1 évvel később

Tizenkét hónap hosszú idő, ám vannak olyan sebek, amik még ennyi idő távlatában sem képesek begyógyulni. Karin számára a lavinaomlás is egy ilyen gyötrő emlék volt. Azóta a bizonyos tavaszi nap óta Thaler doktornő pánikrohamokkal és erős szívtáji fájdalmakkal küzdött. Számos terápiás ülésen is részt vett, ám érdemben egyik sem tudott segíteni rajta. A közösen átélt trauma hatására a szőke orvosnő és új felettese, Giorgio Fanti között egy különleges kapcsolat alakult ki, melyet eddig semmi nem tudott feloldani. Martin egy ideig még szenvedve figyelte a szeretett asszonyát és az apját, ám egy ponton túl minden harcot és próbálkozást hasztalannak érzett. Hiába a kitartás, hiába a türelem, élete szerelme egy ideje már senkit nem engedett közel magához. A megpróbáltatások végül ahhoz vezettek, hogy a két orvos eltávolodott egymástól. Néha napján még találkoztak, sokszor beszéltek is egymással, de mintha már egyikük sem látott volna közös jövőt. Útjaik kettéváltak és mind a ketten a maguk módján keresték a boldogságot. Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. A társaság két hölgy tagja Alexander felmondását követően hirtelen szanitéc nélkül maradt. Miközben ők a reggeli lapokat futották át, a társalgót kellemes illat járta át. A helységbe végül a bázist vezető Fanti doktor lépett be, karján egy hatalmas tálcával.

-A farsang jegyében és mert a jó főnök figyel a beosztottaira, egy kis finomságot hoztam a két szép hölgynek. A hazámban igazi farsangi különlegességnek számít. A neve crostoli. Jó étvágyat kívánok!-helyezte le a fánkokkal megrakott tálcát Giorgio a körasztalra, arcára pedig egy vigyor ült ki. Karin és Dorothea boldogan nyúltak a finomság után és bár egyikük sem mondta ki, de mind a ketten tisztában voltak azzal, hogy ez a kedvesség nem kettejüknek, hanem csak és kizárólag a doktornőnek szólt. A falatozással töltött perceknek sajnos gyorsan vége szakadt, hiszen a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a kétfős társaság a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók bezáródását követően a rotorok is megkezdték a működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a gép a magasba emelkedett.

-Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-jelentkezett be a rádióba Gruber pilótanő, miközben magára vette napszemüvegét

-Központ a Medicopter 117-nek. Egy sérült férfi fekszik a városi Box Centrumban. Verekedést követően fejsérüléseket szenvedett. Az esetről Rita Gruber értesített minket. Az alapellátás megtörtént. Vége.-zárta le a diszpécser a beszélgetést. A kapcsolat végeztével az út további része hallgatással telt. Dorothea a tájat arcán egy féloldalas mosollyal csodálta és a magasból még a karneváli forgatagot is felfedezni vélte. Kicsivel később a mentőhelikopter már a szóban forgó edzőterem felett körözött. Földet érést követően Karin a két zsákkal együtt szaladt az ellátásra váróhoz. A teremben tartózkodó Margarita az érkezőt egy kedves mosollyal köszöntötte, ezt követően mindenki hozzálátott a feladatához.

-Két férfi összeverekedett. A másik homloka felszakadt, de őt már elláttam. A sérült agyrázkódást szenvedett. Vérzés a fülből és a tarkóján van egy nyílt seb. Pár perce még magánál volt. Légzés és pulzus normális.-ismertette a részleteket Gruber doktornő, mire szőke kolléganője egy bólintással jelezte, hogy a hallottakat tudomásul vette. A két orvosnő összhangban dolgozott együtt, közben a hordágy is megérkezett. Gruber pilótanő és Thaler doktornő arcán még ott voltak a reggeli fánk és a porcukor nyomai, Margarita pedig röviden felnevetett és egy kicsit irigy is volt, amiért ő kimaradt a falatozásból. Nagyjából húsz perces ellátást követően a sérült állapota stabillá vált.

-Branül a karjában, a Ringer már csöpög, 2 mg Ketamin benne. Szerintem indulhatunk.-mondta ki a végszót a rangidős doktornő. Miután a mentősök úgy találták, hogy a páciens szállítható állapotba került, hordágyra emelték őt, ezután betolták a kabinba. A gépben elsőként Dori foglalt helyet, Karin és Rita pedig a hátsó ajtókat zárták be.

-Jól ismerem a sérültet. Sokszor edzettünk együtt. Ha megtudsz róla valamit, kérlek szólj nekem is.-kísérte a kabinhoz Gruber doktornő a munkatársát

-Majd meglátjuk mind mond a klinikán az orvos. De én úgy látom, nektek bokszolóknak kemény fejetek van.-állapította meg Thaler doktornő szélesen elvigyorodva, miközben elfoglalta szokott helyét a kabinban

-A fánkból hagyjatok nekem is.-váltott hirtelen témát Rita, mialatt ő maga is egy hatalmas vigyort eresztett meg. A kedves társalgás végeztével az oldalsó ajtó bezáródott, ezt követően a botkormányt jobbra tolva a helikopter elindult a legközelebbi kórház felé.

***

Martin a rendelési idő végeztével elgyötörten ült ki az udvaron lévő lócára. Az évek jöttek és mentek, ám a rendelő előtti padon meditálva mintha minden gond kisebbnek tűnt volna. A sok munka és a számos beteg mellett a férfinak bőven kijutott a magánéleti nehézségekből is. Gruber doktor egy ideje már különös telefonokat kapott, ám hiába fogadta azokat, a hívó fél sosem válaszolt. A számos bosszúság közepette a legnagyobb fájdalmat viszont a Karinnal való szakítás jelentette. A doktor nem tagadhatta, hogy még mindig szerette a nőt, ám azzal is tisztában volt, hogy nemrég megismert apja is gyengéd érzéseket táplált Thaler doktornő iránt. Hiába az őszinte szerelem, a doktor végül képtelen volt saját apjával harcba szállni. A magányosan eltöltött perceknek gyorsan vége szakadt, ugyanis a rendelő felé vezető útra Margarita kocsija hajtott fel. Apa és lánya derűsen összemosolyogtak, ezt követően a sportolásban kimerült Gruber doktornő is helyet foglalt a padon. Noha az időjárás hűvösebbre fordult, a csillagos eget kémlelve minden külső tényező megszűnt. A két fél hallgatásának a fiatal orvosnő vetett véget.

-Az elmúlt egy évben nagyon hiányoztak ezek a teázós esték. Boldog vagyok apa, hogy visszajöttél. A New York-ban eltöltött hónapok segítettek a felejtésben?-tette fel a kérdést Rita, miközben fejét oldalra billentve kíváncsian elmosolyogta magát

-Azért fogadtam el azt a sebészi állást New York-ban, mert szerettem volna minél távolabb kerülni Karintól. Az élet Amerikában nagyon szép és mozgalmas volt, hiszen az intenzív osztályon mindig történt valami. De most, hogy újra itt vagyok a tűzvonalban, minden megint nagyon nehéz lett.-válaszolta Martin, a hangjában lévő keserűségtől és összetörtségtől pedig a fiatal nő is lehangolttá vált

-Arra nem gondoltál, hogy te és Karin újrakezdjétek?-kérdezett Gruber doktornő újfent, közben óvatosan beleivott a csalánteába

-Ez Tündérkém nem olyan egyszerű. Karin teljesen bezárkózott a maga világába. Nem enged magához közel, én pedig nem akarok egy olyan szekér után futni, ami nem vesz fel. Karin hatalmas sokkot élt át a lavinaomlás alatt. Ő és Giorgio jól megértik egymást, mintha a trauma összekovácsolta volna őket. Nem tudom, hogy a kettejük kapcsolata hova köt ki, de ha az ember szeret valakit, akkor tudja elengedni is a másikat. Márpedig Karin boldog, mikor az apám közelében van. Most nem az számít, hogy én boldog legyek, hanem az a fontos, hogy a nő, akit szeretek, elégedett legyen.-hangzott Gruber doktor válasza finoman elmosolyodva, hangsúlya pedig arra engedte következtetni a mellette ülőt, hogy szavait komolyan is gondolta. A rövid beszélgetést hallgatás törte meg, apa és lánya pedig szinte hasonló mozdulatokkal hörpintették fel a csésze tartalmát. Mozdulataik is megegyeztek, sőt még az apró mosolyuk is, mely a csodás esti táj láttán jelent meg. Ha valaha lett volna kétségük afelől, hogy ők ketten rokonok, most már biztosak voltak benne. Az egyező gesztusokat látva mind a ketten nevetni kezdtek, ezt követően ott folytatták tovább a társalgást, ahol pár perccel korábban abbahagyták.

-Te is megérdemled a boldogságot. Annyi nehézségen kellett már keresztülmenned. Apropó. New York-ban állítólag sok szép nő él.-váltott Margarita hirtelen témát, arcán pedig egy széles vigyor jelent meg. A sejtelmes mosoly és a hangsúlyozott szavak egyértelmű jelei voltak annak, hogy mi járt a gondolataiban. A férfi fejét csóválva nevetni kezdett és majdhogynem látta maga előtt, amint lánya agyában megjelentek azok a bizonyos fogaskerekek és máris elkezdett kombinálni. Miután a nevetés abbamaradt, a válasz is megérkezett, apa és lánya pedig egymásnak támasztották a fejüket.

-A New York-i lányok valóban gyönyörűek. De egyikkel sem volt viszonyom, ha erre gondoltál. Viszont egy nap biztosan képes leszek arra, hogy ismét szerelmes legyek.-felelte Martin önfeledt mosollyal az arcán és ez a derű arra engedte következtetni Ritát, hogy apja szép lassan legyűrte a válás miatti szomorúságot és már csak a jövőbe akart tekinteni. A fiatal doktornő egyfelől osztozott édesapja érzéseiben, de nem tagadhatta, hogy mennyire sajnálta, amiért egy gyönyörű szerelem véget ért. A két fél vidámsága sajnos gyorsan félbeszakadt, ugyanis a férfi mobilja hirtelen megcsörrent. A kijelzőn szereplő szám ismeretlen volt, mire a hívott fél kinyomta a névtelen hívást. A gondterhelt sóhaj pedig az addig vidám orvosnőt is rezignálttá tette.

Másnap reggel a Medicopter támaszpontján ismét a "B" csapat volt szolgálatban. Mivel szanitécük továbbra sem volt, emiatt Dorothea és Karin a váltás csapat szanitécével kiegészülve vette fel a szolgálatot. Miközben a társaság minden tagja elmélyülten pótolta a jelentéseket, Fanti doktor az irodájába hívatta Thaler doktornőt. A szőke orvosnő feszengve lépett be feletteséhez, ugyanis társai előtt meglehetősen kellemetlennek bizonyult a folyamatos kivételezés és a négyszemközt zajló beszélgetések. Miután mind a ketten helyet foglaltak, az idősebb férfi egyből a lényegre is tért.

-Jövő héten részt kell vennem egy továbbképzésen Viareggio-ban. A régi római barátaim kértek fel arra, hogy előadást tartsak. Arra gondoltam, hogy te is velem tarthatnál. A konferencia végeztével kilátogathatnánk a karneválra. Szerintem még sosem volt részed igazi farsangi mulatságban. Mi olaszok tudjuk mi az a dolce vita.-jegyezte meg Giorgio és hangtónusa olyan simogatóan lágy volt, mint amilyen hangszínben csak Martin tudott beszélni. A doktornő nem tagadhatta, hogy mennyire jól esett neki Fanti doktor törődése és szívesen vele is tartott volna, hiszen szeretett vele lenni, ám úgy érezte, hogy ha elfogadja a meghívást, akkor főnöke majd félreérti a szándékait. A válaszadástól az mentette meg őt, hogy a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók záródása és a rotorok fordulatszámra pörgését követően a gép a magasba emelkedett.

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot Dori a diszpécserrel, miközben a tavaszi látképet egy egészen kis mosollyal az arcán csodálta

-Központ a Medicopter 117-nek. Közlekedési baleset történt az A552-es északi szakaszán. Egy motoros egy kisbusz alá ékelődött. A vezető továbbra is eszméletlen. A rendőrséget és a tűzoltókat már értesítettük.-érkezett a diszpécser válasza. A beszélgetés végeztével Gruber pilótanő bontotta a vonalat, majd feltette napszemüvegét és azon keresztül gyönyörködött tovább az elé táruló látványban.

***

A Medicopter csapata alig tíz perccel később már a szóban forgó autópálya szakasz felett körözött. A magasból nehéz volt átlátni az eset körülményeit, ám a biztos volt, hogy a kisbusz alá rekedt motorost nem lesz egyszerű feladat kiszabadítani. Földet érést követően Karin és Peter a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz, aki a rá nehezedő súlytól csak nehezen kapott levegőt. Thaler doktornő szinte azonnal hozzálátott a feladatához.

-Szerintem a bal lábszára eltört. A bordái is megrepedhettek. Branült, Ringert, 2 mg Ketamint és 1,5 mg Adrenalint.-hangzott Karin utasítása, mire a szőke szanitéc egy bólintással nyugtázta a kapott parancsokat. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet Dorothea közvetlenül a páciens mellé helyezett. Gruber pilótanő vetett egy gyors pillantást a beékelődött motorra, fejében pedig fel is sejlett a megoldás a szabadításra.

-A csúszótalpakkal felemelhetem a kisbuszt. Ti pedig kiemelitek a sérültet.-ötletelt Dori. Miután mindenki jelezte, hogy a javaslatot jónak találta, a pilótanő visszafutott a helikopterhez. A gép ismételten a levegőbe emelkedett, Karin és Peter pedig egy kicsit arrébb álltak, nehogy a manőver közben ők is megsérüljenek. A megadott jelet követően a művelet megkezdődött, a sebesült pedig türelmetlenül várta, hogy végre ismét rendesen tudjon lélegezni. Szerencsére a fájdalmai enyhültek, ám a rotor zaja és a szorult helyzete miatt pánikban tört ki. Thaler doktornő közelebb lépett betegéhez hogy megnyugtassa őt, ám ahogy a helikopter közeledett felé, ő maga is kicsit bezárva érezte magát, ezért szívtáji fájdalma, melyet először a lavina alatt érzett, ismét megjelent. Miután sikerült a pánikon úrrá lennie, az orvosnő egy légzéstechnikával csendesítette le a motorost. Kicsivel később a kedélyek lecsillapodtak, a szabadítás pedig nyugodtan lezajlott. A feladat végeztével Berger szanitéc magához vette a rádióját.

-Ügyes munka volt Dori! A motoros ismét szabad. Landolhatsz.-mondta ki a végszót Peter. Landolást követően Dorothea ismét csatlakozott a társaihoz és immáron külső megfigyelőként vett részt az ellátásban.

-A fájdalmai enyhültek. Szerintem nem szükséges az intubálás. De a lábát még sínbe kell tenni.-jegyezte meg Karin. A szanitéc felettese kezébe nyomta a kért felszereléseket, az infúziós tasakot pedig Dori vette át. Lassan a gyógyszerek is megtették a hatásukat és a sérült immáron teljes nyugalomban feküdt az aszfalton. Mivel a doktornő úgy találta, hogy a motoros szállítható állapotba került, hordágyra emelték őt.

-Az UKM tíz percre van innen.-szólalt meg Gruber pilótanő. Kicsivel később a sebesült már a kabinban feküdt, a helikopter műszerei pedig sorra kapcsolódtak fel. Thaler doktornő és Berger szanitéc is elfoglalták szokott helyüket, a rotorok pedig elérték a maximális fordulatszámot. Dorothea végül az alkalmas pillanatban nyúlt a karhoz és ezzel együtt a gép is a levegőbe emelkedett. A jelentés megtétele után a pilótanő frekvenciát váltott, a szót pedig átadta a munkatársának.

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk az UKM-be. Férfi páciens. Közlekedési baleset után nyílt lábszártörés. Nem intubálva és nem lélegeztetve.-tolmácsolta Peter az orvosnő kérését

A bevetés és a műszak végeztével Karin egyből az öltözőbe sietett. A nő gyorsan átöltözött, ezután rendbe szedte magát, tekintete pedig a fényképekkel kitapétázott szekrény ajtó felé tévedt. A fotók többségén Samantha és Martin szerepeltek, de voltak képek, melyeken az elsőszülöttje, Hanna is rajta volt. Thaler doktornő szeretettel gondolt vissza a régi időkre, ugyanakkor már ő is csak a jövőbe akart tekinteni. Kedvelte Giorgiót, szeretett is vele lenni és kettejük között egy különleges kapcsolat is kialakult, ám abban is biztos volt, hogy ha egyszer összejönne a férfival, az még csak sokára következett volna be. Gondolataiból a doktornőt az ajtó nyikorgása zökkentette ki, a helységbe pedig Rita lépett be. A két orvosnő kedvesen összemosolygott, ezt követően Gruber doktornő kivette a szekrényből az ott felejtett pénztárcáját. A családi fényképek láttán Margarita akaratlanul is elmosolyodott.

-Amikor az ember távol van a gyerekétől, mintha nem volna teljes az élete. Hiányoznak a régi idők?-mosolygott Rita figyelmesen a mellette állóra

-Én választottam a külön költözést. A lavina megváltoztatta az életemet. Giorgio és köztem valami különleges alakult ki és talán most megadatott az esély arra, hogy újra boldog legyek. Martin és én már annyi mindent megéltünk együtt, de valami mindig közénk állt. Samy-nek pedig nem is lehetne jobb dolga a Gruber családnál. Egyedülállóként nem tudnám gondját viselni, de így bármikor láthatom őt.-válaszolta Karin

-Ha te boldog vagy Giorgio társaságában, én veled együtt örülök. Legalább a te életed rendben van, ha már apának gondjai támadtak.-kotyogta ki véletlenül Margarita, szavaival pedig sikerült korábbi mostohaanyja kíváncsiságát felkeltenie

Ez idő alatt Martin épp az egyik betege CT felvételeit tanulmányozta. A leletek kóros elváltozást mutattak ki a tüdőben, ezért a férfi teljes erővel vetette bele magát legújabb páciense esetébe. Sorra lapozta fel a szakkönyveket és mire észbe kapott már majdnem két órája görnyedt a könyvek felett. A doktor végül fáradtan tolta félre a munkát, ezt követően kényelmesen hátra dőlt a székében. Egy váratlan pillanatban azonban halk kopogtatás hallatszott, a vizsgálóba pedig Karin lépett be. Gruber doktor nem is számolt ezzel a váratlan, de kellemes meglepetéssel és akarva, vagy akaratlanul, de a két fél gyengéden egymásra mosolygott. A szőke orvosnő látogatásának két ok is ürügyül szolgált, ám maga sem tudta, hogy melyikkel kellett volna kezdenie.

-Talán először kezdjük veled. Mit tehetek érted?-tette fel a kérdést Martin lágy és bársonyos hangszínben, mintha sikerült volna egykori szerelme gondolatait kiolvasnia

-Valami nincs rendben a szívemmel. Lehet, hogy csak a sok stressz okozza, de valami nem stimmel velem.-kezdett bele Karin a mondandójába, ezután röviden ismertette a rosszul kezelt pánikrohamait is. A férfi figyelmesen, de mégis nyugtalanul hallgatta végig a magyarázatot, ezt követően a vizsgálóasztal felé mutatott. A nő csak félve feküdt fel az ágyra és tekintetét is nehezen emelte az UH felé. Tíz perces vizsgálatot követően végül mind a ketten átültek az íróasztalhoz, majd egy rövid hallgatás következett. Thaler doktornő jól láthatóan félt az eredménytől, emiatt a doktor egy bátorító mosolyt küldött a szemben ülőnek és bár egyikük sem mondta ki, de ez a mostani találkozás, az első találkozásukra emlékeztette őket, így mind a kettejüknek déja vu érzése támadt. 

-Az EKG nem mutatott elváltozást. A pulzusod és a vérnyomásod viszont lehetne alacsonyabb is. Egyenlőre abból indulok ki, hogy az eltéréseket a pánikrohamok váltották ki. A biztonság kedvéért viszont alaposabban utánajárnék a szívtáji fájdalmaknak.-jegyezte meg Gruber doktor egy kedves mosoly kíséretében, ezt követően a két orvos egy ideig zavartan nézett a másikra

-El kell ismernem, hogy zavarban vagyok. Kettőnk szerelme életem egyik legszebb fejezete volt és csak mert vége, még nem szeretnék tőled elszakadni. Bár nem vagyunk együtt, ennek ellenére te és én örökre összekapcsolódtunk. Szeretlek, mindig szeretni foglak és a szívem egy darabja mindig hozzád fog tartozni.-mosolygott Thaler doktornő a legszebb mosolyával, noha  maga sem tudta miért bukott ki belőle ez a giccses vallomás. A kedves szavak hallatán a férfi szeme hirtelen felcsillant, szíve hevesen megdobbant és egy kicsit meg is könnyebbült, ugyanis ő sem szeretett volna elszakadni egykori kedvesétől. A rövid monológot megint felváltotta a csend, mely egyáltalán nem zavarta őket, hiszen egymás társaságában még a szótlanság sem hatott kínosan. A két fél egy ideig még figyelte egymást és már csak az nem volt világos számukra, hogy a jövőben egykori szerelmesekként, jó barátokként, bizalmasokként, vagy két egymáshoz kötődni vágyó emberként kellett volna viselkedniük. A némaságot ezúttal a doktor törte meg. 

-Amíg leveszem tőled a vért, addig elmondhatod, hogy mi a másik ok, amiért felkerestél.-terelte a beszélgetést Martin egy másik irányba, közben kíváncsian elmosolyodott, majd előkészítette a vérvételhez szükséges eszközöket

-Rita véletlenül elkotyogta, hogy gondjaid támadtak. Ha te is szeretnéd, hozzám bármikor fordulhatsz.-állapította meg Karin arcán egy bűbájos mosollyal. Miközben a vérvizsgálat lezajlott, a férfinak arra is jutott ideje, hogy a titokzatos hívások történetét röviden ismertesse. Jelen helyzetben a nő nem sokat tehetett egykori szerelméért, ám abban biztos volt, hogy nem akarta őt cserbenhagyni. Tekintve, hogy odakint a következő beteg már türelmetlenül toporzékolt, a szőke orvosnő indulni készült. Távozás előtt azonban mind a ketten megint elpirultak, ugyanis az öleléssel való elköszönést túl intimnek, a kézfogást pedig túl ridegnek találták. Némi hezitálást követően, mint egyetlen lehetőség a kézcsók maradt. Martin a nő kézfejére egy őszinte, gyengéd csókot nyomott, amit az örömmel fogadott is, végül a szőke orvosnő az ajtó felé vette az irányt.

-Történjék bármi, mindig számíthatsz rám.-nézett a távozó után Gruber doktor

-Történjék bármi, te is mindig számíthatsz rám.-válaszolta Thaler doktornő, ezt követően bezárta maga mögött az ajtót, majd egy derűs mosollyal az arcán távozott