A Martinnal való szakítást követően Karin csak nehezen talált vissza önmagához. Thaler doktornő szomorú, kedvetlen, depressziós viselkedése már másoknak is feltűnt, ám hiába szerettek volna segíteni rajta, a nő nem kért barátai támogatásából. Az orvosnő kedvét még az a tény sem hangolta jobb kedvre, hogy ő és Ben egy ideje már egy párt alkottak. A férfi valósággal körülrajongta feleségét és igyekezett mindenben a kedvére tenni. Hiába a figyelmesség, a két fél házassága csak papíron létezett. Ez idő alatt a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Miközben Dorothea és Alexander a jelentések felett görnyedt, Karin a főbejárat melletti lépcsősoron foglalt helyet. A friss tavaszi szellő és a magány jót tett a boldogtalan lelkének, ám az egyedüllétet nem sokáig élvezhette. A bázisra vezető útra Ben kocsija hajtott fel. Von Liechtenberg felügyelő leállította a vörös sportkocsi motorját, ezt követően egy fülig érő vigyorral az arcán közelebb lépett kedveséhez. Miután egy cuppanós puszit nyomott annak arcára, a nyomozó maga is lehuppant a hideg kőre. 

-Munka előtt szerettelek volna még látni téged. Soha nem éreztem magam még ilyen boldognak. Az együtt töltött éjszaka fergeteges volt. A házasságunk végre nem csak papíron létezik.-vette le a napszemüvegét Ben és az arcán megjelenő hatalmas grimasz ékes bizonyítéka volt annak, hogy mennyire boldog volt, amiért gimis szerelme adott egy esélyt kettejük kapcsolatának. A férfi önfeledt mosolyát látva, a nő csak sóhajtott egy nagyot, végül férje vállára hajtotta a fejét.

-Melletted ismét átélhetem milyen érzés a szabadság. Veled minden olyan gondtalan. Számodra az élet egy játék, ezért nem is veszed komolyan. De főleg, téged nem vesz körbe két olyan idegölő ember, mint Lizbeth és Hans.-állapította meg Karin egy helyes mosollyal az arcán. Noha biztató szavait a mellette ülőhöz intézte, az igazság az volt, hogy a doktornő leginkább magát szerette volna meggyőzni arról, hogy jól cselekedett. 

-Ha a szavaid őszinték, akkor a kapcsolatunkat nyíltan is vállaljuk fel. A mamám kastélyában ma este partit adnak. Jó alkalom ahhoz, hogy végre együtt mutatkozzunk. Elvégre férj-feleség vagyunk és nagyon nem tetszik, hogy csak titokban szerethetlek téged. Ha rajtam múlna, szétkürtölném mennyire imádlak.-fakadt mosolyra von Liechtenberg felügyelő és utolsó mondatát majdhogynem kiabálva mondta. A hangoskodásra válaszul a nő ösztönösen a férje szájához tapasztotta a kezét, nehogy bárki is meghallja őket a nyitott ablakon keresztül. A gesztus Ben számára is egyértelmű volt, csalódottsága pedig messziről lerítt. A férfi ugyanis kicsit mindig is sejtette, hogy felesége szégyellte őt. A mai beszélgetés után a sejtés  viszont valósággá vált. A kellemetlen társalgás folytatását a nap első bevetése akadályozta meg. 

-Központ a Medicopter 117 bázisának. A szafari parkban baleset történt. Egy személy súlyos sérüléseket szenvedett. További részletek az adóvevőn keresztül. Vége.-ismertette a diszpécser a részleteket, miközben a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Férj és feleség haragban váltak el egymástól, emiatt Ben vidámsága gyorsan tovaszállt. Időközben a rotorok már forogtak, Dori pedig csak az alkalmas pillanatra várt, hogy a magasba emelhesse a gépet. A kellő fordulatszám elérését követően a legénység elhagyta a támaszpont területét. 

-Medicopter 117 a központnak. Három perc múlva a szafari parkban leszünk. Vége.-tett Gruber pilótanő helyzetjelentést, arcán pedig egy alig észrevehető mosoly jelent meg a gyönyörű tavaszi táj láttán. Hála a gyors repülésnek, a csapat percek múltán már a park felett körözött. Földet érést követően Thaler doktornő és Schneider szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Az orvosnő szinte azonnal hozzálátott a sérült gondozó ellátásának, akinek a kezét az egyik krokodil harapta le. A szerencsétlenül járt személyt a látogatók tömege állta körbe, ezzel is kicsit megnehezítve a mentősök munkáját.

-A vérnyomása 190 per 100. Pulzus 150.-olvasta le az értékeket Alexander, mire a doktornő annak jeleként, hogy a hallottakat tudomásul vette, bólintott egyet

-A kézfej roncsolódott. Rossz belegondolni, hogy az állat akár bele is ránthatta volna őt a tóba. A körülményekhez képest szerencséje volt. Narkotikumot kérek. Valamint branült, Ringert, a tubust és a laringoszkópot.-adta ki Karin az utasítást. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet Dorothea közvetlenül a páciens mellé helyezett. Miután a végszó elhangzott, a sebesült a hordágyra került. Elsőként a pilótanő foglalta el helyét a kabinban, őt az orvosnő, végül a szanitéc követte. Az oldalsó ajtók záródását követően a helikopter a magasba emelkedett. A jelentések megtétele után a doktornőt illette meg a beszéd joga. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a HELIOS Klinikára. Férfi páciens. Jobb karján amputációval. Állapota továbbra is kritikus. Intubálva és lélegeztetve.-szólt bele Thaler doktornő a mikrofonba

***

Francesco Russo továbbra sem adta fel bosszúját. Az olasz férfi minden őt ért sérelemért elégtételt követelt. Tervének kivitelezésében már nem csak ügyvédnője, hanem egy régi jó barátja is közreműködött. A második tettestárs kilétét ezidáig szerencsére sikerült titokban tartani. Christoph Möeller eredeti feladata az lett volna, hogy Margarita figyelmét terelje el a nevelő apja tárgyalásáról, ám Möeller doktornak más tervei voltak. A középkorú férfi már az első percben felfigyelt Gruber doktornőre és bár eddig nem járt sikerrel, továbbra sem tett le arról a vágyáról, hogy a nőt megszerezze magának. Célját egy újabb találkozó keretén belül szerette volna beteljesíteni. Ritának nem volt kedvére a meghívás, ezért meglehetősen nyugtalanul lépett be főnöke irodájába. A formaságokat követően a két fél egy-egy székben foglalt helyet. Az igazgató nem volt híve a köntörfalazásnak, így egyből a lényegre tért. 

-Sikerült már átgondolnia az ajánlatomat? Hogy maga vegye át az orvosi részleg irányítását.-szólalt meg Christoph nyájasan, miközben látványosan igazított egyet a nyakkendőjén

-Már a múltkor is megmondtam, hogy nem áll szándékomban vezetői babérokra törni.-felelte Rita bosszúsan, ugyanis képtelen volt elviselni, mikor valaki nem értett a szép szóból

-Margarita! Még a neved is milyen beszédes. Azt jelenti, gyöngy. A világ minden kincsét megadnám azért, hogy egy ilyen értéket tarthassak a markomban.-váltott Möeller doktor hirtelen tegeződésre, nyálcsorgás közepette és messziről lerítt, hogy képtelen volt türtőztetni magát a csinos orvosnő közelében

-A szavai egyértelműek és undorítóak. Karriert csinálhatok azzal a feltétellel, ha az ágyasa leszek. Mindig egyedül harcoltam meg a vágyott dolgokért. Nem most szeretnék ezen változtatni. Azt hiszi sikerül megtéveszteni ezzel az idétlen vigyorral? Egy fényes karrier ígéretével akarja elérni, hogy bebújjak az ágyába. De én ebből köszönöm, nem kérek.-vágta rá Gruber doktornő habozás nélkül, majd távozni készült, ám ekkor a szemben ülő hirtelen útját állta és a falhoz szorította őt

-Én egy szóval sem beszéltem ágyról. Ha ragaszkodsz hozzá, csinálhatjuk a kanapén, vagy az íróasztal tetején is.-gúnyolódott Christoph, miközben kigombolta a nő felső két gombját. Margarita ha akarta volna sem tudta volna titkolni, hogy mennyire undorodott a másik féltől és ahogy az idősödő férfi teste hozzáfeszült, a fiatal orvosnőt elöntötte a méreg.

-Mostanában minden férfi azt hiszi, hogy szabadon birtokolhatja a testem.-jegyezte meg Rita, majd egy jól irányzott ütéssel törte be zaklatója orrát, aki a lendület erejétől fogva hátra esett. Kihasználva, hogy sikerült időt nyernie, az orvosnő reszketve viharzott ki az irodából. Az igazgató csak nehezen szedte össze magát, ám nem hagyta ennyiben a dolgokat.

-Eddig kedves voltam, de hamarosan megismered a veszélyes oldalam is.-kiáltott Möeller a távozó után, miközben vérző orrához kapott

A Karinnal való veszekedést követően Ben nehezen tudott a munkájára koncentrálni. Tartózkodó viselkedését társa, Paul is látta. Noha Lindbergh felügyelő nem mondta ki, de nem lepte meg túlzottan az a tény, hogy barátja házassága nem volt épp a legboldogabb. A két felügyelő néma csendben dolgozott az íróasztalnál, mikor az irodában váratlanul Thaler doktornő jelent meg. A köszönést követően a szőke orvosnő szó nélkül ragadta karon férjét, ezt követően az udvarra vezette őt. A barna hajú felügyelő viselkedése olyan volt, akár egy durcás kisgyereké. A férfi karba tett kézzel hallgatta végig felesége mondandóját. 

-Tudod Ben, nagyon megbántottál azzal, mikor azt vágtad a szemembe, hogy szégyellek téged. Én csak nem akarom, hogy a barátaink tudomást szerezzenek a viszonyunkról. Az egész életünk megváltozna azzal, ha nyíltan állnánk ki a kapcsolatunk mellett.-magyarázta Karin, miközben kezét kislányosan hátrakulcsolta, arcán pedig egy aranyos grimasz jelent meg és bár sosem mondta volna ki, de egy kicsit talán el is szégyellte magát, amiért férjét ennyire semmibe vette. Noha jelen helyzetben ő volt a hibás fél, szavaival végül mégis sikerült úgy beállítani a történteket, mintha a férfi provokálta volna ki kettejük veszekedését. 

-A férjed vagyok, ezért szerintem nem olyan nagy kérés, hogy mutatkozz velem mások előtt is. Néha az a benyomásom, hogy nem is a barátaink reakciójától tartasz. Nem lehet, hogy Martint akarod megkímélni az igazságtól?-szegezte Ben a kérdést a nőnek, mire az a kérdő pillantást látva, fejét akaratlanul is földnek szegezte és igyekezett kerülni a szemkontaktust.

-Azzal, mikor elhagytam Martint és Samyt, már rég melletted döntöttem. Martin Gruber már a múlt. A jövőm viszont te vagy. Nem tagadom, hogy mikor tudomást szereztem arról, hogy te és én házasok vagyunk, nagyon megrémültem. De ez a házasság most nagyon jól jött nekem. Kiút vagy a Gruber család okozta nehézségekből.-kuncogott fel Thaler doktornő aranyosan, ám a vele szemben álló csak erőltetetten felnevetett

-Én nem vagyok vészkijárat, amit menekülőnek használhatsz. Ami Martint illeti, álmaidban még mindig gyakran emlegeted őt. Sőt mi több, szeretkezés után az ő nevén szólítottál engem.-vágott vissza von Liechtenberg felügyelő megalázottan. A kínos igazságot követően a doktornő egy bűbájos mosollyal igyekezett lekenyerezni férjét, majd annak nyakánál fogva ölelte a férfit magához.

-Szeretlek és azt akarom, hogy boldog legyél. Engedek az erőszaknak. Veled tartok a mamád bulijára. És mostantól nincs több titkolózás sem.-mondta Karin megengedően, mire Ben vidáman elmosolyodott, ezt követően a nyomozó a nejét annak gallérjánál fogva húzta magához még közelebb és a rövid csókot követően férj és feleség láthatóan az összes felmerülő problémát sikerrel tisztázta

***

A Medicopter támaszpontján a szolgálatot az "A" csapat vette át. Mialatt Köster pilóta és Max a helikopter körül tevékenykedtek, addig Gruber doktornő és Berger szanitéc az orvosi felszereléseket ellenőrizték. A Christoph Möellerrel történtek óta Margarita viselkedése meglehetősen zárkózottá vált és ez a változás nem kerülhette el Peter figyelmét sem. A szőke szanitéc nagyon szerette volna tudni, mi járt barátja fejében, ám azzal is tisztában volt, hogy amikor az nem akart beszélni, akkor okosabb volt a dolgokat nem firtatni. A bázis csendjének a diszpécser gyorsan véget vetett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, miközben a háromfős társaság minden tagja elfoglalta szokott helyét. Miután a rotorok felpörögtek a maximumra, a pilóta a kar segítségével emelte magasba a gépet. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-vette fel a kapcsolatot Jens a diszpécserrel

-Központ a Medicopter 117-nek. Ottobrunnban közlekedési baleset történt. Egy fiatal nőt elgázoltak. GPS Koordináták: 43,33 Észak és 22,11 Kelet. A rendőrséget már értesítettük.-érkezett a központ válasza. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, az út további része pedig hallgatással telt. Rita továbbra is hallgatásba burkolózott és nem tagadhatta, hogy mennyire megviselték a felettese irodájában zajló események. Szerencsére gondolkodni most sem volt idő, hiszen percek múltán már a szóban forgó utca felett köröztek. Földet érést követően az orvosnő és a szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. A terepet időközben Paul már biztosította. Gruber doktornő és Lindbergh felügyelő halványan összemosolyogtak, ezt követően megkezdődött az ellátás. 

-Belső sérülésnek nincs nyoma. Enyhe agyrázkódás és néhány kisebb horzsolás. Mondhatni, hogy nagy szerencséje volt.-jegyezte meg Margarita, miközben egy bátorító mosolyt intézett a betege felé

-A vérnyomása 120 per 80. Pulzus 90.-olvasta le Peter az értékeket. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett. Jens közvetlenül a páciens mellé tette azt, ezután átvette az infúziós tasakot, innentől kezdve pedig külső megfigyelőként vett részt társai munkájában. Tíz perces ellátást követően a sérült értékei normalizálódni látszódtak.

-Jelen pillanatban mást nem tehetünk érte. Induljunk.-mondta ki a végszót Gruber doktornő. Elsőnek Köster pilóta szaladt a géphez, kezében a két zsákkal, ezután helyet foglalt a pilótaszékben és ismételten felkapcsolta a műszereket. Az orvosnő hátul szállt be a kabinba, Berger szanitéc pedig betolta és rögzítette a hordágyat. A hátsó ajtók záródása után minden készen állt a felszálláshoz. A jelentések megtételét követően a beszéd joga a szőke szanitécet illette meg.

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk az UKM-be. Női páciens. Gázolás után agyrázkódással. Nem intubálva és nem lélegeztetve.-tolmácsolta Peter a felettese kérését

Ezzel egy időben a von Liechtenberg kastélyban már javában zajlott a Ben mamája által szervezett fogadás. Gisella von Liechtenberg egy igazán fiatalos asszony volt, aki igen csak adott a fényűzésre. A barna hajú nyomozó családja egy ősi, nemesi családhoz tartozott, palotájuk pedig Bajorország egyik legikonikusabb látványosságának számított. Karin meglehetősen idegennek érezte magát a luxus uralta tágas terekben, zavarát pedig képtelen volt elrejteni. Ha nem lett volna így is kellemetlen az estély, akkor a gondokat még az is tetézte, hogy férje anyjával sem tudta magát megértetni. A hangulat meglehetősen fullasztó volt, Thaler doktornőn pedig egy kisebb fajta pánikkal kevert szorongás lett úrrá, ezért okosabbnak találta visszavonulni. Az ünnepély egy pontján a szőke orvosnő megelégelte anyósa megvetését, végül az emeleti fürdők egyikébe zárkózott be. Miközben ő odafent itatta az egereket, a lenti vendégek egyike váratlanul rosszul lett. Noha köztudott volt, hogy menye is orvosként dolgozott, Gisella Nagyasszony inkább az orvosi ügyeletre bízta előkelő barátja ellátását. Húsz perccel később befutott a doktor, aki történetesen Martin volt. Gruber doktor szinte azonnal hozzálátott a feladatához és szerencsére hamar kiderült, hogy az ájulás mindössze a leesett vércukornak volt köszönhető. Amíg az orvos dolgozott, Ben aggódva indult neje keresésére. Egy rövid folyosói sétát követően a rendőr az egyik mosdóban talált rá a keresett személyre. 

-Karin! Tudom, hogy bent vagy. Kérlek nyisd ki az ajtót, annyira aggódom érted. Már majdnem egy órája annak, hogy feljöttél.-kopogtatott be a férfi a mosdó ajtaján, ám válasz nem érkezett. Karin a fürdőkád melletti kövön kuporodott össze. Fejét a térdére hajtotta, szeméből pedig megállás nélkül hullottak a könnyek. Hiába Ben vidám és optimista természete, Thaler doktornő nem tagadhatta, hogy a szíve továbbra is Martinért dobogott. Mi több, anyósa rideg viselkedését látva már a Gruber család sem tűnt olyan elviselhetetlennek. Az ajtó túlsó oldalán álló kétségbeesetten kopogtatott és riadtan szólongatta feleségét, reakció viszont továbbra sem érkezett. Egy ponton túl von Liechtenberg nyomozó megelégelte a várakozást, végül dühösen távozott. Hallva az egyre távolodó lépteket, az orvosnő megkönnyebbülten sóhajtott fel, ebben a percben viszont újabb kopogtatásra kapta fel a fejét.

-Karin, nyisd ki kérlek. Ben az előbb ment el. Engedd, hogy segíthessek rajtad.-szólalt meg egy kedves és bársonyos férfi hang, akiben Karin a szeretett férfira ismert. Néhány másodperces várakozást követően Thaler doktornő igyekezett minden erejét összeszedni, majd félig kúszva húzta magát közelebb az ajtóhoz. Miután a kulcs elfordult a zárban, Martin a fürdőszoba padlóján talált rá imádott asszonyára. Mivel abból indult ki, hogy a nő rosszul lett, Gruber doktor keze és lába remegni kezdett. A férfi alaposabban is szemügyre vette kedvesét, ám első pillantásra a probléma inkább tűnt lelkinek, mint szervinek. Noha az egykori szerelmespár már jó ideje külön élt, ráadásul a szakítás és a Bennel való kapcsolat fájt neki, a doktor képtelen volt nem elmosolyodni szerelme közelségétől. Egy rövid hallgatást követően végre a kisírt szemű nő is megszólalt.

-Ez a hely nem nekem való. Mindenhol lakájok, komornák és szobalányok vannak. Ha a kastélyt látom, hiányozni kezdesz te, a lányunk, a birtok, de még Hans káromkodása is. Vigyél el innen Martin és ne hagyj magamra.-könyörgött Karin erőtlenül, feje pedig a férfi vállára bukott. A keserves sírásra válaszul Martin szorosan magához ölelte a nőt és ahogy a doktornő lassan felemelte a fejét, majd szomorúan ránézett a vele szemben guggolóra, Gruber doktor szívét is eltöltötte a szomorúság és talán egy kicsit haragudott is magára, amiért kedvesét csak úgy elengedte. Ahogy a könnyek elfogytak, úgy tért vissza Thaler doktornő ereje is. A férfi óvatosan felsegítette a földről az orvosnőt, ezt követően a két fél egymásba karolva távozott.