Friss tavaszi szellő és simogató napfény. A Dachstein sziklái között sétálva minden sokkal szebbnek és egyszerűbbnek tűnt. Margarita és Martin szabad délelőttjükön a hegyeket járták. Az elmúlt napokban apának és lányának is bőven akadt problémája, így mind a kettejüknek jól esett ez a kis frissítő séta. A fiatal doktornő belekapaszkodott hátizsákjába és úgy folytatta tovább az utat. Egy kis lemaradással ugyan, de az idősebbik orvos is beérte őt, Gruber doktor figyelmét pedig nem kerülhette el elsőszülöttje szokatlanul hallgatag viselkedése. A figyelő tekintetet Gruber doktornő szinte érezte a háta közepén, emiatt hirtelen megtorpant és bevárta a hátra maradottat. 

-Tapasztalataim szerint, mikor ilyen szuggerálóan nézel, valami furdalja az oldalad. Essünk túl a kötelező körön.-nevetett fel Rita aranyosan, ezt követően a két orvos majdhogynem egyenletes ütemben folytatta tovább a gyalogtúrát

-Az én Virágszálam mindig olyan eleven és izgő-mozgó. De mióta az új szanitéc felbukkant, mintha kicsit hallgatagabb volnál. Miből maradtam ki?-bökte oldalba finoman és játékosan elvigyorodva a mellette lévőt Martin. A férfi kíváncsisága olyan hatást keltett, akár egy pletykára éhes vénkisasszony, emiatt a barna hajú nőből előtört a nevetés. A doktor viszont érdeklődve várta a választ, noha voltak sejtései. 

-Az új szanitécet, Marco Ferrit még Rómából ismerem. Volt egy rövid, de annál szenvedélyesebb viszonyunk. Sajnos akkoriban Mario még a képben volt, ezért kénytelenek voltunk elválni egymástól. Azóta nem is hallottam felőle.-felelte Margarita egyre inkább kifulladva az órák óta tartó gyaloglástól. A rövid társalgást követően a két fél fáradtan huppant le egy rozoga padra és onnan csodálták tovább a kilátást. Apa és lánya arcára egy halvány mosoly ült ki, mikor tekintetük egy szabadon szárnyaló sasra tévedt. Mivel jelenleg mind a ketten egyedülállóak voltak, ezért egyszerűen csak élvezni akarták az életet, nem gondolva a szürke hétköznapokra. Ez a kis kiruccanás pedig jó lehetőségnek bizonyult kiszakadni a gondok közül. Az, hogy pontosan mi történt, nem volt világos, viszont a szikla oldalán lógó hegymászót nem volt nehéz kiszúrni. A két orvos egy pillanat erejéig összenézett, majd habozás nélkül sietett a bajbajutott megsegítésére. A Gruber család két orvosa közös erővel húzta vissza a halál torkában lévőt a mélyből, ezt követően kifulladva guggoltak le mellé. Mialatt Gruber doktornő felmérte a sérült általános állapotát, addig Gruber doktor a telefon után kapott és a mentők számát kezdte el tárcsázni. 

Ez idő alatt a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Dorothea az új szanitéc, Marco társaságában vonult vissza a konyhába, hogy alaposan kifaggathassa őt annak korábbi életéről. Ferri szanitéc egyenesen Rómából érkezett és okkal helyezték a traunsteini bázisra. A jóvágású, magas, őszes halántékú férfi régi kedves tanítványa volt Giorgio Fantinak. A társaság másik öt tagja eleinte vonakodva fogadta a protekcióst, ám hamar világossá vált, hogy a férfi remek szakembernek bizonyult. Mialatt a társaság két tagja a konyhában beszélgetett, addig Karin a hangárban flipperezett. Thaler doktornő már majdnem megdöntötte a néhai Thomas Wächter rekordját, ám főnöke sajnos idő előtt bezavart.

-Gondolkodtál már az ajánlatomon? Hogy velem gyere Viareggió-ba, a konferenciára. Szívesen megmutatnám neked a várost. Utána tehetnénk egy rövid kiruccanást Velencében. Az ottani karnevált mindenképp látnod kell.-jegyezte meg Giorgio, közben kezét kedvenc beosztottja vállára tette. A tolakodó gesztust az orvosnő felvont szemöldökkel fogadta, ugyanis a csapat többi tagja a főnök-beosztott kapcsolatot látva, lassan már képtelen volt titkolni a megvetést.

-Hízelgő az ajánlat, de a nagylányom, Hanna pont a konferencia hetén látogat meg. Nagyon rég láttuk egymást. Egy ideje már külföldön tanul.-fonta keresztbe a karját Karin, ám ridegsége egy határozott mozdulattal fel is engedett, mivel nem akarta a férfit ellökni magától. A kínos beszélgetés folytatásától végül az mentette meg a nőt, hogy a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok megkezdték a működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a gép a levegőbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot Dori a diszpécserrel, miközben száját fél mosolyra húzta

-Központ a Medicopter 117-nek. Sérült hegymászó fekszik a Dachstein déli falának tetején. Rita és Martin Gruber már a helyszínen vannak.-hangzott a diszpécser válasza. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, az út további része pedig hallgatással telt. Hála a gyorsaságnak, alig negyed óra múlva már a szóban forgó helyvonulat felett köröztek. Dorothea megközelítette a terepet, ezt követően megkezdte a landolást. Földet érést követően Karin és Marco a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Thaler doktornő és Gruber doktor kedvesen összemosolyogtak, Gruber doktornő és Ferri szanitéc viszont láthatóan zavarba jöttek egymás társaságában. Kicsivel később mindenki hozzálátott a feladatához.

-Zuhanás közben megsérülhetett a nyaki csigolya. A páciens jól orientált. Légzés és pulzus szabályos. Jó, hogy ilyen gyorsan kiértetek.-jegyezte meg Martin kedvesen, miközben ő és egykori kedvese lopva egymásra pillantottak. Mivel jelen pillanatban a sérült élvezett prioritást, így a kedves gesztust, a szőke orvosnő mindössze egy viszonzott mosollyal reagálta le. Három orvos és az egy szanitéc egész végig összhangban dolgozott együtt.

-Branült, Ringert, 10 mg Ketamint és a nyakfodrot kérem.-nézett fel Karin az új szanitécre, mire az szinte azonnal nyújtotta is a kért eszközöket. Időközben a hordágy is megérkezett, melyet Dori közvetlenül a beteg mellé helyezett. Látva, hogy jelenléte csak zavart volna, a pilótanő végül okosabbnak látta magára hagyni a mentősöket. Nagyjából húsz perces ellátást követően a doktorok úgy találták, hogy a sérült szállíthatóvá vált, emiatt átemelték őt a hordágyra, ezt követően betolták a kabinba. A műszerek sorra kapcsolódtak fel, az orvosnő és a szanitéc pedig csatlakoztak a pilótanőhöz. Az összes  ajtó bezáródott, közben a rotorok is felpörögtek a maximumra. Gruber pilótanő a karhoz nyúlt és ezzel együtt a gép emelkedni kezdett. A helyszínen maradtak intettek egyet a távozóknak, közben Gruber doktor váratlanul elnevette magát. Az ifjú Gruber doktornő kíváncsi tekintettel figyelte apját és még a kérdés elhangzása előtt választ is kapott a kérdésére. 

-Arra gondoltam,  milyen nagy kár, hogy mind a ketten szinglik lettünk. Gondold csak el, Karin, te, Marco és én járhatnánk négyes randira.-ábrándozott Martin, mire a mellette álló Rita fejét fogva nevetni kezdett, mivel gyorsan leesett neki, hogy apja csak viccelt. Rövid hallgatást követően a két fél nevetésben tört ki, ezt követően visszagyalogoltak a völgybe. 

***

Karin és Giorgio a lavinaomlás óta egyre gyakrabban találkozgattak. A két orvos között szoros kötelék alakult ki, mely az idők folyamán egyre és egyre csak erősödött. Thaler doktornő a maga részéről szeretett a férfival lenni, hiszen az jóval idősebb volt nála, tehát több volt az élettapasztalata. Hogy Fanti doktor pontosan miként érzett ő iránta, nem tudta, ám annyi bizonyos volt, hogy a szimpátia kölcsönös volt. A ragaszkodás kettejük között olyan erőssé vált, hogy munkán kívül is gyakorta találkoztak. Noha a bázison magázódtak, szabadidejükben bátran tegeződhettek. Mivel lassan két napja csak a munkahelyen találkoztak, emiatt az idősebb férfi egy hangulatos fogadóba invitálta kedvenc beosztottját, mely a Dachstein lábánál helyezkedett el. A két fél pár perces különbséggel érkezett meg és a sokadik pezsgős koktél után már olyan dolgok is kicsúsztak a szájukon, amiket egyébként eszük ágában sem lett volna megosztani egymással. 

-Sosem mondtad, hogy mi történt Lizbeth és közted. Miért váltatok el? Azt hallottam, hogy kettőtök viszonya szenvedélyes volt és harmonikus.-morfondírozott Karin, miközben óvatosan belekortyolt a finom bellini koktélba

-Akkoriban igazán csak a tanulmányaim érdekeltek. Lássuk be, mi férfiak nagyon tudunk bánni a szavakkal és nagyon tudunk szeretni, ám amint adódik egy jobb lehetőség, köszönés nélkül távozunk. Elhagytam Lizbethet, mert a karrierem fontosabb volt.-vallotta be Giorgio, közben térdét óvatosan a nő térdéhez érintette

-Mi nők, viszont erősek vagyunk. Lizbeth nélküled is remekül helyt állt. Martin remek ember lett. Büszke lehetsz a fiadra.-fűzte hozzá Thaler doktornő egy csinos mosoly kíséretében

-Tudom, fura ezt mondani, de a magam módján mindig is szerettem Martint. Tudtam a létezéséről és azt is tudtam, hogy Johann Gruber nevelte fel, ám okosabbnak láttam kimaradni az életéből. A vagyon nem pótolhatja a szeretetet, de egy napon minden pénzem a fiamra hagyom. Pontosabban a fiamra és rád, mivel veled is komoly szándékaim vannak.-egészítette ki mondandóját Fanti doktor, majd az asztal alatt kezét a doktornő combjára helyezte

-Giorgio, szeretnék őszinte lenni hozzád. Nagyon kedvellek és szeretnélek jobban megismerni, de ettől többet egyenlőre nem nyújthatok. Az elmúlt években a férfiak jöttek és mentek körülöttem, viszont most úgy érzem, kell egy kis idő, ami csak az enyém.-vallott Karin a legmélyebb érzéseiről, eközben finoman ledobta a lábáról a másik fél kezét

-Mert őszinte voltál, én is az leszek. Nagyon vágyom rád, rettenetesen kívánlak és sajnos a türelem nem az erősségem. Tisztában vagyok vele, hogy a szakítás Martinnal még friss, de készen állok rá, hogy begyógyítsam a szíved. Nem lehet, hogy igazából még mindig Martinba vagy szerelmes és azért hezitálsz mindig, mikor velem vagy?-szegezte a szemben ülőnek a kérdést Giorgio

-Hezitálok, mert tudom, hogy mennyi nővel volt már dolgod. Te magad ismerted el, hogy minden nő fejét elcsavartad, de mikor jött egy szebb és fiatalabb, mindnek kiadtad az útját. Nem szeretnék trófea lenni a gyűjteményedben. Ami Martint illeti, sikerült békében elválnom tőle és immáron csak barátok vagyunk.-érkezett Thaler doktornő válasza, mire a férfi egy kis idő erejéig hirtelen nagyon komoly lett, ám fagyossága gyorsan feloldódott és miután biztosította szőke kolléganőjét a türelméről és szándékai tisztaságáról, az este már sokkal kötetlenebb hangvételűvé vált

Bécs, Ausztria

Rosalie Engel, a bécsi rendőrkapitányság egykori vezetője mérgesen vágta dobozba munkahelyi holmijait. A nyomozónőt hosszú év kitartó és feddhetetlen szolgálatot követen felettesei váratlanul felmentették. A barna hajú felügyelőnő kirúgása hírét nyugodtan fogadta, ám mikor kiderült, hogy helyére egy jóval fiatalabb nőt ültettek, aki ráadásul a belügyminiszter unokahúga volt, hirtelen erős gyűlölet lett úrrá rajta. Új munkát még nem sikerült találnia, ám régi helyéről kilépve, a kijáratnál egy idősebb férfi fogadta őt, aki cseppet sem tűnt jól szituáltnak, sokkal inkább keltette egy hajléktalan benyomását. Rosalie mérgesen vonta fel a szemöldökét a nem épp kellemes meglepetés láttán. Már épp indulni készült, mikor az öreg utána nyúlt. 

-Annyi év hűség után, utcára dobtak. Amíg velem voltál, sosem ért ilyen bánásmód téged. Mindig a királynőm voltál.-mondta a férfi hízelegve

-Tudom mire megy ki a játék és eszem ágában sincs neked dolgozni. Amire kérsz az undorító.-felelte Engel főfelügyelő és a lehető legmérgesebb tekintetével nézett beszélgetőpartnerére

-És az nem undorító, hogy utcára tettek téged? Úgy kérlek téged, mint a régi szeretőd, teljesítsd az utolsó kívánságomat. Rákos vagyok és hamarosan meghalok.-próbált az öreg a nő lelkére beszélni, miközben egy csekket lobogtatott meg, melyen olyan hatalmas összeg szerepelt, amit az egykori kapitánynő még egyben sosem látott. Mivel mindenkinek volt egy ára, a kezdeti hezitálás együttműködésbe csapott át.

-Tehát menjek Ellmauba és szimatoljak Martin Gruber körül? Pontosan mi lenne a feladatom?-kérdezte Rosalie kissé nyugodtabb hangon

-Érd el, hogy bízzon benned. És amikor a legkevésbé számít rá, vegyél el tőle mindent, ami fontos volt a számára. Martin tönkre tette az életem és ezért fizetnie kell.-ráncolta össze a homlokát az idős úr

-Én voltam az a rendőrnő, aki egykoron felvette a vallomását. Azt hiszem már bízik bennem. Elvégre akkoriban még a jók között harcoltam.-mondta Engel nyomozónő kissé nyafogva és immáron az egykori szeretők szövetségesekké váltak

***

Másnap reggel a szolgálatot a Medicopter támaszpontján újfent a "B" csapat vitte, ám az orvos ezúttal Margarita volt. Kihasználva a nyugodt perceket, Dorothea neki fogott az elmaradt jelentések pótlásának, Marco viszont figyelmesség gyanánt reggelivel kedveskedett egykori szerelmének. A kedves gesztust Gruber doktornő egy aprócska, de annál őszintébb mosollyal jutalmazta, ezt követően nekilátott a finom falatok elfogyasztásának. Mivel más dolguk most nem akadt, az egykori szerelmespár a konyhába vonult vissza a régi időkről társalogni. A beszéd jogát elsőként Ferri szanitéc ragadta magához. 

-Látom egy ideje már csalánt iszol a vesédre. Emlékszem, korábban mindig gyömbér teát készítettem neked. Reggelente már jóval előtted felkeltem és terített asztallal vártalak a konyhában.-mosolyodott el Marco erőtlenül, tekintetét pedig le sem vette a másik félről. Noha a férfi nem mondta ki, de mindig is imponált neki szerelme életkedve és majdhogynem megbabonázva figyelte a doktornőt, amint az jó étkűen evett. A lopott pillantásai egyikét a fiatal doktornőnek sikerült elkapnia, emiatt mind a kettejük arca elpirult, a nő pedig zavarában az ajkába harapott.  

-A gyömbér a kedvencem, de mióta szétváltunk, már nem iszom. A mézes-citromos gyömbér tea mindig rád emlékeztet.-merengett el Margarita a múltban és szentimentalizmusával még magát is sikerült meglepnie. Az őszes hajú szanitéc szintén elcsodálkozott az érzelgős szavakon, ám végül mind a ketten nevetésben törtek ki. Kettejük bájos társalgásának sajnos gyorsan vége szakadt, ugyanis a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ez alatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Miután mindenki elfoglalta szokott helyét, a rotorok is megkezdték a működésüket. A kellő fordulatszám elérését követően a gép szép lassan emelkedni kezdett. 

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-szólt bele a mikrofonba Dori 

-Központ a Medicopter 117-nek. Női sérült fekszik a Dachstein lábánál. Az eset körülményei nem ismeretesek. A betelefonáló szerint az ellátásra váró megcsúszott egy sziklában. Vége.-zárta le a diszpécser a beszélgetést. Miután a kapcsolat megszakadt, a fedélzeten beállt a csend. Mialatt Dorothea és Marco a csodás hegyekben gyönyörködtek, addig Rita az orvosi felszereléseket készítette elő. Hála a gyorsaságnak, néhány perccel később már a szóban forgó hegy felett köröztek. Földet érést követően az orvosnő és a szanitéc a sebesülthöz futottak, aki mellett ott guggolt annak férje is. Gruber doktornő szinte azonnal hozzálátott a feladatához, ám nagyon gyorsan rájött, hogy nem egy átlagos balesettel akadt dolguk. 

-A nő arcán külsérelmi nyomok vannak. Nekem úgy tűnik, mintha valaki megütötte volna.-állapította meg Margarita, mire a két mentős egy emberként fordult a helyszínen tartózkodó férj felé. A kérdő tekinteteket látva a középkorú férfi addigi nyugodt viselkedése nagyon gyorsan elillant és akár egy őrült, úgy kelt ki magából.

-A nejem el akart hagyni egy másikért. Fizetnie kellett a ribancnak.-ordította a fickó és mivel nem látott más választást, a doktornőt túszul ejtve kényszerítette felszállásra a csapatot. Dori, aki egész végig a kabinban maradt, felemelt kezekkel jelezte, hogy nem állt szándékában ellenkezni. Miután a gép oldalsó ajtói bezáródtak, a rotorok is megkezdték működésüket. Kicsivel később a fordulatszám a maximumon pörgött és ezzel minden felszállásra készen állt. Gruber pilótanő a karhoz nyúlt és már csak az nem volt világos számára, hogy merre felé kellett repülnie.

-Ez nem egy utasszállító és nincs előre meghatározott menetrendünk. Merre lesz a séta?-tette fel a kérdést Dorothea minden érzelemtől mentes hangszínben

-A közelben van egy tó. Ott vár rám egy kocsi. Miután távoztam, mehettek, amerre akartok.-érkezett az indulatos válasz, ám hiába a határozott stílus, a férjről messziről lerítt, hogy nem volt konkrét terve és a nejével történtek is spontán alakultak. A menekülésre a csapatnak sem volt előre kidolgozott terve, ám mikor a távolban megpillantották a tavat, hirtelen mindenkinek ugyanaz jutott az eszébe. Öt perccel később a pilótanő már a tó felett körözött, ám a landolásra nem került sor, emiatt a túszejtő kérdőn pillantott a fülkében lévőre. Kihasználva a figyelmetlenséget, az orvosnő és a szanitéc halkan kinyitották az oldalsó ajtót, ám tervük gyorsan csődöt mondott, ugyanis a tettes szinte megérezte, hogy készülődött ellene valami. A fedélzeten a hangulat a tetőfokára hágott, Marco nyakához pedig egy kést szegeztek. Szerencsére Rita reflexei is gyorsak voltak. Gruber doktornő lekapta az oxigénpalackot és azzal tette ártalmatlanná a dühöngőt. Miután a férfi ájultan terült el a padlón, a kedélyek is kezdtek lecsillapodni és mindenki megkönnyebbülten lélegezhetett fel. Aki elsőként megszólalt, az az orvosnő volt. 

-Sajnos még nincs vége a bevetésnek. Vissza kell mennünk a völgybe. A nőt minél előbb kórházba kell szállítani.-jegyezte meg Margarita, miközben segített megkötözni a támadót, Dori pedig irányt változtatott, majd visszarepült a kiindulási pontra

Ezzel egy időben Martin rendelési ideje a végéhez ért. A férfi fáradtan dőlt hátra a székében, miközben kifújta a napi stresszt. Mivel ahhoz is kimerült volt, hogy rendet tegyen az íróasztalán, a pakolást másnap reggelre halasztotta. Miután kocsiba vágta magát, a Hallstättersee felé vette az irányt. Fél órával később már egy függőhídon állva élvezte a csodás kilátást, hiszen a Dachstein ezen pontjáról a partra és környékére impozáns kilátás nyílt. Gruber doktor üres tekintettel nézett maga elé és jól esett nem gondolnia semmire. A magányt azonban nem élvezhette sokáig, ugyanis egy finom női kezet érzett a vállán. Az érintésre a doktor is felkapta a fejét és amikor megfordult, Karinnal találta szembe magát. Az egykori szerelmespár arcán egy ösztönös mosoly jelent meg, majd egy váratlan pillanatban szinte egyszerre szólaltak meg. Udvariassági alapon a beszéd jogát először Thaler doktornő kapta. 

-Látom egyre gondoltunk. Ilyenkor egy lélek sem jár a Hallstättersee-nél. Sajnálom, hogy megzavartalak.-kért elnézést Karin, hiszen tisztában volt azzal, hogy a másik fél is a magány reményében keresett itt menedéket. A nő már épp távozni készült, mikor a férfi kedvesen utána kapott és gyengéden megfogta a kezét, így jelezvén, hogy bőven jutott hely mindenkinek. 

-Miket beszélsz? Egyáltalán nem zavarsz. Szeretek veled lenni.-jegyezte meg Martin lágy és megnyugtató hangon, mire válaszul a doktornő közelebb lépett a korláthoz és immáron a magányt kettesben élvezték. A rövid társalgást követően mind a ketten mély hallgatásba burkolóztak. A szótlanság majdnem negyed órán keresztül tartott, ám az időjárás hirtelen hűvösebbre fordult, a szőke orvosnő pedig dideregve húzta össze magán a kabátját. Látva a vacogást, a doktor egykori kedvese hátára terítette a saját kabátját, ezt követően a kezével is igyekezett felmelegíteni őt. Egyikük sem mondta ki, de jelen helyzetben, távol a világ zajától, mind a ketten úgy érezték, hogy hazaértek és nem volt szükségük álarcra a sebezhetőségük elrejtése végett. A két orvos fesztelenül karolt egymásba és bár nem alkottak egy párt, valamiért mind azt érezték, hogy a gondokat közös erővel kellett megoldaniuk. A férfi ugyanakkor szavakkal nem fejezte ki abeli szándékát, hogy segítségre szorult, hiszen az ügy túl veszélyes volt ahhoz, hogy ártatlanokat is belekeverjen. Mindenek ellenére azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy korábbi szerelmére feltétel nélkül számíthatott és ezért végtelenül hálás volt neki. A hosszú hallgatást a nő törte meg. 

-Martin, én folyton rád gondolok és arra, amit mondtál. Véget kell vetni a zsarolásnak. Tapasztalatból tudom, hogy nem lehet sokáig félelemben élni. Amikor menekülni kényszerülten Gregor elől, minden perc maga volt a pokol. Sajnálom, hogy ezt a rettegést most neked is át kell élned.-szólalt meg Thaler doktornő olyan keserűen és erőtlenül, hogy szavait alig lehetett érteni. A férfi kedvesen elmosolyodott és bár az világos volt, hogy a saját gondjait egyedül kellett megoldania, ám az, hogy lelki támogatásra szorult, messziről lerítt. 

-A legrosszabb az egészben, hogy ami történt, az az én hibám is. Hagytam magam megzsarolni. Előbb cselekedtem, azután gondolkodtam.-állapította meg Gruber doktor némi hezitálást követően, mire válaszul a mellette álló egyet nem értését kifejezve rázni kezdte a fejét

-A fickó, aki zsarol téged, több ember életét is tönkretette. Nem szabad megkérdőjelezned a cselekedeteid helyességét. Bátran viselted a nehézségeket és mindent a családod érdekében tettél. Martin, én nyugodt embernek tartom magam, de ha a családról van szó vadállattá válok. Ha valaki megpróbálna ártani Samy-nek, Ritának, vagy akár neked, én sem gondolkoznék, csak cselekednék.-próbált Karin lelket önteni korábbi szerelmére, mire az mélyen elgondolkodott a hallottakon. Rövid tűnődést követően a férfi szeme boldogan felcsillant, hiszen mindig nagyon adott a nő véleményére. Mit sem törődve azzal, hogy tulajdonképpen már külön utakon jártak, elmosolyodtak és egy  külső szemlélő számára akár még egy boldog pár benyomását is kelthették volna. Noha ez a kis boldogság csak erre a pár percre szólt, a külvilág gondjai, a tér, az idő, a zsarolás, valamint Giorgio létezése, de még a pánikrohamok is megszűntek létezni. 

-Karin, Angyalom, a szavaid nagyon boldoggá tettek. Ha megengeded, adnék neked egy puszit.-jelent meg Martin arcán egy hatalmas vigyor, majd a cuppanóst követően mind a ketten visszatértek a szürke hétköznapokba