipoglikémia után állapota stabil. Nem intubálva és nem lélegeztetve.-tolmácsolta Peter a főnöke kérését

***

Az ellmaui háziorvosi rendelőben egy újabb dolgos munkanap vette kezdetét. Miután Lili kinyitotta a bejárati ajtót, Martin már fogadta is első páciensét. Mialatt az épületben a rendelés javában zajlott, addig az udvaron egy idegen kocsi parkolt le, melyből Rosalie Engel szállt ki. A csinos felügyelőnő végignézett a piros muskátlival feldíszített házon, miközben gondolatban újból átvette a megbízójától kapott feladatot, végezetül csatlakozott az ellátásra várókhoz. Mivel a türelem nem volt épp az erőssége, az egykori bécsi rendőrkapitány udvariasan előrekéredzkedett a sorban. A barna hajú fiatal nő végül egy halk kopogtatás kíséretében lépett be a vizsgálóba. A nyomozónő illedelmesen kezet nyújtott az orvosnak, Gruber doktor viszont hirtelen nem tudta hova tenni az ismerős arcot, noha arra emlékezett, hogy ők ketten már találkoztak.

-Elég sok idő telt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást. Engel főfelügyelő vagyok.-nyújtotta Rosalie a kezét, arcán pedig egy erőltetett mosoly jelent meg. Mielőtt a gesztust viszonozta volna, a férfi tekintete hirtelen nagyon komollyá változott és szüksége volt pár percre ahhoz, hogy ismét összeszedje magát. Tekintve, hogy a két fél egy tragédiát követően ismerkedett meg egymással, a doktor fejében ismét megjelentek a régi idők gyötrő emlékképei.

-Elnézését kérem, amiért nem ismertem fel, de akkoriban rövid, vörös haja volt, ráadásul annyi arcot látok naponta. Történt valami? Nagy lehet a gond, ha ennyi év után személyesen keresett fel.-állapította meg Martin kissé félve és amíg a válaszra várt, az asztal sarkába kellett kapaszkodnia, mivel jelen pillanatban nem érezte magát kellően stabil lábakon. Az ájulás határán lévő maga sem tudta mitől tartott igazán, ám abban biztos volt, hogy a rendőr jelenléte nem sok jóval kecsegtette.

-Semmi ok a pánikra. Munkahelyet váltottam, emiatt visszatértem Ellmauba. Az új főnököm alkalmassági vizsgálatot kért tőlem. Én pedig úgy döntöttem felkeresem a falu híres orvosát.-érkezett Engel főfelügyelőnő megnyugtató, de nyájas válasza, mire a vele szemben álló megkönnyebbülten felsóhajtott

-Életem egy nehéz időszakában, ön volt az egyetlen, aki megértéssel fordult felém. Foglaljon helyet. Mielőtt megírom az engedélyt, pár vizsgálatot még el kell végeznem, de első ránézésre azt mondanám, hogy meglehetősen fitt benyomást kelt.-mondta Martin egy óriási mosoly kíséretében, ezt követően mind a ketten helyet foglaltak egy-egy székben. Mialatt a férfi előkészítette a vizsgálathoz szükséges eszközöket, a bécsi nyomozónő hatalmas szemekkel figyelte őt és magában meg is jegyezte, hogy a doktort most még sármosabbnak találta, mint egykoron.

Ritát első útja a műszak végeztével az apja rendelőjébe vezette. Lili már számított nővére érkezésére, így már jó előre lefőzte a csalán teát, sőt még farsangi fánkkal is kedveskedett az érkezőnek. Martin még gyorsan megejtett egy telefont a Nürnbergben élő húgával, ezután csatlakozott elsőszülöttjéhez az udvaron. A két Gruber fáradtan összemosolygott, ezt követően mind a ketten helyet foglaltak a lócán. Az ifjú Gruber doktornő lelkesen nyúlt a fánkkal megrakott tál után, a csalán teát viszont undorodva eltolta magától.

-Nem is értem, hogy tudtam eddig ezt a vacakot inni.-jegyezte meg Rita, miközben rákönyökölt az asztalra

-Gondolj néha a vesédre is. Legalább pár kortyot igyál belőle. Nem azért iszod, mert annyira jó íze van. De való igaz, hogy akadnak finomabb teák is. Például a diófalevél.-válaszolta Martin elgondolkozva, közben lánya elé tolta a gyógyhatású nedűt és gondoskodásával olyan hatást keltett, akár egy "tyúkapó", aki féltő törődéssel óvta gyermekét. A fiatal doktornő elvigyorodott, végül kénytelen-kelletlen, de felhörpintette a csésze tartalmát. 

-Mikor még együtt voltunk, Marco mindig gyömbér teát főzött nekem. Mondtam már, hogy a donor vesét is tőle kaptam?-kérdezte Gruber doktornő, miután lenyelte a teát. A mellette ülő csodálkozva rázta meg a fejét, hiszen most hallott először a donor kilétéről és bár nem ismerte Marcót túl mélyrehatóan, de abból indult ki, ha képes volt felajánlani a veséjét, akkor minden bizonnyal nemes lelkű ember lehetett. A rövid társalgást követően a barna hajú nő hirtelen nagyon csendes lett, apja pedig aggódva figyelte őt. A férfi sejtette, hogy lánya gondolatai a szóban forgó szanitéc körül jártak, ugyanakkor mintha azt is megérezte volna, hogy valami más, súlyosabb dolog is történt. 

-Látom, hogy valami nem egészen stimmel veled. Halljuk, mi a gond.-törte meg a hallgatást Gruber doktor, majd kihasználva a másik fél figyelmetlenségét, ellopta annak tányérjáról a megkezdett lekváros fánkot. Mire a doktornő észbe kapott, addigra a finomságnak már nyoma veszett, a lekvár maradékát, viszont nem volt nehéz kiszúrnia apja fehér köpenyén. Apa és lánya elvigyorogták magukat, ezt követően Margarita vett még egyet az édességből. Az elhangzott kérdést pedig csak azután válaszolta meg, hogy az utolsó falatot is lenyelte. 

-Nem vagyok benne biztos, de szerintem Mario rám talált. Ma reggel követett valaki és a rendőrt, aki segített eljátszani a halálom, megölték. A DiFabio klán elől nincs menekvés. Buta voltam, hogy azt hittem, sikerült megszabadulnom a múltamtól.-válaszolta Rita borúsan, szavaival pedig az addig jó kedvű apját is elszomorította. Veszélyes helyzet ide, vagy oda, az idősebb orvos fejében a legkézenfekvőbb megoldás már meg is született. Sajnos azt nem tudhatta, hogy tanácsa jelen esetben többet ártott, mint használt. 

-Ismerek egy rendőrnőt. Rosalie Engel a neve. Amikor szükségem volt rá, nekem nagyon sokat segített. Ha gondolod összehozlak vele és neki is elmondhatod a történeted. Ez az Mario sztori annyira szörnyű, hogy ezt egy rendőr nélkül nem fogod tudni megoldani, bármennyire is belevaló lány vagy.-magyarázta Martin, miközben elsőszülöttjét szorosan magához ölelte. Az erőt adó ölelést követően mind a kettejüknek sokkal derűsebb lett a hangulata. 

-Lássuk be mi Gruberek, meglehetősen problémásak vagyunk.-állapította meg Gruber doktornő immáron egy óriási vigyorral az arcán

-Problémásak és kitartóak. De főleg összetartóak.-vágta rá Gruber doktor habozás nélkül, ezt követően egy második fánkot is elcsórt lánya orra elől

***

Másnap reggel a Medicopter bázisán ismét az "A" csapat volt szolgálatban, ám a szanitéci szerepkört ezúttal a váltás csapat szanitéce töltötte be. Margarita, Marco és Jens szorgosan gépelték a jelentéseiket, mikor a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók záródását a műszerek felkapcsolása követte. Miután a rotorok fordulatszáma felpörgött a maximumra, a gép a levegőbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot Köster pilóta a diszpécserrel

-Központ a Medicopter 117-nek. Egy idős személy eltűnését jelentették a Griesneralm közelében. A GPS koordináták: 45,33 Észak és 20,12 Kelet.-érkezett a diszpécser válasza. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt az út további része pedig hallgatással telt. Menet közben Marco több alkalommal is lopva rápillantott a mögötte ülőre, aki mintha megérezte volna a férfi pillantásait, emiatt zavarba jött. Flörtre azonban nem volt idő, mivel percek múltán már a szóban forgó hegyvonulat felett köröztek. Margarita oldalra csúszott székével, hogy a szanitéc is hátra tudjon menni, ezt követően az orvosnő és a szanitéc magukra vették a sárga hevedert, végül kiültek a gép szélére. Már majdnem fél órája köröztek a megadott koordináta színhelyén, ám az eltűntnek egyenlőre nyomát sem találták. Mialatt a barna hajú doktornő a távcsövön keresztül pásztázta körbe a terepet, asszisztense a térképet tanulmányozta. 

-Jens! Úgy ismerem a helyet, akár a tenyerem. Errefelé számos szikla és szakadék van. Ereszkedj kicsit lejjebb.-szólalt meg Rita, mire a pilóta a kapott parancsnak megfelelően csökkenteni kezdte a magasságot. Ahogy az várható volt, a keresett személy valóban egy szikla peremén feküdt ájultan. Mint általában mindig, ez a kötélmentés is a szanitécre hárult. Tekintve, hogy most először dolgozott kötélen, Marco meglehetősen feszültté vált, de igyekezett lazábbik arcát mutatni. 

-Rita, egy élmény volt megismerni téged. Szép perceket töltöttünk el egymás társaságában.-húzogatta játékosan a szemét Ferri szanitéc, közben felkapcsolta magát a csörlőre

-Mindig tudtam, hogy te egy igazi olasz macsó vagy.-vágott vissza Gruber doktornő, vadító mosolyától pedig az őszes hajú férfi képes lett volna kötéllel együtt lefordulni. A bájos társalgást követően a kötél ereszkedni kezdett és a lefelé tartó út még az ellenszél ellenére is meglepő gyorsasággal ment végbe. Percekkel később a szanitéc már a sebesült férfi mellett guggolt, akit alig pár centi választott el attól, hogy a mélybe zuhanjon. 

-A sérült légzése és pulzusa szabályos. Zuhanás közben ráharapott a nyelvére. A páciens orientált. Van egy törés a lábán, de szerintem sokkot kapott, mert azt mondja, hogy nem érez fájdalmat.-tett jelentést Marco, amit a doktornő egy "értettem"-mel nyugtázott. Az őszes hajú szanitéc rövid vizsgálatot követően hevedert rakott a sebesült derekára, majd miután megadta a jelet, az orvosnő lenyomta a joystick gombját és ezzel együtt a kötél megindult felfelé. Kicsivel később a csörlőn utazók már biztos talajt érezhettek a lábuk alatt. Földet érést követően Rita a két zsákkal együtt szaladt hozzájuk és szinte azonnal nekilátott a feladatának. 

-Marco! Készíts elő 4 mg Ketamint és 3 mg Dormicumot. A lábát sínbe kell tenni. Remélem nem kapott szepszist.-mondta Margarita idegesen. Mivel a sokk lassan elmúlt, a sérült fájdalmában üvölteni kezdett. Gruber doktornő kedvesen betegére mosolygott, közben a hordágy is megérkezett, melyet a pilóta közvetlenül társai mellé helyezett. 

-A Schladmingi Kórház 10 percre van innen. A központban azt mondták, hogy van egy szabad ágy a betegünknek.-szólalt meg Jens, mire a doktornő csak bólintott egyet. A végszó elhangzását követően a szerencsétlenül járt túrázó hordágyra került, ezt követően betolták a kabinba. Percekkel később már a háromfős társaság minden tagja elfoglalta szokott helyét. Időközben a rotorok is elérték a kellő fordulatszámot és ezzel minden készen állt a felszálláshoz. A jelentések megtétele után a beszéd joga Ritát illette meg. 

-Medicopter 117 a Schladmingi Kórház felvevő osztálynak. Egy középkorú férfit szállítunk önökhöz agyrázkódás gyanújával, valamint lábszártöréssel. Nem intubálva és nem lélegeztetve. Állapota stabil.-beszélt a mikrofonba Gruber doktornő 

-Értettem Medicopter 117. Egy orvosokból álló csoport fogadja magukat. Vége.-zárta le a beszélgetést az osztályon dolgozó ápolónő

Martin a rendelési idő végeztével egy találkozót beszélt meg korábbi szerelmével. Elsőnek Karin ért az Achensee-hez és magában meg is jegyezte, hogy a tónál mintha megállt volna az idő. Miközben az orvosnő egykori kedvesére várt, az időjárás hirtelen hűvösebbre fordult. Thaler doktornő remegve húzta össze magán a kabátját, ugyanakkor gondokkal terhelt fejének nagyon jól esett ez a friss szellő. Kis késéssel ugyan, de Gruber doktor is befutott. A férfi sűrű bocsánatkérés közepette lépett közelebb a rá váróhoz és immáron a két orvos együtt folytatta tovább a parti sétát. A szőke nő pedig érdeklődve hallgatta végig a másik fél mondandóját. 

-Amit mondani akartam, hogy a kórház megküldte a szív vizsgálat eredményeit. Úgy néz ki, hogy testileg teljesen rendben vagy. A szív tájékon jelentkező fájdalmat valószínűleg lelki ok váltotta ki.-magyarázta Martin, miközben gyengéden rámosolygott a korábbi szerelmére

-Ezt a lelki okot úgy hívják, hogy lavinaomlás. Azóta a nap óta az életem már nem a régi.-felelte Karin lebiggyedt szájjal, mire a mellette lévő helyeslően bólintott, hiszen ha máshogy nem is, de Giorgio érkezésével kettejük története mindenképp gyökeres fordulatot vett

-Ha szeretnéd, pár vizsgálatot még kiírhatok neked. 24 órás vérnyomásmérő? Esetleg egy Holter-vizsgálat?-ajánlotta fel Gruber doktor a maga, de főleg a másik fél megnyugtatása érdekében, a doktornő viszont nem szeretett volna újabb vizsgálatokat. Mivel részéről ezt a témát lezártnak tekintette, a nő végül más irányba terelte a beszélgetést. 

-Jó is, hogy találkoztunk. Tulajdonképpen fel is hívhattalak volna, de az ilyesmit jobb négyszemközt megbeszélni. Fogalmam sincs mi lesz a zsarolási történet vége, de szeretném, ha tudnád, hogy mindenben számíthatsz rám. Sosem hagylak magadra. A zsarolás nem csak a te problémád. Ez kettőnk közös problémája és megoldani is együtt fogjuk. Már annyi mindent megéltünk együtt. Ezen is túl leszünk.-jegyezte meg Thaler doktornő és hogy szavainak nyomatékot adjon, erősen, de mégis finoman megszorította a férfi kezét. A doktor nem tagadta, hogy mennyire jól esett neki a törődés, ám félt a nőt ekkora veszélynek kitenni. A két fél lassú andalgása majdnem egy órája tartott, mikor megláttak egy padot. Közelebb léptek az ülőalkalmatossághoz, majd úgy foglaltak helyet rajta, hogy egymással szembe kerüljenek. A hosszú hallgatást követően a beszéd jogát Martin ragadta magához. 

-Karin, még meggondolhatod magad. Ez a játék túlságosan veszélyes és nem szeretném, hogy ettől jobban belekeveredj. Féltelek és aggódom miattad.-utalt arra, hogy a szóban forgó gondot közös erővel kellett megoldaniuk

-Amikor Gregor megfenyegetett, te mindvégig mellettem álltál. Senki nem kért meg rá, mégis sokat kockáztattál értem.-vágta rá Karin egyből, mire a vele szemben ülő kedvesen elmosolyodott, majd gyengéden végigsimította a nő haját. Az egykori szerelmespár meghitt beszélgetése sajnos gyorsan véget ért, ugyanis a férfi mobilja váratlanul rezegni kezdett. A kijelzőn egy üzenet jelent meg, melyet a zsaroló küldött áldozata számára. Gruber doktor nem tartotta magát ijedős alkatnak, de most komolyan megrémült és a kapott üzenet akkora sokkot jelentett számára, hogy még megmozdulni is gyenge volt. Thaler doktornő figyelmét nem kerülhette el a megváltozott viselkedés, emiatt vetett egy kíváncsi pillantást a beérkező üzenetre. 

-"Nem feledem mit tettél. Ha nem fizetsz nekem három millió eurót, világgá kürtölöm mit csináltál."-állt a kijelzőn, mire a szőke orvosnő röviden felsóhajtott és bár nem mondta ki, de gyötörte a tudat, hogy jelen helyzetben érdemi segítséget nem tudott nyújtani